Papi nőtlenség és fogamzásgátlás

Kopátsy Sándor                PV                 2019 03 12

Papi nőtlenség és fogamzásgátlás

Először egy barátom vont be a Tíz Parancsról irt könyve írásába. Ekkor írtam le először, hogy ezek a parancsok nem az isten parancsai, hanem a zsidó és a keresztény egyházak klérusának az igényét szolgálják. Az isten nem azt várja el a teremtményeitől, hogy őt, és nem a klérusát, hanem azt, hogy az emberiséget szolgálják. Az istennek a teremtményeivel lehetnek céljai, de nem az, hogy az ő alázatos szolgái legyenek.

Ez fokozottan áll a vallások klérusaira. Ha az isten egyre fejlettebb fajokat teremtett, azokkal nem voltak neki szolgákat teremteni. A Homo sapiens az első faj, amelyik istenben hisz, de a teremtőnek az emberrel sem ez volt a célja. Az ember volt az első olyan faj, amelyik istenhívő lett. De nem az isten célja volt, hogy legyen végre egy olyan faj, a melyik a természeti környezetét az igényéhez alakítani képes. A földünkön az élet olyan szintet ért el, hogy a bolygóját nagyon gyorsan az igényeihez igazítani képes. Számomra Harari volt az első tudós, aki meggyőzően bebizonyítja, hogy fajunk az elmúlt tízezer év során a bolygónkon az élővilágot az igényéhez igazította. Bemutatja, hogy tízezer éve a bolygónkon ritka állat volt a homo sapiens földön pár milliós ritka emberszabású majom volt. Ezen belül az ezredének volt néhány hozzá szelídült kutyája, és a rénszarvasokkal közösségben vándorolt. Az ezerszer több fajtestvérétől izoláltan élt. Ez az életforma csak azzal játszott szerepet, hogy a kutyát és a szánt tőlük örököltük.

A szán volt az első vontatott jármű, a rénszarvas az első igavonó. A kutya pedig a klímaváltozás hatására kialakult pásztortársadalmak nélkülözhetetlen munkatársa, és vadászok segítsége, mára az emberiség egészének háziállata.

A klíma felmelegedése nélkül nagy valószínűséggel ma is gyűjtögetők lennénk. A felmelegedés által az emberek és az állatok élettereinek többsége olyan mértékben megváltozott, hogy az Afroázsiai folyamok völgyei gravitációsan öntözhető gabonaföldek lettek, ami javulást okozott a táplálkozásunkba, ami táplálkozási forradalmat okozott. A gyűjtögető homo sapiens várható életkora tízezer év alatt négyszeresére nőtt. A nagyon lassan szaporodó gyűjtögető fajunk, elviselhetetlenül túlnépesedővé vált, és a szervezett halálokozása ellenére is ezerszeresére szaporodott. Ezzel párhuzamosan a sok istent hívő pogányságról egyistenhívővé vált. A jelenlegi világvallások egy istent hívők. Ezek mindegyike magát tökéletesnek, a vetélytársainál jobbnak tartja.

A múlt század küszöbén Max Weber volt az első tudós, amelyik felismerte a keresztény vallások hatékonysága közti különbséget. Azt állapította meg, hogy a jelenkorban a protestánsok a leginkább alkalmasak arra, hogy a társadalmukat másoknál hatékonyabban működtessék.

Mivel lehet a társadalmak teljesítményét mérni?

Erre jelenleg az ENSZ által alkalmazott mutató a legmegfelelőbb. Ez három mutató erdőjével mér. Az egy főre jutó jövedelem, a várható életkor és az iskolázottság. Ezt azzal egészíteném ki, hogy az egy főre jutó vagyon is figyelembe venném.

Weber idejében és egészen a második világháborúig e négy mutató alapján a Nyugat tíz protestáns, puritán lakosságú ország állt az első helyen. Ezek sorrendje Norvégia, Dánia, Kanada, Svédország, Finnország, Svájc, Ausztrália, Új-Zéland és Hollandia. Vagyis hat európai kis lakosságú, puritán erkölcsű, nemzeti állam, és négy az óceánokon túli soketnikumú és vallású, és alul népesedett, de a protestáns vezetésű volt angol gyarmat az óceánokon túl.

A második világháborút követő első siker Japán volt. Majd a hidegháború után a Négy Kis Tigris, Dél-Korea és Tajvan a két volt japán gyarmat, illetve a két volt angol városállam, és nemezközi kikötő Szingapúr és Hong-Kong fejlődött a leggyorsabban.

A nagy távol-keleti fordulat azonban akkor következett be, amikor az Egyesült Államokkal szemben óriási emberáldozattal, de háborút nyert kommunista Vietnám népességvesztő lett. Ezzel megnőtt az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon. Szinte nyoma sincs annak, hogy Vietnám lakosságvesztő kommunista diktatúra lett. Ez lehetőséget adott arra, hogy nem kellet erőszakkal csökkenteni a gyermekvállalást, elég lett a gazdaság piacosítása.

Az máig titokban maradt, hogy a gyermek vállalás erőszakos csökkenése hogyan merült fel az évente 50 millió lakossal szaporodó Kínában. Felismerhették a tervezők, hogy ilyen lakosság növekedés, és nagyon magas felhalmozási ráta mellett a lakosság közel fele mély nyomorban marad. Az is elképzelhető, hogy tanultak a tényekből, a sikeres Japán, és az egy laksora vetített mutatókkal még sikeresebb Dél-Korea gyermekvállalása a fogamzásgátlók általános használatának köszönhetően lakosságcsökkenéshez, az pedig példátlanul gyors egy főre jutó eredmények növekedésére vezetett. Könnyű volt kiszámolni, hogy mit jelentene Kínában a lakosságnövekedés megállítása. Azt pedig Észak-Koreában láthatták, hogy mint eredményez a gazdaság pártirányítása.

A legmeggyőzőbb azonban az volt, hogyan romlottak az egy lakosra jutó mutatók a 3 százalékos lakosságnövekedés mellett annak ellenére, hogy alacsony maradt a felhalmozási rátájuk.

Az erőszakos általánosan egy gyermek engedélyezése nemcsak népszerűtlen, de nem optimális megoldás volt. A társadalom érdeke a lakosság gyors növekedésének megállítása, de a családok jövedelmével és iskolázottságával arányos gyermekvállalással. A szegény és iskolázatlan szülők egyetlen gyermekvállalását is fékezni kell, késleltetni, lakással rendelkezéshez kötni. A családok felső harmadában pedig nincs szükség korlátozására, elég a fogamzásgátlókkal való élés biztosítása. Nem ismerek olyan társadalmat, amiben az egy lakosra jutó jövedelem meghaladja a kínai felső harmad felét, és a gyermekvállalás meghaladná az 1.5-t. Ezen a szinten az államnak még az egynél nagyobb gyermekvállalást is anyailag támogatni kell.

A Nyugaton a latin és a protestáns népek teljesítménye egyre jobban tágul. Amerikában sokkal nagyobb a protestánsok és a katolikusok egy lakosra vetített teljesítménye közti különbség. Európában a mediterrán népek országait is beszervezték az euró övezetbe, ahol a számukra felértékelt valuta még jobban visszavetette őket. Az amerikai kontinensen ennek ellenre is nagyobb a latin-amerikai, azaz katolikus népek lemaradása és sokkal nagyobb a latin-amerikai lakosság vágyódása az Egyesült Államokba teleülési érdeke. Jelenleg ugyan már Mexikó a legfejlettebb latin-amerikai állam, az egy főre jutó mutatóik mégis negyedét teszik ki az Egyesült Államokban élő latin népekének. Aztán vannak olyan latin-amerikai államok is, ahol az egy laksora jutó jövedelem tizede sincs az Egyesült Államokban élő latinokénak.

A nagyobb leszakadásnak az elsődleges oka a római katolikus egyház politikai hatalma. Ezekben a katolikus klérus hisztérikusan ellenzi a fogamzásgátlók használatát és a terhesség megszakítást. Ezt az ellenállást sem tartom legyőzhetetlennek, megállíthatatlan a fogamzásgátlók használatának törvényi tiltása. Ezért vagyok optimista a gyermekvállalás csökkenni fognak a latin-amerikai országok is, ahogyan például a mélyen katolikus Lengyelországban, de még az ortodox keresztény államokban is általánossá vált a fogamzásgátlók használata és ennek köszönhetően lecsökkent a gyermekvállalás.

A katolikus papi pályát választók minősége csökkent.

A vallások klérusai mindig az ifjúság legjobbjaiból kerültek ki. Ez a római katolikus egyházban a reformáció után is megmaradt egészen a jelenkorig, az egyházi földbirtokok kisajátításáig és a magas és behajtható egyházi adók fennállásig.

Jelenleg a középfokú képzettség után még a katolikus egyház iskoláiból kikerültek java divatos, nagyobb jövedelmet ígérő, és családalapítást biztosító pályákat választ. Ha a katolikus papok is nősülhetnének és gyereket vállalhatnának, és lányok is lehetnének papok, a gyermekeik javából is lehetnének papok. Ebben a tekintetben is óriási a fölénye van a protestáns egyházaknak. Ennek ellenére a katolikus klérus fegyelme biztosítja, hogy erről sem lehet szó a terezett pápai tanácskozáson.

Azt mégsem lehet állítani, hogy a mediterrán népek nem maradnának le a protestánsoktól, ha a nők is lehetnének papok és a papok is vállalhatnának gyermekeket, a katolikus szülők is használhatnák a fogamzásgátlókat, ennek mégis világtörténelmi jelentősége lenne. Szinte azonnal leállna a latin-amerikai népek túlnépesedése, és ennek következtében felgyorsulna az egy lakosra vetített teljesítményük, csökkenne a latin-amerikai lakosságnak az Egyesült Államokba áramlása, és megnőne az odaáramló tőke. Ezt jól bizonyítja a tény, hogy Mexikóból szinte azonnal tört részére csökkent az Egyesült Államokba vándorlás, és sokszorosára nőtt az az odaáramló tőke. Ez a példa meggyőzően bizonyítja, hogy a latin-amerikaiak lemaradásának az elsődleges oka a magas gyermekvállalás.

Nagy haszna volna a katolikus egyháznak abból, hogyha a Vatikán, élén a pápával, a társadalomtudományokkal is foglalkozna, nemcsak a teológiával.

Az a vallás versenyképtelen, amelyik nem jól szelektálja a klérusát és tiltja a fogamzásgátlók használatát.