Gyermekvállalás

Kopátsy Sándor              EH                     2014-03-31

Gyermekvállalás

A gyermekvállalás olyan társadalmakban ahol a várható életkor meghaladja a húszas éveket, csak csökkenthet a népesség szinten tartása közelébe, ahol annak a négy feltétele már létrejött.

1. Az egy laksora jutó jövedelem meghaladja a 10 ezer dollárt.

2. Az iskolázottság eléri a 12 évet.

3. A fogamzásgátlás feltételei biztosítva vannak.

4. A lakosság viselkedését a puritanizmus jellemezze.

Ez a négy feltétel csak a 20. század második felében jött létre a Nyugat puritán társadalmaiban.

Ahol a négy előfeltétel bármelyike hiányzik, csak erőszakkal lehet a kívánt szinten megállítani a gyermekvállalást. Az erőszak alkalmazása azonban csak a puritán kultúrájú társadalmakban alkalmazható. Ennek tudomásulvétele nélkül az elmúlt hatezer év történelme nem érhető meg.

Az emberi faj természetes, az ösztönének megfelelő szaporodási törvénye a huszonéves várható életkornak felel meg. Csak ilyen rövid várható életkor mellett nem születik több gyermek, mint amennyi már elviselhetetlen népszaporulatot eredményez. Ahol a lakosság várható életkora ennél hosszabb, az embernek szaporodási ösztöne túlszaporodásra vezet, ami az emberi faj számára is elviselhetetlen. Ezért az embernek önpusztítóvá kell válni, mert nem volt más módja a túlszaporodása megakadályozására.

Mivel a termelésre épült kultúrákban a várható életkor egyre inkább meghaladta a húszas éveket, az embernek olyan társadalmi felépítmény vált szükségessé, ami növelte a halálokozást. Ezt a funkciót töltötte be minden osztálytársadalom. A társadalom arra kényszerült, hogy a spontán gyermekvállalásnak megfelelő szintre növelje a halálozást. Ennek érdekében nyomorral, fegyverrel, értékpocsékolással növelje a halandóságot.

A múltban egyetlen társadalom sem volt képes a társadalom érdekének megfelelő szintre leszorítani a gyermekvállalást, mert a túlnépesedő társadalmakban a családok, a települések, az országok közti versenyben a minél nagyobb létszámra volt szükség.

Az osztálytársadalom megszüntethetőségnek az előfeltétele lett volna, ha csökkentik a gyermekvállalást.

Ezt bizonyos mértékig csökkenhették volna a szülők, ha megoldott lett volna a fogamzásgátlás. De nem volt a 20. századig megoldott.

A jobbágyfelszabadítás után a kisárutermelő paraszti társadalmakban jelentkezett néhány etnikumnál a kevesebb gyermek vállalására való törekvés. A történészek sem veszik tudomásul, hogy a jobbágyrendszer megszűnése hogyan járult hozzá a népszaporulat növekedéséhez. Csak azt látják, hogy a jobb életfeltételek és a járványok leküzdése következtében csökkent a halandóság. Azzal nem számolnak, hogy mennyivel előbb történtek a házasságok, ezzel a nők gyermekvállalása. Még nem találkoztam olyan történészi felméréssel, mennyivel korábban szültek a nők a paraszti, mint a jobbágytársadalomban. Azt a francia történészektől tudom, hogy a jobbágyok házassági kora jó tíz évvel a nemi érettség után volt. Azt meg magam is láttam, hogy a parasztok gyerekei sokkal korábban házasodtak. Az első szülő anyák korát jó volna figyelemmel kísérni. Ez talán a legfontosabb adat arra, melyik társadalomban mekkora volt a túlnépesedési nyomás.

Mivel a jobbágyfelségek jó tíz évvel később szülhettek gyermeket, ugyanolyan várható életkor mellett 2-3 gyerekkel kevesebbet szültek. A jobbágyság megszűnése után tehát a paraszti társadalmakban 2-3 gyermekkel több születhetett. Ennek a társadalmi következményei ugyan óriásiak, mégis elkerüli a történészek figyelmét.

Amit a történészek nem ismertek fel, a paraszti társadalmak néhánya felismert, és erkölcsi paranccsá tette az egyetlen gyermek vállalását. A gyermekvállalásnak ez a formája ugyan mesze túlment a társadalom érdekén, mivel nagyon gyors népesedéscsökkenést eredményezett volna. A paraszti falvak túlnépesedettsége ugyan óriási volt, de a néhány ezreléknél gyorsabb népességváltozás súlyos társadalmi terheléssel jár.

A fogamzásgátlás megoldatlansága mellett azonban a gyermekvállalás szabályozása nem lehet kielégítő megoldás. Az egyetlen gyermek vállalására kényszerítés szinte ugyanúgy sérti a szülők családtervezési jogát, mint a fogamzásgátlást tiltó katolikus dogma.

Ideje volna, szinte minden politikai jognál fontosabb emberi jognak tekinteni a szülők gyermekvállalásuk szabályozásának jogát.

Mivel a túlnépesedő társadalmakban mind a család, mind a település, mind az állam a versenytársainál egyre nagyobb, erősebb akart lenni, a túlnépesedés ellen csak az egymás irtása volt a járható.

A Nyugat sikerének titka.

A gyűjtögetésről a termelésre való áttérés után jó hatezer évvel Európa nyugati fele került abba a szerencsés helyzetbe, hogy olyan gazdag és iskolázott legyen, hogy létrejöjjön a túlnépesedés spontán leállásának mind a négy feltétele. Az első kettőt, az anyagi jólétet és az iskolázottságot szerencsés feltételek sora tette elérhetővé.

A természetes csapadékra épülő földművelés.

Európa nyugati felén olyan termelési mód alakult ki, aminek a népességeltartó képessége félutat jelentett az öntözéses gabonatermelés és a pásztorkodás között. Európa nyugati felén találták fel azt a mezőgazdasági termelési módot, ami a természetes csapadékra épült, az eltartó képessége közepes, a határhatékonysági görbéje pedig elég meredek volt.

A történészek alig foglalkoznak az optimális eltartó képesség problémájával, pedig a társadalmak felépítménye szempontjából nagyon fontos a szerepe. Az optimálisnál nagyobb népesség ugyanis csak olyan termelési módon válhat jellemzővé, amelyekben a határhatékonysági görbe viszonylag lapos.

Ezt jól bizonyította a tény, hogy a pásztortársadalmakban a túlnépesedés soha nem vált tartóssá, mivel annak beállta után nagyon meredeken csökkent a határhatékonyság. Ezzel szemben az öntözéses növénytermelő társadalmakban évezredeken keresztül jellemző volt az optimálisnál sokkal nagyobb lakosság, és mégsem történtek kirajzások.

Európa nyugati felén a természetes csapadékra épülő gabonatermelés mellett eleve nem lehetett nagy, az optimálisnál sokkal nagyobb lakosságsűrűség.

II. A kiscsaládos jobbágyrendszer

Európa nyugati felén jött létre először olyan földesúri társadalom, ami a kiscsaládos jobbágyrendszerre épült. Ebben nem jöhetett étre több gyermekvállaló család, mint amennyi jobbágytelek volt. Mivel a földbirtokos érdeke a viszonylag nagy jobb ágytelek volt, azok száma viszonylag változatlan maradt, de ezzel a gyermeket vállalható családok száma is. Ezt a földesúri érdeket a vallás is keményen támogatta azzal, hogy a házasság szentségét csak olyan párok számára tette elérhetővé, amelyiknek már volt jobbágytelke. Ezzel létrejött, a történelmünk során az első olyan gyermekvállalást szabályozó rendszer, ami a túlnépesedést a gyermekvállalás korlátozásával oldotta meg. A jobbágytelkek adott számához szabott házasságkötés rendszere nélkül nem érthetnénk meg Európa nyugati felének sikerét a kultúrák közti versenyben.

Minden kultúra családsejtje a nagycsalád volt, kivéve Nyugat-Európát, azt is csak a 10. századtól. Ezzel viszont nem foglalkozik a történelemtudomány, pedig ez volt a sikerének kulcsa. Még annak sem találtam nyomát, hogyan, tudatosan, vagy spontán jelent meg ez a kiscsalád. Az még titokzatosabbá teszi a tény, hogy a 10. század közepén bekövetkezett agrártechnikai forradalommal, és az európai kereszténység északra történő terjeszkedésével és az egyházszakadással, a sötét középkor lezárulásával párhuzamosan történt a kiscsaládos jobbágyrendszer bevezetése.

A görög-római kultúra ezer éve még az ókori mezopotámiai és egyiptomi önözéses kultúrák szerves folytatása volt. Ez a kultúra az első évezred derekára összeomlott. A sötét középkor századaiban úgy tűnt, hogy nincs folytatása. Európa északi felében, a fagyos teleket nem élte át a délebbi, a telet szinte nem ismerő búza és árpa. Gabona hiányában az Alpoktól északra csak marhapásztorkodásból lehetett megélni. Az pedig nem tette lehetővé sem magas-kultúrák számára szükséges népességet, sem az urbanizációt.

A Római Birodalom korábbi északi provinciáinak lakossága azonban folyamatosan kísérletezett a gabonatermeléssel, de az egyrészt nem hozott kellő termést, és még az is gyakran kifagyott a keményebb teleken. A kevésbé fagyérzékeny gabonákkal való próbálkozások legjobb terepe Franciaország területe volt. Nem véletlen tehát, hogy itt győzött először a gabonatermelő mezőgazdaság, az agrártechnikai forradalom. Ez volt a legdélebbi térség, ahol a Golf-áram mérséklő hatására enyhe volt a tél, és viszonylag elegendő, és biztos a kellő csapadék. A sötét középkor évszázadai során a téli fagyok, fagyállóbbá szelektálták a búzát és az árpát, ezzel párhuzamosan kultúrnövénnyé vált az eleve fagyálló rozs, és a tavaszi vetésű, fehérjében gazdagabb zab.

A nyugat-európai nedvesebb éghajlat talajforgatást igényelt, amihez, talajforgató ekére volt szükség. A 10. század elejére ez is megjelent.

Mivel a lovak patája nem alkalmas a csúszós talajon való biztos járásra, fel kellett találni a patkót. A patkolt lovak mind közlekedési, mind hadászati forradalmat jelentettek. Ezért tartja a néphit ma is szerencsehozónak a patkót.

Az agrártechnikai forradalom azt jelentette, hogy a gabonatermelés a marhapásztorkodásnál fejlettebb termelési mód lett.

A pásztorkodásról a gabonatermelésre való áttérés falvakban való letelepedést, és a pogányságról a kereszténységre való áttérést jelentett. Ezzel párhuzamosan történt egy másik fontos változás is. Megváltozott a családforma. Számomra a családforma megváltozása minden politikai eseménynél fontosabb társadalmi esemény. A magyar történészek ugyan hangsúlyozzák, hogy Géza fejedelem és István, a király fontos döntése volt, hogy az akkor még egységes európai kereszténységen belül nem a bizáncit, hanem rómait választotta. Arról azonban szó sem esik, hogy a nagycsalád helyett a kiscsaládot. Márpedig a kiscsaládos jobbágyrendszer választása volt a fontosabb döntés. Ezt bizonyítja, hogy pár évtizeddel később az európai kereszténység úgy vált ketté, hogy a nagycsaládosak görög szertartású ortodoxok, a kiscsaládosak pedig latin szertartású katolikusok voltak.

A következő ezer év európai történelme bebizonyította, hogy milyen óriási jelentősége van a családformának. Csak a kiscsaládos európai népek fogadták be a reneszánszot, a reformációt, a felvilágosodást, azaz a Nyugat minden nagy reformmozgalmát. Ez a kulturális különbség még a marxista tanok befogadása során is egyértelműen jelentkezett. A Nyugat kiscsaládos népei szociáldemokraták, azaz rugalmas marxisták, a nagycsaládosak pedig bolsevikok, azaz dogmatikus marxisták lettek.

A kiscsaládos jobbágyrendszer azonban nemcsak a gyermekvállalást korlátozta közel a felére, hanem olyan családformát is jelentett, amiben nagyobb érdekeltség volt a hatékonyabb munkára és nagyobb rugalmasság a társadalmi, kulturális és technikai újítások befogadására.

III. A Nyugat élettere megsokszorozódott.

Az eleve viszonylag kevéssé túlnépesedett Európa élettere az újvilág, Amerika és Ausztrália alig lakott térségével tízszeresére nőtt. Fajunk történetében ez volt az egyetlen eset, amikor egy magas-kultúra élettere megtízszereződött. Még az is ritkaság, hogy a kultúra élettere jelentősen nőtt. A legfejlettebb kultúrák, a nagy folyamok önözhető síkságain kialakult társadalmak termőterülete csak lassan, és kis mértékben növekedhetett.

Amerika felfedezéséről ugyan sokat írnak a történészek, de azt nem tudatosítják, hogy minden kincsnél százszor többet jelentett a Nyugat számára az életterének megtízszereződése.

A Nyugat szülte meg az ipari forradalmat, hódította meg az óceánokat és zsákmányolta ki a gyarmatokat. Ezzel olyan külső forráshoz jutott, ami lehetővé tette, hogy a saját ereje felett élhessen, felhalmozhasson, elérhesse a gyermekvállalás korlátozását lehetővé tevő életszínvonalat, és iskolázottságot.

IV. Megoldódott a fogamzásgátlás

A tudományos és technikai forradalom megoldotta a fogamzásgátlást. Ezzel vált lehetővé a szülők akaratától függő gyermekvállalás. Az elmúlt száz évben mintegy kétmilliárddal több gyermek született volna, ha nincs könnyen elérhető, és biztos megoldás a fogamzásgátlásra. Ekkorával nagyobb népességnek az eltartása nagyobb kárral, nagyobb költségigénnyel járt volna, mint az elmúlt század minden embertelensége, illetve a várható felmelegedés kivédése.

Meggyőződésem szerint, a fogamzásgátlás megoldása fajunk történetének egyik legjelentősebb találmánya. Nélküle az elmúlt száz év, és még inkább a jövőnk elképzelhetetlenül tragikusabb lenne.

Bármennyire megdöbbentőnek hangszik, ha a társadalomtudomány felismeri, hogy a termelő társadalmaknak azért szükségszerű felépítményei az osztálytársadalom, mert nem lehetett más társadalmi formával féken tartani a túlnépesedést. Ez ugyan minden jobb, igazságosabb, emberibb társadalmat akaróra jellemző, de leginkább Marxra. Ő volt az első, aki az emberi faj történelmét is determináltnak tartotta. A forradalmár heve azonban elragadta, és az életét az elmélete alapján kitalált felépítmény erőszakos felépítésére szentelte. Ő is megfeledkezett arról, mi lehet a közös oka annak, hogy minden termelő társadalom felépítménye négy közös jellemzővel rendelkező osztálytársadalom volt.

1. Az értéktermelő nagy többségét nehéz adókkal sújtották. Ebből fakadóan a nyomor vált a fő halálokozóvá.

2. Fegyverkezésre sokat fordítottak. Ez is fokozta a szegénységet, mind közvetlenül, mind közvetve pedig ez is fontos halálokozó volt.

3. Az elvont jövedelem többségét improduktív célokra pocsékolták el. A társadalom hatékonyságát fokozó felhalmozás nagyon kevés volt.

4. Üldözték az emberek ösztönös tudásvágyát. A fejlődés elsődleges motorját, a tudásvágyat bűnnek tekintették.

Minden osztálytársadalmat ez a négy közös halálozást fokozó viselkedése jellemzett. Ez pedig azt jelenti, hogy minden társadalom elsődleges funkciója a népszaporulat fékezése volt. Ezt könnyen megértjük, ha a fenti négy jellemző bármelyikét elhagyva megnézzük, hogyan alakult volna a népszaporulat. Nemcsak a halálozás lett volna sokkal kisebb, de a gyermekszületések száma is sokkal nagyobb. Ugyanakkor a mesterségesen fokozott halálozás ellenére is minden társadalom túlnépesedett volt. Mindegyikben többen éltek, mint amennyi az adott erőforrások között a legjobban élt volna.

A földosztáskor döbbentem meg azon a tényen, hogy a magyar falvak lakossága akkor élt volna az adott feltételek mellett a legjobban, ha talán csak ötöd annyian volnának. A falu határának megművelésére, az adott technikai feltételek mellett, ugyanis ötöd annyi lakosság elég lett volna. Ennek alapján értettem meg, hogy miért volt az országban 3 millió koldus. Mert sokkal többen voltunk annál, ahány ember számára optimális élettér lett volna az adott ország. Más okok mellett, elsősorban azért voltunk szegények, mert sokan voltunk.

Ennek ellenére csak azon fáradoztunk, hogy mindenki, minél jobban éljen, nem jutott eszébe senkinek, hogy mennyien kellene lennünk, hogy jobban élhessünk.

Ajánlás.

Anti humánus minden olyan rendszer, ami nem biztosítja a szülők gyermekvállalási jogát.