Ebola járvány Nyugat-Afrikában

Kopátsy Sándor                PE                   2014-10-16

Ebola járvány Nyugat-Afrikában

Nem vagyok egészségügyi szakember, ezért aztán egészen másként közelítem meg az ebola járvány társadalmi hátterét. Jó ötven éve kerültem szembe a ténnyel, hogy az egészségvédelem költsége az állomány sűrűségével hatványozottan növekszik.

A nyugati adatokból felismertük, hogy a leghatékonyabb hústermelés a nagyon intenzív baromfitartás lesz. Burgert Róbert a Pécsi Állami Gazdaság igazgatója a tőle megszokott lendülettel azonnal rá is állt a korszerű csirkenevelésre. Az első évben azonban az egész állomány kipusztult. Kiderült, hogy a nagyon sűrű állományban a betegségek robbanás gyorsaságával terjednek, és megállíthatatlanok.

Az egy kiló hús termelésének takarmányigénye felére csökkenthető, az átfutási idő pedig a fele lett, de a gyógyszer igény a semmiből jelentősre nőtt, és nélkülözhetetlenné vált. Vagyis az olcsó baromfihús termelésének az állomány korszerű egészségvédelme alapkövetelmény lett.

Ez óta figyeltem az egészségvédelem szerepét.

Vadászként megéltem a vaddisznóállomány mintegy 7-10 évenként a tizedére csökkentő pusztulását. Ez addig tartott, amíg a disznók legelőre jártak, és jellemző volt a sertésvész előfordulása. A vaddisznóknál azonban csak 7-10 évenként jelentkezett a tömeges pusztulás. Rájöttem, hogy ennek a kórnak a terjedése csak bizonyos állománysűrűség esetében lesz járvány.

Történészként pedig nagy figyelmet fordítottam a városi lakosságnak a falvakban élőkhöz viszonyított nagyobb halálozására. Rájöttem, hogy a 19. századig szinte megoldhatatlan volt a városi lakosság járványok elleni védekezése. A városok mintegy hatezer éves történelmében, csak a 19. század második felében először fordult elő, hogy a lakosságuk szinten tartása nem követelt folyamatos bevándorlást. Ezt megelőzően a városok lakosságnak egészségvédelme megoldhatatlan volt. Az elmúlt százötven évben a tudományos és technikai forradalom azonban a fejlett világban megoldotta a városi lakosság egészségvédelmét. Ezért a fejlett világban viharosan növekedhetett az urbanizáció. Az utóbbi ötven évben azonban az elmarad társadalmakban is csökkent a halandóság, és a növekvő népesség többsége sokmilliós nagyvárosokba költözött.

Mind a lakosság, mind városban élők száma a leggyorsabban Nyugat-Afrikában nőtt. Ebben a térségben száz év alatt a lakosság hússzorosára, a városoké negyvenszedresére nőtt. Egy éve olvastam, hogy francia tudósok Lagos lakosságát 2050-ben 42 milliósra várják.

Eddig a betegek nagyobb fele számára halálos volt a betegség. A tegnapi jelentés szerint heti mintegy tízezer újabb megbetegedésre kell számítni. A nyugati orvosok szerint a fejlett világban nem kell a járvány terjedésével számolni. Arról senki sem nyilatkozik, hogyan és mikor lehet a járványt legyőzésére számítani. Még nagyobb a hallgatás arról, hogy az érintett térségben évente 7 millió, heti 150 ezer a népszaporulat.

Nem akarok rémhírterjesztő lenni, ahogyan a HIV vírus esetében is történt. A tudomány megoldja a betegségek legyőzését, De azon illene elgondolkodni, hogy mi van az ebola járvány mögött. A térség lakosságának száz év alatt hússzorosára növekedése. Ez már talán nem ismétlődhet meg, a jelent tempóban is tízszeres lakosság várható, és 40 milliós Lagos. Ezt nem lehet azzal megelőzni, hogy pénzt és felszerelést küldenek a gazdagok.

Az utókor az ostobaág példáiként fogja emlegetni a nemzetközi politikai és gazdasági szervezetek vakságát a túlnépesedés kérdésében. Csak az országok gazdasági teljesítményét méregették, az egy lakosra jutó teljesítményt, az elviselhetőnél nagyságrenddel gyorsabb növekedésről tudomást sem vettek. Fel sem tűnt az illetékeseseknek és az elméleti közgazdászoknak, hogy Dél-Ázsia és Afrika népessége milyen mértékben növekszik. A világ népessége száz év alatt négyszeresére nőtt. A fent említett két földrészé hatszorosára, és Nyugat-Afrikáé hússzorosára dagadt. Most csodálkoznak, hogy az ebola éppen ott robbant be.

Elég volna, ha arra gondolnának, mi lenne az elmúlt száz évben szuperhatalommá emelkedett Egyesült Államokban, ha a lakossága hússzor akkora volna, mint 1914-ben volt. Ekkor belátnánk, hogy elkerülhetetlenné vált, ami most ott történik.