Néhány fontos adat a négy távol-keleti országról.

Kopátsy Sándor                  PG                  2014-04-04

Néhány fontos adat a négy távol-keleti országról.

A The Economist pekingi tudósítója hazatérve rövid ismertetést készített a négy távol-keleti országról. Sajnos a nyugati szaksajtó sem foglalkozik kellő súllyal, ami a Távol-Keleten történik. Pedig volna mit tanulni ebből.

Ritkán használt két mutató alapján illusztrálja a Kína, Japán, Tajvan és Dél-Korea gazdasági fejlődését. A két mutató az egy dolgozóra jutó nemzeti jövedelem és tőke nagyságának alakulását vizsgája. Már az is nagy örömmel tölt el, hogy a változást nem az országra, hanem annak dolgozóira vetíti.

Én sokat köszönhetek annak, hogy már az 50-es években megtanultam, hogy az egy laksora jutó nemzeti vagyon, viszonylag állandó, és nagyon fontos mutató. Az egy lakos helyett az egy dolgozóra vetített arány ugyancsak viszonylag állandó, mert az alig változó lakosság esetében ez a két mutató is viszonylag változatlan. A mellékelt ábra is ezt igazolja annak ellenére, hogy a vagyon helyett tőkével, vagyis csak a munkahelyet biztosító tőkével számol.

Néhány adat.

Kínában az egy dolgozóra jutó tőke csal 70 ezer dollár. Japánban ennek négyszerese. Tajvanban háromszorosa sincs. Mégis az utóbbiban a legnagyobb az egy dolgozóra jutó nemzeti jövedelem. Ami meghaladja a 70 ezer dollárt.

Ehhez hozzáteszem az anomáliát, hogy Japánban azért nagy a tőkeigény, mert kevés a telek. Azért gazdag tőkében és vagyonban Japán, mert nagyon szegény telekben. Ausztráliában mesélte egy oda települt nyugdíjas, hogy Tokióban egy négyzetméter lakásterület ára az ausztrálnak tízszerese. Vagyis azért olyan gazdagok a japánok, mert lakásban és élelmiszerben szegények. Ez az oka annak, hogy Tajvanban egy dolgozóra jutó tőke harmadával kisebb, mint Japánban, a termelési érték viszont 10 százalékkal nagyobb.

Számomra az volt a meggyőző, hogy egységnyi nemzeti jövedelem megtermeléséhez viszonylag azonos nagyságú, 3-4-szeres tőke kell.

Ha a közgazdaságtudomány az egy lakosra, vagy az egy dolgozója jutó vagyont, illetve tőkét vizsgálná, gyorsan kiderülne, hogy az országokra vetített teljesítmény, és vagyon félrevezető