Világ Kereskedelmi Szervezet

Kopátsy Sándor                EG                   2018 07 30 

Világ Kereskedelmi Szervezet

World Trade Organisation

Trump, a jelenlegi amerikai elnök vámháborút indított elsősorban Kína ellen, de nem kímélte a szomszédos Kanadát, és az Európai Uniót sem. Ezzel végetetett egy negyedszázados folyamatnak, a vámok csökkenésnek. A nemzetek közti egészséges munkamegosztásnak a vámmenteség szolgálja a leginkább az érdekét. Ezért a Világ Kereskedelmi Szervezet azon munkálkodott, hogy minél alacsonyabbak legyenek a vámok

Az alacsonyabb vámokkal történő árucsere már a hidegháború alatt megindult. A demokratikus oldal érdekében a fejlett demokráciák, mindenekelőtt az Egyesült Államok alacsony vámokkal engedte be a kelet-ázsiai még kevésbé fejlett demokráciák tömegáruit. Ennek első példája volt a Japán csoda. Ez az ország volt a Távol-Kelet élcsapata. A tömegáruk termelésében a japán volt a leghatékonyabb, ehhez viszonyítva olcsó munkaerő. Elsősorban az Egyesült Államok számára volt olcsó a japán tömegáru, a ruházaton keresztül a szerény gépkocsiig. Máig nem tudatosult, hogy a tömegáruk gyártásához a tudományos és technikai forradalom után a japán munkaerő volt az első, az árához viszonyítva a leghatékonyabb munkaerő.

A japán sikeren felbuzdulva négy Kis Tigris is elindult. A hasonló minőségű, de sokkal olcsóbb munkaerő még Japánnál is gyorsabb sikert ért el a két világkereskedelmi kikötő, Szingapúr és Hong-Kong, valamint a hidegháborúban a demokratikus táborba került Tajvan és Dél-Korea, a két volt Japán gyarmat. Mára ez a négy ország az egy főre jutó jövedelemben megelőzte Japánt. A két világkereskedelmi kikötő állam már a világ leggazdagabbjai között van.

Még egyetlen történész sem figyelt fel arra, hogy négy volt gyarmat előzte meg a volt gyarmattartóját. A Nyugaton a britek gyarmatai, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, és Új-Zéland, valamint a Távol-Keleten a két japán gyarmat, Tajvan és Dél-Korea, valamint a két kínaiak által lakott kikötő, Szingapúr és Hong-Kong. Ebből azt a tanulságot kellene levonni, hogy ez a nyolc sikeres, volt gyarmat azért volt sikeres, mert vagy szinte lakatlanok voltak, mint a négy óceánokon túli angolszász gyarmat, ahol a puritán britek puritán társadalmat építhettek fel. A kelet-ázsiai két államot pedig eleve puritánok lakták, ez számukra elég segítség volt, hogy a japánok kiépítették az infrastruktúrát és a kiemelkedően jó oktatási rendszerüket. A két városállam pedig páratlan sikert ért el a kínai vezetés alatt.

Az sem lett tudatosítva, hogy az 1990-es kínai reform számára a példakép Szingapúr volt. Ez a nagyon szegényen indult brit hadikikötő ismerte fel elsőnek, hogy a szegénységből csak az egy pártos rendszer emelkedhet fel.

A kelet-ázsiai csodák mindegyike szegény és puritán nép volt. Ezek páratlan sikere pedig arra tanított meg, hogy anyagiakban és polgárokban szegény társadalmak ne a demokráciával, hanem a túlnépesedésük megállításával és a gazdaság piacosításával kezdjék. Ebből az egyik nem jelenthet megoldást.

Nyugat-Európa a második világháború után jól kezdett.

A vámunió ugyan jó választás volt, de ennek minden előnyét lerontotta a kulturálisan és gazdasági tekintetben heterogén térségnek a homogenitását erőltető Európai Unió, ami a heterogén államok homogenitását erőltette. Nyugat-Európa belebukott abba, hogy a szuverén államok vámuniójából egységes felépítésű államok szövetségét akarta és akarja német és francia felügyelet alatt létrehozni. Azt ugyan nem vitatom, ha ez megvalósulhatott volna, a német-francia uralmú Nyugat-Európa mind a négy óceánokon túli angolszász országgal, mind Kelet-Ázsiával versenyképes maradhatott volna. De Nyugat-Európa azért lehetett ezer éven keresztül a társadalmi és gazdasági fejlődés élcsapata, mert egymással versengő szuverén államok térsége maradt, és járta a maga útját.

A két világháború közt a náci Németország azért bukott el, mert egyetlen nyugat-európai szuperhatalom akart lenni.

Az második világháború után pedig a háborút vesztett és demokratikussá vált Németország kancellárja, Adenauer, és a győztesek között szerepet sem játszó Franciaország úgy akart szuperhatalom maradni, hogy uralma alá szervezi a tarka Európát.

Ennek az első lépése, a vámunió megfelelt. De a két alapító eleve felismerte, hogy e felett csak akkor lehetnek szuperhatalmak, ha egységes felépítményű államokká alakíthatják őket. Megfeledkeztek arról, hogy egységes felépítménye csak az azonos alépítményű államoknak lehet.

Ennek érdekében már eleve az egységes alépítményt erőltették. Máig nem vallják be, hogy a maastrichti követelmények az egységes alépítmény erőltetése volt. Az egységes infláció, az egységes költségvetési hiány, az egységes adórendszer irreális alépítményi követelmények voltak. Ez gyorsan kiderült, és ez vetette fel az egységes valuta bevezetésének a kikényszerítését. Senkink sem jutott eszébe, hogy minden kultúrának eleve más inflációja volt. Máig nem készítettek az EU brüsszeli bürokratái egy felmérést arról, hogy az euró övezetbe belépő országokban az előző húsz évben mekkora volt az infláció, a költségvetési hiány, és hogyan romlott a német márkához képest a nemzeti valutájuk, mekkora volt a költségvetési hiányuk.

Sajnos azt nem lehet kiszámítani, hogy milyen eredményt értek volna el a mediterrán országok, ha a saját alépítményüknek megfelelő felépítményt használtak volna.

Szerintem Európa nyugati fele ezer és néhányszáz éve gazdasági döntéseit mindig jól választotta. Azt ugyan nem lehet bizonyítni, hogy mi lett volna, ha az Európai Unió megelégszik azzal, hogy vámmentessé teszi Európa nyugati keresztény felélt. Mégis meggyőződésem, hogy ennél messzebb elmenni, ostobaság volt. Ha Európa nyugati fele megelégszik azzal, hogy vámmenetes kereskedelmet biztosít, ennyire nem maradt volna le.