Kopátsy Sándor PP 2014-09-26
A
hatalmát vesztett liberalizmus
A bolsevik időkben nemcsak üdítő, de hasznos
is volt a liberálisok politizálása. A rendszerváltás után azonban csak a
károkozásukkal találkoztam. A dogmatikus marxizmus ellen minden céljukkal
egyetértettem, a demokráciában csak a kárukat látom. Előtte a dogmák ellen
harcolt, utána a magyar társadalmat jellemző közép-jobb harcos ellensége lett.
Előtte a magyar társadalomban korábban jelen sem lévő ellen harcolt, utána
pedig a magyar társadalom centrumát akarta megbuktatni.
Az, hogy a rendszerváltás után a közép-jobb
lesz a főellenfelük, gyorsan kiderült.
A Lakiteleken szárnyait bontogató
Demokratikus Fórum közép-jobb párt, nyilvánvaló volt. Az állampártból kilépő
liberális SZDSZ és az abban maradó liberálisok azonnal a számukra veszélyes
pártnak a közép-jobb Demokrata Forumot tartották. Abban ugyan jelentős
jobboldali hangadók is voltak, de indoktalan volt, bennük a szélső-jobb
hatalomra jutásának veszélyét látni.
Az ugyan érthető, hogy a megmaradt magyar
zsidóság az indokoltnál is jobban félt a szélső-jobb hatalmától, de ideje
volna, hogy a félelmének az indoktalanságát bizonyítsuk. A két háború közti
Európában a magyar revizionizmus csak a fasisztákban bízhatott. A második
világháború után azonban egyrészt nem volt Európában fasiszta erő, másrészt
semmi realitása nem maradt a revizionizmusnak sem Nyugat-, sem Kelet-Európában.
Magyarországon belül pedig húsz évig a szélsőjobb még a törvényhozásban sem
talált magának képviseletet. Ekkor is csak a liberális erők túlzott hatalma
ellen jött létre. Szélsőbal párt máig nem jutott parlamenti képviselethez, és
húsz év kellett ahhoz, hogy szélsőjobb párt eljuthatott idáig. Tegyük hozzá,
hogy most már a második helyért küzd a legerősebb szoclib párttal, de még máig
sem nyert meg egyetlen körzetet. Várhatóan, a közép-jobb Fidesz uralma alatt,
nem is fog.
Ezzel szemben a liberálisok, az SZDSZ, az
MSZP-ben lévő liberáliserők befolyása a választói támogatásukat meghaladó volt.
Az első ciklusban ugyan papíron csak a
második párt voltak, de az Antall vezette kormányra döntő befolyásuk maradt. A
saját pártjában nem elég erős Antall nekik engedelmeskedett. Ezt koronázta meg
az Antall-Tögyessy Paktum, ami húsz évig lehetetlenné tette, hogy egyetlen
pártnak kétharmados többsége legyen. Azt is elhallgatjuk, hogy az első
ciklusban, a magyar politikában erősebb voltak a liberális erők, mint bármelyik
nyugat-európai országban.
A második ciklusban ugyan elseprő győzelmet
aratott az MSZP, de ez sem volt elég ahhoz, hogy kétharmados törvényhozási
többsége legyen. Az máig titok marad, hogy milyen belső és külső erők
kényszeríttették a balos Horn Gyulát arra, hogy a korábbinál kisebb választási
eredményű SZDSZ-el nemcsak koalíciót kössön, hanem az elvárásaikat is
teljesítse. Ebben a főszerepet az MSZP nagyon erős liberális szárnya játszotta,
ami 2010-ig uralmon is maradt.
A harmadik ciklusban a liberálisból
középé-jobb néppárttá átváltozott Fidesz lett a győztes, és a romantikus
közép-jobb Kisgazdapárttal kormányt alakíthatott.
A negyedik ciklusban kiderült, hogy a
tapasztalatlan Fidesz még nem érett meg a tartós kormányon maradásra. Az
ügyesebb szoclib szoros harcban megnyerte a következő két választást. Közben az
MSZP egyre jobban liberális, és egyre kevésbé szocialista lett. Ugyanakkor a
közvélemény egyre liberális ellenessé vált.
A hatodik ciklusra már a szoclib koalíciónak
semmi ereje nem maradt. A demokráciák történetének legnagyobb választási
győzelmet aratott a Fidesz. Megnyerte a körzetek 99 százalékát. Ezzel
bekövetkezett az elvileg elképzelhetetlen, a 99 százalékos győzelem, ami a
kétharmados törvényhozási többséghez kellett. Ez a választási győzelem
megsemmisítette nemcsak az SZDSZ-t, de az MSZP liberális szárnyát is. A szoclib
erők négy gyenge párttá estek szét.
Ez is kellett ahhoz, hogy a Fidesz az általa némileg
módosított választási törvénynek köszönhetően, a körzetek 90 százalékának
megnyerésével is meg tudta tartani a kétharmados többségét. Még ez a második
győzelem is példátlan támogatottságot jelent.
A szétesett szoclib erők ellen megjelent a
közel olyan erős szélső-jobb is.
Ezt látva megvadultak a Nyugat liberális
erői.
Még nem írta le senki, hogy Európa nyugati
felén miért szerepelhetnek a liberális erők sokkal hangosabban, mint amekkora a
választási támogatottságuk. Ezt egyrészt a szellemi fölényüknek köszönhetik. Ha
készültek volna olyan statisztikák, hogy melyik pártnak milyen jövedelműek, és
iskolázottak a választóik, nyilvánvalóvá válna, hogy minden országban a
liberális párt vezetné ezt a rangsort. Talán, a legnagyobb különbség
Magyarországon volna. De általában ez a rangsor a társadalom átlagos
fejlettségével fordítva arányos. Már diákkoromban felismertem, hogy ez a magyar
zsidóságot is jellemzi. Ezért lehetett, és lehet általánosítani, hogy a
liberális pártban sokkal magasabb a zsidók aránya.
A demokrácia azonban nem a jövedelem, vagy a
szellemi értékalapján osztja a politikai jogokat, hanem ettől függetlenül
minden felnőtt állampolgár politikai joga egyenlő. A jelenkori demokráciák a
jövedelmeket ugyan a fizikai és a szellemi vagyon arányában osztják el, de a
politikai jogok tekintetében egyenjogúság van. De ez is csak ott következetes,
ahol a törvényhozási hatásköröket csak közvetlen választással lehet szerezni.
Ez a szabály azonban azt eredményezi, hogy általában két párt kerül a
törvényhozásba. Kivételes, amikor harmadik párt is próbálkozik, de a
kormányzásra hatalmat egyetlen párt birtokolja, nincsenek koalíciós kormányok,
és a kormány a választási cikluson keresztül birtokolja a hatalmat.
Sajnos, ez a tiszta demokrácia csak az
Egyesült Államokban, és lényegesen az angolszászokban működik.
Európa nyugati felén azonban sikerült a
kisebb pártoknak elérni, hogy legyenek listás szavazatokkal megválasztott
törvényhozók is. Ez a módszer azt eredményezte, hogy 5-10 párt is bejuthasson a
törvényhozásba, és ritka kivétel, hogy egetlen párt parlamenti többséget
szerezzen. Az pedig nagyon kivételes eset, amikor egyetlen pártnak kétharmados
többsége van. Ilyen kivételes eset van nálunk. Ehhez azonban az kellett, hogy
2010-ben a körzetek 99 százalékát, majd 2014-ben 90 százalékát a Fidesz nyerje
meg. A másik öt párt összesen a körzetek 1-10 százalékában nyert. Vagyis az
Egyesült Államok alkotmánya szerint 2010-2014 között a Fidesznek 99, 2014-2020
között pedig 90 százalékos többsége lenne a törvényhozásban.
Ideje volna tudatosítani, hogy az európai demokráciákban kétféle
törvényhozó van. Akiket a szavazók választanak, és akiket a pártok vezetése
választott meg. Az előbbiek a
választókat az utóbbiak a pártok vezetőit képviselik. Ezért aztán nem is
remélhetjük, hogy ebben a tekintetben változás történhet, mert ez a
pártapparátusok érdeke.
Már pedig, amíg a törvényhozók hatalma jobban
függ a pártjuk vezetőihez való alkalmazkodástól, mint a választók bizalmától, a
törvényhozók nem fognak olyan választási törvényt hozni, ami a választók
véleményétől teszi függővé a politikai karrierjüket.
A listás szavazatok alapján lett
törvényhozóktól nem várható el, hogy a választókat szolgálják. A rendszerváltás
óta a leghangosabb politikusok azok voltak, akiket sehol nem választottak volna
meg. Hasznos volna kiszámolni, hogy a magyar politikai életben leghangosabbak
közül kik voltak azok, akik a parlamentben, a kommunikációs csatornákon a
legtöbbet szerepeltek, és ezek közül, kiket választottak meg a körzetben.
Kiderülne, hogy a mi nagy politikusaink közül a nagy többségből az Egyesült
Államokban legfeljebb újságíró lehetett volna.
Ezen járt az agyam, amikor azokról olvastam, akik
botránkoznak bent, és kint a Magyarországon 2010-óta kialakult politikai
többség módszerein. Egy Louis Michel nevű liberális politikus kereken kimondja,
hogy „a többség zsarnoksága a legrosszabb”, és „a demokrácia nem számtani
kérdés”. Aki ilyen ostobaságot mond, az a demokráciára nem veszélyes, mert soha
nem kerül hatalomra. A jövő azoké, akik a többségre támaszodnak. A kisebbség
hatalma pedig törékeny.
A rendszerválás után a liberálisok túl
hatalma volt jellemző, most pedig még a támogatottságukhoz viszonyítva hatalom
nélkül maradtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése