Hitt a törvényekben

Kopátsy Sándor                PP                    2014-10-11

Hitt a törvényekben

A Népszabadság hétvégi száma egész oldalas írást közöl Nikolits Mihályról a Baranya megyei 1945 előtti főispánról. Nem az első eset, amikor nem értem az írás közlésének célját. Az önkormányzati választások előtti napon emlékeznek meg arról, hogy a Horthy rendszert kiszolgálók között is voltak becsületes emberek, akik nem voltak hajlandók a velejéig feudális, antiszemita rendszer törvényeit túllihegni.

Ez az írás és a korány megszállási emlékműve között teljes a párhuzam, a Horthy rendszer feldicsőítése.

Mivel 11945-47 között a Nemzeti Parasztpárt megyei titkára voltam, Nikolics leginkább felmagasztalt éveinek közvetlen tanúja voltam. A törvénytisztelő, és becsületes voltát elismerem. Akkor is, most is, politikai ellenfelemnek tartom. Számomra ugyanis életem legrosszabb rendszere a Horthy rendszer volt. Mint minden rendszerben, a legrosszabban is voltak becsületesek. Sőt azt a legrosszabb rendszert tartom a legkevésbé korruptnak, az apparátusát a leginkább törvénytisztelőnek. De minden pártban, kormányzatban, rendszerben voltak, és vannak tisztséges egyedek éppen úgy, mint jellemtelenek, erkölcstelenek.

Ennek ellenére akkor is, ma is, az ország lakossága és azok jövője szempontjából a legkártékonyabbnak a Horthy rendszert tartom. Ezért annak kiszolgálóit politikai ellenfeleimnek.

Arról is tudomásom volt, hogy az ő szerepét a Kisgazdapártban a kommunisták támogatták. Nikolicsnak a Kisgazdapártban való szerepeltetése világított rá számomra többek között arra, hogy a Horthy rendszer hívei ebben a pártban látják a lehetőséget arra, hogy átmentsék nemcsak magukat, de a két háború közti, számukra a legjobbnak tartott rendszert is. Aztán ez Nikolicsnak, mint általában a következetesen becsületeseknek, nem sikerült.

Azt, hogy valaki kényszerből vállalja a fizikai munkából való megélést, és nem hagyja el az országát, nem kiemelésre méltó érdem még annak sem, aki korábban, az urak társadalmában, főispán volt.

Maradjunk abban, hogy nemcsak azzal nem értek egyet, hogy a német meghálással akarjuk el a magyar zsidóság ellen elkövetett bűneinket, amint törvényesen követőnk el, de azzal sem, hogy hősnek tartsuk azokat, akik az embertelen törvényeket végrehajtották, csupán azok túllengéseit csillapítgatták, de következetesen kitelepítették azokat a keresztény vallásúakat is, akiknek egyik nagyszüleje zsidó volt, és nem volt az Úri Kaszinó tagja.

Nikolics főispán urat a háború után és is a fizikai munkából való megélésre ítéltem volna nem csak 1945-ben, de ma is.