Nem a lakosság számát kell növelni, hanem a minőségét javítani

Kopátsy Sándor                 PO                   2015 03 09

Nem a lakosság számát kell növelni, hanem a minőségét javítani

Tucatnál többször írtam le, hogy nem az a baj, hogy Magyarországon kevesen születnek, hanem az, hogy egyre rosszabb a születések mögötti családi háttér. Ha a családok felső harmadában volna akkora a születések száma, mint az alsó harmadban, és az alsóban csak harmad annyi születne, mint a felsőben, ötven év múlva háromszor gazdagabb lenne az ország, mint a jelenlegi arány mellett. Vagyis a politika minősége tized annyit nem javíthat a jövőnkön, mint amennyit javítana rajta az, ha ott születnének többen, ahol jobb a születések mögötti családi háttér, és fordítva.

Azt minden agronómus tudja, hogy a szelekción múlik a tenyésztési eredmény. Ezért még nyomát sem találtam annak, hogy az állattartók nem mindig a minőségre szelektáltak. Egyetlen kivétel az ember, aki az eddigi élete során nem alkalmazott szelekciót, mégis példátlan fejődést ért el. Ezt csak a példátlanul fejlett agyunknak köszönhetően érhettünk el példátlanul gyors fejlődést.

Fajunk eddigi életének közel 95 százalékában egyáltalán nem szelektált.

Az utóbbi mintegy hatezer évben pedig olyan osztálytársadalmakban élt, amiben az uralkodó osztály gyakorlatilag zárt volt, az abban maradás a születés vagy az öröklés alapján történt. A társadalmi életnek csak két területén, a hívatásos művészetekben és sportokban volt erős minőségi szelekció. A halandóság, a várható életkor nem annyira a jövedelemtől, a teljesítménytől, mint sokkal inkább a fertőzéseknek kitettségtől függött. Ezzel magyarázható, hogy a városokban, kivéve a jelenkor fejletteit, a nagyobb jövedelem ellenére, mindig nagyobb volt a halandósság, mint vidéken. Az orvostudomány forradalma előtt, tehát fajunk múltjában a halandóság elsősorban attól függött valaki mennyi emberrel találkozott, illetve milyen sűrű közösségben élt. Ha valamiben, akkor a fertőzések elleni immunitásban, volt szelekció.

Az orvostudomány csak az utóbbi száz évben jutott odáig, hogy a fertőzötteket gyógyítani tudja. Ennek köszönhetően, ma a várható élettartam egyre inkább az életmódon, és az egészségügy elérhetőségén múlik. Az életmód és az elérhetőség pedig a képzettségtől és jövedelemtől függ. Ennek ellenére még nem találkoztam olyan felméréssel, hogyan függ az élettartam a képzettségtől és a jövedelemtől. Ennek az az oka, hogy az egészségügy az orvosok monopóliuma, ők pedig nem abban vannak érdekelve, hogyan lehet a betegséget elkerülni, hanem abban, hogyan lehet a betegeket eredményesebben gyógyítani.

Ez azért hiba, mert a várható életkor jobban függ az iskolázottságtól és a jövedelemtől, mint a szűken vett egészségügyi ellátástól.

Abban ugyan senki sem kételkedik, hogy a jól kereső diplomások tovább élnek, mint a tartósan munkanélküli segélyen élő képzetlenek.

Visszatérve kiinduló állításomra, a társadalomnak nem a létszáma növelésére, hanem a minőségére kell koncentrálni. Ennek bizonyítását látom a kínai adatokban.

Ott nemcsak a létszám növekedését utasították el, hanem a gyermekvállalás drasztikus csökkentését kényszerítik ki. Ott a 18-25 éves korosztály létszáma csökkent 120 millióról 89 millióra, hanem 2005 és 2010 között a negyedével kisebb létszámból kétszer annyian mennek főiskolára, egyetemre. Ezen belül hússzorosára nőtt az angol nyelvű egyetemeken tanulók száma. Az első titkár lánya a Harvardon tanul. Egy felmérés szerint, a dollárban is milliomosok gyerekei közül ötből négy amerikai vagy angol egyetemeken tanul. Náluk, felháborodtak azon, hogy a miniszterelnök unokája drága svájci egyetemen tanul. Egy másik felmérés azt mutatja, hogy a kínaiak számára az amerikai egyetemeken a tanulás éves költsége 44 ezer.

Vagyis a kínaiak következetesen azt valósítják meg, hogy kevesebben szülessenek, de azok minél értékesebbek legyenek. Ezért a bevezető tanácsom úgy módosítom, hogy most a kínaiak már közel úgy élnek, mint mi, de ötven év múlva nálunk ötször jobban fognak élni. A lemaradásunk elsődleges oka, hogy mi darabra számolunk a következő generációval, a kínaiak azonban a minőségre koncentrálnak.