A kenyér és a sör megjelenése

Kopátsy Sándor                EH                   2018 07 26

A kenyér és a sör megjelenése

Harari könyvhöz

Vére találtam adatokat annak bizonyítására, hogy az őrölt gabonából kenyeret sütöttek és sört készítettek már több ezer évvel az önözéses szántóföldi művelése térés előtt. Erről számol be a The Economist e heti száma. Dán tudósok Mezopotámiában 14.2-14.4 ezer éves kenyérmorzsákat találtak egy feltárt tűzhelyen.

A hetvenes években agárpolitikával foglalkoztam, és felmérhettem, hogy a vad kalászos mocsári füvekből csak több ezer éves szelekció eredménye lehetett ezek szántóföldi kultúrnövényként termelhetősége. Erre két tény figyelmeztetett. Egyrészt Európa térségnek kilenctizedén fagyos telek vannak, és közel kétezer éves erőfeszítés, tudatos szelekció után szelektálhattak ki olyan búzát és árpát, ami megelégszik az éves 500-1.000 milliméteres csapadékkal, vagyis nem kell ötözéssel művelni, másrészt elviselik a néhány hónapos fagyos telet. Márpedig a felmelegedés során, mintegy tízezer éve, azonnal rendelkeztek olyan búzával, árpával és egyiptomi babbal, amit már szántással és önözéssel termelhettek.

Ebből kiindulva joggal feltételeztem, hogy a felmelegedés előtt legalább ezer éven keresztül a lakóhely közelében kapásan, de mocsárvízben termeltek. Ennek azonban történelmi nyomát nem találtam. A szakirodalomból tudtam, hogy Mezopotámiában őshonos mind a vadbúza, mind a vadárpa. Tekintettel arra, hogy a barátom, Burgert Róbert, a Bábolnai Állami Gazdaság igazgatója üzleti kapcsolatban volt iraki baromfitermelőkkel, és rendszeresen szállított nekik repülővel napos csibéket, lehetőségem volt arra, hogy kirepüljek, és megnézhessem, milyen a vadbúza. Mocsaras területen ma sem ritka, 25-30 centis kalászos fő. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy a magvai az érett kalászból is nehezen csépelhetők ki. Egyértelmű lett a számomra, hogy ebből a vadbúzából nem lehetett szántóföldi, aratható gabonát varázsolni. Tehát a felmelegedés előtt néhány ezer évig az a vadbúza szelekcióra szorult, hogy öntözött szántóföldön kenyérgabona lehessen belőle. A búza, az árpa és az egyiptomi babot tehát már néhány ezer éve kiegészítő tápláléknak termelték.

Felismerésem bizonyítékát azonban nem találtam. Végre, ma olvasom, hogy Mezopotámia területén már készítettek búzából kenyeret, árpából sört. Ekkor e térségben a fő megélhetési forrást a gyűjtögetés és a vadászat jelentette, amit a lakhelyek közelében kiegészítő élelemforrásként már kapásan önözéses gabonát termeltek.

Harari tehát súlyosan téved, amikor a gabonatermelést az ember becsapásának minősíti. Nem veszi tudomásul, hogy fajunk csak az óta írhatja nagybetűvel a nevét, lett Homo sapiens, amióta kenyeret ehet és sört ihat.

A gabonából készült sör volt az első fertőzésmentes ital. A kor történészei sem hangsúlyozzák, hogy a meleg éghajlaton szinte csak a friss forrásvíz jelentett fertőzésmentes italt a gabonából, majd gyümölcsökből készült szeszes italok előtt. Ezért a forrásoktól való nagyobb távolságban forralt víz nélkül nem is élhetett az ember, amíg fel nem fedezték a gyümölcsből, majd a gabonából készített szeszes italokat. A kevesek közé tartozom, aki az őseink folyadékigényét fontosabban tartják, mint a táplálékát, annak ellenére, hogy az agyunk fejlődése szempontjából az volt a fontosabb.

Az már korábban felhívta a figyelmemet, hogy a kutya domesztikációja, és az állati fehérje rendszeres fogyasztása jó tízezer évvel a felmelegedés előtt megtörtént a sarkköri tundrán. Akkor azonban csak azt ismertem fel, hogy a már nagyon régen a gyűjtögető ember is vadászott, húst fogyasztott, de ez nagyon alacsony hatékonysággal és nem kellő mértékben történt. Az ember csak a kutya domesztikálódása után lehetett hatékony vadász, majd hatékony pásztor. Még a nyomát sem találtam annak, hogy a pattintott kőszerszám csak akkor válhatott az ember hatékony vadászfegyverévé, amikor már a kutyával vadászott. Harari sem vette tudomásul, hogy a pattintott hegyű lándzsa kutya nélkül nem tette az embert hatékony vadásszá. Mivel az ember kutya nélkül képtelen volt az egészséges vadállatok elejtésére, ezt megelőzően szinte csak döglött állatokkal táplálkozhatott. A ragadozók által elejtett dög húsa pedig csak akkor volt az ember számára elfogyasztható, ha megsütötte, megfőzte. Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy fajunk szaglása még a dögök megtalálásához is gyenge volt. A kutyával gyűjtögető ember többször annyi dögöt talált meg, mint kutya nélkül.

A fajunk akkor és csak ott válhatott rendszeres állati fehérjefogyasztóvá, amikor a rénszarvascsordák az embereket kutyájukkal együtt befogadták. Az embert a kutyájával befogadó rénszarvasok ösztöne felismerte, hogy a kutyák ébersége és az ember, égő fáklyájával védelmet jelentett a jegesmedvék és a farkasok pusztításaival szemben. A rénszarvas csordákhoz csatlakozó ember és kutyái volt az első domesztikáció. Amikor egy a térség két ragadozója ellen védekezni képtelen faj befogadta az embert és a kutyáit, bebizonyosodott, hogy a domesztikáció csak akkor jöhet létre, ha ez az érintett fajok mindegyikének az érdeke. Ha a rénszarvasok nem lettek volna kiszolgáltatva a jegesmedvék és a farkasok pusztításainak, fel sem merülhetett volna e három fajnak a tartós együttélése, ha nem közös érdekük.

Ehhez hasonló egymásra szorultságot hozott létre a felmelegedés, aminek hatására a szarvasmarhák, a bivalyok, a juhok, a kecskék élettereik többségén nem szorultak volna az etetésük és itatásuk érdekében az ember segítségére. Harari nem is érinti, hogy a szántóföldi gabonatermelő és a pásztorkodó társadalmak csak azért alakulhattak ki, mert az állatfajok jelentős hányadát kipusztulással fenyegette az életterük megváltozása. Ő a pásztorkodást nem is tartja olyan fontosnak, mint az önözéses gabonatermelést. Az ugyan tény, hogy az önzéses gabonatermelésre épültek a kor magas-kultúrái, és ezek ugyan sokkal kisebb terülten, de az emberiség nagyobb létszámát tartották el.

Harari azt fel sem ismerte, hogy a szántóföldi öntözéses gabonatermelés sem jöhetett volna létre, ha nincsenek igásállatok. Ezt bizonyítja a tény, hogy ahol nem volt olyan igásállat, ami a szántóföldi talajművelést és szállítási igényét megoldhatja, Amerikában történt, ahol mivel nem volt az emberre szoruló igavonásra alkalmas állat, a gabonatermelés megtorpant a lakóhely közeli kapáskultúrákban. A két legfontosabb amerikai kultúrnövény, a kukorica és a burgonya szántóföldi termelését a nyugati felfedezők, azok is először Európában oldották meg.

A kutya domesztikálása nélkül nem lett volna pásztortársadalom, pásztortársadalmak nélkül nem lettek volna igásállatok. Azt sokáig nem ismertem fel, hogy az önözhető sivatagokon nem volt rangja a kutyának. A tevecsordákat nem kutyákkal tartották fegyelmük alatt. Ez abból fakad, ahol nincs legelő, és nagyon ritka a víz, ott nem kell legeltetni, a tevéket nem kell kutyákkal fegyelmezni.

Ez az írás annak indoklásra készült, hogy az utolsó jégkorszaknak véget vető felmelegedés a legjobbkor történt. Ha mintegy tízezer évvel előbb történik, nem járt volna ilyen óriási hatása. Ami mintegy tízezer éve történt, talán még a gyűjtögetésen való átlépéssel sem járt volna. Ez pedig azt indokolja, hogy mindaz, amit a klímaváltozásnak köszönhetően átéltünk, annak megkerülhetetlen előfeltétele volt mindaz, ami az előző néhány ezer évben történt.

Harari ugyan bölcsen megállapítja, hogy fajunk afrikai megjelenése után nem szülőföldjén, Dél-Afrikában, hanem a Közel-Keleten, Kelt-Ázsiában és Dél-Ázsiában lett nagybetűvel írva Human sapiens a kisbetűs human sapiensből. Ezt annyira megérezte mindhárom térség, hogy az ember megteremtését nem a human sapiens megjelenésének, hanem a Human sapiensé válásának az idejére, és területére teszi. Hararinak ez fel sem tűnik, hogy a vallása az ember teremtését csak a gabonaterelésre és a pásztorkodásra térés idejére és helyére teszi. Ráadásul ezt nem előrelépésnek, hanem becsapásnak minősíti.