A vallások történelmi szerepe lejárt

Kopátsy Sándor                EH                   2019 05 30

A vallások történelmi szerepe lejárt

Harari

A vallások klérusa magát isteni eredetűnek és tökéletesnek tartja. A történészek pedig a történelemformálónak csak a politikai hatalmat tekinti, a vallások szerepét pedig másodlagosnak tekinti.

A Nyugat történészei említést sem tesznek arról, hogy a Nyugat társadalmi fölényét lényegében a kereszténységének köszönheti, annak ellenére, hogy a nyugat-európai kereszténység társadalmi fölényét a kereszténysége alapozta meg azzal, hogy kiscsaládos feudális társadalmat épített fel. Harari is felismerte a nagycsaládos társadalmak hátrányát, de említést sem tesz arról, hogy ezzel szemben a kiscsalád óriási fölényt jelentett. Azt a történészek is elismerik, hogy a kiscsaládos nyugati feudális társadalom fölénybe merült a nagycsaládosokkal szemben, de ebben a római katolikus, majd a protestáns kereszténységnek a szerepét meg sem említik.

Még a közgazdaságtan sem ismerte fel annak az előnyét, hogy a kiscsaládos feudális társadalom volt az első abban, hogy a munkaadó már nem a nagycsaládot, hanem a kiscsaládot foglalkoztatta. Még egyetlen történész sem ismerte fel, hogy a nyugat-európai földesurak voltak az elsők, akik a munkaviszonyt nem a nagycsaládokkal, hanem a kiscsaládokkal kötötték. Több mint ezer évnek kellett eltelni, amíg az ortodox keresztény Kelet-Európában is megszűnt a nagycsaládos feudális földművelés. De ott is csak akkor, amikor már a Nyugaton a leghatékonyabb mezőgazdaság kiscsaládos tulajdonú volt. Azt pedig a közvélemény szinte tudomásul sem vette, hogy a bolsevik Szovjetunió szétesése után az utódállamokban a mezőgazdaság családi farmok formájában működik, és ennek köszönhetően versenyképessé is vált.

Annak még a nyomával sem találkoztam, hogy az utódállamokban az ipar és a szolgáltatások tőkés óriás vállaltok lettek, a mezőgazdaság pedig családi farmok formájában működővé vált.

A sokkal hatékonyabb, kiscsaládos feudális rendszer kialakítását azonban a római katolikus vallásnak köszönhetjük. Mivel a feudális Nyugat-Európában a legnagyobb földbirtokos a római katolikus klérus volt, és csak ezek birtokai voltak iskolázott tulajdonosok irányítása alatt, ezek ismerték fel a kiscsaládos jobbágyrendszer előnyét. A példájukat azonban a földbirtokos osztály is felismerte, és lelkesen követte.

Bármennyire egyértelmű a történészek máig nem veszik tudomásul, hogy Nyugat-Európa társadalmi fölépítményének alapja a kiscsaládos társadalmi formája volt. A kiscsaládos munkavállalás forradalmi jelentőségét a társadalomtudományok azonban máig nem ismerték fel. Ez volt az első családforma, ami egyúttal az első gyermekvállalást korlátozott rendszerként működött. Mivel a földesuraknak az volt az érdekük, hogy a jobbágytelek viszonylag változatlan nagyságú legyen, ne legyen kisebb annál amint egy kiscsalád munkaereje hatékonyan megművelni képes. Ez azt eredményezte, hogy a jobbágycsaládok száma csak annyival nőhetett, amennyivel nőtt a területe. Mivel a szántóföldi földművelésre alkalmas terület alig növekedett, a jobbágytelkek száma is stabil volt. Ezzel azonban szemben állt a lakosság gyors növekedése. Ezt az ellentmondást azonban az egyház azzal vezette le, hogy a házasságkötést csak azok köthettek, akik számára a földesúr jobbágyteleket biztosított. Életem egyik legnagyobb meglepetése volt a házasságkötő jobbágyok életkora. Amíg a nagycsaládokban a nők gyermekvállalása a nem érettségükkel kezdődött, a jobbágyok gyermeket csak a házasságkötésük, azaz nemi érettségük után tíz, tizenkét évvel vállalhattak. Jelenleg a katolikus egyház nem hajlandó tudomásul venni a fogamzásgátlók használatát, de ezer éven keresztül csak a házasság után születetteket fogadta a hívei közé. A római katolikus egyház a házasságon kívüli születést tudomásul sem vette, a fogamzásgátlók használatát azonban bűnnek minősíti.

Az ipari forradalom családigénye.

A tőkés gyáripar számára a kiscsalád is használhatatlan munkavállaló lett, ez már nem a családokat, hanem csak a családtagokat alkalmazta. Érthetetlen, hogy a társadalomtudományok mennyire elsiklottak a felett, hogyan alakult a munkaadó és a munkavállaló jellemző formája.

A Rabszolgatársadalomban a munkaadó tulajdonába került nemcsak a rabszolga, de annak az élete és az utódai is.

A nagycsaládos feudális társadalomban egy életre a földesúr tulajdonába került a nagycsalád.

A kiscsaládos feudális társadalomban csak a kiscsalád került a földesúr tulajdonába.

A tőkés osztálytársadalomban csak a családtagok, és azok is kötetlen munkaviszonyba voltak a munkaadójukkal.

A családi vállalkozásban azonos a munkaadó és a munkás. Ez néhány ágazatban a leghatékonyabb vállalkozási formának bizonyult. A mezőgazdaságban fölénye szinte általános lett, de a tudományos és technikai forradalomban ezek lettek a tömegtermékek leghatékonyabb bedolgozói is.

A társadalom igényét kielégítő munkaerő termelése.

Sokáig a gazdasági ágazatok nem igényeltek oktatásban felkészített munkaerőt, azokat a munkafolyamatokban való részvétel tette a mennyiségüket pedig a társadalom igénynek megfelelőnél nagyobb mennyiségben, a fajunk nemi ösztöne elégítette ki. Ezt a vallások isteni beavatkozásnak és nem az állati ösztön kielégítésének minősítették. Harari az első társadalomtudós, aki felismerte, hogy a nagycsaládos rendszerben csak az anya személye volt megállapítható, az apáé nem. Ezzel adott magyarázatot arra, miért volt és maradt az első keményen egyistenhívő vallás a zsidó. Arra már ő sem tér ki, hogy a házasság miért lett szentség. Pedig ez volt a vallástörténelem egyik legjelentősebb változása. Ezt a nyugat-európai kiscsaládos feudális társadalom kényszerítette ki. A hatékonyabb mezőgazdaságot csak a kiscsaládokra bízott jobbágyság tudta ezer évre stabilizálni.

A nagy- és a kiscsalád társadalmi hatékonysága közti különbséget alig hangsúlyozzák a Nyugat történészei, pedig ez volt a történelmének a legnagyobb minőségi forradalma. Ezt még a keresztény teológusok sem kezelték jelentőségének megfelelő súllyal. Nyomát sem találtam annak, hogy a nagycsaládos társadalmakban mennyire nem lehetett a házasság a gyermekvállalást korlátozó szentség. Az ortodox keresztény nagycsaládokban a házasság nem érintette a földesúr és a jobbágycsalád jogi viszonyát. Mivel a földesúr jobbágya viszonyát, az időnként csak arra kényszerült, hogy a nagycsaládok munkaerejéhez igazítsa a rájuk bízott jobbágytelek nagyságát. Éppen ez, és a munkavégző családtagok teljesítményében való hiány miatt a nagycsaládos jobbágycsaládnak nem lehetett korlátozó szerepe a gyermekvállalásban. Márpedig ennek megértése nélkül nem volt magyarázat arra, hogy az ortodox keresztény társadalmakban miért volt az emberéletnek kisebb értéke.

Erre először a második világháború keleti frontján történteket csak akkor érthettük meg. A Szovjetunió csak azért nyerhette meg a náci Németország elleni háborút, mert sokkal nagyobb emberveszteség elviselésére volt képes.

Ez ugyan elég volt a háború megnyerésére, de a háború után a kisebb társadalmi hatékonyság azonnal nyilvánvalóvá vált. Ez tanított meg arra, hogy a társadalmaknak óriási teher a nagyobb halandóság elkerülhetetlensége. Márpedig a fogamzásgátlás megoldása előtt elviselhetetlen társadalmi terhet jelentett és jelent ma is, az elkerülhetetlen nagyobb halálozás.

Harari nekem azzal mondotta a legtöbbet, hogy már az egy ezrelékes népszaporulat is csak úgy valósulhat meg, ha az ilyen faj ennek érdekében a fajok jelentős hányadát a szolgálatukba állítják, az erre alkalmatlanokat pedig elpusztítják. De ő sem számol azzal, hogy milyen következményekkel jár az, ha egy bolygón egyetlen faj érdeke alakítja a fajok mindegyikének a sorsát. Pedig neki is az a véleménye, hogy a domesztikált fajok az ember rabszolgái lesznek. Nemcsak a fajunk, de minden faj sorsát annak alapján értékeli, hogy mekkora a függetlensége. Ezért a gyűjtögető életmódunkat is valamiféle nagyobb szabadságnak látja.

A fajunk már emberként élt, de állatként szaporodott.

Ezt a tényt a vallások sem voltak hajlandók tudomásul venni. A teherbeesést minden vallás az isteni akarat teljesülésének minősítette. Az már jelentős előrelépés volt, hogy a vallások korlátozni kezdték a szexuális ösztön kiélhetőségét. Ezzel a folyamattal azonban nemcsak a teológusok, de még a történészek sem foglalkoznak. Pedig a Nyugat fölényét annak köszönhette, hogy gazdasági előnyei okán bevezette a kiscsaládot. Ez nemcsak lehetővé tette az apaság egyértelművé tevését, de a gyermekvállalás korlátozhatóságát is. Márpedig az utóbbinak lett a következménye, hogy a Nyugat lett a fajunk társadalmainak élcsapata. Ez bármennyire vitathatatlan, a történészek nem értik meg a jelentőségét. A házasságkötés egyházi parancs lett, amit pontosan nyilvántartottak. Annak ellenére, hogy a házasságkötést, azok életkorát pontosan nyilvántartották, ezt a történészek figyelmen kívül hagyták. Pedig, ha valami a legtöbbet mond a Nyugat sikerének okáról, akkor a tény, hogy a házasságkötők kora jó tíz évvel meghaladta a nem érettségükét. Ez pedig azt jelentette, hogy az első három-négy születés nem történhetett meg. A római katolikus egyház ugyanis a házasság előtti születéseket tudomásul sem vette. Az a teológusokat nem zavarta, hogy a fogamzást ugyan az isten akaratának minősítették, de csak akkor vették tudomásul, ha előtte a szülők egyházi házasságot kötöttek. A házasságkötésnek előfeltétele volt, hogy a házastársakkal a földesuruk jobbágyszerződést kötött. Vagyis isten akarata csak akkor érvényesülhetett, ha a földesúr előtte a házasság anyagi feltételeit biztosította. Ez a rendszer ugyan azt jelentette, hogy utódja csak azoknak lehet, akik megélhetéséről előtte a földesuruk gondoskodott.

Azt már én is megélhettem, hogy az egykéző dél-dunántúli református falvakban a falu erkölcsi törvénye szerint minden parasztcsaládnak csak egyetlen gyermeke legyen. Azt tudomásul vette a közösség, hogy a házastársak szexuális életet élnek, ha az nem járt egynél több terhességgel. Ez az egykézés mintegy száz évvel megelőzte a szexuális ösztön zavartalan kiélését biztosító fogamzásgátlók megjelenését a magyar falvakban. A fogamzásgátlók használata akkor már megjelent a gazdag és iskolázott puritán társadalmakban, ahol a nők termékenysége gyorsan az újratermelés szintje alá csökkent.

A 20. század küszöbén Max Weber már felismerte, hogy csak a protestáns erkölcsű népek építhetnek másoknál hatékonyabb társadalmi felépítményeket, de azt még nem látta, hogy ez a protestáns kereszténység hozzáállásának köszönhető.

Nincs statisztikailag kimutatva, hogy a nők termékenysége mennyire függ a társadalmi, gazdasági helyzetüktől, és vallásuktól.

Az ENSZ második világháború után ugyan bevezette a tagállamai társadalmának fejlettségét megbízhatóan mérő mutatót, de azt a vallások társadalmi szerepének mérésére még ők sem használják. A tagállamok rangsorát három mutató, az egy lakosra jutó jövedelem, a várható életkor és az iskolázottság eredője alapján állapítják meg. Ennek a módszernek egyetlen hiányossága van, hogy az egy lakosra jutó vagyont figyelmen kívül hagyja. Ennek ellenére a legjobb, egyetlen hiányossága, hogy a népesség számához igazodó vagyonigényt figyelmen kívül hagyja. Márpedig a jelenkorban a népszaporulat szerepét csak akkor mérhetjük, ha az egy laksora jutó vagyon alakulását is figyelembe vesszük. Mivel egyértelmű, hogy az egy lakosra jutó vagyonigény elsősorban a kultúrától, azon belül az éghajlattól függ.

A különböző kultúrák vagyonigényének viszonylagos stabilitását közel száz éve feltárta a társadalomtudomány Magyarországon is. A puritán erkölcsű népeknek a legmagasabb a jövedelmükhöz mért vagyonigénye, mintegy négyszeres. A kevésbé puritán latin keresztényeké háromszoros. A trópusok övezetében ez alig kétszeres, a felzárkózni képtelen őslakosságé egyszeres alatt van.

Ez nagyon karakterisztikusan jelentkezett az etnikailag nagyon tarka népességű Trianon előtti Magyarországon. Ennek ellenére a magyar történészek ezzel soha nem számoltak. Becslésem szerint a Trianon előtti Magyarországon a legmagasabb vagyonigénye, az éves jövedelmük négyszerese a polgárosodott zsidóságnak volt. Ezt követék a lutheránus germán kisebbségek a jövedelmükhöz viszonyítva háromszoros vagyonigénnyel. A magyar, a horvát és a szlovák etnikumok vagyonigénye kétszeres, a románoké, a ruténeké ez alatt. A legkevésbé felzárkózott cigánysága pedig az egyszeres alatt volt.

Ez a leginkább egyértelműen a soketnikumú Egyesült Államokban látható ma is. Ott az európai zsidók és a távol-keleti konfuciánus népek vagyonigénye jelenleg négyszeres. Az európai protestáns bevándorlóké háromszoros. A latin népeké kétszeres. Az afrikai rabszolgák utódaié egyszeres.

Egyetlen népnél, a zsidóságnál alakult ki nagy különbség. Az Európában polgárosodottak vagyonigénye a távol-keletiekével azonos, a legmagasabb. Ugyanakkor a Közel-Keleten maradtaké kétszeres alatt maradt.

Ezt a társadalomtudományi törvényt az etnikumokra ugyan elismerik, de a vallások társadalmi eredményeit még nem mérte senki annak ellenére, hogy Max Weber jó száz éve a protestáns keresztények társadalmi sikerét jósolta meg. Ez fényesen beigazolódott azzal a kiegészítéssel, hogy nemcsak a Nyugat keresztényei, de a Távol-Kelet konfuciánusai is sikeresek lettek.

A vallások klérusainak politikai hatalma kártékony.

Jelenleg az Egyesült Államok és Irán között háborús feszültség van. Ez jó alaklom arra, hogy az ókor egyik szuperhatalma Perzsia és a jelenkor példátlan mértékű szuperhatalmát állítsuk szembe.

Irán a háború után a leggazdagabb mohamedán állam lett a gazdag és olcsón kitermelhető olajának köszönhetően. A sah által üldözött mohamedán klérus azonban fellázadt és átvette a hatalmat, amit jelenleg is kezében tart. Ezzel Irán példája lett annak, hogy a mohamedán klérus még a feudális világi halkalomnál is alkalmatlanabb a politikai hatalomra. Ezt mindennél jobban jellemzi a tény, hogy jelenleg Irán az egyik legszegényebb, legreménytelenebb mohamedán állam. Jelenleg a politikai diktatúrájú Törökország még egyszer olyan gazdag, mint az olajban gazdag Irán.

Ennek egyik jellemzője a tény, hogy Iránt évente 150 ezer diplomás hagyja el. Ezzel a legnagyobb értelmiségvesztő ország a világon.

A vallások társadalmi hatékonysága mérhető.

A klérusok hatalmát jól jelzi a tény, hogy még senki sem vette a bártorságot, hogy a vallások híveinek a társadalmi helyzetét szembe állítsa annak ellenére, hogy Max Weber száz éve megállapította, hogy a tudományos és technikai forradalom által létrehozott társadalmi alépítményeket csak a protestáns vallású népek tudják más vallásúaknál hatékonyabban működtetni. Felismerése száz év alatt egyértelműen bebizonyosodott azzal a kiegészítéssel, hogy egyrészt a Nyugaton nemcsak a protestánsok, de az alpi katolikusok is sikeresek, másrészt a távol-keleti népek is puritánok. 1990 óta a puritán népek egyetlen országba, Észak-Korea kivételével, vagy már jóléti társadalom, vagy példátlanul gyorsan azzá váló.

Ez az olyan országokban is így van, amelyek lakossága csak részben puritán. Ezt példázza a négy óceánokon túli négy volt brit gyarmat utód országa, az Egyesült Államok, Kanada Amerikában, Ausztrália és Új-Zéland Óceániában. Ebben a még nagyon alulnépesedett országban az ENSZ mutató alapján a Fejlettségi sorrend, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland és az Egyesült Államok a sorrend, mert ez attól függ, hogy a lakosságuk mekkora hányada nem puritán. Ez az oka annak, hogy az Egyesült Államok miért az utolsó. Ott a legmagasabb a visszahúzó latin és afrikai etnikumúak aránya.

A latin-amerikai országok lemaradása.

Egyetlen történész sem kereste az okát annak, hogy miért sokkal nagyobb a katolikusok lemaradása Amerikában, mint Európában. Pedig egyszerű a magyarázat.

Ott nagyobb a lemaradás, ahol nagyobb a népszaporulat. Ott nagyobb a népszaporulat, ahol nagyobb a római katolikus klérus politikai hatalma. Európában a fogamzásgátlás és az abortusz megengedhetőbb, és Franciaország Európában fejlettebb, Amerikában pedig a franciák többsége puritán módon él.

Európában a bolsevik rendszer egyházüldözése jelentősen lecsökkentette az ortodox egyház befolyását, és ennek köszönhetően a fogamzásgátlás szinte szabadon alkalmazható. Ez még a római katolikus Lengyelországban is tapasztalható. Ez az egyetlen római katolikus vallású ország, amelyben leállt a fogamzásgátlóknak köszönhetően a népszaporulat.

A fogamzásgátlás hatása.

A Nyugaton a protestantizmus ugyan nem hirdeti a fogamzásgátlás bűntelenségét, de nem is vállalja az üldözését. Nála is liberálisabbak a konfuciánus népek, ahol a vallás korában sem hirdette a gyermekvállalást korlátozó módszerek bűnösségét. Ezért aztán ott gyorsabban általánossá válhatott a gyermekvállalás csökkenése. Ennek köszönhető, hogy a Távol-Keleten jelenleg lényegesen gyorsabb a társadalmi fejlődés, mint a Nyugaton.

Mitől függ a gyermekvállalás alakulása.

Annak ellenére, hogy jelenleg a legfontosabb probléma a gyermekvállalás alakulása, nagyon ritkán található adat arról, hogy ez mitől függ. Az már világossá vált, hogy a vallástól, de nemcsak attól, hanem az iskolázottságtól és az urbanizációtól is. Pedig e nélkül a fajunk túlszaporodását nem lehet kezelni.

Minden felméréstől függetlenül a szülők jövedelmével és iskolázottságával fordítottan arányos.

Ennek köszönhetjük, hogy a jelenlegi jóléti államokban 200 év kellett ahhoz, hogy a nők termékenysége a létszám újratermelése alá csökkenjen. Ez azért is volt viszonylag lassú, mert nem volt megoldható a fogamzásmentes szexuális élet és lassan nőtt az iskolázottság is. Szinte semmi adatot nem találtam arról, mikor mekkora volt az iskolázottság és a nők termékenysége.