Kopátsy Sándor EH 2019 01 22
Gyermekvállalási tudnivalók.
Harari könyvhöz
Minél öregebb lettem, annál többet bosszankodok a
gyerekvállalási politikán. Az osztálytársadalmak történetének
a legnagyobb gyengesége, hogy a politika gondosan elkerülte a
gyermekvállalásba történő beavatkozást, azt a szülők
érinthetetlen jogának tekintette.
A nagy családos gyűjtögető társadalmakban szabályozatlanként
kezelte a nagycsalád tagjai között nem szabályozta a
szexuális viselkedést. Harari bölcsen megállapította, hogy
ezekben a társadalmakban csak az anya személye volt biztos.
Ezzel arra is magyarázatot kaptam, hogy a zsidó valláshoz
való tartozás miért volt anyajogú.
A szüleim generációja.
Apám az egyik leggazdagabb kaposvári családban született, és
az első fiú gyerek, méghozzá fiú volt. Természetesnek lett
volna, hogy ő veszi át a hatalmas kertészetet. Azt csak
sejtem, hogy nem volt elég önbizalma ahhoz, hogy ezt a nagy
vagyonnal működő vállalkozást átvegye. Az emberekkel való
bánáshoz nem volt érzéke, és a négy nyelven vezetett üzemet
vezessen. Nagyapám életének alakulását csak kilencven éves
koromban fejtettem meg. A szülei a Baranyai Drávaközből egy
dél-somogyi kis faluba költöztek ahol, mint nemesek birtokot
vásároltak. Amikor nagyapám meghallotta, hogy a szomszédos
faluból egy fiú Bécsbe ment a Monarchia egyetlen kertészeti
iskolájába, Utána elment néhány évre Németországba ment
konyhakertészetet, majd Hollandiába vágott virág kertészetet,
és Észak Itáliába parképítést tanulni. Nyilván felismerte,
hogy a Somogy Megyei arisztokraták sorra építik a birtokaik
központjába a parkokba épített kastélyaikat. ezt választotta
feladatnak kaposvári székhelyű kertészetéből. A különleges
parki növényeket, virágokat, bokrokat, fákat beszerezhette a
holland és észak-olasz barátaitól. Mesés vagyont gyűjtött, de
hitelen elvitte a spanyol influenza. A munkáját a legnagyobb
fia nyelvtudás és önbizalom hiányában apám nem tudta
folytatni. Apám pedig úgy menekült, hogy ő megnősül és
földművelő akar lenni. Ezért nagyapám a város határában vett
az új házasoknak egy tanyát ötven hold földel. Azt már nem
tudom, miért ment tönkre. aztán hasonló tanyák bérlésével
próbálkozott. Azokkal sem volt sikere. 1928-ba Kaposvárra
költözött, mert az apai örökségben megkapta a kertészet
területnek ötödét rajta egy kétszobás és istállós házzal. Oda
épített egy üvegházat. Ebben nőttünk fel. Már diplomásokként
elköltözünk Kaposvárról, a szüleim ott haltak meg.
Nagyszüleim öt gyermekéből csak a legfiatalabb fiú lett
diplomás, kettőnek egyetlen gyereke született. Mindezt azért
2
írtam le, hogy nagybátyáim és nagynénjeim családjai
elsősorban azért éltek könnyebben, mert nem vállaltak négy
gyermeket.
Számomra az elmúlt század legnagyobb történelmi tanulsága az
volt, hogy csak azok a társadalmak válhatnak képessé arra,
hogy gazdag és iskolázott, jóléti társadalom legyenek,
amelyekben a lakosság számának növekedése leállt, illetve le
tudták állítani. Ez bármennyire bebizonyult, a
társadalomtudományok nem hajlandók tudomásul venni. Ennek
illusztris példája a jelenlegi Magyarország is. Most is
pánikban van a nagyon népszerű kormányunk, mert fogy a
lakosság. Ezért tesz radikális intézkedéséket annak
érdekében, hogy növekedjen a gyermekvállalást. Nemcsak a
kormányzat, de a közvélemény sem veszi tudomásul, hogy jóléti
társadalom csak az lehet, amelyikben a gyorsan növekvő
várható életkor ellenére sem növekszik a lakosság száma. A
második világháború óta csak azok lehettek jóléti
társadalmak, amelyikekben leállt a túlnépesedés.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert úgy nőttem fel, mert
átélhettem a kevesebb gyermekvállalás előnyeit.
Szüleim szegényebbek lettek annak következtében, hogy
mindketten sok gyermeket vállaló családokban születtek.
Apámék egy nagyon gazdag családban öten voltak testvérek,
köztük csak apámnak volt négy gyermeke. A másik négy
testvérnek összesen csak három. Ebből fakadóan mi, négyen
voltunk a legszegényebbek. Szüleim hősiességének
köszönhetően, a hét unokatestvérből csak mi, hárman lettünk
diplomások. A családon belüli nagyobb szegénységünk
elsődleges oka, hogy mi négyen voltunk gyerekek. Ezt ugyan
nem tudtuk, csak megéltük. Az sem bizonyítható, hogy a
nagyobb nehézség nagyobb teljesítményre kényszerített, és nem
is tudatosult bennünk a nagyobb szegénységünk fő oka.
A földreform.
Mivel a két háború közti magyar társadalmat, az arisztokrácia
és az úri középosztály uralmát nemcsak bűnösnek, de alacsony
színvonalúnak láttam, a radikális földreformot minden másnál
sürgősebb társadalmi reformnak tartottam. Mivel elegendő
belső erőt nem láttam a magyar társadalomban ahhoz, hogy
következetes földreformot hajtson végre, a bolsevik
Szovjetunió megszállását is előnyös megoldásnak tartottam. A
magyar történészek máig nem merik megfogalmazni, hogy a
radikális földreformot a szovjet megszállásnak köszönhetjük.
Földmérő gyakorlatommal azonnal jelentkeztem és négy Somogy-
megyei faluban földet osztottam.
Amennyire meghatott, a földhöz juttatottak meghatottsága,
annyira elszomorított a tény, hogy csak tízed akkora föld
jutott egy családnak, mint egy dánnak, ötvened annyi, mint
egy amerikai farmernek. Ezt azzal illusztráltam, hogy a
3
földhöz juttatottak tizede sem számíthat még arra sem, hogyha
nem is traktora, de legalább egy pár lova legyen.
Ez az élmény ébresztett arra, hogy a túlnépesedett falvak
lakossága kétharmadának elsősorban arra van szüksége, hogy a
mezőgazdaságon kívül, az iparban és a szolgáltatásokban
találjon munkát. Az országunknak nem elég a földreform, ez
csak akkor lehet eredményes, ha a lakosság kétharmada ott
hagyhassa a földműveléséből való megélést. Ezért vállaltam
munkát az Országos Tervhivatalban, és lettem az erőnket is
meghaladó iparosítás híve. Ezért fogadtam el, vettem
tudomásul az iparosítás túlzásait. Ahogy múlik az idő, egyre
erősebb a meggyőződésem, hogy a bolsevik Szovjetunió által
ránk kényszerített iparosításunk, több előnnyel, mint
hátránnyal járt.
A privatizáció legnagyobb hibája az volt, hogy leépítette a
veszteséges vállalatokat annak ellenére, hogy máig nem
találtam olyant, aminek a leállítása indokolt lett volna. A
legnagyobb vesztesség is eltörpült a leépüléssel járó
társadalmi kárhoz képest. 28 évnek kellett eltelni ahhoz,
hogy a magas munkanélküliséget felszámolta a Fidesz kormány.
Egykézés.
A néhány tucat dél-dunántúli református falu lakosságának
kegyetlen egykézését közelről láthattam. Racionális
személetem azonban felismerte, hogy csak az egykéző
református falvak lakossága élhetett úgy, gyermekei lettek
olyan iskolázottak, mint a gazdagabb svábok. Számomra
alapvető elvárás volt, hogy a magyar falvak legalább a svábok
szintjére emelkedjenek. Ezt a feladatot csak néhány tucat
dél-dunántúli református falu lakossága ismerte fel, és
vállalva a vele járó megpróbáltatásokat, végre hajtotta a
gyermekvállalás drasztikus csökkentését. A református egyház
klérusa is támadta, de elviselte az egykézést.
A Nagy Családosok Közössége.
Amennyire egyetértettem
a szegény parasztok egykézésével, annyira lelkesen támogattam
a megmaradt egyházi iskolákból kikerült diplomások
gyermekvállalását. Nemcsak a Rákosi, de a Kádár rendszer is
megtartotta az egyház iskolákban végzettek tovább tanulását.
A megmaradt néhány egyházi középiskolát végzettek egyetemekre
jutását szinte tiltották. Ezért ezek a diákok az állami
vállaltoknál helyezkedtek el. Ott hamar kiderült, hogy
értékesek, a felső beosztású vállalti vezetők maguk mellé
vették. Pár év után már a vállalat vezetői biztatták őket az
egyetemi felvételre, és ezt a pártszervezet is támogatta.
Az egyetemekre kerülve is helyt álltak, mivel tapasztaltabbak
voltak. A diplomájuk megszerzése után örömmel fogadta őket a
vállalatuk, és képzettségüknek megfelelő beosztást kaptak.
4
Az egyházi iskola hatása abban maradt meg, hogy az élen
jártak a gyermekvállalásban, és az egyházi középiskolásságuk
miatti üldözéseik miatti összefogásban. Valahogy kapcsolatba
kerültem egy ilyen NACSAK csoporttal, ami rendszeresen
tartotta a kapcsolatot az egyházi iskolai társaikkal. Az
összejöveteleket egyikük lakásában tartották, és jelent
voltak a felségek és a gyermekek.
Ezekben a politika által üldözött közösségekben kialakult az
egymást segítése, és ezzel a tagok munkahelyi karrierjének
segítsége is. Tíz évvel később már nem fértek meg a
lakásokba, hivatalos szervek épületét béreltek a
találkozókra. Már nyugdíjas voltam, amikor újra meghívtak, és
azt láthattam, hogy mindegyiküknek nyugati autója van. Nagyon
örülnék, ha valaki közülük vállalkozna a pályájuk
alakulásának feldolgozására. Jó bizonyíték volna arra, hogy
mit érnek a diákkori kapcsolatok.
Ennek egy amerikai példáját ismertem. A két Korea közti
háború során a Kaliforniába vándorolt dél-koreai közösség
vállalta a pénzszállítást végző tagjaiért a kollektíva anyagi
felelősségét. Máig is ez a dél-koreai közösség végzi a
pénzszállításokat. Ez a NACSAK sikerének is az alapja. Azzal,
hogy egymásért felelősséget vállalnak, értékesebbek lesznek a
munkaadójuk számára.
A Római Katolikus Egyház papi nőtlensége.
Valamikor a katolikus egyház dúsgazdag volt. A vagyon féltése
érdekében vezették be a papok nőtlenségét. Ez nem okozott
addig súlyos problémát, amíg nemcsak tekintélyes, de gazdag
is volt az egyház. Egészen a 20. század derekáig nem is
okozott problémát, mivel a klérus tagjainak erkölcsi és
anyagi rangja garantált volt.
Ma már a katolikus papok szegények és a tekintélyük is sokkal
kisebb. A földreform óta a klérus tagjainak a jövedelme és
vagyona az átlaghoz viszonyítva a töredékére csökkent. A
katolikus papi pályát az életrevaló fiatalok elkerülik. Nem
lehet családjuk, és tekintélyes jövedelmük. Már többször
megpróbáltam felmérni a protestáns és a katolikus papi pályát
választó diákok minőségét. Meggyőződésem szerint, jelenleg a
protestáns papi pályát választók minősége lényegesen jobb,
mint a katolikus papoknak jelentkezőké. Erre már az is
bizonyíték, hogy a protestáns papok gyerekei közül viszonylag
sokan lesznek papok. Márpedig a papok képessége,
példamutatása nagy hatással van a hívek viselkedésére, a
vallásukhoz ragaszkodásához.
5
A Kínai Csoda.
Ha valaki kételkedett abban, hogy az évente 2-3 százalékos
népességnövekedés mellett az olyan társadalomban nem lehetnek
eredményesek, amilyen a puritán lakosságú és az ország
nemzeti jövedelmét kiemelkedően gyorsan növelő Kína. Ez a
marxista diktatúra képtelen volt növelni az egy lakosra jutó
jövedelmét és vagyonát. Csak a gyermekvállalás drasztikus
korlátozása tette Kínát képessé arra, hogy növelje az egy
lakosra jutó jövedelmet és vagyont. A gyermekvállalás
drasztikus megállítása óta ez a két mutató háromszor
gyorsabban nő, mint előtte. Ezen túl felgyorsult az
iskolázottság, és a várható élet hossza is. Ma még a
marxizmus tagadói is tudomásul veszik, hogy a század közepére
Kína minden tekintetben szuperhatalom lesz. Legfeljebb azt
nem veszik tudomásul, hogy ez csak azzal vált lehetővé, hogy
nemcsak a gazdaságot piacosították, de a népesség
szaporodását is megállították.
Számomra is meglepetést okozott az egykézés példátlan sikere
a szellemi vagyon termelésében. Kiderült, hogy a még ma is
mélyszegény, lakosságának többsége nem képes arra hogy egynél
több gyermekét a társadalom igényének megfelelő szinten
nevelje.
Az emberiség egyik jelenkori csodája, hogy a világ legnagyobb
etnikumú, a állama felismerte, hogy a lakossága jelentős
hányada még olyan szegény, és iskolázatlan, ami lehetetlenné
tette a családok többségét az egyetlen gyereknél többet a
társadalom igényének megfelelő szinten neveljen fel. Most a
világ egyik legfejlettebb társadalmú szuperhatalma, az
Egyesült Államok is csak csodálni tudja, hogy mennyivel
hatékonyabb lett az emberiség ötöde Kínában, egy olyan
szegény országban, amelyik vállalta az egykézést.
Ezzel szemben a jelenlegi magyar kormány olyan
gyermekvállalási politikát folytat, ami a minél több gyermek
vállalására helyezi a hangsúlyt. Nem veszi tudomásul, hogy a
gyermekvállalás támogatása csak akkor nem sérti a társadalom
érdekét, ha a támogatás a szülők jövedelmével arányos.
Jó harminc éve felismertem, hogy a vállalt gyerekek számával
arányos állami támogatás minőségi kontraszelekciót teremt.
Ezért javasolom, hogy a gyermekvállalást a felnevelés
eredményével arányossá kell változtatni. Ebbe az irányba tett
elmozdulást az első Fidesz kormány, amikor a támogatás egy
részét a család jövedelméhez arányosan vezette be. Ezt a
szocialista-liberális kormányok visszavonták. A jelenlegi
támogatás családtámogatás ugyan visszaállt, de a kedvezmények
nagy többsége inkább a gyermekvállalás számát, mint a
felnevelés minőségét ösztönzi.
A kettős állampolgárság.
A Fidesz kormány hisztérikusan támogatja a határainkon kívül
élő magyarság kettős állampolgárságát, de ezzel a
6
revizionizmust támogatja, mert fel sem veti, hogy a kettős
állampolgárainknak a helyben maradását támogatja. Ez csak
azok esetében sérelmes, akik jelentősen szegényebben élnek a
szülőföldjükön, mint az utódállamokban. A gazdag jóléti
államokban élő magyarok esetében a kettős állampolgárságnak
valóban csak szimbolikus szerepe van. Ez még nagyon igaz a
Burgenlanddal elcsatolt magyarok esetében is.
A Szlovákiában élő magyarság sorsa nagyon hasonló az
anyaországban élőkével. Az anyaországba telepítésük az
anyaország számára értékes ajándék lenne. Ezt megéltem,
amikor a második világháború után Baranyában és Tolnában
láttam, hogy a megyék lakosságánál jobban vizsgáztak.
A Szerbiában élő magyarság anyagi helyzete nem rosszabb, de a
jövőjük reménytelen.
Az Ukrajnában élő magyarság helyzete a legrosszabb, és a
leginkább reménytelen. Ezek jövedelme és iskolázottsága fele
sincs az anyaországiakénak. A jövőjük pedig még inkább
reménytelen. Számukra az anyaország befogadása hatalmas
ajándék volna.
A Romániába került magyarságból a Székelyföldön lényegesen
rosszabb és reménytelenebb. A szórványokban élők anyagi
helyzete jobb, mint a székelyeké, de a jövőjük reménytelen.
Számukra a befogadásuk nemzetei ajándék volna.
A fentiek alapján egyetértek a határokon túl élő magyarság
olyan kettős állampolgárságával, ha ez jogalapot jelentsen az
anyaországba költözésükkel.
Botránkozok viszont azon, hogy fel sem merült a több gyermek
vállalását ösztönzők részéről, hogy ezekhez viszonyítva
mennyivel előnyösebb lenne a határainkon túli magyarság
hazatelepítése. Ez nemcsak az ő hibájuk, hanem a
társadalomtudósoké is, akik máig sem jutottak el odáig, hogy
mibe kerül egy átlagos magyar állampolgár felnevelése a
szülőknek és a társadalomnak.
Mit kellene tudni a következő generáció tervezőinek.
Nagyon sokat, de szinte semmit nem tudnak.
A tudományos és technikai forradalom óta nem lehet az ország
lakosságát darabban számolni. A klasszikus közgazdaságtan még
csak a legfejlettebb osztálytársadalomnak, a tőkésekének
társadalomtudománya volt, amiben akárcsak a rabszolgatartók
és a földesurak társadalma volt. Ezek mindegyike több és jobb
munkaerőt termelt, mint amennyit foglalkoztatni tudott. Ezt
Marx sem ismert fel. Azt pedig nem is sejthette, hogy a
halálát követő száz évben a tudományos és technikai
forradalom olyan társadalmi alépítményt hoz létre, amiben
leáll a túlnépesedés és kielégíthetetlenné vált a munkaerő
minőségi különbsége.
Amíg az osztálytársadalmaknak fokozni kellett a halandóságot,
a tudományos és technikai forradalom megadta a szülőknek a
gyermekvállalás feletti döntés jogát. Kiderült, hogy az
7
osztálytársadalmak mindegyike nem azért volt túlnépesedő,
mert a szülők minél több utódot akartak, hanem azért, hogy
nem voltak képesek a gyermekvállalásukat szabályozni. A
fogamzásgátlás megoldásának köszönhetően kiderült, hogy a
fejlett és iskolázott társadalmakban a szülők még a létszámot
tartó gyereket sem vállaltak. Teszik ezt annak ellenére, hogy
a jelenkori fejlett társadalmak mindegyike támogatja a
gyermekvállalást. A vállalt gyermekek után pénzügyi
támogatást fizet, a gyermekek egészségvédelmét, oktatását
magára vállalja.
Mennyre függ a gyermek nevelés eredménye a családi háttértől.
Annak ellenére, hogy a felneveltek értéke elsősorban a
családi háttértől függ, sem a politikai, sem a
társadalomtudósok ezt nem méri. Pedig semmi sem mutatja
jobban a következő generáció várható teljesítményét, mint az
ENSZ felmérése a PISA mutatóval. Ez a mutató ötven éve a
skandináv államokban a legjobb. A bolsevik forradalomig
Finnország a cári Oroszország egyik etnikuma volt. Élt az
alkalommal, és a forradalom során önállóvá vált, és a három
skandináv ország útját járja, főleg az oktatási rendszerével.
Ennek köszönhetően mára a világ öt legfejlettebb társadalmú
országa, Norvégia, Dánia, Kanada közé emelkedett.
A második világháborút követő időben a három távol-keleti
kis, Dél-Korea, Tajvan és Szingapúr a kis tigris néven a
világ élvonalába emelkedett. Ezek azért lehettek a 20. század
második felnek legtöbbet fejlődő országai, mert az oktatási
rendszerük a világ élvonalába került.
Az eredmények alapján egyértelmű a tanulság, a világ
élvonalába kerülést csak az oktatási rendszer élvonalába
kerüléssel lehet elérni.
Az oktatási rendszer megjavítása.
A két háború közti rendszer egyetlen eredménye az oktatás
előtérbe állítása volt.
Ennek az eredménye első sorban a zsidó polgárság volt. Ezek
ismerték fel az oktatásban rejlő lehetőségeket. Ennek
egyetlen vitathatatlan bajnoka volt a Fasori Evangélikus
Gimnázium. Máig megdönthetetlen eredménye a tudósok képzése
volt. Ez a gimnázium a második világháború után akkor épült,
amikor a magyar zsidóság felismerte, hogy az első
zsidótörvénnyel szemben csak a tudományokban elérhető
eredményekkel lehet érvényesülni. Ahogy az események
igazolták a zsidók vagyonát el lehet rabolni, de a tudományos
sikereikre máig még a magyar antiszemiták is büszkék. Ennek a
gimnáziumnak a sikere arra épült, hogy a tanulók többsége két
okból a fiatalok élcsapata volt. Ezt máig nem tudatosítjuk. A
vidéki evangélikus papok gyermekei a magyar népi színe-java
volt. Ezek mellé pedig felvették a budapesti zsidó
nagypolgárság az európai zsidó polgárság elitje volt.
8
A másik két háború közti hősünk az antiszemita arisztokrata
gróf Klebelsberg Kunó volt. Ő az első zsidótörvényt
előterjesztő belügyminiszterünk volt, aki később
kultuszminiszterként felszámolta a magyar analfabetizmust.
Megrögzött revizionizmusa és antiszemitizmusa ellenére az
első európai kultuszminiszter, aki a közoktatásban látta a
nemzet felemelkedésének alapját. Kultusz minisztersége alatt
a mi országok fordított arányában a legtöbbet a közoktatásra.
Ezt a kérdést a magyar bolsevik rendszer is követte azzal,
hogy a vidéki egyetemisták politikai erejét jelentő népi
kollégiumokra éítetrte.
Gyermekvállalási tudnivalók.
Harari könyvhöz
Minél öregebb lettem, annál többet bosszankodok a
gyerekvállalási politikán. Az osztálytársadalmak történetének
a legnagyobb gyengesége, hogy a politika gondosan elkerülte a
gyermekvállalásba történő beavatkozást, azt a szülők
érinthetetlen jogának tekintette.
A nagy családos gyűjtögető társadalmakban szabályozatlanként
kezelte a nagycsalád tagjai között nem szabályozta a
szexuális viselkedést. Harari bölcsen megállapította, hogy
ezekben a társadalmakban csak az anya személye volt biztos.
Ezzel arra is magyarázatot kaptam, hogy a zsidó valláshoz
való tartozás miért volt anyajogú.
A szüleim generációja.
Apám az egyik leggazdagabb kaposvári családban született, és
az első fiú gyerek, méghozzá fiú volt. Természetesnek lett
volna, hogy ő veszi át a hatalmas kertészetet. Azt csak
sejtem, hogy nem volt elég önbizalma ahhoz, hogy ezt a nagy
vagyonnal működő vállalkozást átvegye. Az emberekkel való
bánáshoz nem volt érzéke, és a négy nyelven vezetett üzemet
vezessen. Nagyapám életének alakulását csak kilencven éves
koromban fejtettem meg. A szülei a Baranyai Drávaközből egy
dél-somogyi kis faluba költöztek ahol, mint nemesek birtokot
vásároltak. Amikor nagyapám meghallotta, hogy a szomszédos
faluból egy fiú Bécsbe ment a Monarchia egyetlen kertészeti
iskolájába, Utána elment néhány évre Németországba ment
konyhakertészetet, majd Hollandiába vágott virág kertészetet,
és Észak Itáliába parképítést tanulni. Nyilván felismerte,
hogy a Somogy Megyei arisztokraták sorra építik a birtokaik
központjába a parkokba épített kastélyaikat. ezt választotta
feladatnak kaposvári székhelyű kertészetéből. A különleges
parki növényeket, virágokat, bokrokat, fákat beszerezhette a
holland és észak-olasz barátaitól. Mesés vagyont gyűjtött, de
hitelen elvitte a spanyol influenza. A munkáját a legnagyobb
fia nyelvtudás és önbizalom hiányában apám nem tudta
folytatni. Apám pedig úgy menekült, hogy ő megnősül és
földművelő akar lenni. Ezért nagyapám a város határában vett
az új házasoknak egy tanyát ötven hold földel. Azt már nem
tudom, miért ment tönkre. aztán hasonló tanyák bérlésével
próbálkozott. Azokkal sem volt sikere. 1928-ba Kaposvárra
költözött, mert az apai örökségben megkapta a kertészet
területnek ötödét rajta egy kétszobás és istállós házzal. Oda
épített egy üvegházat. Ebben nőttünk fel. Már diplomásokként
elköltözünk Kaposvárról, a szüleim ott haltak meg.
Nagyszüleim öt gyermekéből csak a legfiatalabb fiú lett
diplomás, kettőnek egyetlen gyereke született. Mindezt azért
2
írtam le, hogy nagybátyáim és nagynénjeim családjai
elsősorban azért éltek könnyebben, mert nem vállaltak négy
gyermeket.
Számomra az elmúlt század legnagyobb történelmi tanulsága az
volt, hogy csak azok a társadalmak válhatnak képessé arra,
hogy gazdag és iskolázott, jóléti társadalom legyenek,
amelyekben a lakosság számának növekedése leállt, illetve le
tudták állítani. Ez bármennyire bebizonyult, a
társadalomtudományok nem hajlandók tudomásul venni. Ennek
illusztris példája a jelenlegi Magyarország is. Most is
pánikban van a nagyon népszerű kormányunk, mert fogy a
lakosság. Ezért tesz radikális intézkedéséket annak
érdekében, hogy növekedjen a gyermekvállalást. Nemcsak a
kormányzat, de a közvélemény sem veszi tudomásul, hogy jóléti
társadalom csak az lehet, amelyikben a gyorsan növekvő
várható életkor ellenére sem növekszik a lakosság száma. A
második világháború óta csak azok lehettek jóléti
társadalmak, amelyikekben leállt a túlnépesedés.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert úgy nőttem fel, mert
átélhettem a kevesebb gyermekvállalás előnyeit.
Szüleim szegényebbek lettek annak következtében, hogy
mindketten sok gyermeket vállaló családokban születtek.
Apámék egy nagyon gazdag családban öten voltak testvérek,
köztük csak apámnak volt négy gyermeke. A másik négy
testvérnek összesen csak három. Ebből fakadóan mi, négyen
voltunk a legszegényebbek. Szüleim hősiességének
köszönhetően, a hét unokatestvérből csak mi, hárman lettünk
diplomások. A családon belüli nagyobb szegénységünk
elsődleges oka, hogy mi négyen voltunk gyerekek. Ezt ugyan
nem tudtuk, csak megéltük. Az sem bizonyítható, hogy a
nagyobb nehézség nagyobb teljesítményre kényszerített, és nem
is tudatosult bennünk a nagyobb szegénységünk fő oka.
A földreform.
Mivel a két háború közti magyar társadalmat, az arisztokrácia
és az úri középosztály uralmát nemcsak bűnösnek, de alacsony
színvonalúnak láttam, a radikális földreformot minden másnál
sürgősebb társadalmi reformnak tartottam. Mivel elegendő
belső erőt nem láttam a magyar társadalomban ahhoz, hogy
következetes földreformot hajtson végre, a bolsevik
Szovjetunió megszállását is előnyös megoldásnak tartottam. A
magyar történészek máig nem merik megfogalmazni, hogy a
radikális földreformot a szovjet megszállásnak köszönhetjük.
Földmérő gyakorlatommal azonnal jelentkeztem és négy Somogy-
megyei faluban földet osztottam.
Amennyire meghatott, a földhöz juttatottak meghatottsága,
annyira elszomorított a tény, hogy csak tízed akkora föld
jutott egy családnak, mint egy dánnak, ötvened annyi, mint
egy amerikai farmernek. Ezt azzal illusztráltam, hogy a
3
földhöz juttatottak tizede sem számíthat még arra sem, hogyha
nem is traktora, de legalább egy pár lova legyen.
Ez az élmény ébresztett arra, hogy a túlnépesedett falvak
lakossága kétharmadának elsősorban arra van szüksége, hogy a
mezőgazdaságon kívül, az iparban és a szolgáltatásokban
találjon munkát. Az országunknak nem elég a földreform, ez
csak akkor lehet eredményes, ha a lakosság kétharmada ott
hagyhassa a földműveléséből való megélést. Ezért vállaltam
munkát az Országos Tervhivatalban, és lettem az erőnket is
meghaladó iparosítás híve. Ezért fogadtam el, vettem
tudomásul az iparosítás túlzásait. Ahogy múlik az idő, egyre
erősebb a meggyőződésem, hogy a bolsevik Szovjetunió által
ránk kényszerített iparosításunk, több előnnyel, mint
hátránnyal járt.
A privatizáció legnagyobb hibája az volt, hogy leépítette a
veszteséges vállalatokat annak ellenére, hogy máig nem
találtam olyant, aminek a leállítása indokolt lett volna. A
legnagyobb vesztesség is eltörpült a leépüléssel járó
társadalmi kárhoz képest. 28 évnek kellett eltelni ahhoz,
hogy a magas munkanélküliséget felszámolta a Fidesz kormány.
Egykézés.
A néhány tucat dél-dunántúli református falu lakosságának
kegyetlen egykézését közelről láthattam. Racionális
személetem azonban felismerte, hogy csak az egykéző
református falvak lakossága élhetett úgy, gyermekei lettek
olyan iskolázottak, mint a gazdagabb svábok. Számomra
alapvető elvárás volt, hogy a magyar falvak legalább a svábok
szintjére emelkedjenek. Ezt a feladatot csak néhány tucat
dél-dunántúli református falu lakossága ismerte fel, és
vállalva a vele járó megpróbáltatásokat, végre hajtotta a
gyermekvállalás drasztikus csökkentését. A református egyház
klérusa is támadta, de elviselte az egykézést.
A Nagy Családosok Közössége.
Amennyire egyetértettem
a szegény parasztok egykézésével, annyira lelkesen támogattam
a megmaradt egyházi iskolákból kikerült diplomások
gyermekvállalását. Nemcsak a Rákosi, de a Kádár rendszer is
megtartotta az egyház iskolákban végzettek tovább tanulását.
A megmaradt néhány egyházi középiskolát végzettek egyetemekre
jutását szinte tiltották. Ezért ezek a diákok az állami
vállaltoknál helyezkedtek el. Ott hamar kiderült, hogy
értékesek, a felső beosztású vállalti vezetők maguk mellé
vették. Pár év után már a vállalat vezetői biztatták őket az
egyetemi felvételre, és ezt a pártszervezet is támogatta.
Az egyetemekre kerülve is helyt álltak, mivel tapasztaltabbak
voltak. A diplomájuk megszerzése után örömmel fogadta őket a
vállalatuk, és képzettségüknek megfelelő beosztást kaptak.
4
Az egyházi iskola hatása abban maradt meg, hogy az élen
jártak a gyermekvállalásban, és az egyházi középiskolásságuk
miatti üldözéseik miatti összefogásban. Valahogy kapcsolatba
kerültem egy ilyen NACSAK csoporttal, ami rendszeresen
tartotta a kapcsolatot az egyházi iskolai társaikkal. Az
összejöveteleket egyikük lakásában tartották, és jelent
voltak a felségek és a gyermekek.
Ezekben a politika által üldözött közösségekben kialakult az
egymást segítése, és ezzel a tagok munkahelyi karrierjének
segítsége is. Tíz évvel később már nem fértek meg a
lakásokba, hivatalos szervek épületét béreltek a
találkozókra. Már nyugdíjas voltam, amikor újra meghívtak, és
azt láthattam, hogy mindegyiküknek nyugati autója van. Nagyon
örülnék, ha valaki közülük vállalkozna a pályájuk
alakulásának feldolgozására. Jó bizonyíték volna arra, hogy
mit érnek a diákkori kapcsolatok.
Ennek egy amerikai példáját ismertem. A két Korea közti
háború során a Kaliforniába vándorolt dél-koreai közösség
vállalta a pénzszállítást végző tagjaiért a kollektíva anyagi
felelősségét. Máig is ez a dél-koreai közösség végzi a
pénzszállításokat. Ez a NACSAK sikerének is az alapja. Azzal,
hogy egymásért felelősséget vállalnak, értékesebbek lesznek a
munkaadójuk számára.
A Római Katolikus Egyház papi nőtlensége.
Valamikor a katolikus egyház dúsgazdag volt. A vagyon féltése
érdekében vezették be a papok nőtlenségét. Ez nem okozott
addig súlyos problémát, amíg nemcsak tekintélyes, de gazdag
is volt az egyház. Egészen a 20. század derekáig nem is
okozott problémát, mivel a klérus tagjainak erkölcsi és
anyagi rangja garantált volt.
Ma már a katolikus papok szegények és a tekintélyük is sokkal
kisebb. A földreform óta a klérus tagjainak a jövedelme és
vagyona az átlaghoz viszonyítva a töredékére csökkent. A
katolikus papi pályát az életrevaló fiatalok elkerülik. Nem
lehet családjuk, és tekintélyes jövedelmük. Már többször
megpróbáltam felmérni a protestáns és a katolikus papi pályát
választó diákok minőségét. Meggyőződésem szerint, jelenleg a
protestáns papi pályát választók minősége lényegesen jobb,
mint a katolikus papoknak jelentkezőké. Erre már az is
bizonyíték, hogy a protestáns papok gyerekei közül viszonylag
sokan lesznek papok. Márpedig a papok képessége,
példamutatása nagy hatással van a hívek viselkedésére, a
vallásukhoz ragaszkodásához.
5
A Kínai Csoda.
Ha valaki kételkedett abban, hogy az évente 2-3 százalékos
népességnövekedés mellett az olyan társadalomban nem lehetnek
eredményesek, amilyen a puritán lakosságú és az ország
nemzeti jövedelmét kiemelkedően gyorsan növelő Kína. Ez a
marxista diktatúra képtelen volt növelni az egy lakosra jutó
jövedelmét és vagyonát. Csak a gyermekvállalás drasztikus
korlátozása tette Kínát képessé arra, hogy növelje az egy
lakosra jutó jövedelmet és vagyont. A gyermekvállalás
drasztikus megállítása óta ez a két mutató háromszor
gyorsabban nő, mint előtte. Ezen túl felgyorsult az
iskolázottság, és a várható élet hossza is. Ma még a
marxizmus tagadói is tudomásul veszik, hogy a század közepére
Kína minden tekintetben szuperhatalom lesz. Legfeljebb azt
nem veszik tudomásul, hogy ez csak azzal vált lehetővé, hogy
nemcsak a gazdaságot piacosították, de a népesség
szaporodását is megállították.
Számomra is meglepetést okozott az egykézés példátlan sikere
a szellemi vagyon termelésében. Kiderült, hogy a még ma is
mélyszegény, lakosságának többsége nem képes arra hogy egynél
több gyermekét a társadalom igényének megfelelő szinten
nevelje.
Az emberiség egyik jelenkori csodája, hogy a világ legnagyobb
etnikumú, a állama felismerte, hogy a lakossága jelentős
hányada még olyan szegény, és iskolázatlan, ami lehetetlenné
tette a családok többségét az egyetlen gyereknél többet a
társadalom igényének megfelelő szinten neveljen fel. Most a
világ egyik legfejlettebb társadalmú szuperhatalma, az
Egyesült Államok is csak csodálni tudja, hogy mennyivel
hatékonyabb lett az emberiség ötöde Kínában, egy olyan
szegény országban, amelyik vállalta az egykézést.
Ezzel szemben a jelenlegi magyar kormány olyan
gyermekvállalási politikát folytat, ami a minél több gyermek
vállalására helyezi a hangsúlyt. Nem veszi tudomásul, hogy a
gyermekvállalás támogatása csak akkor nem sérti a társadalom
érdekét, ha a támogatás a szülők jövedelmével arányos.
Jó harminc éve felismertem, hogy a vállalt gyerekek számával
arányos állami támogatás minőségi kontraszelekciót teremt.
Ezért javasolom, hogy a gyermekvállalást a felnevelés
eredményével arányossá kell változtatni. Ebbe az irányba tett
elmozdulást az első Fidesz kormány, amikor a támogatás egy
részét a család jövedelméhez arányosan vezette be. Ezt a
szocialista-liberális kormányok visszavonták. A jelenlegi
támogatás családtámogatás ugyan visszaállt, de a kedvezmények
nagy többsége inkább a gyermekvállalás számát, mint a
felnevelés minőségét ösztönzi.
A kettős állampolgárság.
A Fidesz kormány hisztérikusan támogatja a határainkon kívül
élő magyarság kettős állampolgárságát, de ezzel a
6
revizionizmust támogatja, mert fel sem veti, hogy a kettős
állampolgárainknak a helyben maradását támogatja. Ez csak
azok esetében sérelmes, akik jelentősen szegényebben élnek a
szülőföldjükön, mint az utódállamokban. A gazdag jóléti
államokban élő magyarok esetében a kettős állampolgárságnak
valóban csak szimbolikus szerepe van. Ez még nagyon igaz a
Burgenlanddal elcsatolt magyarok esetében is.
A Szlovákiában élő magyarság sorsa nagyon hasonló az
anyaországban élőkével. Az anyaországba telepítésük az
anyaország számára értékes ajándék lenne. Ezt megéltem,
amikor a második világháború után Baranyában és Tolnában
láttam, hogy a megyék lakosságánál jobban vizsgáztak.
A Szerbiában élő magyarság anyagi helyzete nem rosszabb, de a
jövőjük reménytelen.
Az Ukrajnában élő magyarság helyzete a legrosszabb, és a
leginkább reménytelen. Ezek jövedelme és iskolázottsága fele
sincs az anyaországiakénak. A jövőjük pedig még inkább
reménytelen. Számukra az anyaország befogadása hatalmas
ajándék volna.
A Romániába került magyarságból a Székelyföldön lényegesen
rosszabb és reménytelenebb. A szórványokban élők anyagi
helyzete jobb, mint a székelyeké, de a jövőjük reménytelen.
Számukra a befogadásuk nemzetei ajándék volna.
A fentiek alapján egyetértek a határokon túl élő magyarság
olyan kettős állampolgárságával, ha ez jogalapot jelentsen az
anyaországba költözésükkel.
Botránkozok viszont azon, hogy fel sem merült a több gyermek
vállalását ösztönzők részéről, hogy ezekhez viszonyítva
mennyivel előnyösebb lenne a határainkon túli magyarság
hazatelepítése. Ez nemcsak az ő hibájuk, hanem a
társadalomtudósoké is, akik máig sem jutottak el odáig, hogy
mibe kerül egy átlagos magyar állampolgár felnevelése a
szülőknek és a társadalomnak.
Mit kellene tudni a következő generáció tervezőinek.
Nagyon sokat, de szinte semmit nem tudnak.
A tudományos és technikai forradalom óta nem lehet az ország
lakosságát darabban számolni. A klasszikus közgazdaságtan még
csak a legfejlettebb osztálytársadalomnak, a tőkésekének
társadalomtudománya volt, amiben akárcsak a rabszolgatartók
és a földesurak társadalma volt. Ezek mindegyike több és jobb
munkaerőt termelt, mint amennyit foglalkoztatni tudott. Ezt
Marx sem ismert fel. Azt pedig nem is sejthette, hogy a
halálát követő száz évben a tudományos és technikai
forradalom olyan társadalmi alépítményt hoz létre, amiben
leáll a túlnépesedés és kielégíthetetlenné vált a munkaerő
minőségi különbsége.
Amíg az osztálytársadalmaknak fokozni kellett a halandóságot,
a tudományos és technikai forradalom megadta a szülőknek a
gyermekvállalás feletti döntés jogát. Kiderült, hogy az
7
osztálytársadalmak mindegyike nem azért volt túlnépesedő,
mert a szülők minél több utódot akartak, hanem azért, hogy
nem voltak képesek a gyermekvállalásukat szabályozni. A
fogamzásgátlás megoldásának köszönhetően kiderült, hogy a
fejlett és iskolázott társadalmakban a szülők még a létszámot
tartó gyereket sem vállaltak. Teszik ezt annak ellenére, hogy
a jelenkori fejlett társadalmak mindegyike támogatja a
gyermekvállalást. A vállalt gyermekek után pénzügyi
támogatást fizet, a gyermekek egészségvédelmét, oktatását
magára vállalja.
Mennyre függ a gyermek nevelés eredménye a családi háttértől.
Annak ellenére, hogy a felneveltek értéke elsősorban a
családi háttértől függ, sem a politikai, sem a
társadalomtudósok ezt nem méri. Pedig semmi sem mutatja
jobban a következő generáció várható teljesítményét, mint az
ENSZ felmérése a PISA mutatóval. Ez a mutató ötven éve a
skandináv államokban a legjobb. A bolsevik forradalomig
Finnország a cári Oroszország egyik etnikuma volt. Élt az
alkalommal, és a forradalom során önállóvá vált, és a három
skandináv ország útját járja, főleg az oktatási rendszerével.
Ennek köszönhetően mára a világ öt legfejlettebb társadalmú
országa, Norvégia, Dánia, Kanada közé emelkedett.
A második világháborút követő időben a három távol-keleti
kis, Dél-Korea, Tajvan és Szingapúr a kis tigris néven a
világ élvonalába emelkedett. Ezek azért lehettek a 20. század
második felnek legtöbbet fejlődő országai, mert az oktatási
rendszerük a világ élvonalába került.
Az eredmények alapján egyértelmű a tanulság, a világ
élvonalába kerülést csak az oktatási rendszer élvonalába
kerüléssel lehet elérni.
Az oktatási rendszer megjavítása.
A két háború közti rendszer egyetlen eredménye az oktatás
előtérbe állítása volt.
Ennek az eredménye első sorban a zsidó polgárság volt. Ezek
ismerték fel az oktatásban rejlő lehetőségeket. Ennek
egyetlen vitathatatlan bajnoka volt a Fasori Evangélikus
Gimnázium. Máig megdönthetetlen eredménye a tudósok képzése
volt. Ez a gimnázium a második világháború után akkor épült,
amikor a magyar zsidóság felismerte, hogy az első
zsidótörvénnyel szemben csak a tudományokban elérhető
eredményekkel lehet érvényesülni. Ahogy az események
igazolták a zsidók vagyonát el lehet rabolni, de a tudományos
sikereikre máig még a magyar antiszemiták is büszkék. Ennek a
gimnáziumnak a sikere arra épült, hogy a tanulók többsége két
okból a fiatalok élcsapata volt. Ezt máig nem tudatosítjuk. A
vidéki evangélikus papok gyermekei a magyar népi színe-java
volt. Ezek mellé pedig felvették a budapesti zsidó
nagypolgárság az európai zsidó polgárság elitje volt.
8
A másik két háború közti hősünk az antiszemita arisztokrata
gróf Klebelsberg Kunó volt. Ő az első zsidótörvényt
előterjesztő belügyminiszterünk volt, aki később
kultuszminiszterként felszámolta a magyar analfabetizmust.
Megrögzött revizionizmusa és antiszemitizmusa ellenére az
első európai kultuszminiszter, aki a közoktatásban látta a
nemzet felemelkedésének alapját. Kultusz minisztersége alatt
a mi országok fordított arányában a legtöbbet a közoktatásra.
Ezt a kérdést a magyar bolsevik rendszer is követte azzal,
hogy a vidéki egyetemisták politikai erejét jelentő népi
kollégiumokra éítetrte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése