Megszólalt a római pápa

Kopátsy Sándor               EE                     2015 03 08

Történelemszemléletem

Megszólalt a római pápa

(kézirat)

Ritkán okozott nagyobb meglepetést az emberiség történelmére jelentős hatású bejelentés, mint a római katolikus egyház pápájának, Ferencnek a véleménye a keresztény szülők gyermekvállalási felelősségéről.

Hatvan éve tudom, hogy a fajunkat fenyegető legnagyobb veszély a túlnépesedés. Már az elmúlt mintegy hatezer évben a túlnépesedés volt a fajunk legnagyobb problémája. Az ember azért lett emberirtó, mert más módon nem volt képes megoldani, ezért magára kellett vállalni a túlnépesedése elleni védekezést. Ezt a feladatok az osztálytársadalmak ösztönösen megoldották azzal, hogy a halálozást növelték arra a szintre, amin a népesség növekedése az elviselhető szinten maradt.

Minden osztálytársadalom olyan mértékben fokozta a többség nyomorát, olyan mennyiségi szintre emelte a halálokozást, és úgy üldözte az ember veleszületett tudásvágyát, hogy a népszaporulat átlaga az 1-2 ezrelék színvonalán mozogjon. A minden társadalomra jellemző, a népszaporulatot fékező funkció mögött alig lehet a tudatosságot felfedezni.

Két esetben találkoztam ennek a nyomával.

Az eredendő bűn a tudásvágy.

Ezt sokáig logikátlan bűnnek tartottam. Számomra a tudásvágy a legszebb emberi tulajdonság. Fajunk szinte minden eredménytét elsősorban a fejlett agya használatának köszönhette. Azt nem hiszem, hogy az ószövetség összeállítói tudatában lehettek annak, hogy az osztálytársadalmak stabilitását veszélyezteti a tudásvágy. Ennek eredendő bűnünkét minősítése inkább ösztönös cseledet volt. A fajok ösztöne ugyanis megtalálja a faj érdekét. Ezt a fajunk történetében is többször tapasztalhattam. A tudásvágynak ilyen leminősítése ugyanis aligha fogadható el az emberi agy logikájával. A logikánk ugyanis csak akkor fogadhatja el a tudásvágyat eredendő bűnként, ha már tudtában van annak, hogy az osztálytársadalmakban az emberi faj elsődleges éreke a túlnépesedés féken tartása. Aki ezt elfogadja, az már logikusnak tartja, hogy a túlnépesedési nyomás elleni védekezés elfogadása csak akkor lehetséges, ha a tudásvágyunkat féken tudjuk tartani. Ehhez a „ne gondolkodj, cselekedj” logikája előfeltétel. A túlszaporodó osztálytársadalom érdeke olyan viselkedést kíván, amit az agyunk logikája képtelen elfogadni.

Van azonban egy másik feltétele is annak, hogy a biblia paradicsomi jelenete nem az ember teremtésének, hanem a munkából való megélésre kényszerülésének időpontját jeleníti meg. Fajunk ugyanis ez előtt már mintegy 150 ezer éve élt, és minden, ami elért az agyának volt köszönhető. Fajunk történetében ugyanis minőségi változást hozott a gyűjtögető életmódról a termelésből való megélésre történt áttérés.

A gyűjtögető ember minőségi változást hozott a fajfejlődésben azzal, hogy már nem a mutációval és a szelekcióval, hanem a fejlett agyával, azaz tudatosan alkalmazkodott a környezetéhez. Ez ezerszer gyorsabb igazodást jelentett, mint a szelekció. A szelekció új fajokat hoz létre, az ember a környezetéhez alkalmazkodva ugyanaz a faj maradt, csak másként viselkedő lett. Ez a viselkedés a fajfejlődésben eddig ismeretlen volt.

A jégkorszak végét okozó felmelegedés azonban új helyzet elé állította az emberi fajt. Ezt az új helyzetet ábrázolja a bibliai jelent Ádámmal és Évával. Eddig az emberiség úgy terjeszkedett, hogy újabb és újabb természeti környezethez alkalmazkodott. Ebben az esetben azonban az eddig természeti környezet változott meg úgy, hogy abban a létfeltételeket már nem a természet ajándékai, hanem a munkával létrehozott javak biztosítják. Eddig a természet adottságihoz kellett az embernek igazodni, ezután az élet feltételeit munkával kellett előteremteni. A gyűjtögetéshez az ember találékonyágára, a fejlett agyára kellett támaszkodni, az után a fizikai munkára. Ez az utóbbi megélhetési mód már nem a találékonyságra, hanem a verejtékes fizikai munkára épült. Ennek ellenére jobb és biztosabb megélhetést biztosított. A jobb és biztosabb életmód azonban hosszabb várható életkort eredményezett, ennek következtében nagyobb szaporaságot. Létrejött egy olyan életforma, amiben a nagyobb spontán szaporasággal nem járt együtt az élettér eltartó képességének ezzel párhuzamos növelhetősége. A termelésből élő ember szaporább lett, mint amivel lépést tartott volna az életterének eltartó képessége.

Ez ugyan nem az első, és nem az egyedüli a fajok történetében. Számos csúcsragadozó szaporább, mint az életterének eltartó képessége. Ezek aztán ösztönösen pusztítják a saját fajtájuk következő nemzedékét. Ez jellemző például a jegesmedvékre és az oroszlánokra. A hímek, ha van rá lehetőségük megölik az idegen kölyköket. De ennek a mérete eltörpül a termelésre épülő társadalmakban. Ezekben ugyanis a közvetlen és a közvetett halálokozások többségét a társadalom hozza létre.

Ennek ellenére, az ember természetes tudásvágyát a fő bűnének elfogadni, nemcsak akkor, amikor a bibliát megszövegezték, de ma sem könnyű.

A kereszténység dogmája az eredendő bűnt, Krisztus halálával, felszámoltnak tekintette. Ennek ellenére az üldözését talán minden vallásnál keményebben üldözte. Erre azért kényszerült, mert a tudásvágy mindaddig bűn, amíg az ember túlszaporodik. Az eredendő bűn csak ott, és akkor szűnik meg, ahol, és amikor a túlszaporodás megszűnik. Ez a 20. század második felében szűnt meg, és ekkor is csak a fejlett, puritán Nyugaton és a fejlett konfuciánus Távol-Keleten.

Ezt követte a század végén Kína, ahol a fejlettek, már nem szaporodó társadalmak tapasztalata alapján, Kínában a politikai élcsapat felismerte, hogy a túlszaporodást a fogamzásgátlás birtokában, a születések erőszakos csökkentésével is meg lehet állítani.

Ezzel fajunk mintegy kétötöde már olyan társadalmakban él, ahol nem kell üldözni a tudásvágyat, mert az megszűnt a társadalom eredendő bűn lenni. Vagyis az ezredfordulóra a fejlett keresztény társadalmak számára megszűnt az eredendő bűn. Ez időben egybeesett a gyermekvállalás szülők által való szabályozhatóságának megoldását jelentő fogamzásgálás megoldhatóságával és a tudományos és technikai forradalom győzelmével. A gyermekvállalás a szülők által szabályozhatóvá vált, ugyanakkor a tudásalapú társadalom elődleges érdeke lett a tudásvágy ápolása. A tudást elnyomni kénytelen társadalom átalakult a tudásvágyat kibontakoztatóvá.

A keresztes hadjáratok.

Az osztálytársadalmak vallásai sem vették tudomásul, hogy a születések csökkentése elsődleges társadalmi érdek. Ez erősen vonatkozott, és vonatkozik a római katolikus kereszténységre is. Kivéve a nyugat-európai kiscsaládos feudális társadalmat. Ebben a keresztény egyház jelentette a végrehajthatóság garanciáját.

Az uralkodó földbirtokos osztály, azon belül a római katolikus klérus is, abban volt érdekelt, hogy a birtokában lévő földek többségét kiscsaládos jobbágyoknak adja bérbe. Ennek érdekében olyan jobbágytelkekre osztotta a birtokát, amit egy kiscsalád képes volt megművelni. Nem volt érdeke, hogy a telkek nagysága csökkenjen, mert azzal a termés tizedének behajtása nehezebb lett volna. Tehát a jobbágytelkek száma legfeljebb új területek szántófölddé válása esetén nőtt. Ezért gyakorlatilag a jobbágytelkek számához kötődő családalapítás azt jelentette, hogy gyakorlatilag alig változhatott a gyermeket vállalható családok száma. Ennek következtében egyre jobban kitolódtak a köthető házasságok.

Annak ellenére, hogy a házasságkötés jó tíz évvel a nem érettség utánra tolódott, ezzel kiesett az első két-három születés, a történészek ez a tényt tudomásul sem veszik. Pedig ennek volt köszönhető, hogy Nyugat-Európában az átlagos jobbágycsaládban harmadával kevesebb gyermek született, mint a világ minden másik, nagycsaládos társadalmában. Ennek következtében a nyugat-európai feudális társadalmakban fele akkora társadalom által okozott halálra volt szükség annak érdekében, hogy a népszaporulat ne haladja meg a néhány ezreléket.

Ez az egyedül Nyugat-Európában kialakított módszer sem volt elég hatékony arra, hogy ne legyen erős a túlnépesedési nyomás. Az első évezrede végére általánosan elterjed agrártechnikai forradalom azonban gyorsan nagyot javított a jobbágyok életszínvonalán, ennek hatására nőtt mind a születések száma, mind a várható élettartam, ezzel megugrott a népszaporulat. A megnövekedett túlnépesedési nyomást valahogy le kellett vezetni.

Ennek megoldására találták ki a keresztes hadjáratokat. Ennek a célja a túlnépesedés levezetése volt. Lassan ezer éve lesz a keresztes hadjáratok elindításának. Ezt még a jelenkori történészek is úgy tanítják, hogy ezek célja a Szentföld elhódítása volt. Azt, hogy az a cél katonai és politikai tekintetben irreális volt, ugyanúgy elhallgatjuk, mint a reális feladatát, a túlnépesedés lecsapolását.

A kiscsaládos jobbágyrendszer azonban nem teremtett a nagyobb népesség számára munkaalkalmat. A kiscsaládos jobbágyrendszert a nyugati keresztény egyház azzal támogatta, hogy gyermekvállaló családot csak az alapíthatott, aki egyházi házasságot kötött. Az egyház azonban csak olyant párt adott össze, akik számára a földesura jobbágytelket biztosított. A házasságkötés szentsége kiszolgálásának nemcsak a szülők beleegyezése, de a földesúr telekbiztosítása is elengedhetetlen feltétele volt. Ezzel garancia volt arra, hogy csak annyi gyermekvállaló család jöhetett létre, amennyi jobbágytelke a földesuraknak volt. Ismereteim szerint ez volt a történelemben az egyetlen olyan módszer, amelyik megoldotta a gyermekvállaló családok korlátozását.

Most nemcsak a liberális Nyugat, hanem különösen a római katolikus egyház tiltakozik a kínai gyermekvállalás korlátozása ellen, de megfeledkeznek arról, hogy a Nyugat felemelkedése is egy gyermekvállalási korlátozásnak volt köszönhető. Az ugyan nem a gyermekek számát korlátozta, mert az nem is volt akkor megoldható, hanem a gyermekvállaló családok alapítását. Ez, akkor a vallás segítsége nélkül megvalósítható sem lett volna. A vallás garantálta a családszám korlátozását, azzal, hogy az egyházi házasságon kívül születetteket nem fogadta be, nem keresztelte meg, nem temette el.

Az a római katolikus egyház, amelyik máig tiltja, emberölésnek tekinti nemcsak az abortuszt, de még a fogamzásgátlók használatát is, évszázadokon keresztül nem tekintette isten gyermekének azt az újszülöttet, amelyik egyházi házasságon kívül született.

Ezen túl szervezője volt a keresztes hadjáratoknak, amikben csak a telekhez nem jutó, tehát gyermekvállaló házasságot nem alapítható jobbágyfiúkat lehetett besorolni. Ezt megkoszorúzta a gyermekek keresztes hadjárata, ami nyilvánvalóan a potenciális apák gyermekkorukban való elpusztítása volt.

Még nem láttam olyan becslést, ami megmutatta volna, hogy a jobbágyok gyerekei milyen valószínűséggel térek vissza a keresztes háborúk után, az otthonukban. Már a hazatértek 1-2 százalékát is magasnak tartanám.

Azt nem tudom, mennyire ismeri Ferenc pápa az egyházának a gyermekvállalást korlátozó múltját, de inkább feltételezem, hogy egyrészt Argentínában megtapasztalhatta a túlnépesedés következményeit, másrészt, mint egyházfő először járt olyan országban, ahol elviselhetetlen a túlnépesedés. Feltételezem, hogy valaki az ottani főpapok vagy a vendéglátó állami vezetők közül elpanaszolta, hogy országukban évente közel 3 millióval nő a lakosság száma. Ennyi embernek a felnevelése, képzése, infrastruktúrával és munkahelyekkel ellátása megoldhatatlan. Irigykedve nézik Kínát, ahol az éves népszaporulatot tizedére szorították vissza, és döntően ennek köszönhetően háromszor gyorsabban nő az egy laksora jutó jövedelem és vagyon, gyorsabban nő a lakásokkal biztosított urbanizáció, az iskolázottság.

Ezt a pápa annyira megértette, hogy őszintén kifakadt a szülők felelőtlen gyermekvállalása ellen. Azt a helyében én jobban meggondoltam volna, mennyire tapintatosan fogalmazzak, mint annak az egyháznak a feje, amelyik a kor követelményeihez való igazodásban messze lemarad a protestáns egyházakhoz képest is.

Nagy híve vagyok a vallásom gyökeres megreformálásának, de ismerem a pápákat választó közösség álláspontját, velük tapintatosan kell bánni.

Azoktól féltem Ferenc pápát, akik megválasztották.