Tőke és Munkaerő

Kopátsy Sándor                EH                   2019 01 25

Tőke és Munkaerő

Harari

Marx fő művének a Tőke címet adta, abban a hitben élt, hogy a tőkések kizsákmányolásának a felszámolása a munkások elsődleges politikai feladata. Elhitte, ha a munkások kerülnek hatalomra, azok létre fogják hozni az általa ideálisnak tartott kommunista társadalmat. Meg kell ragadni a politikai hatalmat, és spontán létrejön az általa ideálisnak tartott, tőkésektől megszabadított társadalom.

Neki ugyan fogalma sem lehetett arról, hogy milyen társadalmi alépítményt fog hozni a tudományos és technikai forradalom. Nagyobb hibája mégis az volt, hogy a tőkés osztálytársadalom ugyan nem tökéletes, de azt nem ismerte fel, hogy az ember múltjának mégis a legjobb társadalma volt. Azt ugyan ennek ellenére állítani lehetett, hogy minden előző társadalomhoz képest magas csúcsot jelentett. Nem vette tudomásul, hogy a fajunk társadalmi fejlődési sebessége egyrészt gyorsult, és egyre fejlettebb formákban jelent meg.

Arra nem is kereste a magyarázatot, hogy miért tételezheti fel az általa elképzelt kommunista társadalom után már nincs is továbblépésre szükség, mert az a társadalom már tökéletes beteljesülés lesz.

Nem emlékszem olyan utalására sem, hogy a homo sapiens az eddig megismert legtökéletesebb faj lett. Az utóbbi mintegy tízezer évben a létszáma ezerszeresére növekedet, és a földön lévő biológiai élet, a növények és az állatok öthatodát az igényei szolgálatába állította. Harari könyvét azért tekintem klasszikus tudományos műnek, mert bebizonyította, hogy fajunk eddigi életének 98 százalékában egy ritka emberszabású állatként élt a természeti környezetébe szervesen beépülve. Ezt ő azzal illusztrálta, hogy az ember közel 500 évig egy viszonylag ritka emberszabású állatként élt, mint kisbetűs homo sapiens. Csak alig tízezer éve lett az emlősállatból ember, isten teremtménye, nagybetűs Homo sapiens, vagyis egy óriási minőségi ugrással a természetbe szerepet játszó ritka állatból, a természetet szolgálatába állító ember. Életem egyik nagy élménye lett Harari egyetlen ábrája, amiben azt ábrázolta, hogy a Dél-Afrikában közel félmillió éven keresztül egy jelentételen állat, egyik emberszabású majom volt. Az utóbbi tízezer évben azonban a földön élő növények és állatok négyötödét nemcsak a maga szolgálatába állította. Ezerszeresére növelte létszámát. Harari mércéjével mérve, a legnagyobb súlyú emlős lett.

Milliószorosára növelte a fizikai képességeit. A gyűjtögető korban még a fajunk szinte minden testi képessége szegénynek bizonyult a versenytársaihoz képest. Jelenleg nincs olyan fizikai képesség, amit az eszközeivel nem múlik magasan felül a legnagyobb állati képességeken. Az állatoknál százszor gyorsabban közlekedünk, sok ezerszer nagyobb fizikai erőt tudunk kifejteni, milliószor jobban tudunk egymással kommunikálni.

Megháromszorozta nőtt az átlagos várható életkorunk. Ez talán a legkisebb növekedés, de még így is példátlan az állatok világában.  

Negyedével megnöveltük a testmagasságunkat. Ez nekem egyik kedvenc társadalmi mutatóm. Nemcsak azért, mert minden történelmi korban az elért életszínvonal legjobb mutatója, hanem azért is mert magyar találmány. Középiskolás koromban az egészségügyet tanító tanárunk volt, akit a szakma mindenütt az ő találmányának ismeri el. Kaposváron egy zsidó gyermekorvos volt, aki a Kiegyezés óta a 44-es Somogyi Gyalogezred sorozási adatit dolgozta fel haláláig.

Itt nem tudok elhallgatni egy tényt. Véli doktor kimutatása szerint 1867-2010 között a besorozott katonák testmagasága a Rákosi korban nőtt a leggyorsabban. Ezt én sem tudtam elfogadni, utánajártam. Kiderült, hogy a magyar nép táplálkozása valóban akkor javult a legjobban. Akkor lett először minden falusi családnak saját földje, megtermelt kenyérgabonája. Akkor volt a legnagyobb a kenyérfogyasztás, a keresetekhez viszonyítva a legolcsóbb a kenyér, akkor vált általánossá a munkahelyi érkeztetés, jelentek meg a konzervek és a hűtőszekrények, akkor volt történelmünkben először mindenkinek munkája.

A tőkésosztály társadalma.

Marx a korának legnagyobb társadalomtudósa a saját társadalmát embertelennek minősítette, holott az a múltjánál toronymagasan jobb társadalom volt. Marx korában Nagy Britannia, a tőkések első ipari és katonai szuperhatalma volt. Furcsának tűnik, hogy ebben a birodalomban egy történelmi materialista társadalomtudós a tőkések osztálytársadalmát életképtelennek minősítette, és erőszakos megdöntésére, és az általa ideálisnak tartott kommunista társadalommal való lecserélésére biztatta.

Említést sem találtam arról, hogy Marx korában az angol munkások testmagassága, az életkörülmények minősségének a legjobb mércéje annyira megnőtt, hogy a flottában emelni kellett a szintek közti magasságot.

A tőkések kizsákmányolása nem azért volt, mert a tőkések voltak a munkaadók, hanem azért mert tőkehiány és munkaerő felesleg volt. A tőkések és a munkások közti osztozkodást csak akkor lehetne igazságtalannak minősíteni, ha megvizsgálta volna a munkások kínálatának és a tőkések munkaerő igénye között egyensúly lett volna. Ekkor megláthatta volna, hogy több volt a munkás, mint amennyit a tőkések foglalkoztatni képesek voltak. Minden osztálytársadalmában több volt a munkára alkalmas munkaerő, mint amennyit az uralkodó osztály, a rabszolgatartók, a fölesurak, illetve a tőkések igényeltek.

Marx óvakodott attól, hogy tudomásul vegye a termékek és a szolgáltatások ára nem az étékük körül ingadozott, hanem azt kereslet és kínálat aránya alakította. A tőkések sem rendelkeztek olyan képességgel, hogy a munkaerő árát alakíthassák, hogy eleve képesek a kizsákmányolásra, függetlenül attól, hogyan aránylik a tőke munkaerő igénye a munkaerő kínálatához képest.

Marx a korábbi társadalmakat is olyanoknak minősítette, hogy azokban a rabszolgatartók, illetve a földesurak azért voltak kizsákmányolók, mert embertelenek voltak. Nem vette tudomásul, hogy a minden osztálytársadalmat jellemző kizsákmányolásnak közös objektív oka volt, a munkaerő gyorsabb szaporodása, mint a társadalom foglalkoztatási kapacitása.

Azt nemcsak Marx, de Harari sem ismerte fel, hogy a homo sapiens kora akkor fordul, amikor a gyűjtögető homo sapiens a magát munkájával eltartó Homo sapienssé vált. Ezzel az életfenntartási forma változással az járt, hogy amíg a gyűjtögető ember várható életkora és szaporasága között egyensúly volt, a magát munkával eltartó Homo sapiens életkora meghosszabbodott, ennek következtében túlszaporodó fajjá vált.

A tudomány fajunk történetében ezt a változást úgy értelmezte, hogy a még ritka és kiszolgáltatott állat volt fajunk, amikor azonban az agyának a fejődése felszabadult isten teremtménye lett, és az uralma a természet felett felgyorsult.

Ezt Marx figyelmen kívül hagyta, csak azzal foglalkozott, hogy korában milyen társadalmi változásra volna szükség. Harari viszont arra vállalkozott, hogy fajunk jövőjének megfejtéséhez előbb a viszonylag rövid múltjának a feltárására van szükség. Első két könyve ennek érdekében példátlan szolgálatot tett.

A most megjelent könyve azonban arról tanúskodik, hogy a Homo sapiens rövidútjának fő problémáját nem értette meg. A biológia órájával mérve ez az alig tízezer év nagyon rövid idő mégis példátlan eredményt hozott. Fajunk a bolygóját a szolgálatába állította. Fajunk ugyan szinte azonnal kíváncsi volt arra, van-e élet más égitesteken. Erre a kérdésre a választ rossz úton kereste és keresi, mert azt kutatja a világűrben, hogy hol van olyan égitest, ahol az életkörülmények hasonlóak a földünkéhez. Vagyis azt keresik, hogy hol jöhetett létre az élet. Azt fel sem vetik, hogy a létrejött élet számára hol voltak olyanok a feltételek, hogy a létrejött élet fejlődése is megtörténhessen. Azzal szinte senki sem foglalkozik, hogy mitől függ a létrejött élet fejlődése. Nincs ugyan okunk azt feltételezni, hogy a földünkön létrejött élet fejlődési sebessége maximális volt. A milliárd lehetőségek között az egynek ismerete ugyanis nem jogosít fel arra, hogy azt az optimumnak minősítsük.

Azt ugyan tudományosan elfogadott ténynek tekinthetjük, hogy a földünkön az élet fejlődési sebessége annak volt köszönhető, hogy bolygónkon nagyon változékonyak voltak a már létrejött élet adottságai. Nem vagyok csillagász, nem is érthetem, hogy miért történt bolygónkon viszonylag sok olyan változás, amihez a rajta megjelent életnek igazodni kellett.

Véleményem szerint, a bolygónkon történt változások a rajta kialakult élettől függetlenek, a jelenlegi az első, amint a rajta kialakult élet okoz. A jelenlegi felmelegedést nem a nap-rendszeren belüli változás, hanem a rajta kialakult élet csúcsát jelentő fajunk okozott. Fajunk az utóbbi tízezer év során, azon belül is leginkább az utóbbi száz évben úgy rendezkedett be, ami a légkörünket jelentősen átalakította. Az életmódunk olyan légköri változásokat okozott, amelyek hatására nő a bolygónk éghajlatának a hőmérséklete.

Ennyi is bőven elegendő annak bizonyítására, hogy a jelenlegi felmelegedés minőségében teljesen más, mint a megelőzők. Azoknak a létrejöttében nem volt szerepünk, a jelenlegit pedig mi okozzuk.

A Homo sapiens túlnépesedő faj lett.

A gabonatermelő és az állattartó, majd az iparban és a szolgáltatásokban dolgozó ember jobban és rendszeresebben táplálkozott, ezért nőni kezdett a várható életkora. Egyre tovább élt, és ezért gyorsabban szaporodott, mint amennyi munkaalkalmat a technikai fejlődés biztosított. Ebből az fakadt, hogy minden osztálytársadalom képtelen volt arra, hogy a lakosságának a spontán szaporodása számára elegendő munkaalkalmat teremtsen. A túlnépesedést az uralkodó osztály csak a halálozás fokozásával tudta mérsékelni. Az fel sem merült a társadalomtudósokban, hogy mi okozza azt, hogy mindhárom osztálytársadalomnak közös jellemzője volt a halálozás okozása, annak ellenére, hogy mégis az osztálytársadalmakat a túlnépesedés jellemezte. Fel sem vetődött senkiben hogyan alakult volna a társadalmak túlnépesedése, ha nem jellemezte volna azokat a lakosság túlnépesedése, a háborúzások okozta ember és vagyonpusztítás, és nem üldözték volna az ember tudásvágyát.

Először a már gazdag puritán társadalmakban vált jellemzővé a fogamzásgátlók általános használata, aminek köszönhetően olyan alacsonyra csökkent a gyermekvállalás, hogy leállt a népesség növekedése. Erre ezek a társadalmak azzal reagáltak, hogy fajunk életben először ezek a társadalmak a gyermekvállalás anyagi támogatásával igyekeztek a szülők által vállaltnál több gyermek vállalását, ami már megszűntette a halálozás fokozásának szükségességét. Olyan társadalom mégsem alakult ki, amiben az állam erőszakkal kényszerítette volna a szülőket több gyermek vállalására.

Ezt először a puritán, de még szegény és elmaradott Kínában a marxisra rendszer ismerte fel, és erőszakkal vezette be az egyelten gyermek vállalását. Ezzel azonnal felszámolta a kizsákmányolást, elindította az egy főre jutó jövedelemnek és vagyonnak a példátlanul gyors növekedésélt.

Kínában kiderült, hogy a tőkés csak akkor képes a munkásai kizsákmányolására, ha azokból a kínálat nem nagyobb, mint a tőkések munkaerő igénye.

Az elmúlt hatvan év tapasztalati alapján már egyértelmű a válasz, hogy a munkások kizsákmányolásának az volt az oka, hogy a homo sapiens ösztöne sokkal gyorsabb népesség növekedést hoz létre, mint amire a gyűjtögetés idején jellemző 25 év körüli várható életkor mellett szükség volt. Amennyit foglalkoznak a demográfusok a népesség növekedésével, annyira fel sem említik, hogy fajunk a gabonatermelő és a pásztorkodó társadalmakban túlszaporodó fajjá vált. A homo sapiens lett az első faj, amelyik életében a várható életkor alaposan megváltozott, a szaporodási ösztön viszont változatlan maradt.

Az önözéses gabonatermelő és pásztorkodó kultúrákban néhány generáció alatt is jelentősen megnőtt a várható életkor, ennek következtében a lakosság szaporasága. Szinte azonnal megjelentek a felesleges munkaerőt foglalkoztató közmunkák. A gyűjtögető életmódunkban is előfordultak közfoglalkozások, ennek klasszikus példája volt Stonehenge. Ezek többsége ott történt, ahol a dagály által visszahagyott puhatestűek kevés munkával, nagyon könnyen elérhető táplálékozást biztosítottak. Nem véletlen, hogy ezek többsége Európa Atlanti óceáni síkságain történt. Az ilyen jelentős dagályú síkságokon a könnyen összegyűjtött puhatestűket a tenger gyümölcseinek hívják. Véleményem szerint, ezek a viszonylag kis területek jelentették számunka az első táplálkozási forradalmat, ami az agyfejlődésünket felgyorsította.

Ma már tudjuk, hogy fajunk többségének a táplálkozási forradalma csak akkor történt, amikor az emberiség többsége is képessé vált arra, hogy a nagy ragadozókat tűzzel elzavarja a zsákmányától. Az így megszerzett dögöt birtokába vehette, a húsát és a csontok velőjét megsütötte, megfőzte ezzel nemcsak emészthetővé, de fertőtlenítetté is tette.

A dagály által visszahagyott puhatestűeken a madarak milliói ma is táplálkoznak. Az ilyen tengerpartokon olyan dombra épült olyan falvak is találhatók, amik évezredek óta a gyűjtögetők települései voltak, és alattuk a lakóhelyük a sok ezer év alatt eldobált kagylóhéjak, csigaházak dombbá nőttek.

A gyűjtögető népek életterének azonban talán egyetlen százaléka volt a dagályok által naponta meglátogatott síkság. Az emberiség óriási többsége ettől nagyon más adottságú területeken élt.

Ezért a fajunk sorsát átalakító táplálkozás forradalma a nagy macskák által uralt élettereinkben történt. Az ember lett az első olyan emlős, amelyik a húst megsütötte, megfőzte, füstöléssel tartósította. Ezt is csak a megjelenése óta eltelt időnek utolsó tizedében történt.

Éppen a közelmúltban állapították meg amerikai és belga tudósok, hogy az emberszabású majmok génjeiben egymillió éve jelent meg az az elem, ami lehetővé tette a viszonylag gyors agyfejlődést, de csak akkor, ha annak energiaigényét a táplálkozás biztosította. Ez a biztosítottság azonban csak a fajunk életének az utolsó egyetlen százalékában történt meg azzal, hogy a homo sapiens a ragadozóktól elrabolt zsákmányt megsütötte, megfőzte, a gabona magjait megtörte, élesztővel erjesztette, és megsütötte, illetve megfőzte. A tápláléknak ez az emészthetőbbé tétele biztosított a táplálkozásnak annyi energiát, hogy a homo sapiens agya fejlődhetett. Ezzel lett a homo sapiens állatból isten teremtménye, nagybetűs Homo sapiens. Ez ugyan most lett tudományosan bizonyított, az emberteremtést minden mitológia mégis erre az időpontra tette. Nehezen magyarázható, hogy annak ellenére, hogy fajunk, a homo sapiens mintegy 500 ezer éve már létezett, a teremtése idejét mégis ösztönösen oda tette, amikor már a táplálékát emészthetővé tette. A fajunk eredetét minden mitológia, időszámítás oda tette, amikor a táplálkozásunkat nemcsak megtermeltük, de emészthetőbbé is tettük.

Annak azonban nyomát sem találtam, aki felismerte a tényt, hogy a jobb táplálkozás egyúttal a várható életkorunk meghosszabbodásával, a szaporaságunk felgyorsulásával is járt. A jobban táplálkozó ember várható életkora elkezdett növekedni, és ezzel túlnépesedő fajjá vált.

A Homo sapiens túlszaporodó faj lett.

Fajunk utóbbi tízezer éves történetét azért nem érhettük meg, mert nem vettük tudomásul, hogy a hosszabb éltünk felgyorsította szaporodásunkat is.

Harari még abba a túlzásba is esett, hogy amíg a múltukban a fő halálozási fő oka az alultápláltság volt, a jelenkorban a fő halálok túltápláltság lett.

Európa nyugati felén megszűnt a túlnépesedés.

A két világháború közti fasizmusok lelkes hívei voltak a minél nagyobb gyermekvállalásnak, mert az erőszakos terjeszkedésüket a nagyobb katonai erejükkel kívánták megvalósítani. A nők nagyobb szerepét sem a gazdaság teljesítményének a növelésére, hanem a minél több gyermek felnevelésére kívánták fordítani.

A fasizmusok háborús veresége után a nagyon gyorsan elterjedt a tudomány által megoldott fogamzásgátlás általános használata. Ennek, és nem a politikai hatalom akaratának köszönhetően, a létszám újratermelését biztosító szint alá csökkent a gyermekvállalás. Még a demográfusok sem ismerték fel, hogy elsősorban ennek köszönhetően, az államok gyermekvállalás támogatása ellenére, csökkenni kezdett Európa nyugati felén a lakosság száma. A már gazdag, puritán lakosságú tőkés osztálytársadalmak átalakultak gyorsan gazdagodó jóléti társadalmakká. Ezt az összefüggést a történészek máig sem ismerték fel. Nyoma sem található annak, hogy az európai jóléti társadalmak a népességük csökkenésének köszönhetik, hogy a dolgozókat kizsákmányoló tőkések politikai uralma megszűnt, és fajunk történetében először a lakosság egészének érdekét szolgáló, találóan jólétinek nevezhető társadalmak alakultak ki. Ezt megelőzően a fejlettebb társadalmakban csak az uralkodó osztály, a rabszolgatartók, a földesurak, és végül a tőkések voltak gazdagok. Jelenleg a legfejlettebb társadalmakban még a társadalom által nem foglalkoztatottak is irigylésre méltón élnek az emberiség kétharmadában élő dolgozókhoz képest.

A jelenlegi emberiség egyötöde él olyan jóléti társadalmakban, ahol a lakosság legalsó tizede is jobban él, mint az emberiség lemaradt háromötödében a lakosság foglalkoztatott kétharmada. Ezért ma közel kétmilliárd ember egyetlen reménye, hogy a jóléti államokba költözhessen.

Akik spontán érték el a milliárdok által irigyeltséget?

Ezt a világ tíz legfejlettebb országának a példája mutatja. Ezek sorrendje: Norvégia, Dánia, Kanada, Svédország, Finnország, Ausztrália, Új-Zéland, Svájc, Hollandia és az Egyesült Államok. Ebből hat viszonylag is európai, nemzeti állam, négy pedig az óceánokon túli, még ritkán lakott, vegyes etnikumú lakosságú, volt angol gyarmat. Az előbbiek lakossága a példátlan jólétük ellenére csökken. Az utóbbiak az egyetlen jelentős számú bevándorlók legfeljebb egyetlen százalékát, előzetes szelekciójuk után befogadni hajlandóak.

A már fejlett és gyorsan fejlődő kelet-ázsiai országok eleve túlnépesedettek, kulturálisan türelmetlenek az idegen etnikumokkal szemben még akkor is, ha azok minősége kiváló. Ilyen Japán, ahol a munkaképes korú lakosság gyorsan csökken, és ahol a nők foglalkoztatása példátlanul alacsony.

A gyorsan növekvő lakosság lehetetlenné teszi a sikert.

A kínai marxistáknak abban a Kelet-Ázsiában kellett az egy lakosra vetített mutatókban a gyorsan növő kulturális környezetben felzárkózni, ahol a kisebb országokban a népszaporulat már leállt. Japán, majd a négy kis tigris felzárkózott a világgazdaság élvonalába annak köszönhetően, hogy ezekben a második világháború után általánossá vált a fogamzásgátlók használata, ennek köszönhetően, az lakosság újratermelés szintje alá csökkent. Ezt kiegészítette az a Nyugaton nem hangsúlyozott tény, hogy a lánygyerekeket a családnak élésre, nem a társadalmi munkamegosztásba való beépülésre nevelték. Ehhez járult még az is, hogy a kihordott magzatokban tíz százalékkal kevesebb lény, leendő anya született, mint fiú.

A kínai politikai vezetés arról is értesült, hogy Európa nyugati felében a fogamzásgátlás elterjedésének köszönhetően leállt a túlnépesedés, és megindult a gyors gazdagodásuk. Ezzel szemben Kínában elsősorban az egészségügyi szolgáltatásoknak és a mély szegénység felszámolásának köszönhetően 3 százalékkal, 70 millióval nőtt a lakosság száma. Ezek felnevelési költségével, és vagyonnal való ellátása felemésztette az egy lakosra jutó vagyon növelésének lehetőségét.

A kínai kommunista diktatúra ugyan nem publikálta az 1990-es reformjának a kidolgozása részleteit, de tény, hogy ők voltak az első marxisták, akik a gyors népszaporulat hátrányait a gyakorlatban érezték.

Amennyire érthető, hogy a gazdaság piacosítása népszerű, a gyermekvállalás pedig népszerűtlen volt a kínai közvélemény számára. Az sem vitatható, hogy a magas gyermekhalálozáshoz, és a rövid élethez szokott kínai kultúrában a gyermekvállalás virtus volt, és az egyetlen gyerekvállalásra történő hatósági kényszerítés kegyetlen beavatkozás volt. A társadalom számára optimális gyermekvállalás olyan, amelyikben a családok iskolázottságához, és jövedelmével arányos a vállalt gyermek száma.

A politikusoknak általában nem a legjobb, hanem mindig a legreálisabb megoldást kell keresni. Abban látom az Orbán Viktor legnagyobb erényét, hogy nem az elméletileg a legjobb, hanem mindig a választók számára a legjobban elfogadott megoldást választja. Ezért veszem tudomásul, hogy az EU választások előtt nem a minél értékesebb, hanem a minél nagyobb számú gyermekvállalást támogatja. Jelenleg az EU befogadási mániájának a megállítása a fontos, ahhoz pedig népszerűségre van szükség.