A Fidesz kormány sikerének titka

Kopátsy Sándor                EH                   2019 06 10

A Fidesz kormány sikerének titka

Az Európai Uniónak és a brüsszeli bürokráciának érdemes volna elgondolkodni a Fidesz kormány sikerén. Mi az oka annak, hogy ez az általuk folyamatosan negatívan minősített közép-jobb Fidesz kormány nemcsak a választásokon a legnagyobb támogatást kapja, tehát népszerű, hanem gyorsan növekednek az egy lakosra vetített mutatói, javul a költségvetési és az idegenforgalmi mérlege, jön hozzá a nyugati tőke, csökken az adóssága, javul a turizmusnak a mérlege.

Magyarország szerencséjének a kulcsa, hogy elutasították az euró övezetbe történő felvételi kérelmét. Ezt még a közép-bal Gyurcsány kormány kérte. A brüsszeli bürokráciák örültek, hogy a latin tagországok, Élükön Franciaországgal a mediterránok is lelkesen csatlakoztak, a közép-európai jelentkezőket, köztük minket is, várakozó listára tettek. Ez is közrejátszott abban, hogy a közép-bal Gyurcsány kormány, vigasztalásul, a hitelpiacot gyakorlatilag az eurónál is keményebb svájci frankkal helyettesítette. Ez azt jelentette, hogy csöbörből vödörbe menekült. Ez nagyban hozzá járult ahhoz, hogy a választásokon az Orbán Viktor által a liberálisból közép-jobbá átalakított Fidesz példátlan győzelmet aratott. A gyakorlatilag svájci frankos hitelpiacunkról azonban gyorsan kiderült, hogy kedvező a kamatozása, de teljesíthetetlen a visszafizetése. Ezért a győztes Fidesz gyorsan felszámolta azzal, hogy az okozott kár nagy részét a bankokra és hiteleket felvettekre terhelte.

Történt ez annak ellenére, hogy a nyoma sem található annak, hogy ennek az elvi okát indokolták volna. A még fontosabb reformról, az euró leértékelődéséről szó sem eshetett, de az is elindult. Máig viszonylag csend van arról, hogy az euró árfolyama fokozatosan 260-ról 325-re emelkedett. Az exportunk ennyivel jövedelmezőbb, az importunk pedig ennyivel drágább lett. Ugyanez történt a turizmusunkkal is. Drágább lett a külföldi tartózkodás, és olcsóbb a külföldiek itt tartózkodása. Ezt máig sem hangsúlyozzuk annyira, hogy az EU tagországok között lényegesen javult a közbiztonságunk, és magasabb lett a fejlettebb tagországokban munkát vállalók bére.

Jelenleg a tagországok között a legalacsonyabb a munkanélküliségünk, magasabb a foglalkoztatásunk, amit elsősorban a forint leértékelődésének köszönhetünk.

Az EU és a brüsszeli adminisztrációja számára elég volna, ha az euró övezetből kiléptetnék a négy mediterrán országot azzal, hogy a visszanyert nemzeti valutájuk mintegy 30 százalékkal leértékelt lehet az euróhoz képest. Ezt Franciaország számára is lehetővé tennék, fele akkora leértékeléssel. Ebben az esetben a négy mediterrán ország elindulhatna a Fidesz által már megjárt siker útján. Csak becsülhetjük, hogy a külkereskedelmi mérlegük legalább egyensúlyba kerülhetne, a turizmus pozitív egyenlege pedig visszaállna az euró övezet előtti szintre. Azt ugyan remélni sem lehet, hogy a jelenlegi adósságuk egésze visszafizethető, de a teljes reménytelenségből a megmenthetőségig eljuthatnának, ha a hitelezők is engedményeket tennének.

A mai értelemben vett közös valuta ugyan megmaradhatna a protestáns tagállamok körében, ott megszűnne károkozó lenni, de a saját valutájuk visszaállítása, mégis nagyobb nemzeti felelősség vállalást jelentene.

Az Európai Egyesült Államok koncepciója eleve kudarcra van ítélve, meg kellene elégedni a saját valutával rendelkező tagállamok vámmentes övezetével. A közös valuta erőltetése eleve katasztrófához vezet.

Még a sikeres Magyarország sem hangsúlyozza, hogy az elért sikere a forint leértékelődésének köszönhető.

Felfogásomhoz viszonyítva a Fidesz túlságosan jobboldali, klerikális és nacionalista, de tudomásul veszem, hogy nem a hazám közvéleményéhez, hanem csak az én magánvéleményemhez képest. A demokratáknak ezt kellene megérteni, hogy a demokrácia a többség véleményéhez való igazodás. Ezt kellene a demokrata Németországnak is tudomásul venni.  

A gazdasági fejlettségben, önálló nemzeti államokban nagyon differenciálódott Nyugat-Európában irreális feladat az államok közössége. Ez sokkal eredményesebben működik, ha megelégszik az áruk és a munkaerő szabad mozgásával, de a tagállamok szuverének maradnak.

A munkaerő szabad áramlása.

Az EU vezetés és a brüsszeli adminisztrációja az utóbbi tíz évben hisztérikusan kiélezte a népesség csökkenésből fakadó feladatait. Csak azt tekintette elsődleges feladatának, hogy mindig legyen elegendő számú munkaereje, annak megfelelőségét figyelmen kívül hagyta. Ez azért meglepő, mert tapasztalatból tudtam, hogy a négy óceánokon túli angolszász kultúrájú ország a második világháború óta szervezetten szabályozza, hogy mennyit és azon belül kiket fogad be. Kezdetben megelégedtek azzal, ha akkor még nagyszámú analfabétát kiszűrték. De ettől is eltekintettek, amikor az ültevényekre képzetlen rabszolgákra volt kereslet.

A második világháború után azonban az ültetvényeket felváltó családi farmok bizonyultak hatékonyaknak, a keresett szakmunkásokra korlátoztak. A gazdag Egyesült Államokba a képzetlen latin-amerikaiak is tömegesen áramlottak. Ezek megfékezését az utóbbi húsz évben azzal fékezték, hogy tőkét vittek a szomszédos Mexikóba. Ez ugyan sikeresnek bizonyult, de ugyanakkor a sokkal szegényebb közép-amerikai államok képzetlen lakossága számára jelentett egyedüli megoldást. Erre ébret fel a legutóbbi választáson az Egyesült Államok közvéleménye, és választotta meg azt a Trump elnököt, aki a déli határra áthághatatlan kerítést ígért.

Szinte azonos időben állt az EU a megélhetési bevándorlók fogadására. Érthetetlen módon, amikor az Egyesült Államok a befogadók korlátozásának politikájára tért rá, az EU a beépülésre rászorultak, de az arra alkalmatlanok befogadását minősítette minden tagország elsődleges feladatának.

Ezt a fordulatot is elsőnek, és sokáig egyetlenként Orbán Viktor vette tudomásul.