Törökország jövője

Kopátsy Sándor                EG                   2018 07 25

Törökország jövője

Harari könyvhöz

A bankárok által kitalált BRICs országok katasztrofális tévedés volt, mert az ő számukra az a jelentős ország, amelyikben gyorsan növekszik a nemzeti jövedelme. Amikor kitalálták, hogy a világgazdaság fő szereplői lesznek a BRICs országok, Brazília, Oroszország, India és Kína, akkor azért tévedtek, mert az államok gazdasági fejlődését a nemzeti jövedelmük növekedésével mérték. Nem vették tudomásul, hogy a társadalmi fejlettség mérésére a legjobb mutató az ENSZ által használt három mutató, az egy lakosra jutó jövedelem, a várható életkor és az iskolázottság, a használtak között a legjobb. E mutató alapján a négy BRICs ország között nem volt olyan, ahol az ENSZ mutatója eredményt mutatott volna.

Brazília viszonylag nagy, a legnagyobb latin-amerikai ország, és nemcsak a bányajáradéka, de a földjáradéka is nagyon magas volt. Ebből a nemzeti jövedelmének jelentős hányada származott, mindenekelőtt a kínai importnak köszönhetően. Az egy lakosra vetített mutatói a latin, a néger és az indián lakosság viselkedése messze van a megkívánt puritanizmushoz. A két észak-amerikai államhoz viszonyítva egyre jobban lemarad. A bányajáradéka ugyan csökken, de Kína gyorsan gazdagodó lakosságának köszönhetően a mezőgazdasági járadéka megmarad.

Oroszország ugyan nem lemaradó, de a puritánokhoz képes nem is felzárkózó volt. Viszonylag mégis jól teljesített, mivel nyersanyagokban nagyon gazdag és 2.010 előtt a világgazdaság történelmében soha nem tapasztalt magas nyersanyagárak voltak. Ez azonban nem lehetett tartós, mert a kínai gazdaság alapjainak nagyon gyors kiépülése okozta. Ennek következtében Oroszország nemzeti jövedelmének aránylag nagy hányada bányajáradékokból keletkezett. Arra azonban nem lehet építeni, hogy a puritán nyugat-európaiakkal lépést tartani.

India nemzeti jövedelme Kínával párhuzamosan közel 10 százalékkal növekszik, de az egy lakosra jutó vetített mutatói inkább csökkennek, mint növekednek. Ráadásul India lakossága minden tekintetben heterogén, csak abban hiányos, hogy puritán erkölcsű etnikuma nincsen, de elviselhetetlenül gyorsan szaporodik.

Kína a BRICs kitalálásai idején évente 30-40 millió fővel szaporodott. Ennek okán az egy lakosra jutó jövedelmét képtelen volt növelni annak ellenére, hogy a másik hárommal szemben csak ennek volt puritán a lakossága. Azt azonban senki sem tanácsolta Kínának, hogy a lakosságnövekedését le kell állítani, sőt amikor ezt megtette, a Nyugat ezen a lépésén botránkozott. Az utólag sem zavarta őket, amikor 1990 után Kínában az egy lakosra vetített három mutató példátlanul gyorsan növekszik.

A négy BRICs ország közül három lakossága elviselhetetlenül gyorsan szaporodott. Ezek ennek okán le is maradtak. Ez ugyan vitathatatlan tény, mégsem állapította meg a Nyugat társadalom tudósai közül senki, hogy a kínai csodának két elengedhetetlen feltétele volt, a gazdaság piacosítása, és a népszaporulat leállítása.

Annak ellenre, hogy a négy BRICs ország közül kettő vészesen lemaradt. Oroszország viszonylag tartani képes a helyét, és Kína csodásan fejlődik annak köszönhetően, hogy nemcsak a gazdaságát piacosította, de a lakossága növekedését is megállította.

A BRICs kitalálása óta szinte folyamatosan felmerült két újabb tag, Törökország és a Dél-Afrikai Köztársaság felvétele.

Törökországban harminc éve gyorsan, mintegy 6 százalékkal nő a nemzeti jövedelem, ez közel kétszer gyorsabb, mint az EU tagországok átlaga, és háromszor gyorsabb, mint az arab államoké az olajárak csökkenése óta. Lényegében az történik, ami 1990 előtt Kínát is jellemezte. A gyors nemzeti jövedelem gyors, évi közel 6 százalékos növekedése sem elég arra, hogy a lakosság 2-3 százalékos növekedése mellett növelni tudja az egy lakosra jutó jövedelmet és vagyont. Ennek ellenére mohamedán vallású Törökország, néhány olajban nagyon gazdag arab országtól eltekintve, azoknál az egy lakosra vetített mutatóival is jobban szerepel.

Számomra diákkorom óta érthetetlen, hogy a magyar történészek Törökországot arab országok között emlegetik. A törökök etnikailag török-tatár népek, muzulmánok. Annak ellenére, hogy a vallásuk mohamedán. Mi a történelemben a Muzulmán Birodalmat pogánynak és mohamedánnak tituláljuk. A mohamedánok nem pogányok, sőt keményebben egy istent hívők, mint a keresztények. Mohamed azért győzhette le a közel-keleti kultúrájú népek kereszténységét, hogy visszatért a zsidó vallás keményebb egy isten hitéhez.

Azt sem értem meg, hogy a magyarországi protestáns egyházak máig nem tudatosítják, hogy a muzulmán uralomnak volt köszönhető egyházaik megmaradása, a szultán Rómánál sokkal közelebb állt a reformációhoz. Azok közé a kevesek közé tartozom, akik szerint a reformáció nyugat-európai győzelméhez hozzájárult az a tény is, hogy az Oszmán Birodalom politikai szövetségese volt a reformációnak. Véleményem szerint, ha a szultán seregei elfoglalják nemcsak Budát, de Bécset is, Magyarország protestáns ország lett volna.

Törökország viszonylagos lemaradásának másik oka, hogy a mohamedán vallásuk a nőket szinte kizárja a társadalmi munkamegosztásból.

A Dél Afrikai Köztársaság tagságát azon az alapon tartották a bankárok a BRICs tagságra érdemesek, mert a legnagyobb a bányajáradéka. Ez 2.010 óta ugyan kisebb jelentőségű lett, de annak az országnak a példátlanul vegyes etnikai összetétele a legyőzhetetlen fékje.

1990-ig a BRICs országok mind a négy tagja reménytelen állapotban volt. Ettől kezdve azonban Kína a világgazdaság történelmének a legnagyobb csodáját produkálja. A másik három tagország azonban egyre jobban lemarad.

A változás elsődleges oka az volt, hogy Brazília, Oroszország és India lakossága nem puritán. Max Weber jó száz éve felismerte, hogy a tudományos és technikai forradalom viharos győzelme olyan alépítményt hozott létre, amire hatékony felépítményt csak a puritán népek képesek létrehozni. Ez mára egyértelműen bebizonyosodott. Kiderült, hogy a Nyugat protestáns népeinél is puritánabbak a távol-keleti népek. Weber felismerését ma már úgy kellene átfogalmazni, hogy minél puritánabbak és minél kevésbé túlnépesedők a népek, annál sikeresebbek lesznek. 1.990 óta a távol-keleti népek egy lakosra vetített mutatói gyorsabban nőnek, mint Nyugaton a protestánsok. 1.990 óta a BRICs országok közül csak Kína fejlődik, méghozzá kivételesen gyorsan, a másik három egyre jobban lemarad. Weber ki sem tért arra, hogy a növekvő lakosság mellett a puritánság sem jelenthet megoldást. Az ugyan igaz, hogy csak a puritánok lehetnek sikeresek, de azok is csak akkor, ha a túlnépesedésük leáll.

Ezzel eljutottunk oda, hogy a tudományos és technikai forradalom csak akkor biztosítja a gyors társadalmi fejlődést, ha megoldja a fogamzásgátlást is. Ezért állítom, hogy a fergeteges társadalmi fejlődés elsődleges feltétele, hogy a fajunk szexuális ösztönének kiélhetősége mindaddig túlnépesedést okoz, amíg nem áll le a népesség növekedése. Ha nem lett volna megoldva a fogazásgátlás, a puritán népek sem lettek volna képesek a viharosan gyors meggazdagodásra. Kína sem lehetett volna képes az egyetlen gyermek vállalás kikényszerítésére, ha nem oldható meg a fogamzásmentes szexuális élet. Ha nem vált volna megoldhatóvá a fogamzásmentes szexuális élet, nem lett volna lehetséges a túlnépesedés megállása a gazdag, és megállíthatása a még szegény Kínában. Amit fajunk az elmúlt száz évben elért, a fogamzásgátlás megoldása nélkül nem történhetett volna meg.

Az EU brüsszeli bürokratái máig figyelmen kívül hagyják a munkaerő áramlás kezelhetőségét. Ezt megtehették addig, amíg a munkaerőnek nem volt értéke, minden osztálytársadalom túlnépesedő volt, jobban élhetett volna, ha az életterében kevesebben maradnak. Az uralkodó osztály ösztönösen felismerte, hogy annál olcsóbb a munkaerő, minél nagyobb volt a keresletéhez viszonyított kínálata. Az államok katonai erejét pedig a munkaképes korosztályok létszáma jelentette.

A külföldi állampolgár után sem a munkaadónak a bér felett nem volt semmi kötelezettsége sem a társadalom, sem vállalattal sem a munkavállalókkal szemben.

Jelenleg azonban a munkaadónak a kifizetett béren kívül bérjárulékot, azaz betegbiztosítást és nyugdíjfedezetet kell fizetni. Ez a kötelezettség független a munkavállaló állampolgárságától, ez az EU-ban vonatkozik minden tagállam állampolgárára. Ezért, ha Törökországot felveszik az EU-ba, évente mintegy 1.5 millió lakosságszaporulatával nehezedne a közösségre. Ennek mintegy fele lenne munkaerő, a fele pedig családtag. Amíg Törökország nem szabadul meg a lakosságának ilyen mértékű növekedésétől, ez a többlet az EU munkaerőpiacán jelentkezik. Ennyi és ilyen munkaerő számára azonban nincs az EU tagállamokban munkahely. Főleg azért nincs, mert törökök, akik nagyon nehezen épülnek be az EU tagországok gazdag, jóléti országokba. A törökök ugyan nem arabok, de azokkal legalább közös a vallásuk, és a is közös velük, hogy nem képesek beilleszkedni a Nyugat keresztény társadalmaiba. A második világháború óta példátlan etnikai lakosságmozgás volt Nyugat-Európában, de csak két etnikum nem volt képes integrálódni a befogadó országokba, az arabok és a törökök.

Az EU apparátusa nem hajlandó tudomásul venni, hogy ebből a két etnikumból nemcsak több, de a legkevésbé beülni képes népesség kíván betelepülni.

Törökország csak akkor lehet az EU tagja, ha megállítaná a lakossága növekedését, Kína példáját követné.