Mezőgazdaság

Kopátsy Sándor                  EA                 2015 03 05

Történelemszemléletem

Mezőgazdaság

(Kézirat)

Az emberiség jövője ugyan egyre kevésbé látható előre, de éppen ezért lenne fontos, hogy keressük a jövőben elénk kerülő feladatokat és azok megoldását. Ahogyan az elmúlt száz év sem hasonlított arra, amit előtte vártunk, a következő száz év még meglepőbb feladatok elé fog állítani. Nemcsak az elmúlt száz évben történteket nem láttuk előre, de a jövőben még váratlanabb események alakulására kell felkészülni. Az elmúlt ötven évben sokkal gyorsabban történtek az események, mint a korábbi ötvenben. Ezért azzal is egyre többet kell foglalkozni, hogy mire lesz képes a tudomány a következő száz év során.

A legtöbb probléma az elmúlt száz éven a gyors népszaporulatból fakadt. Ezért meglepő, hogy a népességrobbanás várható következményeit mennyire figyelmen kívül hagytuk, és hagyjuk ma is. A túlnépesedés veszélyével még annyit sem foglalkoztak, mint korábban, amikor még tized ilyen gyors sem volt a növekedés. Még a nyomára sem akadtam annak, hogy száz éve valaki feltételezte volna, hogy az emberiség száz év alatt megnégyszereződik, az urbanizáció tízszeres, és a Szahara alatti Afrika lakossága hússzoros lesz. Sőt, most, hogy ezek ismert tények lettek, sem esnek kétségbe rajta. Fogalmunk sem volt arról, hogy ez a négyszeres népesség, ha nem is jól, de a száz év előttinél sokkal kevésbé rosszul lesz élelmiszerrel ellátva. Utólag is nehéz megérteni, hogyan lett képes a nagyon elmaradott Nigéria 24-szer nagyobb lakosságot élelmezni.

A száz év alatt 24-szeresére nőtt lakosság ellátása még a viszonylag termőföldben gazdag Magyarországon is elképzelhetetlen. De arról sincs fogalmunk, hogyan tudná az ilyen nagy lakosságnövekedést megoldani a gazdag és takarékos Németország.

A napokban olvastam egy gazdasági folyóiratban, hogy a következő 40 évben nagyobb lesz az emberiség élelmiszer fogyasztása, mint előtte 10 ezer év alatt összesen volt. Ma és a következő negyven évben, 250 szer nagyobb létszámot kell élelmezni, mint a még belátható múltunkban.

Még nincs 200 éve, hogy Malthus az egymilliárd ember eltarthatósága felett kételkedett, ma már közel nyolcszor annyian vagyunk, és a század közepére tízszer annyian lesznek.

Még a jelenlegi létszámunk eltartását sem magyarázzuk, amit az agrártechnikai forradalom tett lehetővé. Amennyit a társadalomtudományok az ipari forradalom áldásaival, történelemformáló szerepével foglalkoztak, ahhoz képest eltörpül a mezőgazdasági forradalom hatásával foglalkozó irodalom. Pedig az utóbbinak sokkal nagyobb volt, és lesz a hatása a történelmünk alakulásra.

Ahogyan száz éve senkinek nem volt, nem is lehetett fogalma arról, mit értünk el máig, még kevésbé lehet fogalmunk arról, mire lehetünk képesek száz év múlva. Száz éve egy hektáron jó esetben egy tonna gabona termet, ma négy tonna. Ennél is nagyobb változás volt a költségében. Száz éve Magyarországon egy mázsa búza ára a munkások félhavi keresete volt. Ma két óra bére az ára. De az amerikai farmer azt mondta, hogy neki egy óra bérébe kerül a termelése.

Még nagyobb a változás, ha azt nézzük, a munkaerő hány százaléka dolgozik a mezőgazdaságban ahhoz, hogy önellátó legyen az ország. Amerikában, ahol a leghatékonyabb a mezőgazdaság, ehhez a munkaerő 3 százaléka bőven elegendő.

Mivel életem során sokszor foglalkoztam a mezőgazdaság problémáival, sok tapasztalatot gyűjthettem. Az aktív éveimben a szovjet marxista ideológia alatt éltünk, ezért megtapasztalhattam, hogy Marx mennyire nem értett hozzá. Ismerethiánya fokozottan állt a paraszti társadalomra. Márpedig a háború végén a magyar társadalomnak a parasztság volt a többsége. A paraszti kultúra és mentalitás az egész társadalomra ráült.

Marx egyik sokat idézett álláspontja: a paraszti életforma szüli a kapitalizmust. Ez volt az egyik legnagyobb tévedése. Mégsem került tisztázásra.

A paraszti kultúra ugyanis szülőképtelen volt az újra, sőt nagyon ellen állt az újnak ott, ahol az igénynél több volt a munkaerő és kevesebb a tőke. Nemcsak a kapitalizmust, de szocializmust sem sülte. Az ugyan tény, hogy az amerikai farmerek ősei bevándorló parasztok voltak, de nem azok, akiktől a bolsevik marxisták attól féltek, hogy tőkések lesznek. Az Amerikába vándorló parasztok nagy többsége földnélküli volt. Ezek onnan vándoroltak ki, ahol sokan voltak a kevés földhöz viszonyítva. Oda mentek, ahol a sok földhöz kevesen voltak, ahol nem számíthattak a közösség támogatására.

Valami olyan történt velük, mint sok évszázadon keresztül a saját hazájukban azoknak, akiket befogadtak a városok. Európában, a falvakban mindig létszámfelesleg és földhiány volt a jellemző. A földhöz sem jutó parasztok csak abban reménykedhettek, hogy a városok befogadják. Ott a nagyon magas halálozás okán folyamatos munkaerőhiány volt. A városok munkaerőhiánya azonban eltörpült a vidék munkaerő feleslege mellett. A városokba befogadott vidékiek kiváló városi polgárok lettek. A bűnös városokba ezek a betelepült vidékiek erősítették a városi erkölcsöt.

A marxi ideológia alapját cáfolták meg a farmerek azzal, hogy ezek a családra méretezett kisvállalkozások győzték le először a tőkés nagyüzemet. A tőkésosztály élenjáró birodalmában, az Egyesült Államokban a mezőgazdasági termelés 90 százalékát családi vállalkozások adják. Tegyük hozzá, hogy a befektetett tőke profitja, hozadéka is a farmerek kezében a legmagasabb. Amerikai statisztika szerint, az elmúlt húsz évben, a mezőgazdaságba fektetett tőke hozadéka, ha a farmerek működtetik, minden ágazat között a legmagasabb, 13 százalék. Követi az ingatlan és az erdészet 8-9 százalékkal. a részvényeké 5, az államkötvényeké pedig 3 százalékos. Ebben ugyan szerepe van a jelentős mezőgazdasági dotációnak is. Többet mond a tény, hogy a farmok 90 százaléka a családban marad. Az is tény, hogy a farmgazdaságok vezetői öregednek. Ezt azonban azzal magarázom, hogy a farmerek munkája egyre kevesebb fizikai erőfeszítést, és egyre több tapasztalatot igényel. A hatvanas éveikben a fizikai munkát megszokott farmerek még munkaképesek. Ezen túl, azt is látni kell, hogy családon belül elhalasztódik a cégvezetés átírása a szülőkről a gyermekekre.

A farmergazdaságok sikerének azonban számos speciális oka is van.

A munkák többségét távol, a szabadban végzik, tehát a munkavégzés minőségének ellenőrzése a folyamat során megoldhatatlan. Egyszer kiszámoltam, hogy a modern, nagy kapacitású géppel vetett kukoricában az 1 százalékos vetési hiány naponta több kárt okoz, mint a havi fizetés. A kombájn egyetlen gumiabroncsának tönkretétele egy éves munkabérnyi károkozás. Ezért a csak tulajdonos képes a modern, drága nagy teljesítményű gépekkel hatékony munkát végezni. Tipikus példája annak, hogy néha a tőkés és a munkavégző nem lehet más személy.

Azzal sem találkoztam, hogy valaki kimutatta volna, hogy a modern mezőgazdaságban a legnagyobb az azonos adottságú üzemek hatékonysága közti szóródás. Ez ugyan minden kisvállalkozás esetében egyre inkább így van, de a farmerek között a leginkább. A mit, mikor, hogyan végzünk a természetben sokkal inkább fontos, mint a tárgyak feldolgozásában, megmunkálásban.