Miért szűnt meg a gyarmati rendszer?

Kopátsy Sándor                PH                   2019 06 23

Miért szűnt meg a gyarmati rendszer?

A kérdés megválaszolásához előbb azt kell megérteni, hogy miért jött létre. Az óceánok gőzhajókkal való meghódítsa a kikötők közti árumozgatást gyorssá, megbízhatókká és olcsóvá tette. Ugyanakkor a munkaerő minőségével szembeni igényt alacsony szintre leszorította. Ezzel párhuzamosan a kikötőkbe és a kikötőkből történő szállítást a vasúthálózat olcsón megoldotta. A történészek máig nem hangsúlyozzák a tényt, hogy az ipari forradalom ugyan csak a kor legfejlettebb társadalmaiban győzött, a gyárak építése nagy tőkeigénnyel és azok hatékony működtetése magas szellemi igénnyel járt, de a munkaerő óriási többségével szembeni minőségi igény nemcsak a háziipar, de céhipar is a korábbinál alacsonyabb igényt támasztott a munkaerővel szemben. Ráadásul a gyáripar munkaerővel szembeni minőségi igénye egyre csökkent, és az előállított árukkal szembeni igény nagy többségét a fejlett országok lakossága jelentette.

A gyáripar alacsony minőségi igénye a munkaerővel szemben nem emelkedett, hanem csökkent. Ebből fakadt, hogy a tőkés országokban a gyáripar először a nők és a gyerekek munkába állítását oldotta meg. Ez ugyan nem oldotta meg a nehéz fizikai munkaerő olcsóságát. A városokban egészségi okokból meg kellett oldani a közművesítést, ami megdrágította a városi életet.

Még az elmaradt társadalmakba törtnő iparosítást is megelőzte a rabszolgák ültetvényekre szállítása. A gyáripar megnövekedett nyersanyagigénye elindította a gyapotot, a dohányt, a cukornádat termelő ültetvények gyors terjeszkedését a melegebb, az európai munkaerő számára életveszélyes éghajlatú területekre, ahol az egészségügy akkori szintjén az európai munkaerő élete nem volt biztonságos. Ezt az európai kultúrájú tőkések azzal oldották meg, hogy az afrikai trópusokról millió számmal, néger rabszolgákat szállítottak a latin-amerikai ültetvényekre. Amíg az európai puritán bevándorlók az alulnépesedett Amerikában kiválóan helytálltak, a mediterrán, vagyis latin-amerikai bevándorlók azonban viszonylag egyre jobban lemaradtak.        

A tudományos és technikai forradalom azonban minőségi változást hozott a munkaerőigényben. A gyenge munkaerőnek az értéke negatívvá süllyedt, a jó minőségű pedig kincs lett. Ezt mindennél jobban mutatja, hogy a gazdaságban a diplomások aránya közel százszorosára nőtt, ennek ellenére a viszonylagos áruk emelkedett. A képzetlen munkaerő pedig ingyen is drága lett. Elég arra gondolni, hogy a szállításban a képzetlen fizikai munkaerőre volt szükség, ma pedig nagyon kevés, de nagyon magas minőségű munkaerő végzi el ezek munkáját.

A másik meggyőző példa a mezőgazdaság. Korábban az foglalkoztatta a munkaerő képzetlen nagy többségét, ha nagyon kevés, néhány százalékos diplomás farmer ellátja a társadalom igényét.

Korábban a hadsereg állományának nagy többsége képzetlenül lett katona, és ezek jelentették a háborúkban is a többséget. Ma azonban csak a magasan képzettekre van szükség, mert a nagyon drága és a nagyon hatékony harceszközöket csak ezek képesek hatékonyan működtetni.

Az elmúlt ötven évben a világgazdaság munkaerőigényében az jelentette a legnagyobb változást, amit a múlt század közepén Max Weber felismert, hogy csak a puritán kultúrájú lakosság lesz képes a tudományos és technikai forradalom alépítményét hatékonyan működtetni. Akkor még ezt csak a Nyugat térségére értette, de az elmúlt ötven évben kiderült, hogy a távol-keleti népek még a Nyugat protestánsainál is puritánabbak. A puritán távol-keleti munkaerő nem csak a latin népeknél, de még a protestánsoknál is puritánabbak. Ennek a legnagyobb példája a piacosodott Kína és az Egyesült Államok közti kereskedelemi forgalom. Kezdetben a kínai bérek tizednyiek voltak az Egyesült Államokéhoz viszonyítva, ma már csak ötöd akkorák, de a tömegtermelésben hatékonyabbak. De akkor is hatékonyabbak lesznek, ha a bérek a század közepére azonos színvonalúak lesznek, mert a kínai munkaerőnek a futószalag melletti munka is fegyelmet követelő lesz.

Weber száz éve még csak elvi alapon állította, hogy a jövő a puritán népek fölényét fogja bizonyítani. Ez ma már közhelynek számít.

Száz éve egy német társadalomtudós ismerte fel először a puritán erkölcs gazdasági fölényét, ötven éve a Németország által vezetett Európai Unió képzetlen, arab munkaerővel akarja megoldani a munkaerő hiányát. Nemcsak az EU, de az ENSZ is.

A rabszolgarendszert nem az Amerikába vágyó rabszolgák találták ki, hanem az amerikai tőkések. Jelenleg azonban fordított a helyzet. A nagyon szegény népek számára csak egy jövőkép létezik, a jóléti országokban akár munkanélküli lenni. A tények szerint a jóléti országokban a börtönlakók jobban élnek, mint a legszegényebb országokban a többség. A fejlett társadalmakban ma nem rabszolgákra, hanem a nyelvükön beszélő diplomásokra van szüksége.

Ezt a négy óceánokon túli angolszász ország ötven éve tudja. Ezért működeti a bevándorolni akarókat szelektáló hálózatát. Ez csak az angol nyelvet legalább középfokon beszélő, és náluk hiányzó szakmai képzettségű munkaerő számára biztosítanak próbaidős befogadást. Ugyanakkor százszor annyian akarnak nyelvtudás és szakma nélküli betelepedést.

Ez a helyzet élesedett ki az utóbbi elnökválasztás során, amiben az győzött, aki áthághatatlan kerítést ígért a mexikói határra. A kerítés már nem is a mexikói bevándorlók, hanem a még ezeknél is sokkal szegényebb közép-amerikai bevándorolni akarók ellen készült és készül.

Harari még az Egyesült Államok olcsón megszerzett nagy nyereményének tekinti a százötven éve megszerzett déli, máig többségében spanyolul beszélő államait, amelyekben ötször jobban él az előtte Mexikóhoz tartozó lakosság. Ebből fakadóan folyamatos volt a mexikóiak beáramlása. Ez ellen az utóbbi húsz évben az Egyesült Államok azzal védekezett, hogy megszüntette a vámokat, amire az amerikai tőke azzal válaszolt, hogy az alacsonyabb munkaerő igényű termékeiket Mexikóba telepítette. Ez a megoldás kitűnően bevált, sokszorosára nőtt a külkereskedelmi forgalom, és Mexikó a legfejlettebb latin-amerikai állam lett, és tört résére csökkent a betelepedni akarók száma. Ezen kerestek az Egyesült Államokban is. Ugyanakkor a sokkal szegényebb közép-amerikai országok lakossága Mexikón keresztül akar az Egyesült Államokba költözni. Erre jelentette be az Egyesült Államok elnöke, ha Mexikó nem állítja le a területén keresztül történő átáramlást, fokozatosan visszaállítja a vámokat. Ennek hatását a mexikói vezetés azonnal felmérte, és megígérte a közép-amerikaiak átáramlásának megállítását.

Ezzel párhuzamosan folyik az amerikai-kínai vámháború, ami az Egyesült Államok számára nem lesz nyereség, de annál több várható Mexikó számára, pedig az sem lesz versenyképes Kínához viszonyítva.

Azt, hogyan emelte fel Mexikót az Egyesült Államokkal kötött vámmentesség, még nem olvastam sehol, e ezerszer annyi hír jelent meg arról, hogy mennyi gondot okozott a tény, hogy az országon keresztül beáramolhatnak a közép-amerikai országok szegényei.