Katonai kiadások

Kopátsy Sándor                EH                   2019 03 20

Katonai kiadások

Meggyőződésem szerint a bolsevik Szovjetunió nem esett volna szét, ha nem vállalja a hidegháborúban a nála tízszer nagyobb gazdasági erejű, nemzeti jövedelmű Egyesült Államokkal a fegyverkezési versenyt. Erre csak két okból volt látszólag versenyképes, mert egyrészt a nemzeti jövedelmének ötször nagyobb hányadát fordította fegyverkezésre, és ezen belül az atomfegyvereivel háború esetén egymás elpusztítására képesek lettek. Az Egyesült Államok felismerte, hogy a hidegháborúban a demokráciák katonai tekintetben versenyképtelenek voltak, csak a szövetségeseiként találtak az imperialista Szovjetunióval szemben védelmet. Az Egyesült Államok számára kényelmes szuperhatalmi stabilitást jelentett a többi demokratikus ország egyesült haderejével szemben is a katonai szuperhatalmat jelentő bolsevik Szovjetunió. Az azonban 1990-ben az elviselhetetlen fegyverkezési terhe alatt összeomlott.

A szovjetunió széthullása azonban felértékelte a marxista Kínát, mint az egyetlen puritán kultúrájú marxista birodalmat.

Bámulatos tény volt, hogy a Szovjetunió megszűnésének az évében a kínai marxista diktatúra új alapra helyezkedhetett, piacosította a gazdaságát, és leállította a túlszaporodását. Ezzel először vált egy puritán erkölcsű nép marxista társadalma piacosított, és nem túlnépesedő lakosságúvá. Kína nemcsak puritán, de a világ legnagyobb létszámú nemzeti állam is. Még csak a harmadik évtized végén jár a marxista Kína reformja, de máris egyértelművé vált, hogy a század közepére a társadalmi és gazdasági fejlettsége felemeli az Egyesült Államok mellé a másik gazdasági és társadalmi szuperhatalommá.

A széthullott szovjet utódállamokból csak Oroszország maradt jelentős katonai és gazdasági világhatalom.  Ha az európai NATO államok katonai erejét az Oroszországéhoz hasonlítjuk, meglepő különbséget látunk. Az elmúlt évben az európai NATO államokban tízszer nagyobb nemzeti jövedelemből 1.5 százalékot, ezzel szemben a tized akkora jövedelméből Oroszország 4.3 százalékot költ a hadseregre. Az európai NATO tagországok hadikiadása háromszor nagyobb, mint Oroszországé. Ugyanakkor Oroszországnak tízszer annyi atomfegyvere van. Ezért aztán háború esetén az európai NATO országok tehetetlenek lennének, ha az Egyesült Államoknak nem volna az Oroszországénál nemcsak sokkal erősebb hadserege, de számosabb atomfegyvere is.

Az európai NATO országok között 2 százalékot csak Nagy Britannia, Görögország, Észtország, Litvánia Lettország, Lengyelország, és Románia költ a hadseregére. Ez is céltalan költekezés, mert háború esetén semmit nem érne a tized annyi atomfegyverük Oroszországgal szemben. Az egyetlen százalékot költők Németország, Olaszország, Csehország, Magyarország és Spanyolország.

Az erejükhöz viszonyítva fegyverkezésre sokat költők.

Néhány nem NATO tagország viszonylag sokkal többet költ fegyverkezésre. az ellene védekezésre kényszerült Dél-Korea és Izrael.

A sztálinista terrort is túllicitáló Észak-Korea a társadalmi lemaradás világrekordere. Ma a demokrata Dél-Korea egy lakosra jutó jövedelme 16-szor nagyobb, mint a bolsevik Észak-Koreában. A második világháborúig Korea egésze olyan japán gyarmat volt, amiben az ország két fele azonos színvonalon állt. Most Dél-Koreában az egy lakosra jutó jövedelem túllépte Japánét, az ország északi fele pedig a Távol-Kelet legszegényebb országa lett. Dél-Korea a világ leggyorsabban fejlődő országa, ahol a háborút követő katonai diktatúra a hidegháborúban a demokratákhoz csatlakozott, és mára a világon a legmagasabban foglalkoztatott demokrácia lett. Nincs tartós munkanélküliségük, a vasárnapon kívül nincs munkaszüneti ünnepük, a legmagasabb korukban, közel 72 évesen mennek nyugdíjba. Az oktatása is az elsők között van a világon. Ennek köszönhetik, hogy elviselik a 6-7 százalékos katonai kiadást.

Izrael eleve a megmaradt európai zsidóság demokratikus országa lett, ahol a katonai kiadások példátlanul magasak, megközelítik a 10 százalékot. Ennél is nagyobb társadalmi terhet jelent, hogy az ország lakosságának negyede a befogadott ortodox zsidó, akiket fel kell emelni a mély szegénységből. Ennek ellenére az átlagos jövedelem meghaladja a 40 ezer dollárt. Ezt annak köszönhetik, hogy az Európából menekült zsidóság fele az Egyesült Államokban, az ottani felső jövedelmi ötödben él. Ezek támogatják az antiszemita Közel-Keleten lévő hittestvéreiket, az egyetlen jómódban élő demokráciát. Izrael sikere két pilléren áll. Egyrészt az államalapító európai zsidóság mindenre képes, másrészt az Egyesült Államokba települt európai zsidóságtól kapnak felmérhetetlen anyagi és politikai támogatást. Nemcsak pénzt, de a létük garanciáját is.

Oroszország viszonylagos sikere elsősorban a bolsevik marxizmus eredményeinek köszönhető, és nyersanyagok gazdagságának köszönhető. A cári Oroszország Európa legszegényebb, legkevésbé iskolázott országa volt. Jelenleg Oroszország a mediterrán európai országokat megelőzi. Azt, hogy viszonylagosan nagyok a katonai kiadásai, az az orosz nép elvárása, és katonai rangja az atomfegyverek birtoklásának köszönhető. A lakosság iskolázottsága, a nők felszabadulása, az ortodox keresztény egyház tekintélyének csökkenése is a bolsevik rendszer ajándéka. A sztálini Szovjetunió legnagyobb hibája a mezőgazdaság kierőszakolt nagyüzemesítése volt. Akkor, amikor már egyértelművé vált, hogy a mezőgazdaságban a családi farmok jelentik az optimális megoldást, a sztálini diktatúra nem tűrte meg a családok gazdasági függetlenségét. Ezt a hibát a sztálinizmus a csatlós államokban is kikényszerítette.

Azt tudtam, hogy a Szovjetunió szétesését követően az ipar és a szolgáltatások az állam, illetve a tőkések tulajdonába került. Az azonban még a társadalomtudósok figyelmét is elkerülte, hogy a mezőgazdasági nagyüzemeket a családok között felosztották, és két évtized alatt ezek sikeres családi farmokká nőtték ki magukat. Ritán ért akkora meglepetés, amikor először azt olvastam, hogy húsz évvel a bolsevik rendszer összeomlása után a világ legnagyobb gabona importőréből, a Szovjetunióból, a világ legnagyobb gabonaexportálója Oroszország lett.

Ezek után már joggal várom annak tudomásul vételét, hogy a klímaváltozásból a legnagyobb előnyt Oroszország és Kanada kapja azzal, hogy óriási területén a földek klímája jobban megfelel a négy évszakos mezőgazdaságnak.

A jóléti társadalmak haderejét a háborúzás ellen használják.

A második világháború óta a már gazdag, nem túlnépesedő társadalmak között nem volt háború. Amik a kevésbé fejlettek között voltak, atomfegyvert ezekben sem használtak. A fejlettek hódítani nem akartak. A legtöbb fegyveres beavatkozás a háborúzás megakadályozását célozta. A fejlett országok azért küldtek hadsereget, hogy a háborúzásukat megakadályozza. A hadseregek nem emberölést, nem háborúzást, nem hódítást, hanem békét akartak.

Ezzel szemben az elmúlt tízezer évben a fegyverkezés célja eleve a halálokozás volt. Minden osztálytársadalom életterét akarta növelni a másikak rovására. Ennek ellenére minden társadalom túlnépesedett volt. Ez alól ritka kivételt csak a nagy járványok és háborús pusztítások tettek.

A fajunk túlszaporodását nemcsak a hatalmi elit, de a jobb társadalmat kívánó forradalmárok sem vették tudomásul. Ez alól az egyetlen kivétel Malthus, a tudományokban járatlan evangélikus pap volt, a túlnépesedést minden hatalmi és társadalmi fórum közveszélyes ostobának, embertelennek minősítette, követői sem lettek.

A túlnépesedés elleni társadalmi lépésről csak a krétai társadalomban ismerünk példát, ahol az újszülött gyermekeket egy éjszakára kitették a sziklára. Ennek a halálozás okozásának mértékéről nem találtam adatot. A másik az Újszövetségben említett gyermekgyilkolás volt, de annak az okát a megváltó eljöveteltől való hatalomvesztésben magyarázzák.

Társadalmi méretének egyetlen több évszázados példája a római pápák által szervezett keresztes hadjáratok sorozata volt, amint a katolikus egyház igyekszik elhallgatni. Számomra azonban egyértelmű, hogy a célja a népszaporulat megfékezése volt. A kiscsaládos jobbágyrendszerről sem tanítjuk, hogy a célja a gyermekvállalás korlátozása volt. A nyugat-európai feudális kiscsaládos társadalom volt az egyetlen, amelyik a gyermekvállalást jobbágytelekkel való rendelkezéshez kötötte. Házasságot ugyanis csak az köthetett, gyermeket tehát csak az vállalhatott, akinek a földesura jobbágytelket biztosított. Mivel a földesurak érdeke volt, hogy a jobbágytelek ne legyen kisebb, mint amekkorát egy kiscsalád megművelhet, a jobbágytelkek száma csak olyan mértékben nőhetett, amilyen mértékben a szántóföldek nagysága nőtt. A kiscsaládos jobbágyrendszer volt az első kiscsaládos társadalom, ami a gyermekvállalást a jobbágytelkek birtoklásához kötötte. Ezzel lefékezte az ösztönünkre szabott népszaporulatot.

Csak az a fiú köthetett gyermekvállaló házasságot, aki számára a földesura jobbágytelket biztosított. A kevesebb gyermekvállalás hatására javult az egy lakosra jutó jövedelem, jobb lett a táplálkozás, hosszabb lett a várható életkor. Megnőtt azoknak a fiataloknak a száma, akik éretté váltak a házasságra, a gyermekvállalásra, de a köthető házasságok száma ehhez képest lassan nőtt. Egyre több szexuálisan érett fiatal nem köthetett házasságot. Ez ellen a római katolikus egyház a keresztes hadjáratokat szervezett. Az ezekben való részvétel gyakorlatilag elhalálozást jelentett.

A keresztes hadjáratokat a pápák szervezték. A részvételből az elsőszülött fiút eleve kizárták, csak azok jelentkezhettek, akik előtt a jobbágyság lehetőségégét a legidősebb fiú elzárta. Ugyanakkor a hadviselésre még alkalmatlan fiúk is elmehettek, haláluk esetében a mennyországba jutás, az üdvözülés garantálva volt a számukra. Mivel ez sem fékezte le a túlnépesedést, a fiúk szerzetesek, a lányok apácák lehettek, ami kizárta a gyermekvállalást. Nem találtam adatot arról, hányan voltak a házasságtól eltiltottak. Pedig a klérus tagjainak kizárása a gyermekvállalásból jelentősen fékezte a túlnépesedést.

Amennyire egyértelmű, hogy a klérus eltiltása a gyermekvállalástól lényeges szerepet játszott abban, hogy Nyugat-Európa a társadalmak élcsapata lett, és az ipari forradalomnak köszönhetően gyarmatosítani tudta az emberiség szinte az egészét. A nyugat klérusa a társadalom felső tiedéhez tartozott, ezeknek kizárása a gyermekvállalásból jelentős kontraszelekciót okozott.