Tíz nappal a választások után

Kopátsy Sándor                  PP                  2014-04-16

Tíz nappal a választások után

A választások két meglepetést hoztak a számomra. A szoclib szövetég még siralmasabban, a szélsőjobb pedig a várakozásomnál is jobban szerepelt. Remélem, végleg meghalt az a rendszerváltás óta tartó mánia, hogy a baloldal csak akkor lehet erős, ha a liberálisokkal összefog. Eddig minden ilyen kísérlet vereséggel végződött.

A rendszerváltás előtt a sikereink abból fakadtak, hogy az állampárti reformerek maguk mellé állították mind a közép-ball urbánusokat, mind a közép-jobb népieket. Mindkét szövetségesük jól vizsgázott. Reálisan értékelték a nagyon szűk lehetőségeket, és megelégedtek a szerény eredményekkel is.

A bolsevik rendszer összeomlását érezve az állampárti reformerek többsége liberális pártot szervezett, a baloldali állampártban maradt liberálisok pedig szövetséget alkottak a közép-jobb népiek ellen. Az MSZP és az SZDSZ szövetsége a 2014-es választások előtt még szélesebb szoclib szövetség formájában akarta megbuktatni a közép-jobb Fideszt. Nemcsak megbuktatni akarta, ami minden ellenzéki párt választási célja, hanem egyetlen célnak a Fideszt, mint a nép fő ellenségét állította be. Szinte nem is volt más választási céljuk.

Ez a stratégia eredményezte azt, hogy a többségében közép-jobb magyar társadalom még önmagánál is jobbra szavazott. Véleményem szerint a magyar társadalom az EU tagállamoknál ugyan jobboldalibb, ha a 28 tagország szavazatai alapján néznénk a politikai spektrumot, ehhez viszonyítva nálunk a közép-jobbnak a szavazatok kétharmada van jobbra és egyharmada balra. A szoclib politikai oldal a szavaztok harmadjára számíthat, ha nem aránytalanul ostoba politikát folytat. Ezzel szemben, ha a szoclib oldal közös listán indul a liberálisokkal, ennél kevesebb szavazatot kap. A szoclib harmadnak a nagyobb fele annyira utálja a liberálisokat, hogy inkább a radikális szélsőjobbra szavaz.

Az MSZP vezetői képételnek megérteni, hogy a szavazótáborának nagy többsége utálja a liberálisokat, Bajnai, még sokkal inkább Gyurcsány, Fodor és Kuncze mögött ugyan van 5-10 százalékos, de nagyon megosztott tábor, de az MSZP potenciális szavazóinak kétharmada utálja őket. Ezek többsége ment át a szélső-jobbra szavazónak.

Az MSZP táborában nagy a zúgás a vereség után, de nyomát sem találom annak, hogy levonnák a tanulságot. A baloldal ugyan a legerősebb politikai tábor, de minél jobban elmegy a liberálisok kegyeinek megnyerése érdekében, annál kevesebb szavazatra számíthat. Ráadásul, az is látni kellett volna, hogy a baloldali szavazók nagy többsége liberális ellenes. Az MSZP vezetői azért felelősek, mert nem vették figyelembe, hogyan áramolnak át a szavazataik a szélsőjobbhoz. Ez már a 1998-as választáson is kitűnt, és egyre erősödött. Ennek figyelmen kívül hagyásáért elsősorban Mesterházy felelős. Jól indult, megszabadult Gyurcsánytól, és félreállította a saját pártjának liberális hangadóit, de aztán átesett a másik végletbe. Ez nem megy, a jó pártvezetés az, amelyik olyan stratégiát folytat, amivel a magyar társadalom minél szélesebb rétegét nyerheti meg. A közép-jobb, liberális ellenes magyar társadalomban a közép-jobb gyűlölésével nem lehet jó választási eredményt elérni. A liberálisok megnyerése több szavazatvesztést, mint nyerést jelent.

Az én vágyaimhoz képest a magyar társadalom viszonylag jobboldali, és liberalizmus hiányos. Ezért, ha politikai pályán lennék, ebbe az irányba igyekeznék alakítani a társadalmat. Ezzel szemben, a rendszerváltás óta mind a baloldaliak, mind sokkal inkább a liberálisok olyan politikát folytatnak, aminek következtében másodszor olyan választási eredmény születik, ami az ellenkező irányban mutat. Ezt a Fidesz nemcsak annak köszönheti, hogy közép-jobb párttá alakult át, hanem jórészt annak is, hogy a baloldal a liberálisok uszályába kormányozta magát, a liberálisok pedig olyan túlzóan azok, hogy sikerült megutáltatni magukat. A szoclib politika kormányozta oda az országot, hogy az utolsó két választásunk a társadalmunkról a ténylegesnél is jobbra torzultabb képet mutat.

A magyar politikai élet mindaddig kuszált maradd, amíg a politikai erők nem veszik tudomásul, hogy az ország lakosságának többsége közép-jobb beállítottságú. Ezt a tényt egyedül Orbán ismerete fel. Amíg az ellenzéke ezen háborog, ezt akarja legyőzni, vereséget vereségük fogja követni.

Ideje volna a két utóbbi választás tanulságát levonni. Orbán, és az általa vezetett Fidesz nem ősellenség, hanem a magyar társadalom elvárásihoz igazodott párt. Ennek megfelelő maradt a magyar törvényhozás, a megválasztott képviselők négyötöde a politikai paletta jobboldalán áll. Ezen a kétségtelen magyar adottságon azok fognak a legkevesebbet változtatni, akik ezt nem nemzeti adottságunknak, hanem torzulásnak tekintik. A magyar társadalom közép-jobb voltáról mindenkinek lehet véleménye, de javítani csak azok tudnak rajta, akik türelmesen fogják kezelni. A közép-jobb nem ellenség, csak olyan, mint az ország szavazóinak a többsége.