Az EU választások tanulsága

Kopátsy Sándor                EH                   2019 06 02

Az EU választások tanulsága.

Ez volt az első EU választás, amikor jelentkezhetett először az EU vele született betegségének a korrekciója felé történő elmozdulás. Eddig az EU brüsszeli vezetése következetesen az Európai Egyesült Államok építését folytatta. A német-francia vezetés és annak brüsszeli adminisztrációja következetesen ebbe az irányba alakította az eseményeket. Ez volt az első olyan EU választás, ahol már felmerült a döntés, milyen irányba történjen az EU építése. A brüsszeli vezetés továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy az EU az európai államok közös állama legyen.

Ugyanakkor először fogalmazódtak meg az a cél, hogy az EU a szuverén államoknak csupán a vámuniója legyen. Ez az irányváltás azt jelentené, hogy nem lehet a tagállamoknak többségének nemcsak közös valutájuk, de közös inflációjuk, költségvetési hiányuk, vagyis minden tagállam szuverén maradjon. Nem is beszélve arról, hogy egymás között osszák meg a beépülésre eleve alkalmatlan gazdasági menekülők befogadását.

Ez a kérdés igazán, először ezen a választáson merült fel.

Eddig szinte csak a visegrádi országok éreztették, de azokban is a bal-liberális erők támogatták, és támogatják jelenleg is az Európai Egyesült Államok vonalát. Ez a választás mégis már azt hozta, hogy nemcsak a visegrádi országok, de a mediterrán tagországok is ebbe az arányban mozdultak el. Ezt jól jellemzi, hogy a két legnagyobb latin államban, Franciaországban és Olaszországban Először a legerősebb párt a bevándorlók fogadását ellenző lett. A magyar választási eredmény továbbra is azt bizonyítja, hogy a legnagyobb többséget a bevándorlás első számú ellenzője a Fidesz lett.

A magyar ellenzék gyenge eredményén belül a legerősebb a bal-liberális DK lett. Számomra kezdettől fogva értehetetlen a bal-liberálisok ragaszkodása az Európai Egyesült Államok koncepciójához. Ez a Gyurcsány Ferenc által vezetett párt 1990-ben azért bukott meg, mert a nacionalista magyar választók nagy többsége ellenük fordult. Az Orbán által vezetett Fidesz azért nyerhetett példátlan többséget minden választáson 1990 óta, mert nem megnyerni akarta a közép-jobb politikát vállaló országot, hanem önmagát formálta az ország közvéleményének súlypontjához.

A legutóbbi választáson a balliberális Demokrata Forum azért lehetett a szavazatok hatodának megnyerésével a második, de továbbra is jelenéktelen párt, mert a magyar közvélemény bal-liberális egy hatodához igazodott.

A Fidesz számára belátható időre a választások győzelme biztosított, egyrészt mert a magyar közvélemény kétharmada belátható ideig közép-jobb pártra fog szavazni, másrészt, mert az Európai Unió tagállamai nem az Európai Egyesült Államok, hanem az Európai Vámunióban szuverén államokként akarnak tagjai maradni. Tudomásul kellene venni, hogy az óceánokon túli négy angolszász országa azért lehetett a sok kultúrából érkezett bevándorlók egyesült állama, mert ott szinte minden lakos gyökértelen bevándorló volt.

Jelenleg Szuverén birodalom csak egyetlen nemzeti állam, a Kínai Birodalom. Ennek létrejöttét azonban évezredes építőmunka előzte meg. Gazdaságföldrajzi adottsága a bolygónkon egyedüli volt. Ezt már az is lehetővé tette, hogy a gazdaságföldrajzi adottsága ezt is egyértelművé tette. A területét szinte négy egymással párhuzamos folyamát összekötő hajózható csatornával egységes vízi úttá lehetett tenni. E nélkül nem lehetett volna Kína egyetlen nemzeti birodalom.

Ezzel szemben India a másik legnépesebb ókori birodalom folyói egymástól távolodva folynak, amiből még a jelenkor technikai csodái sem lehetnek képesek kulturális, politikai és gazdasági egységet képezni. India széthullása megállíthatatlan. Az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália folyamai is egymástól távolodnak. Nagyon kevesen gondolnak arra, hogy az Egyesült Államok nyugati és keleti partjai között a legolcsóbb szállítási út a Panama Csatornán keresztül vezet.

A Kínai Birodalom létrejöttének a közös írásmódjuk is nélkülözhetetlen feltétele volt. Szinte senki sem gondol arra, hogy a térségén több száz különböző nyelvű etnikum élt, akik számára a közös, az egymást megértés biztosító kommunikáció volt. Fajunk történelmét egyik nem emlegetett zseniális felismerése volt a különböző nyelvek számára az egymást megértését csak olyan írásmód biztosíthatja, amelyik nem betűkre bontott hangokkal, hanem a fogalmakkal történő írást használja. Még senkinek sem jutott az eszébe, hogy fajunk minden nyelve csak akkor lesz minden nép számára közérthető, ha nem betűkkel, hanem fogalmakkal fogunk kommunikálni. A számítógépekkel ez már megoldható feladat lesz.

Az EU számára a közös valuta elviselhetetlen teher.

Történelmű múltú országok számára amennyire a határok leépítése hatékony megoldás, a közös valuta nem lehet az. A klasszikus közgazdaságtan azért nem foglalkozott a közös valutákkal, mert ez fel sem merülhetett. Természetesnek vették, hogy a fejlettebb államoknak keményebb a valutájuk, a lemaradóké pedig gyenge.

Azt sem magyarázta meg senki, hogy miért lehet a tagállamokra bontott Egyesült Államoknak, Kanadának, Ausztráliának közös valutájuk, az európai államoknak pedig ez lehetetlen. Pedig egyértelmű a magyarázat. A közös valutának előfeltételei vannak.

A munkaerő szabad áramlása biztosított. Ezt garantálja a közös nyelv, és hogy a lakosság 99 százaléka nem a történelmi országában él. Ezért lehetett hatékony közös valutájú állam nemcsak az Egyesült Államok, de Kanada és Ausztrália. Ennek az ellenkezője Európa, ahol száz éve az ellenkező irányú folyat jellemző. A több nemzetiségű birodalmak nemzeti államokká bomlanak szét. Ennek az első lépése a Habsburg Birodalom szétesése volt. A legnagyobb a Szovjetunió szétesése. Már ezekhez viszonyítva jelentéktelen az írek, a skótok, a baszkok ez irányú törekvése. Jelentős lépés már nem várható.

Ezzel szemen az egész Európát egyesítő törekvés eleve ostobaság volt. Az Európai Unió, vagyis az egységes Európa gondolata a második világháború után vetődött fel, elsősorban a nagy nemzetközi vállaltok összevonhatósága. Tekintélyes politikusok érezték úgy, hogy számos ágazatban az optimális üzemnagyság meghaladja az államok méretét. Ez ugyan tagadhatatlan tény, de nem kell ennek érdekében a történelmi államok szuverenitását feladni. De olyan gazdasági feladat nagyon kevés van, amire csak a szuperhatalmak lehetnek képesek. Ilyen iparágat csak egyet, a nagy utasszállító repülőgépek esetében találtam, de ott semmi akadálya nem volt annak, hogy ezek elkészítését több fejlett állam megosztva, sikerrel vállalta.

A szuverén államok vállalatai közt kialakult együttműködést legfeljebb a vámok zavarhatják. Ezért fogadta a közvélemény örömmel az Európai Vámunió gondolatát. Ez a pénzügyi szakma vágyálmainak is egyike volt. A jelenkor szuperhatalmának valutáját, a dollárt a bankárok irigyelték, lesték az alkalmat, hogy más országokba is bevezessék. Ezek a kísérletek mind katasztrófával jártak. Ennek ellenére az EU vezetői is bevezették a tagállamok többségében örömmel fogadott közös valutát, az eurót. Ezt eleve a világgazdaság történelmének a legnagyobb ostobaságának tartottam. Igazam egyre jobban bebizonyosodik.

Nem lehet szuverén az állam, ha a valutája értékét nem szabadon alakítja. Márpedig az euró övezeti tagság mellett nem létezhet szuverenitás.

A nemzeti valuta kívánatos értéke.

Nincs értelme a nemzeti szuverenitásnak, ha az ország nem független a valutája érkének alakításában. Minden országnak a maga igényeihez kell alakítani a valutáját, mert annak a tulajdonságaihoz, és az adott konkrét helyzetéhez kell igazodnia.

Minden kultúrának minden szinten tudomásul kell venni, hogy mekkora pénzrontásra van szüksége. Sok évtizede tudom, hogy a protestáns, puritán kultúrájú országokban a pénzromlás sokkal lassabb, mint a latin katolikus országoknak. Hamar felismertem, hogy Európában az infláció mértéke észak-nyugatról dél-keltre egyre nagyobb. A skandináv országok valutája stabilabb, mint a mediterrán országoké. Ezek inflációja sokkal kisebb, mint a mediterrán országoké.

Ha egy ország éghajlata és adottságai vonzóbbak, a valutáját alacsonyabb szinten kell tartani. Ez fokozottan igaz, ha el van adósodva. Ennek klasszikus esete volt az euró bevezetése. Amihez mi is csatlakozni akartunk, de bennünket elutasítottak. Vigasztalásul a hiteleinket svájci frankban vettük fel. Ennek az lett a következménye, hogy a liberális baloldali kormányaink alatt viharos gyorsasággal kint és bent eladósodtunk. Ennek a következménye lett a Fidesz 2000-es példátlan választási győzelme. A Fidesz felszámolta a svájci frankos hitelezést, ennek költségeit megosztotta a kormány, a bankok és a hitelezők között. Azt ugyan nem vert dobra, hogy ezzel az euró leértékelődését elindította. Mára az euró ára 260-ról 325-re nőtt. Ennek köszönhetjük, hogy az exportunk közel harmadával romlott, mára az EU viszonylag legolcsóbb országa lettünk. A külkereskedelmi mérlegünk, a turizmusunk egyenlege javult, és a külső adósságunk csökkeni kezdett. Ugyanakkor az euró övezet hozzánk hasonlóan gyengébb tagjai reménytelenül eladósodtak.

Az, hogy megnőtt a fejlettebb tagországokban vendégmunkásként dolgozóink száma is megkettőzött. Jelenleg 800 ezer magyar munkás dolgozik a nálunk sokkal magasabb bérű országokban. A Fidesz kormány büszkén hirdeti, hogy az országunkon belüli munkanélküliség 3.5 százalékra zuhant, amivel a legalacsonyabb szintűek közé kerültünk. Azt ugyan figyelem kívül hagyják, hogy 800 ezer munkásunk az országon kívül, a jelenlegi euró árfolyamon, külföldön dolgozik. A csak a hazai munkaerőpiacon példátlanul alacsony a foglalkoztatásunk. Még senki sem vetette fel, hogy az euró leértékelődése a külföldön dolgozó magyar munkaerő reálbérének is a jelentős emelkedésével jár. A megtakarított, hazahozott bérük vásárlóereje megnőtt.

Az elért eredmények alapja a forint leértékelése.

E nélkül a külkereskedelmi és turisztikai mérlegünk, és a hazai valamint a külföldön vállalt foglalkoztatás nem javulhatott volna.