A kiscsaládos társadalom

Kopátsy Sándor                PH                   2019 03 20

A kiscsaládos társadalom

Harari

Diákkorom óta zavart, hogyan, miért, kiknek a vezetésével lett Eurázsia kis nyugati félszigetében a nagycsaládos társadalom kiscsaládos. A görög városállamok és a Római Birodalom még nagycsaládosak, és öntözéses gabonatermelők a Közel-Kelet szerves részei voltak. Európa akkor lépett külön útra, amikor kiszelektálta a fagyos telet átélő, és a természetes csapadékkal megelégedő búzát és árpát. Ezért az első külön útra tért nyugat-európai kultúrát a Frank Birodalommal kezdhetjük. Ennek két forradalmi vívmánya volt, a természetes csapadékra épült szántóföldi gabonatermelés, és a kiscsaládos rendszer. A fajunk túlszaporodását nem lehet féken tartani a nagycsalásos rendszerben, ezt ismereteim szerint, nemcsak a hatalmi elit, de a jobb társadalmat kívánó forradalmárok sem vették tudomásul.

A túlnépesedés elleni társadalmi lépésről csak a krétai társadalomban ismerek példát, ahol az újszülött gyermekeket egy éjszakára kitették a sziklára. Ennek a halálozás okozásának mértékéről nem találtam adatot. A másik az Újszövetségben említett gyermekgyilkolás volt, de annak az okát a megváltó eljöveteltől való hatalomvesztés félelmével magyarázzák.

Társadalmi méretének egyetlen több évszázados példája a római pápák által szervezett keresztes hadjáratok sorozata volt, ezt azonban a római katolikus egyház igyekszik elhallgatni. Számomra azonban egyértelmű, hogy a célja a népszaporulat megfékezése volt. A kiscsaládos jobbágyrendszerről azonban azt nem tanítjuk, hogy az eredménye a gyermekvállalás korlátozása volt.

A nyugat-európai feudális kiscsaládos társadalom volt az első és egyetlen, amelyik a gyermekvállalást a kiscsaládos házassághoz és a jobbágytelekkel való rendelkezéshez kötötte. Ezt Harari is felismerte azzal, hogy a nagycsaládos társadalmakban csak az anya személye volt egyértelmű, az apa mindig bizonytalan volt, ez maga az anya sem tudhattak, akinek több férfi családtaggal volt szexuális kapcsolata. Ez a magyarázata annak is, hogy a zsidó vallás anyajogú.

A téli fagyot elviselő, és a természetes csapadékkal megelégedő gabonát termelő Nyugat-Európa volt az a társadalom, amiben a földesurak nem nagycsaládnak, hanem kiscsaládnak adták a munkaképes kor egészére bérbe a jobbágytelkekre felosztott földjüket. Csak a kiscsalád volt olyan bérlő, amelyiknek munkaképes életükre lehetett bérbe adni a földjüket. A nagycsaládos jobbágyrendszer nem tette lehetővé a munkaképes életre szóló bérbeadást, mert azok munkaereje gyorsan és jelentősen megváltozott. Ennek következtében mind a földesúr, mind a jobbágycsalád érdeke néhány év után megkövetelte a jobbágytelek nagyságának a nagycsaládok munkaerejéhez történő igazítást. Ez pedig azzal járt, hogy a nagycsaládos jobbágy hosszabb távon nem törődött a rábízott föld termőerejének ápolásával.

Az európai történészek sem vették tudomásul, hogy a nagycsaládos jobbágyrendszerben a házasság nem lehetett életre szóló szentség, mert ebben a döntésjoga a nagycsalád fejének volt, és az nem jelentett felbonthatatlan családalapítást.

A nyugat-európai feudális társadalom azzal lett kiscsaládos, hogy a házasságkötés a vallás papja és a földbirtokos közös véleményén alapuló, és felbonthatatlanná vált. Sajnos, a nyoma sem található annak, kinek a zseniális felismeréséra épült az életre szóló és a földesúr jobbágytelek jutatásán múló házasság, ami a feltétele volt annak, hogy az újszülötteket befogadja az egyház. Házasságot csak az köthetett, gyermeket csak az vállalhatott, akinek a földesura jobbágytelket biztosított. Mivel a földesurak érdeke volt, hogy a jobbágytelek ne legyen kisebb, mint amekkorát egy kiscsalád megművelhet, a jobbágytelkek száma csak olyan mértékben nőhetett, amilyen mértékben a szántóföldek nagysága nőtt. A kiscsaládos jobbágyrendszer volt az első társadalom, ami a gyermekvállalást a jobbágytelkek birtoklásához kötötte. Ezzel lefékezte a szexuális ösztönre szabott népszaporulatot.

A jobbágynak csak az a fia köthetett gyermekvállaló házasságot, aki számára a földesura jobbágytelket biztosított. Ez ugyan köztudott, de a hatása mégis fedve maradt.

Ezt csak az mutatta meg, ha ismert lett volna, hogy hány évesek voltak a házasságkötők. Életem egyik legnagyobb meglepetése az volt, amikor megismertem, hogy a nyugat-európai, kiscsaládos társadalom ezer éve alatt a házasságot kötő nők átlagos életkora 29 év, a férfiaké ennél is két évvel magasabb volt. Ennek jelentőségét az mutatja, hogy a fajunk gyermekvállalása eddig a nemi érettséggel kezdődött. Vagyis fajunk gyermekvállalása csak a nem ösztönön múlt. A nyugat-európai feudális társadalom volt az első, ahol a gyermekvállalás tíz évnél is többel kitolódott. Ez azt jelentette, hogy a nők gyermekvállalása jó tíz évvel később kezdődhetett.

A kevesebb gyermekvállalás hatására felére csökkent és tíz évvel kitolódott a gyermekvállalás. Ennek köszönhetően javult az egy lakosra jutó jövedelem, jobb lett a táplálkozás, hosszabb lett a várható gyermeket adható életkor. Megnőtt azoknak a fiataloknak a száma, akik éretté váltak a házasságra, a gyermekvállalásra, de a köthető házasságok száma ehhez képest lassabban nőtt. Egyre több szexuálisan érett fiatal nem köthetett házasságot.

A túlnépesedés ellen a római katolikus egyház a keresztes hadjáratokat szervezett. Az ezekben való részvétel gyakorlatilag nemcsak lehetetlen volt a házasságkötés, de elhalálozást is jelentett. A keresztes hadjáratokat a pápák szervezték. A részvételből az elsőszülött fiút eleve kizárták, csak azok jelentkezhettek, akik előtt a jobbágyság lehetőségégét a legidősebb fiútestvér elzárta. Ugyanakkor a hadviselésre még alkalmatlan fiúk is elmehettek. A vallás a résztvevők számára a haláluk esetében a mennyországba jutást, az üdvözülést garantálta.

Mivel ez sem fékezte le a túlnépesedést, a fiúk szerzetesek, a lányok apácák lehettek, ami kizárta a gyermekvállalást. Nem találtam adatot arról, mekkora volt a házasságtól eltiltott papok, szerzetesek apácák aránya. Ezért nem állapítható meg, mekkora volt a klérus tagjainak kizárása a gyermekvállalásból, és ez milyen jelentősen fékezte a túlnépesedést.

Amennyire egyértelmű, hogy a katolikus klérus eltiltása a gyermekvállalástól lényeges szerepet játszott abban, hogy a hatalmas vagyon nem kerülhetett a főpapok gyermekei tulajdonába, a katolikus főpapok Nyugat-Európa a társadalmak élcsapata maradt. A példátlanul vagyonos Római Katolikus Egyház a polgári forradalmak után elvesztette a jövedelmet hozó vagyonát, és az egyházi adók behajthatóságát. Jelenleg a Római Katolikus egyház ugyan megtartotta a jövedelmet nem jelentő kincseit, de a jövedelme jelentéktelenre csökkent.

 Csak az ipari forradalomnak köszönhetően gyarmatosítani tudta az emberiség szinte az egészét. A nyugat klérusa a társadalom felső tiedéhez tartozott, ezeknek kizárása a gyermekvállalásból jelentős kontraszelekciót okozott.