A kutya és a rénszarvas domesztikációja

Kopátsy Sándor                EH                   2019 02 02

A kutya és a rénszarvas domesztikációja

Harari

A kutya domesztikációja jó tízezer évvel megelőzte a növényevő állatok és a vadmacska domesztikálódását. Már az ember kutyával való társaulása sem igazi domesztikáció volt, hanem egymásra szorultságuk. A vadkutya a jegesmedve és a farkascsordák sarkköri térségében téves szelekció volt. Ezt igazolja a tény, hogy a vadkutya, mint faj is kipusztult. A térség e két csúcsragadozója, a jegesmedve és a farkas nem szorult az emberel történő kooperációra, máig életképes csúcsragadozói a sarkkör térségben. A vadkutya nem csak fizikai adottságai, de vadászati képességei tekintetében is életképtelen úttévesztéses szelekció volt. Egyetlen sarkköri ragadozó volt, amelyik akkor is vadászott, amikor nem volt éhes. A dögevésre sem volt alkalmas, mert a fagyos klímában nem romlottak meg a dögök. A hiéna és a sakál csak ott lett életképes dögevő, ahol a melegben a dögök a ragadozók számára egyik napról a másikra ehetetlenekké váltak.

A sarkköri szárazföldön mind az ember, mind a vadkutya, mint faj életképtelennek bizonyult. Fajunk csak a kutyának köszönhetően vált hatékony vadásszá a puskaporos lőfegyverek és a távcsövek megjelenése előtt. Ennek a két fajnak a kooperációját az alkalmatlanságuk tette egymásra indokolttá.

Az ember csak a kutyával vált hatékony vadásszá, és védekező képessé. Ez tízezer évvel korábban valósult meg az ember számára legmostohább életterekben a sarkköri tundrán. Aztán ezt a kooperációt felismerték a sok ezres csordákban ösztönösen ezer kilométeres vándorlásokat megtevő rénszarvasok is. Ezek, akárcsak az afrikai gnúk is csak azzal váltak életképesekké, hogy évente a táplálékot folyamatosan nem biztosító életterüket megváltoztatták. Ezeken a sokhetes vándorlásokon ugyan nem voltak védettek a jegesmedvékkel és a farkasokkal szemben, ösztönösen azonban felismerték, hogy az ember által használt tűzétől a ragadozóik is féltek. A kutyák ébersége pedig lehetővé tette a ragadozók korai riasztást. Ezért a rénszarvasok befogadták az embereket és a kutyáikat. E három faj tehát nagyobb szabadságot nyert azzal, hogy lemondtak önállóságukról. Gondoskodtak az emberek és a kutyák élelmezéséről, felszereléseik szállításáról. Ezt mindennél jobban bizonyítja a tény, hogy a jelenkor legfejlettebb társadalmú országában, Norvégiában fennmaradt a rénszarvasokkal folytatott pásztorkodás. Igaz, hogy a pásztok felszerelését és mozgását modern motoros szánok, a nyájuk biztonságát a ragadozókkal szemben modern vadászati felszerelések, az otthonukkal tartott kommunikációjukat mobil telefonok, a hollétüket és tájékozódásukat helymeghatározók biztosítják.

Fajunk történelmében az első jelentős lépést a három faj, az ember, a kutya és a rénszarvas kooperációja jelentette. Ez a korban élt emberiségnek csak viszonylag kisszámú ember számára élelmezési forradalmat jelentett, ennek köszönhetően az agyunk fejlődése megindulhatott. De nemcsak ez, hanem ebben a közösségben valósulhatott meg a vagyontárgyak, az élelmiszerek, a téli ruhák a lakósátrak szállíthatósága is. Az ember első járműve a vízen, a havon és a gyepen hatékonyan vontatható szán, és ennek az igavonója a rénszarvas volt.

Az embernek a gyűjtögetésről az állattartásra, és a jármű használatára történő áttérést a kutya, és a rénszarvas csordáival történő együttélés indította el. Méghozzá jó tízezer évvel az utolsó jégkorszak megszűnése előtt. Még az sem tisztázott, hogy ez az első táplálkozási, domesztikációs forradalom talán nem is a homo sapiens, hanem esetleg a gyenisovai emberé volt. De az a kor néhánymilliós homo sapiens, nagyon kis létszámú, izolált térségben történt, és nem is lehetett volna folytatása, ha tízezer évvel később nem következik be az önözéses gabonatermelés a pásztorkodó állattartás ettől független megjelenése. Aligha történhetett volna meg a milliós lakosságú életterekben a forradalmi változás, ha a tengerszínt emelkedése nem duzzasztja vissza az észak-, és a dél-ázsiai, valamint a közel-keleti folyamokat.

Valószínűleg a tudomány ki fogja deríteni, hogy a domesztikált kutyának, a vízen, havon, füvön igásállattal vontatott szánnak, és a ragadozók tűzzel való elzavarásának milyen szerepe volt az önözéses gabonatermelő és az állatokat tartó pásztorkodás a nagyon gyors, egymással párhuzamos megjelenésében.

Hasonló okok felderítésében az elmúlt száz év során olyan sok eredményt értünk el, hogy a következő száz év eredményeit nem lehet előre felmérni.