Piacosítani kell az oktatást.

Kopátsy Sándor                EH                   2018 08 15

Piacosítani kell az oktatást.

Harari könyvhöz.

A tudományos és technikai forradalom minőségi változást hozott a Homo sapiens életében. Az osztálytársadalmak alig tíz ezer éve során a fajunk mennyiségi és minőségi tekintetben is túltermelő volt. A 20. Század második felében azonban a puritán erkölcsű államokban a társadalmi alépítmény úgy alakult át, hogy nemcsak leállt a túlnépesedés, de csökkenni kezdett a lakosság.

A túlnépesedés megállását a fogamzásmentes szexuális élet megoldása és általánossá válása biztosította. A növekvő szellemi vagyonigényt pedig a tudományos és technikai forradalom támasztotta.

A termelésre tért társadalmak mitológiája és vallása ezt az átállást az emberré válásnak minősítette. Ez az emberré válás valóban megtörtént abban az értelemben, hogy a homo sapiens önmaga tudatos eltartójává vált. Az életfeltételiről ismeretei hasznosításával gondoskodott. Ennek köszönhetően alig tíz ezer év alatt a föld állat és növényvilágát az igényéhez igazította. A termelő társadalmak mitológiái és vallásai azonban az isten emberteremtésének minősítette. Ezt Harari előtt nem mondta ki senki. Az emberré minősítés ugyan megalapozott volt, mert a Homo sapiens emberkét gondoskodott életfeltételeiről, de állatként szaporodott. A Homo sapiens emberkét, tudatosan biztosította életfeltételeit, de ösztönösen, állatként szaporodott. Ennek lett a következménye, hogy a Homo sapiens arra kényszerült, hogy olyan osztálytársadalmakban éljen, ami a nemi ösztönén alapuló szaporodását a tudatos halálozásokozással féken tudja tartani.

A Homo sapiens agyának, kezeinek és kommunikációs képességének köszönhetően racionálisan, ember módra élhetett, de ennek köszönhetően a természetes szaporasága egyre jobban elszabadult, túlnépesedő fajjá változott. Harari ezt szellemesen úgy fogalmazza meg, hogy a már közel 150 ezer éve élő ritka állat, a homo sapiens túlnépesedő emberré, a földünket szolgálatába állítóvá alakult át. Azt mégsem ismerte fel senki, hogy ennek ellenére szexuális életében ösztönösen élő életet állat marat. A Homo sapiens ösztönösen szaporodott. Ebben csak a jelenkorban történt változás, amikor a tudomány megoldotta a normális szexuális élet lehetőségét a fogamzás nélkül. Csak ennek köszönhetően vált lehetővé a szexuális ösztön kiélése a nélkül, hogy ennek születés legyen a következménye. Alig száz év alatt az emberiség puritán kétötöde maga döntheti el, hogy szexuális ösztöne ne eredményezzen utódokat. Tehát csak a jelenkorban indult meg az a folyamat, amivel az ember elérte, hogy szexuális tekintetben is ember maradhasson.

Ennek ellenére, fajunk nagyobb fele gyorsabban szaporodott, mint valaha. Nagyon kevés tudományos eredmény terjedt olyan gyorsan, mint a fogamzásgátlás, mégis ennek az elterjedésével azonos időben gyorsult fel a többszörösére a létszámunk.

A fogamzásgátlásnak köszönhetően vált az emberi faj kétötöde szexuális tekintetben is emberré. Ez a kétötöd mégsem ismerte fel, hogy a példátlan sikere a fogamzásgátlók használatának köszönhette, hogy megszabadult a halálokozás szükségességétől. Azok a társadalmak, amelyek gyorsan fejlődtek, mert megszűnt a túlnépesedésük, azon fáradoznak, hogy az emberiség nagyobb felében szűnjön meg a halálozás fokozása. Az elmaradt, nem puritán lakosságú társadalmakban is szűnjön meg a többség nyomorának fokozása, a legnagyobb halálok, az alultápláltság, győzzük le a járványokat, ne lehessenek háborúk.

Az elmúlt száz év egyik legnagyobb eseménye, hogy a fejlett társadalmak a fogamzásgátlók használatának köszönhetően megszűnt a túlnépesedés, és korábban elképzelhetetlen mértékben javulnak az életfeltételek. Ezzel párhuzamosan az emberiség nagyobb felén szinte leépültek a halálozást fokozó okok, és többször gyorsabb lett a népszaporulat, mint az osztálytársadalmakban korábban volt.

A másik sorsunkat alakító változás, hogy a nem túlnépesedő társadalmakban a munkaerő minősége nem megfelelő. A társadalomtudományok nem vették tudomásul, hogy a fajunk tudásvagyona ugyan emberhez méltóan nőtt, ezzel párhuzamosan ugyanakkor a munkaerő többségével szemben támasztott minőségi igény egyre csökkent. Harari ugyan megérezte, hogy a termelésből való megélés a tudásvagyon növekedésének volt köszönhető, de ugyanakkor a munkavégzők többségével szemben annál alacsonyabb minőségi igény támadt. Fajunk tudásvagyona egyre nőtt, de a fejlettebb technika egyre alacsonyabb minőségi igényt támasztott a munkaerő többségének munkaerejével szemben. Ezt a gyűjtögetésről a termelésre térés során hangsúlyozza. Ezt látja, hogy a gyűjtögetés képességigényesebb megélhetési forma volt, mint a gabonatermelés és a pásztorkodás. Ezt azonban az ipari forradalom estében meg sem említi, pedig akkor volt ez a legnagyobb.

Az ipari forradalom a gyári termelés technikájára épült, történelmi technikai találmányok voltak az alapjai. Tehát sokkal magasabb szellemi vagyon hozta létre, mint az öntözéses gabonatermelést és a pásztorkodó állattartást. Ezeken a gépeken azonban olyan dolgozók hatékonyan dolgoztak, akik néhány napos tanulás után végezték a munkájukat. Nemcsak a céhiparnak, de még a háziiparnak is sokszor nagyobb volt a munkavégzőkkel szemben támasztott minőségi igénye. Az ipari forradalom találmányai mögött óriási tudásigény, a működtetőkkel szemben azonban sokkal alacsonyabb. A történészek annyira belemerülnek a politikai és a katonai eseményekbe, hogy fel sem vetik, mikor, hogyan alakult a termelés munkaerőigénye. Véleményem szerint a munkaerő nagy többségével szemen soha nem volt olyan alacsony a munkaerővel szemben támasztott képesség és képzettségigény, mint a 20. század elején.

A társadalom igyekezett elérni, hogy a tagjai tudjanak írni és olvasni. Azt mégsem állapította meg senki, hogy a munkaerő nagy többsége nem igényelte ezt a képességet. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a háború során a családok levelezésre kényszerültek. A lakosság olvasására elsősorban a vallásnak, utána a közigazgatásnak volt szüksége.

Alig egy évszázad alatt ez megfordult, jelenleg már az írás és olvasás elsajátítása is nagyon kevés. A technikai fejlődés eredményeit nyomon kell követni. Jelenleg még a háztartás vezetése is megköveteli a technikával való lépéstartást. Szüleimnek még a villany, a gáz, a víz szolgáltatásainak az igénybevétele is megkerülhetetlen. A gyorsan változó technikát a gyerekek jobban követik, mint a szülők, és a nagyszülők pedig az unokák segítségére vannak utalva.

Gyermekkoromban újdonság volt a gyári cipő, ma már szinte megszűnt a cipők javítása, mert az új olcsóbb, mint a régi javítása. A számítógépek és a mobil telefonok estében már ott tartunk, hogy a fejlettebbekkel való lecserélés a legjobb megoldás. Ezért aztán, aki nem tart a technikai fejlődéssel, másokra szorul.

A gyors technikai fejlődés következménye a munkaerő egyre magasabb iskolázottsága, szellemi vagyonának növelése. Ezért vált az iskolázottság a legfontosabb társadalmi igénnyé. A jelenkor megértésnek egyik legjobb mutatója az iskolázottság mértéke. Ezzel mérjük a társadalmak szellemi vagyonát. Jelenleg a társadalmak várható eredményét semmi sem jelzi jobban, mint az ENSZ PISA felmérése. Ez a mutató a legjobb jelzése arra, hogy milyen lesz a következő nemzedék teljesítménye. Ötven éve a Nyugton ezzel Finnország az első. A hidegháború után ehhez zárkózott fel Japán és a Négy Kis Tigris, jelenleg pedig Kína. Ennek alapján állítom, hogy az államok várható teljesítményét a legjobban az oktatási rendszerük hatékonysága méri. Márpedig ami fontos, annak alakítását a piacra kell bízni. Ezzel szemben ma az oktatási rendszerek állami és egyházi irányítás alatt működnek, és felettük a pedagógusok szakszervezetei uralkodnak.

Életem során megtanultam, hogy ami fontos, azt a piacra kell bízni. Marxnak is az volt a legnagyobb hibája, hogy mindent a politikai hatalom irányítása alatt képzelt el. Pedig, ami fontos, azt a kereslet és kínálat egyensúlya szolgálja a legjobban.

A Szovjetunió szétesése óta általános vélemény, hogy a marxizmus megbukott. Ugyanakkor a magát marxistának nevező Kína a legsikeresebb ország. Azt azonban nem tudom, hogy mi lenne erről Marx véleménye, mert nehezen értené meg azt, ami Kínában történik. A legkevésbé azt, hogy ott szaporodnak a leggyorsabban a nagyon gazdagok, és ott a politikai erőszakkal korlátozza a gyermekvállalást. Ő ugyanis a munkásosztály politikai diktatúráját tekintette a kommunizmus felé vezető út elsődleges feltételének, a népszaporulattal pedig nem is foglalkozott, értékelméletében pedig a szellemi vagyon szerepét az oktatás fontosságát nem is említette.

Lenin volt az egyetlen jelentős szerepet játszó marxista, akinek a jelszava: a tanulás volt, és a gazdaság piacos irányítását nem tartotta megkerülhetőnek.

Ha pedig igaz, hogy a jelenkori társadalom legfontosabb vagyona a szellemi vagyon, akkor annak a termelését csak a piac hatásaira reagálva lehet hatékonyan megoldani. Jelenleg a társadalmak jövője elsősorban az oktatási rendszer hatékonyságától függ. Ehhez képest a politika és a pedagógusok érdeke másodlagos.

Ennek ellenére az állami beavatkozás és a szakszervezeti érdekvédelem ebben a legfontosabb értéktermelő ágazatban a legerősebb, a legfontosabb érdekeltek szülők, a legkisebb szerephez jutnak. A pedagógusok jövedelme pedig független a munkájuk hatékonyágától. Száz éve a szakszervezetekbe szervezett dolgozók aránya az ágazatok súlyával arányos volt. a szakszervezetek a bányászatban, a kohászatban voltak. Mára a klasszikus értelemben vett ágazatokban szinte jelentéktelenné vált a szakszervezeti tagok aránya, ezzel szemben az állami tisztviselők, és azokon belül is a szakszervezeti tag minden dolgozó. Száz éve a szakszervezetek a tőkés munkaadókkal szemben védték a dolgozók érekét, jelenleg a szakszervezeti tagok többségének a munkaadója az állam.

A tudományos és technikai forradalom először értékelte fel az értéktermelők minőségét, ezzel az oktatásra fordított idő és költség megsokszorozódott. Ennek ellenére a legtöbb szabadsága a pedagógusoknak és a diákoknak van. Azt még senki nem vetette fel, hogy milyen társadalmi veszteség származik abból, hogy a pedagógusok és a diákok évente négy hónapos szabadságot élveznek, az oktatási intézmények pedig üresen állnak. Senkinek nem jutott az eszébe, hogy miért áll a társadalom legfontosabb szektora évente négy hónapon keresztül. Sajnos annak a nyomát sem találtam, hogy milyen okok miatt alakult ki az oktatásban a példátlanul sok szüneteltetés. Még kevésbé találok arra magyarázatot, hogy miért maradt meg a sok szünet a jelenkorban, amikor a társadalom legfontosabb szektora lett az oktatás.

Arra csak az utóbbi tíz évben figyeltem fel, hogy az oktatás piacosításában az elmaradt világ országai járnak az élen, ott ahol az iskoláztatás költségeinek a legnagyobb hányadát a szülők fizetik. Az állami oktatással szemben a piacos oktatás elsősorban a Szahara alatti Afrikában és Dél-Ázsiában terjed. Ott vált nyilvánvalóvá, hogy az állami oktatás alacsony hatékonyságú, és drága.

Az öregkori ellátás a gyermekneveléstől függjön.

Jó húsz éve ismertem fel, hogy az öregkori állátást nem az életkereséshez, hanem a gyermeknevelés eredményéhez kell kötni. A keresetarányos nyugdíjrendszer a társadalom elsődleges érdekével ellentétes. Az a tény, hogy a szülők, mindenekelőtt az anyák egyre kevesebb gyermeket vállalnak, vagyis a jelenlegi nyugdíjrendszer kontraszelekciót hozott létre. A következő generáció értéke elsősorban attól függ, milyen volt a gyermekvállalás mögött a szülői háttér. Meggyőződésem szerint, a gyerekek felnevelési elsősorban a szülők, mindenekelőtt az anyák keresetétől és iskolázottságától függ. Ez bármennyire nyilvánvaló, a politikai hatalom vigyáz rá, hogy ki ne derüljön. Pedig a közvélemény látja, hogy a gyereknevelés eredménye elsősorban a családi háttéren múlik. Ez azonban csak akkor érvényesül, ha a gyermekvállalás állami támogatása a szülők, mindenekelőtt az anyák képzettségével és a gyermekük iskolázottságával arányos legyen. Ezért vagyok a híve az olyan adózásnak, ami a gyermekvállalást a nagyobb keresetű családoknál, azon belül az anyáknál jobban támogatja.

Büszke vagyok arra, hogy 67 ével ezelőtt az erdőgazdaságokban a fák választékának az árát, nem a felmerült, de nehezen meghatározható ráfordításokhoz, hanem a világpiaci árarányokhoz igazítja. Húsz év óta már tudom, hogy az oktatás ezerszer fontosabb, mint az erdészet, ezért az oktatási rendszert ezerszer inkább kellene piacosítani. Ez azonban sokkal reménytelenebb, mert erős mind az állam, mind a pedagógus szakszervezet.