Iránytűvel az utóbbi száz évben

Kopátsy Sándor                EH                   2019 01 21

Iránytűvel az utóbbi száz évben

Harari könyvhöz

A GPS megjelenéséig az iránytű volt számomra a legegyszerűbb, és a legolcsóbb találmány, aminek köszönhetően fajunk minden életteret elérhetett. Ez a kis mágneses vasdarab nélkül nagyion másként, sokkal lassabban alakult volna a fajunk történelme. Ennek köszönhetően váltak a ködös óceánok hajózhatóvá. Ködben a kereskedelmi hajók még a nagyon derűs éghajlatú és szaggatott parkú és szigetekkel tarka beltenger is nagyon kockázatos volt. Az iránytűvel felszerelt hajók azonban a gömb alakú födünk minden pontja elérhetővé vált. ezt tanán semmi sem jellemezheti jobban, mint a tény, hogy az iránytű előtt Velencéből a hajók évente egyszer járhattak a Közel-Keletre. Iránytűvel kétszer és sokkal biztosabban.

Még jobb bizonyíték, hogy a gömb alakú földön mindkét irányban el lehetett jutni Európából Amerikába és Óceániába. Ráadásul ez a kis mágnes a hajók hatékonyságát az ismeretlen vizeken megkétszerezte. Számomra ez volt az első lépés a tudományos és technikai forradalom vilgában.

A tudományos és technikai forradalomnak köszönhetően a társadalmak következő generációjának minőségétől függ elsősorban annak a teljesítménye. Ahogyan nem értették meg a társadalomtudományok, hogy minden osztálytársadalom, a rabszolgatartó, a jobbágytartó és a bérmunkásokkal működő tőkés, közös jellemzője volt a túlnépesedés, a munkaerő kínálatának mind a mennyissége, mind a minősége nagyobb volt az osztálytársadalmak foglalkoztatási képességénél. Ezért minden osztálytársadalom a halálozás fokozására kényszerült, kizsákmányolta a dolgozókat, egymással háborúzott, és üldözte a tudásvágyat. Ennek ellenére is minden osztálytársadalom az optimálisnál nagyobb népességű lett.

Amennyire a társadalom lelkiismeretét jelentők tiltakoztak a kizsákmányolás, a háborúzás és a tudásvágy üldözése ellen, annyira figyelmen kívül hagyták, hogy minden osztálytársadalom a halálozás fokozására kényszerült. Azt mégsem ismerte fel egyetlen forradalmár sem, hogy a halálokozás oka a túlnépesedés volt. Ezt a tényt földosztóként ismertem fel. Ennek során ugyanis egyértelművé vált, hogy a magyar falvak földművelésből megélésre kényszerült lakossága háromszor, négyszer nagyobb volt, mint amennyi munkaerőt a községek határának megművelése igényelt volna.

A bolsevik Szovjetunió által ránk kényszerített rendszer azzal tett országunk számára történelmi szolgálatot, hogy hetven év alatt a falusi lakosság nagyobb felét kivonta a földművelésből megélni kényszerültekből. Ebből a magyar történészek utólag csak azt látják, hogy ez a munkaerő kivonás kegyetlen volt, de az eredményét tudomásul sem vették. Az előző század ugyanis olyan agrártechnikai forradalmat hozott, amiben a családi gazdaságok, a farmok hússzor nagyobb föld megművelésére képesek. Jelenleg egyetlen család 100-200 hektáros földet tud hatékonyan megművelni. Ezzel szemben a földreform idején egy családra tized ennyi föld sem jutott.

A történészek máig sem értik meg, hogy az agrárlakosság számához viszonyítva ilyen nagy föld csak a négy óceánokon túli, volt angol gyarmat utódállamában és a Szovjetunióban volt. Amíg az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland száz hektárnál nagyobb földdel rendelkezett, és ekkora családi farmokat létesíthetett, addig az ugyancsak ilyen sok földel rendelkező Szovjetunió felszámolta a családi farmokat, és sok ezer hektáros állami gazdaságokra és szövetkezetekre építette fel a mezőgazdaságát. Ezek azért nem lehettek hatékonyak, mert a lakosság munkamorálja nem volt puritán, fegyelmezett. Amíg az ipari forradalom épületen belül a munkaadó felügyelete alatt dolgozott, a mezőgazdaságban a munkaadó nem volt jelen, ezért a drága gépek működtetése felett nem lehetett közvetlen felügyelet. Ezért a jelenkori mezőgazdaság csak ott lehet hatékony, ahol a tulajdonos maga használja a drága és nagyon hatékony gépeket.

A bolsevik Szovjetunió egyik végzetes hibája az volt, hogy a mezőgazdaságát nem családi farmokra, hanem sok ezer hektáros állami és szövetkezeti nagyvállatokra építette. Arról keveset hallottam, hogy mi történt a Szovjetunió szétesése után. Ezért a közelmúltban meglepődve olvastam, hogy Oroszország csak az iparban és a szolgáltatásokban tartotta meg a nagyvállalatokat, a mezőgazdasági nagyüzemet azonban felosztotta a családok között. Mára aztán kiderült, hogy a családokra bízott mezőgazdaság farmerek gazdasága lett. A volt nagyüzemi munkások számára természetes volt a gépek használata, és kiderült, hogy tulajdonosként az orosz ember is vigyáz a gépére. Harminc évvel a saját kenyerét megtermelni képtelen Szovjetunió széthullása után az orosz családi farmok lettek a világ legnagyobb gabona exportőrei. Ez azért történhetett meg, mert ott viszonylag kevés az ember, és aránylag sok a föld. Kiderült, hogy a kelet-európai ortodox keresztény kultúrában is hatékony a munkaerő, ha maga üzemelteti a drága gépeket.

Ezzel szemben a fegyelmezettebb kultúrájú magyar lakosság kisparasztként nagyon vigyázott a traktorára, cséplőgépére, a legfejlettebb állami gazdaságokban azonban a drága pépeire nem vigyázott a bérmunkás.

A fajunk gazdag és iskolázott része megszűnt túlnépesedni.

A 20. század derekára a gazdag és iskolázott lakosság él a fogamzásgátlók általános használatával. Azt kell látni, hogy a gyűjtögető társadalmakban az alacsony várható életkor összhangban volt a fajunk szaporaságával. Egyetlen demográfustól sem olvastam annak megállapítását, hogy a homo sapiens olyan szapora volt, ami biztosította, hogy a 25 év közeli várható életkor és az ösztönünknek megfelelő szexuális élet mellett sem volt jellemző a túlnépesedés.

Ahogyan azonban megjavultak az életkörülményeink, a várható életkor, ezzel a népszaporulat azonnal gyorsan növekedett. Egyiptomban a szántóföldi öntözéses földműveléssel szinte azonnal megjelent a felesleges lakosság közmunkákkal való foglalkoztatása. A halálozás és a közmunkák foglalkoztatása azonnal megjelent. Ennek ellenére egyetlen történész sem hangsúlyozza, hogy a többség nyomorának fokozása, a háborúzás és a tudásvágy üldözése a túlnépesedésből fakadó szükségszerűség. Vagyis, amíg nem áll le a túlnépesedés, addig elkerülhetetlen szükségszerűség a halálozás társadalmi fokozása. A jóléti társadalmak létrejöttének előfeltétele a népszaporulat megállítása. Ezt történt a 20. század második felében a már gazdag és iskolázott társadalmakban. A tudomány megoldotta a fogamzásmentes szexuális életet, a gazdag és iskolázott lakosság pedig azonnal drasztikusan csökkentette a gyermekvállalását.

A tudományos és technikai forradalom azonban nemcsak a fogamzásmentes szexuális életet oldotta meg a gazdag és iskolázott társadalmakban, hanem tört részére szorította vissza a halandóságot, legyőzte az éhezést és a járványokat, ezzel megsokszorozta a szegény társadalmakban a lakosság számának a növekedését.

1990 előtt az emberiségnek alig ötödében állt le a túlnépesedés, és a legszegényebb, legkevésbé iskolázott háromötödben pedig megtöbbszöröződött, a népességének a növekedés évente 100 millió fő lett. Ez az év mégis történelmi fordulatot jelentett fajunk történetében azzal, hogy a mintegy 30 millió lakossal gyarapodó Kína erőszakkal kikényszerítette a városik lakosságban az egyetlen gyermekvállalását. Ezzel fajunk már gazdag és gyorsan gazdagodó kétötödében megszűnt a túlnépesedés, és elképesztően gyorsan nő az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon, a várható élet hossza, és az iskolázottsága.

Fajunk életében először fordul elő, hogy a háromötöd egyre jobban lemarad, a kétötödben pedig a lakosság alsó tizede is jobban él, mint a lemaradóban a nagy többség. Ráadásul először fordul elő, hogy a vészesen lemaradó háromötöd erről tájékoztatáshoz jut, és a közlekedés is legyőzte a távolságokat. Jelenleg az emberiség kétötöde nem ismeri a mély szegénységet, a másik háromötöd többsége számára pedig egyetlen remény marad, ha a jóléti államokban szegény lehet. A jóléti államok lakossághiánya százada sincs annak, amit képes lenne befogadni.

Ezt a tényt képtelen az ENSZ megérteni, de mivel a tagjainak sokkal nagyobb hányada olyan, aminek érdeke volna a túlnépesedésétől megszabadulni, a világ lakosságának a szabad ország választását erőlteti. A jóléti államok pedig egyre inkább arra kényszerülnek, hogy kerítésekkel védekezzenek a bevándorlók áradata ellen.