A katolikus kereszténység egyre jobban lemarad

Kopátsy Sándor                  PV                  2014-04-28

A katolikus kereszténység egyre jobban lemarad

Ferenc pápától azt vártam, hogy a katolikus vallást még közelebb viszi az egyszerű emberek elvárásihoz. A római katolikus vallás még jobban kielégíti a lemaradó társadalmak vallásigényét.

Diákkorom óta érzem, hogy a reformáció során megindult folyamat, hogy a Nyugat kereszténységén belül a romai katolikus vallás válik egyre inkább a lemaradó kereszténység vallása.

A 11. századi egyházszakadás során a római pápák a haladás útját választották. A nyugat-európai agártechnikai forradalom és a kiscsaládos jobbágyrendszer valami egészen új, a fejlődés számára a kor minden kultúrájánál hatékonyabb utat talált. Ezzel egetlen más kultúra sem vehette fel a versenyt. Az európai kereszténységen belül a kelet-európai nagycsaládos sem. Ezért a két nagyon eltérő sebességű társadalomnak két eltérő kereszténységre, főleg egyházvezetési stílusra lett szüksége. Ezért kellett elválnia a római, latin, és a konstantinápolyi, a görög szertartású kereszténységnek egymástól.

A 16. századra azonban egyértelművé vált, hogy Európa északi fele más, nagyobb sebességre kapcsol. Az óceánok meghódítását, Amerika felfedezését még a mediterrán térségnek köszönhetjük. Az összes többi kultúra fölé emelkedést, az életterünk hatékony hasznosítását azonban az északnyugat európai, puritánabb erkölcsű népek oldották meg. A Nyugat puritán népei, az angolszászok, a germánok és a skandinávok nagykorúak lettek. Amíg a mediterrán népek hódítani, kincseket rabolni, téríteni mentek, az utóbbiak dolgozni akartak. Rádöbbentek arra, hogy nekik a rómainál puritánabb keresztényégre van szükségük, és protestáns egyházakat alapítottak.

Azt, hogy a kor követelményeinek megfelelőbbek a protestánsok, csak a 20. század küszöbén ismerte fel Max Weber. Ő mondta ki először a reformáció lényegét, a puritán kereszténység erkölcse hatékonyabb társadalmi működést eredményez.

Azt, hogy a protestáns kereszténység hatékonyabb a katolikusnál, a tudományos és technikai forradalom felerősítette. Jelenleg a világ tíz legfejlettebb társadalmú országa protestáns. A reformáció idején még a mediterrán térség volt gazdagabb, mára a felénél is lejjebb van, és a lemaradás egyre fokozódik.

A Vatikáni vezetésnek kötelessége volna figyelemmel kísérni, hogyan alakult a reformáció óta a katolikusok, és a protestánsok egy főre jutó jövedelme, a várható életkora, és az iskolázottsága. A protestánsok egy főre jutó jövedelme a 16. század elején a katolikusokéval körülbelül azonos volt, most az utóbbiaké legfeljebb ötöde. Ebben két tényező játssza a főszerepet: egyrészt a katolikus vallás a szegény világ felé terjed, másrészt ott sokkal nagyobb a népszaporulat.

Azon nem lehet vitatkozni, hogy a szegény világnak még nagyobb szüksége van a vallásra, mint a gazdagnak. Én azonban most a gazdag világ vallásigényét keresem. Az pedig vitathatatlan, hogy a reformáció lényegesen jobban megfelel az élenjáró társadalmak vallásigényének.

Én csak olyan istenben hiszek, amelyik minél jobbat akar az emberiségnek. Az ilyen istenhit tehát az olyan vallást tartja jobbnak, ami abban segít, hogy az emberek minél jobban éljenek. Számomra az isten legnagyobb csodája az a tudományos és technikai fejlődés, ami többszörösére növelte a jólétet, meghosszabbította az életet, sokszorosára növelte az iskolázottságot.

A gazdagodás isteni ajándék. Ma a leggazdagabb országban a társadalom legszegényebb tizede sokszorosan jobban és tovább él, mint a szegény országok gazdag tizede. A kereszténység irgalmassága eltörpül a tudomány és a technikai ajándékai mögött.

A hosszú élet is isteni ajándék. Az orvostudomány milliószor több évet adott, mint a hit gyógyító csodái. A szentté avatáskor az egyház mégsem az orvostudomány nagyjait avatja szentté, hanem akinek a sírjánál meggyógyul néhány hívő. Nem vitatom, hogy az erős hit is gyógyít, de az orvosok milliószor annyit.

Az ember tudásvágya is isten ajándék. Kamaszkorom óta értetlenül álltam az eredendő bűnnel szemben. A biblia tanítása szerint Ádám tudásvágya volt a legnagyobb bűn, ami alól csak a megváltó hozhat feloldozást. Számomra az ember olyan teremtmény, ami a tudásvágynak köszönhetően emelkedhet minden más teremtmény fölé. Ez soha nem volt jobban igaz, mint az elmúlt száz év során. Elég megnézni, hogy melyik országban hogyan működik az oktatás, és tudni fogjuk milyen jövő vár rá.

Ezt az írást az indította el, hogy most két pápát avattak szentté. Számomra a római pápa tévedhetetlensége is zavart okoz. Ha a pápa döntéseit a Szent Lélek sugallja, akkor a pápát lehet tévedhetetlennek minősíteni, de a tettei nem az ő, hanem a Szent Lélek érdeme.

Sajnos, a pápák is tévednek, a római katolikus egyház rossz úton jár. A családtervezést nem a szülők akaratának, hanem isteni teremtésnek tekinti. Márpedig az elmúlt száz év legnagyobb tragédiája, hogy a szülők gyermekvállalási szándékánál sokkal többen születnek. Ebben a katolikus egyház hívei az élenjárnak, mert a fogamzásgátlást ez az egyház hisztérikusan tiltja.

Elég volna, ha a pápák két adat felett elgondolkodnának.

1. Az emberiség létszáma az elmúlt száz év során közel ötszörösére nőtt. Öt és félmilliárd emberrel többen élünk a földön, mint száz éve. A növekmény szinte egésze ott volt, ahol lemaradnak.

2. Nigériában, ahol a katolikus hívek száma a leggyorsabban nőtt, 1914-ben 9 millió ember élt, ma 21-szer többen. Az lenne a nagy csoda, ha a pápa tudna róluk gondoskodni.

Sajnos, a pápák is tévednek, méghozzá nem is kicsit.