Mit gondolna Marx a marxista Kínáról

Kopátsy Sándor                EH                   2019 04 02

Mit gondolna Marx a marxista Kínáról.

Karl Marx a 19. század egyik legnagyobb társadalomtudósa volt, hitvallása szerint történelmi materialista akart lenni, de a sors fintora révén valláslapító lett. Vallása pedig példátlan gyorsan világvallások egyikévé vált. 1883-as halála után alig 35 évvel a cári feudális Oroszország 1917-ben már Európa keleti, főleg ortodox keresztény népei már a bolsevik marxista párt Szovjetunió vezetése alatt állt. Ez a párt fő céljának a kommunista társadalom előszobájának, a szocialista diktatúrának az építését tekintette feladatának. Ekkor a nyugat-európai fejlett tőkésállamokban már erősek voltak már jelentős politikai erőt jelentetek a mérsékelten marxisa szociáldemokraták, s latin országokban pedig az euró kommunista pártok.

A második világháború után. Jaltában az Egyesült Államok elnökének akaratából a bolsevik Szovjetunió felügyeleti jogot kapott a megosztott Németország keleti tartományai, és az ettől keletre lévő országok felett. Ezek az országok így gyorsan áttértek a „marxista hitre”. Őket gyorsan követte Kína, Észak-Korea, Vietnám Kuba és egy sor kisebb-nagyobb ázsiai-afrikai ország. A marxizmus abban a tekintetben tehát nagyon sikeres volt, hogy világvallássá emelkedett alig hatvan évvel a profétája halála után. Igaz, a gyors terjedés annak is köszönhető volt, hogy Szovjetunió költséget nem kímélve fegyverkezett és terjesztette az ideológiáját. A kommunikációs technika forradalma felgyorsította a marxizmus terjesztését.

1990-ben a bolsevik marxista diktatúra, a Szovjetunió szétesésével és az utódállamok és a csatlósok mindegyike, ugyan nagyon eltérő mértékben, de feladta a marxista diktatúráját. Ezzel egy időben a kommunista Kína a történelem legnagyobb nemzeti birodalma gazdaságát piacosította, a túlnépesedését pedig leállította. Ezzel Kína a világ legnépesebb, az emberiség ötödé jelentő, keményen puritán országa minden várokozást messze felmúló birodalma lett. Kína 1990 utáni története váratlanul azt is felismerte, hogy nem elég a puritanizmus, a sikernek van további két feltétele, a gazdaság piacosítása, és a népesség növekedésének megállítása. Kínában ez nemcsak megfér a marxizmussal, de éppen ez az igazi marxizmus.

Ezt az írást azért kezdtem el, mert elgondolkodtam azon, mit szólna a feltámadt Marx ahhoz, amit Kína 1990 óta csinál?

Weber két tévedése

Marxot a történelem legnagyobbjai egyikének, zseninek tartom, de az ő korában még senki nem sejthette, hogy a gyarmatbirodalmak hatalma és kizsákmányolása megszűnik, hogy az Egyesült Államok lesz emberiség első, az egész világra kiterjedő szuperhatalma és hogy alig harminc éven belül mellé társul a Kommunista Kína.

Marx számára egyértelmű volt, hogy a fejlettebb társadalmak lesznek előbb kommunisták. Azt csak a követői emlegetik, hogy öreg korában már felvetette a gyengébb társadalmakban a tőkésosztály uralmának a felszámolását. A túlnépesedés veszélyét kortársa Malthus már akkor felvetette, amikor a gyarmattartó tőkés társadalmakban az 1-2 ezrelékes népszaporulat megkétszereződött. Azt senki sem sejtette, hogy 4-5 százalékos, akár ötvenszeres népszaporulat is létrejöhet.

Viszont Max Weber volt az első, aki felismerte, hogy a puritanizmus a többi viselkedési kultúránál hatékonyabb. Ezt azzal fogalmazta meg, hogy csak a protestáns népek képesek a többi kultúránál hatékonyabb felépítményt építeni, és működtetni. Ezzel elsőként találta meg valaki a történelmi materialisták között, aki felismerte, hogy a tőkésosztály társadalmán túllépni másoknál sokkal eredményesebben csak a puritán népek képesek. Weber felismerése maradéktalanul megvalósult, mert a világ legfejlettebb és a leggyorsabban fejlődő társadalmai mindegyikében a lakosság többsége puritán.

Weber abban ugyan tévedett, hogy puritán viselkedésű népek csak protestánsok. Ez már Európában sem igaz, mert a németek, franciák, olaszok és szlávok mindegyike puritán módon viselkedik. Még nagyobb tévedése az volt, hogy ő sem ismerte fel, hogy az európai protestáns népeknél a távol-keleti népek még a Nyugat protestánsainál is puritánabbak, és többször annyian vannak. Amiről nemcsak Malthusnak, de Marxnak sem volt fogalma hogy a társadalom fejlődése eleve lehetetlen néhány ezreléknél gyorsabb népszaporulat esetében.

Az máig fel sem merült, hogy meg kell állítani a lakosság gyors növekedését. Ezt még az 1990-es reform esetében is meglepetéssel fogadtuk, hogy 1990-ben szinte máig nagyon szigorúan és egységesen egyetlen gyermeket vállalhattak a városokban lakó kínaiak. Ez annál is inkább így éreztük, mivel minden jóléti társadalom a gyermekvállalás olyan állami támogatását működteti, ami kontraszelekciót eredményez, vagyis minél szegényebbek és iskolázatlanabbak a szülők, a tényleges ráfordítással fordítottan arányos állami támogatást élvezhetnek. Holott a fordítottja volna a társadalom érdeke, minél jobbak a családi adottságok, viszonylag annál kevesebbet vállal az állam. Ezt ugyan nehéz bizonyítani, mert még a mérése is tilos. A jelenkori társadalom legnagyobb értéke a kiváló munkaerő. Az országok népességének nagysága nem előny, hanem hátrány, ha a lakosság kevert kultúrájú. Ezt bizonyítja a tény, hogy a hat leggazdagabb európai ország Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc és Hollandia lakossága 15 milliónál kisebb.

Elgondolkodtató, hogy ma az átlagkeresetekben néhány volt szovjet tagállam és csatlós is megelőz minket. Mi a rendszerváltás előtt a legvidámabb barakk voltunk. Jelenleg az átlagkereset országunkban kereken 200 ezer forint. Ezzel szemben Szlovéniában 340, Csehországban 246, Horvátországban 230, Lengyelországban 225, Szlovákiában 220, Lettországban 206 ezer forint. Kelet-Németországban 690 ezer forint, mintegy tíz-húsz százalékkal a német országos átlag alatt. van.

Ha valaki az első világháború előtt azt jósolja, hogy száz év múlva a szlovákok tíz százalékkal előttünk járnak, de még a horvátok is kicsivel nálunk jobban keresnek, vagyis Trianonnak köszönhetően, ez a két nép is jobban járt. Senki sem képzelte el, hogy az önálló Csehországban mára az átlagbér negyede lesz, mint Ausztriában, ahol jelenleg alig valamivel Németország mögött van.

A Trianon előtti és a mai szembeállítások sokat segítenek minket, magyarokat, hogy Trianont a második száz évben jobban megértsük, mint az elsőben.

A népszaporulat az utóbbi száz éve Európában.

Azt ugyan hetven éve felismertem, hogy az 1-2 ezreléknél gyorsabb népszaporulat elviselhetetlen. A tényszámok ennek tízszerese felett volt. Európában a népesség növekedését az elmúlt száz évben mégsem elemeztem. Csak a kínai reform után döbbentem rá, hogy ebben a tekintetben mekkora fordulat következett be a Nyugaton. A 20. század első felében még minden európai országban a túlnépesedést csak a többség nyomora, a háborúzások és a magas halandóság tartotta vissza. Európában a 20. század közepén a fogamzásgátlók elérhetősége a szülők számára biztosította a gyermekvállalás szabályozását, ennek következtében népességvesztés történik Európában. Erre az érintett államok azzal reagáltak, hogy bevezették a gyermekvállalás állami támogatását. Ez az állami támogatás azonban kontraszelekciót okozott. Minél szegényebbek voltak a családok annál több gyermeket vállaltak. Senki sem ismerte fel, hogy a vállalt gyerekek számához igazított állami támogatás éppen akkor teremtett kontraszelekciót, amikor a munkaerő értéke szinte csak a minőségétől függ. Amennyire azt a közvélemény látta, a politikai elit nem veszi tudomásul. Csak olyanokkal találkoztam, akik még a ténylegesnél is súlyosabbnak ítélték meg a kontraszelekciót. Ugyanakkor a hivatalos politika ebben fajgyűlöletet lát. Annak ellenére, hogy a tudományos és technikai forradalom a munkaerőt a minősége alapján értékeli, a politika és a pedagógia csak a mennyiségét látja.

Pedagógusként megdöbbenten ismertem fel, hogy a történelemben az olyan szakmák oktatása, amiben hiány van, eleve piacos volt. A művészeket és a hívatások sportolókat az ókorban is adottságaik tekintetében homogén csoportokban, a politikától függetlenül képezték. Az ókori görög társadalmakban a kiváló művészek és sportolók, származásuktól függetlenül arisztokraták voltak. A beiskolázásuk nem származási, hanem képességi alapon történt.

Ez eleve így volt, és máig is így maradt. Művészetekben és sportokban az oktatásunk a világ élvonalába tartozik, a közoktatásunk azonban egyre romlik. Gyermekkorom középiskoláiban csak a politikai elit, az úri középosztály, a zsidó polgárság és a falusi tehetségek kis hányada tanult. Ez a társadalmi összetétel garancia volt arra, hogy a magyar középfokú képzés világszínvonalú volt. Az egyetemeken pedig még ennél is nagyobb volt a szelekció.

Marxnak arról sem volt fogalma arról, hogy az egészségügy forradalmának köszönhetően az elmaradt társadalmakban a népesség növekedése 3-4 százalékos is lehet. Ugyanakkor a fejlett tőkés osztálytársadalmakban, a huszadik század tudományos és technológiai fejlődésének köszönhetően a Föld minden részén társadalmi fejlődés nélkül megsokszorozódott a népesség növekedése. Ez nemcsak Marx korában, de még a 20. század első harmadában is elképzelhetetlen volt. De azt is csak most kezdik felismerni, hogy a társadalmi fejlettséget nem lehet csak az országok nemzeti jövedelme növekedésével mérni, hanem csak több olyan mutató eredőjével, mint az egy főre jutó jövedelem és vagyon, a várható életkor, és az iskolázottsággal. Ezek az adatok rendelkezésre állnak, hiszen az ENSZ immár csaknem hatvan éve méri ezt, de a mai közgazdaságtan még mindig alig használja.

Mindig hiányoltam a negyedik mérőszámot az egy főre jutó nemzeti vagyont. Engem egy könyv terelt a népszaporulat vizsgálata felé, amelyik bebizonyította, hogy az egy főre jutó jövedelem és vagyon aránya minden kultúrában viszonylag állandó, de a kultúrák között nagyok a különbségek. Ennek során döbbentem rá, hogy az 1-2 ezreléknél gyorsabb népszaporulattal járó vagyonigény, különösen a puritán kultúrájú népek esetében, már elviselhetetlen felhalmozási igénnyel jár. E

Rácz Jenőnek és z a könyv az 50-es évek elején jelent meg. A szerzői Rácz Jenő, a forintot bevezető kisgazdapárti pénzügyminiszter miniszter és Bródy András akadémikus közgazdász. A címe: A tőkés társadalmak vagyonigénye. Ez a könyv győzött meg arról, hogy mi volt az alapja Max Weber felismerésének, hogy a kultúrák között csak a puritánok lesznek képesek a többi kultúránál hatékonyabb társadalmi felépítményt létrehozni. A nyugati kultúrák közül ugyanis a protestánsok vagyonigénye volt és maradt a legnagyobb. Márpedig minél nagyobb egy kultúra viszonylagos vagyonigénye, annál alacsonyabb lakosságnövekedést képes elviselni. Akkor, és az óta is, néhányszor felmértem Magyarország etnikumainak a viszonylagos vagyonigényét. Ez az utóbbi száz évben nem változott.

A világháború előtt a magyarországi etnikumok közül a magyar zsidóságnak volt a legmagasabb a jövedelme, de ehhez viszonyítva is négyszeres volt a vagyona. A protestáns magyarok és svábok vagyona a jövedelmükhöz képest háromszoros, a katolikus magyarok jövedelmükhöz viszonyított vagyona kétszeres volt. A katolikus parasztságnak a protestánsokéhoz képest kisebb vagyon elsődleges oka a nagyobb számú gyermekvállalásuk volt. A Trianon előtti Magyarországon a legkisebb jövedelme és vagyona az olyan, sokszor csak megtűrt nemzeti kisebbségeknek, mint a szlovákoknak, a ruténeknek, románoknak, a szerbeknek és a horvátoknak volt. Minden etnikum között a legszegényebb cigányság vagyon még az éves jövedelmüket sem érte el.

A Trianon utáni Magyarországon az etnikumok viszonylagos vagyonaránya számottevően változott, a zsidóságé csökkent – nem utolsósorban a Horthy-korszak elnyomó törvényeinek köszönhetően, - a magyaroké viszont nőtt. Ezt kimondani még száz év után is hazaárulásnak számit, mégis leírom, az ország lakossága jobban élt, él, és több a vagyona, mint ahogy az egész Kárpát-medencére kiterjedő országban volt. Ezért irritáló például a határon túli kisebbségbe került magyarságnak olyan kettős állampolgárságot ajándékozni, ami nem teszi számukra lehetővé, hogy a megmaradt, de sokkal jobban élő anya országukban élhessenek.

Itt írom le azt is, hogy a római katolikus egyház hibázik, amikor szembehelyezkedik a fogamzásgátlók használatával és az abortusszal, mert éppen ezzel hátráltatja általában a katolikus, és még inkább a latin-amerikai országok fejlődését. Fajunk története azt bizonyítja, hogy az ember csak azért élhette túl az osztálytársadalmak évezredeit, mert minden társadalom fokozta a természetes halálozást. A fajunk sorsáért felelősek tiltakoztak a kizsákmányolás, a háborúzás és tudás üldözése ellen. Odáig mégsem jutott el senki, mi lett volna, ha a túlnépesedés elszabadul. A túlnépesedés veszélyét is először a 19 század elején csak Malthus publikálta, amiért a vallások azonnal üldözni kezdték, mert szerintük a fogamzás is isten akarata. A tudományok pedig azért, mert a mű színvonala nem felelt meg a szakma igényeinek.

Csak a piac tudja a társadalom érdekét érvényesíteni

Marx legnagyobb tudományos műve a Tőke volt, (1867) azt állítja, hogy az árak ingadozásának a tengelye az érték, tudományos művét, tehát az árak általa vélt centrumának, az értéknek a meghatározására szánta. Azt, hogy a valóságban nincs ilyen centrum, már az 50-es évek elején felismertem. Az áraknak nincs kiszámítható centruma, csak a kereslet és a kínálat egyensúlya lehet az ár meghatározója. Ezt megelőzően a Szovjetunió működési kudarcát azzal magyaráztam, amit Webertől tanultam, az orosz nép ortodox kereszténysége volt az európai kereszténységek legkevésbé puritán formája, vagyis az orosz kultúra eleve alkalmatlan volt arra, hogy a kommunista diktatúra fölényét bizonyítsa. Nem volt erre képes a tőkés gazdaságtan, miért lenne képes a marxista vallás. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a bolsevizmusnak voltak sikerei. Ezt bizonyítja, hogy fejlettségében a mai orosz nép közelebb áll a nyugati társadalmakhoz, mint a saját korában a cári Oroszország volt. Ugyanakkor a kelet-németeket, a cseheket és a balti államokat a bolsevizmus csak lejjebb szorította, mi magyarok, a szlovákok és a lengyelek is csak abban a tekintetben nyertünk, hogy megszabadítottak minket az arisztokraták és az úri középosztály hatalmától, és felemelték az alsóbb rétegeket és a nőket.

Azt, hogyan lehet képes a marxista diktatúra példátlanul nagyot teljesíteni, csak kommunista Kína mutatta meg. Kiderült, hogy a gazdaságát piacosított és a túlnépesedését erőszakkal megállító Kína a történelem egyik leghatékonyabb társadalmává válik. Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy Marx a jelenlegi Kínát marxista társadalomnak tekintené, mert nem sokban hasonlít arra, milyent Marx elképzelt. Például mit szólna ahhoz, hogy jelenleg Kínában a dollármilliomosok száma gyorsabban szaporodik, mint bárhol a világon? Ugyanakkor azt is el kellene ismernie, hogy az elmúlt 17 évben, Kínában 400 millió lakos szabadult meg a mélyszegénységből, az egy főre jutó jövedelem és vagyon, valamint az iskolázottság sokkal gyorsabban nőtt, mint a történelemben bárhol máshol. Az is imponálna neki, hogy szinte biztosak lehetünk abban, hogy a század közepére Amerika mellett Kína lesz a másik szuperhatalom.

A kínai marxisták idejében felismerték, hogy az árakat nem az értékük, hanem a keresletük és kínálatuk egyensúlya határozza meg, tehát a marxista politikai hatalom gazdasága is csak akkor lehet hatékony, ha szabadon működhet a piac. Az árakat az áruk és szolgáltatások keresletének és kínálatának az egyensúlya határozza meg. Ha Marx a Tőkében ezt bizonyította volna, akkor ő is azt javasolta volna, hogy a kommunizmus csak akkor működhet hatékonyan, ha szabadon működik a piac. Ez esetben a munkaerő kizsákmányolásának is a tőkehiány és a munkaerő túlkínálat az oka. Ezért nem a tőkéseket kell kisajátítani, és nem erőszakkal kell létrehozni a munkások kizsákmányolásának megszüntetését, hanem a tőke munkaerő keresletét és a munkaerő kínálata között kell egyensúlyt teremteni.

A tőkés társadalmakat a gyáripari termelés magas tőkeigénye, és a munkaerő túlkínálata hozta létre. Az elmaradt technikával működő céhes és háziipar felszámolása ugyanis sokkal több munkaerőt szabadított fel, mint amennyit a gyáripari termelés igényelt, ezért válhatott jellemzővé a munkaerő kizsákmányolása. Marx azt sem vette tudomásul, hogy a háborúk és a járványok idején, amikor lecsökkent a munkaerő-kínálat, emelkedtek a bérek, jobban megbecsülte a tőkés a munkaerejét. A kizsákmányolás ténye és mértéke nem a tőkéseken, hanem a munkaerő keresletének és kínálatának változásain múlt.

A marxizmus még nagyobb hibája, hogy nem ismerte fel a túlnépesedés megállításának a szükségességét. Az osztálytársadalmak közös jellemzője, a kizsákmányolásnak ugyanis közös oka, a túlnépesedés volt.

Rácz Jenő és Bródy András fentebb említett, az 50-es évek elején megjelent könyvükben kimutatták, hogy nemcsak a munkaerőt, hanem a nemzeti vagyont is újra kell termelni, és ezek egy lakosra jutó aránya a gazdaság fejlettségtől független. Ezt bizonyítja a tény, hogy az óta sok országban – így hazánkban is, - az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem a többszörösére nőtt, de az egy lakosra jutó jövedelem/vagyon arány változatlan maradt. Erre a legjobb példa az Egyesült Államok, ahol az egy lakosra jutó jövedelem mintegy hússzorosa az 50-es évek adatának, de a vagyonarányuk közel azonos. A különböző kultúrák jövedelméhez viszonyított vagyonigénye viszonylag stabil, azt jelzi, hogy a lakosság 1-2 százalékos növekedése azt követeli meg, hogy ennek a szinten tartásához nemcsak a lakosság jövedelmét kell ennyivel növelni, hanem a vagyonát is. Ha egy országban a jövedelemhez viszonyított vagyonigény háromszoros, és a lakosság évente egyetlen százalékkal növekszik, a szinten tartáshoz a nemzeti jövedelemnek évente 4 százalékkal kell növekednie.

Ennek fényében érdemes értékelni, hogy 2018-ban a világgazdaság 3,5 százalékkal növekedett, ezzel párhuzamosan a Föld népessége mintegy 82 millióval, azaz közel évi 1 százalékkal nőtt. Az emberiség egésze tehát a népesség-növekedéshez szükséges vagyonnövekedést képes kitermelni.  A világ gondjait az okozza, hogy a népesség és a vagyon nem azonos arányban nő.

Kína magasan kiemelkedik az átlagból, ott mind az egy lakosra jutó jövedelem, mind a vagyon 1990 óta közel 10 százalékkal növekedik.

A latin-amerikai országokban azonban stagnál az egy lakosra vetített mutatók szintje, mert ezek részben a római katolikus egyház nyomására lassan térnek rá a fogamzásgátlók használatára. Ezért a lakosságuk száma még mindig évi 2-3 százalékkal nő. Ennek ellenére a túlnépesedésük lassul. Megállíthatatlan a gyermekvállalási kedv csökkenése.

A Szovjetunió utódállamaiban eleve lassabb a lakosság növekedése, mert kisebb az ortodox keresztény egyház befolyása, a politikai hatalom pedig centralizált maradt.

India önmagában is az emberiség ötödét jelenti. Mivel azonban földrajzi, etnikai és vallási tekintetben nagyon tagolt, képtelen a túlnépesedését megfékezni. Véleményem szerint, viszonylag hamar elemire fog szétesni. Talán a szuverén államokra bomlása után azok közül néhány képes lesz a túlnépesedésüket megfékezni.

Még kevesebb reményt sem látok a Szahara alatti Afrikában, ahol az emberiség leggyorsabban szaporodik, ezért a gyorsan lemarad. Az itteni országok lakossága a még mindig magas gyermekhalandóság és alacsony átlagéletkor dacára még mindig évente 3-4 százalékkal növekszik, amire semmilyen orvosság nincsen.

A népszaporulat nagysága minden kultúrában, annak minden gazdasági fejlettségi szintjén az építmény legfontosabb eleme. Ezt mindennél jobban bizonyítja Kína jelenkori fejlődése. 1990-ig Kína bolsevik marxista ország volt, amiben a gazdaságot nem a piac, hanem a politikai vezetés irányította, a népszaporulata pedig a 3 százalék közelében mozgott. Ezért aztán mind az egy lakosra vetített jövedelme, mind a vagyona stagnált. A gazdaság piacosítása és a gyermekvállalás korlátozása ezt példátlan mértékben megfordította.

Az emberisség háromötöde számára azonban most, a 21 század második évtizedének végén, a dinamikusan növelhető egy lakosra jutó jövedelem és vagyon növelése még mindig elérhetetlen. Webernek abban igaza volt, hogy jóléti társadalmat eddig csak a puritán népek képesek létrehozni, de ezek is csak akkor, ha leállt a népesség növekedése, és a piac, azaz a kereslet és kínálat szabályozza a gazdaságot.

Marxista vélemény.

Marx zsenialitása a Kínában elért eredményeket látva önkritikát gyakorolna.

A leghatékonyabb társadalomnak nem elég a politikai hatalom birtoklása, az azzal való élés eredménye az egyetlen a tudomány által elfogadható mérce. A kommunista társadalomnak a feladata nem a jogi egyenlőség, hanem a másokénál hatékonyabb működés, ami alatt az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon, a várható életkor, és a képességek hatékony kifejlesztése a cél. Ezt csak a puritán társadalmak képesek elérni, amelyekben a gazdaságot a piac irányítja, a lakosság létszáma az optimális eltartó képesség irányában lassan idomul.

A munkaerőnek a társadalmi érdeknek megfelelő megfizetése, eltartása és újratermelése politikai erőszakkal nem oldható meg. Ennek csak egy módja van a fogamzásgátlók biztosítása. Ezt a már gazdag társadalmakban a lakosság szinte spontán, erőszak alkalmazása nélkül megvalósítja. Ez történt meg a Nyugat európai és távol-keleti gazdag és iskolázott társadalmaiban. Európában és az Óceánokon túli négy volt angolszász gyarmaton, a Távol-Keleten pedig Japánban és a befolyása alá került Négy Kis Tigrisben, Dél-Koreában, Tajvanon, és a két brit gyarmatként működő két kikötői városállamban, Szingapúrban és Tajvanon még a hidegháború alatt.

Vietnámban ugyan nem kellett foglalkozni a gyermekvállalás erőszakos csökkenésével, mert az ország déli felén az Egyesült Államok politikai befolyása érvényesült, az északi felén pedig a bolsevik hatalmat a Szovjetunió és Kína támogatta. Ez a háború akkora emberveszteséggel járt, és végül a bolsevik Észak-Vietnám győzött az ország déli felén is, és mindkét oldalon munkaerőhiány keletkezett a nélkül, hogy a gyermekvállalást korlátozni kellett volna. Vietnám lett az első ország, ahol a túlnépesedettséget nem a gyermekvállalás korlátozása, hanem a belső háború embervesztesége oldotta meg. Erről említést sem lehet találni, de tényként tudomásul kell venni. Vietnám már 1990 előtt elindította a gazdaság piacosítását a nélkül, hogy a családok gyermekvállalásának korlátozása felmerült volna.

1990-ben a Távol-Kelet minden országában leállt a túlnépesedés, kivéve a bolsevik Kínát, ahol a térség puritán lakosságának négyötöde él. Ennek jelentőségét senki sem fejtette ki, ezért érte a már gazdag jóléti államok botránkoztak a városi lakosság egyetlen gyermekvállalásán.

Arról senki nem vett tudomást, hogy az egyetlen gyermekvállalás ugyan nem az optimális megoldás, de az egyetlen, amiben a gyerekek felnevelés nemcsak a családok felső ötödében, hanem szinte már az egész társadalomban eredményes. A 20. század közepéig minden társadalom és minden keresztény egyház a minél több gyermekvállalást támogatta, nem törődve a várható eredménnyel. Magyarországon a néhány kálvinista faluban kialakult egyetlen gyermekvállalást, az egykét hazaárulásnak tekintették. Azt a tényt értékelni, hogy ezek a magyar katolikus falvak lakossága viszonylag gazdagabb volt, szinte a lutheránus svábok színvonalán éltek, mégis hazaárulásnak minősítették az eredmények elismerőit. A fogamzásgátlók megjelenésével szinte felszabadultak ezek az egykéző falvak.

A kínai egyetlen gyermek vállalhatóságát én sem tartottam az optimális megoldásnak, de az eredménye meggyőzött. A családok felső ötödében ugyan a több gyermeknevelése is eredményes, de ezt a veszteséget bőven pótolja a tény, hogy egyetlen gyermeket a szegény, és alacsonyan iskolázott szülők is sokkal eredményesebben nevelnek. A kínai csoda azonban fényesen bizonyítja, hogy rövidtávon az első húsz évben az egykézés kényszere is csodára képes. Az amerikai sajtó a kínai egyetlen gyermekes generációt, mint csodát emlegeti.

Az egyetlen gyermekű generáció csodákra volt képes.

Robbanásszerűen nőtt a kórházak gyermekágyainak száma. Az egyetlen gyermek életének felértékelődését mutatja a tény, hogy alig húsz év alatt az egy főre jutó ötöd akkora jövedelem ellenére egy millió lakosra jutó körházi gyermekágy száma túllépte az Egyesült Államokban elért szintet.

A jó iskolák környezetében emelkedtek az ingatan árak. A szülők igyekeznek a jó iskolák közelében lakni.

A mobil telefonok szélesebb körű használata. A mobil telefonon keresztül nagyobb a kereskedelmi és az információs forgalom.

800 ezer kínai tanul angol nyelvű egyetemeken. Nemcsak ott szereznek diplomát, de hazamennek, mert ott vannak az érvényesülésük legjobb feltételei.

Marxnak az eszébe sem jutott, hogy a kommunista társadalom ilyen hatékonyágára gondol. Megelégedett azzal, hogy nincsenek társadalmi sérelmek. Marx csak az igazságos elosztásról beszélt, de említést sem tett az osztálytársadalmakban általános munkaerő túlkínálatáról. Pedig a túlkínálata miatt volt általános a munkaerő túlkínálata, ennek következtében a kizsákmányolás általánossága. Marx is figyelmen kívül hagyta, hogy a munkaerő ára nem az értékétől, hanem a mennyiségi és minőségi túlkínálatából fakad. Az ő életében senki sem álmodott a tudományos és technikai forradalomtól, aminek köszönhetően csökkent a családok gyermekvállalása, a munkaerő túlkínálata, ugyanakkor az új technika az egyre jobb minőségű munkaerőt igényelte, azt egyre jobban megfizette. Halálakor még senki sem ismerte fel, hogy az egyetemi diplomával rendelkezés százszorosára nő. Ennek ellenére a diplomásokban hiány, a szakmai képzettséggel nem rendelkezőkkel szemben pedig megszűnik a kereslet.

A tengeri és a vasúti szállításnak Marx halálakor százszor több be- és kirakó képzetlen munkaerőre volt szüksége. Ez mára megszűnt, a feladatot a konténerek daruit kiszolgáló néhány mérnök tized annyi idő alatt, és költséggel végzi el.

Minden osztálytársadalom, a rabszolgatartók, a földesurak és a tőkések osztályuralmának alapja az volt, hogy a munkaerő spontán szaporodási ösztöne annyi születést eredményezett, ami a gyűjtögető társadalmak várható életkorának, a 25 évnek megfelelt. A gabonatermelő és a pásztorkodó, majd a tőkés társadalmak a nyomor fokozásával, az embert és vagyont pusztító háborúival növelték a halálozást. Ezek ezt eredményezték, hogy ezek mindegy tízezer éve alatt a még elviselhető népszaporulat maximum 1-2 ezrelékkel növekedett.

A 20. század közepére a tudományos és technikai forradalom lehetővé tette a fogamzáskorlátozott szexuális életet.

Egyetlen társadalomtudós sem vette tudomásul, hogy fajunk életében először lehetett a szülők fogamzásmentes szexuális életét megoldani. Szinte azonnal kiderült, hogy a szülők gyermekvállalása azonnal tört részére csökken, ha csak annyian születnek, amennyi utódot a szülők közös akarata kíván. Ez először történt meg a Nyugat puritán lakosságú tőkés demokráciákban, de szinte ezzel párhuzamosan a Távol-Keleten Japánban és az uralma alá került két gyarmatán, Koreában és Tajvanon.

Nemcsak a gyermekvállalás csökkenése okozott minőségi társadalmi változást, hanem a munkaerővel szemben támasztott igény is. A tudományos és technikai forradalom fordulatot hozott abban a tekintetben is, hogy megfordult a munkaerő minőségével szemben támasztott igény is. Egyetlen társadalomtudós sem vette tudomásul, hogy az osztálytársadalmak munkaerejével szemben támasztott minőségi igény egyre csökkent. A mélypontja a 20. század első felén volt. A rabszolgatartó, a földesúr, a tőkés nem a jó, hanem az az olcsóbb munkaerőt kereste. A jelenkor fejlett társadalmaiban a jó munkaerő ára egyre emelkedi, a gyengére pedig nincsen szükség.

Ez eredményezte azt, hogy a munkaerő többségét már középfokon és diplomásnak kell kiképezni. Az osztálytársadalmakban szinte csak a közigazgatás és a vallások klérusa igényelt írástudókat. A gazdaságnak több és jobb munkaerő ajánlkozott, mint amennyit igényelt. Ebben fordulatot csak a tudományos és technikai hozott.

Egyrészt a társadalomnak nem olcsóbb, hanem jobb munkaerőre van szüksége, másrészt a fogamzásgátlóknak köszönhetően a szülők még annyi gyermeket sem vállalnak, amennyi a létszám tartását biztosítaná, annak ellenére, hogy a jelenkor társadalmai először a gyermekvállalás költségeihez hozzájárulnak. Ez a gyermekvállalás számával arányos társadalmi támogatás azonban minősítési kontraszelekciót okoz. Jelenleg minél gazdagabb a társadalom, a gyermekvállalás annál inkább a szegény és iskolázatlan szülők vállalnak több gyermeket. Ez oda vezetett, hogy a diplomás nők házassága egyre inkább kitolódott, és a vállalt gyermekek száma, az átlaghoz viszonyítva, egyre kevesebb. Nem találtam olyan jóléti társadalmat, amiben a diplomás nők gyermekvállalása 1.5 alatt van. Nincs olyan jóléti társadalom, amelyikben nem állt le a túlnépesedés. Ugyanakkor az emberiség négyötöde 1990-ig olyan társadalmakban élt, ahol a népesség 2 százaléknál lassabban szaporodott. Ezen 1990-ben Kína úgy változtatott, hogy a politikai diktatúra egyetlen gyermek vállalhatóságát vezette be, és ennek következtében az egy főre jutó jövedelem és vagyon, az iskolázottság és a várható életkor kétszer, háromszor gyorsabban növekedett, mint valaha a fajunk történelme során. Kína erőszakkal bevezette a bolsevik diktatúra gazdaságának a piacosítását és a városi lakosság egyetlen gyermekvállalását. Azt tette, amire egyetlen társadalomtudós nem is gondolt, hogy a leghatékonyabban működő társadalom csak az lehet, amiben a gazdaságot a kereset és kínálat szabályozza, a lakosság számának növekedése megáll. A kínai marxista diktatúra megvalósította azt, amiről Marx nem is álmodott. Nemcsak a gazdaság egy lakosra jutó teljesítménye példátlanul gyorsan nő, de megszűnik a munkaerő mennyiségi és minőségi túlkínálata. A leghatékonyabb társadalom létrejöttének három feltétele valósult meg.

Egyrészt lakosság viselkedése puritán.

Másrészt a gazdaságot a piac irányítja.

Harmadrészt a lakosság túlnépesedése megáll.

Ez a már gazdaságilag fejlett, puritán viselkedésű, gazdaságilag fejlett tőkés társadalmakban, mind a Nyugaton, mind a Távol-Keleten már a hidegháborúban spontán megtörtént, 1990-ban pedig a marxista diktatúra erőszakkal valósította meg. Jelenleg a világ népességének kétötöde olyan társadalmakban él, ahol az életviszonyok javulása az átlagosnál gyorsabb. Ugyanakkor az emberiség háromötöde viszonylag egyre szegényebben él.

Arra még senki sem talált megoldást, hogyan lehet a gyors fejlődés feltételeit a jelenleg lemaradó világban megteremteni. Ennek az elsődleges feltétele a népszaporulatok leállítása, amit jelenleg az egyre magasabb iskolázottság, és a fogamzásgátlók olcsó elérhetősége valósíthat meg.