Csillagászati áltudomány

Kopátsy Sándor                 PB                   2014-04-19

Csillagászati áltudomány

A tudományos és technikai forradalom a csillagászatban is óriási előrehaladást ért el. Az eszközök, és a módszerek csodákra képesek. Mint minden nagy technikai áttörés, ez is alkalmat ad arra, hogy sokan tudománytalan utakra térjenek. Az, hogy számtalan csillag ismeretében olyan bolygókat keresnek, ahol a földihez hasonló élet található, nem sok tudományos eredményt ígér, mert rossz úton járnak. A csillagászok elkezdtek életet keresni a világűrben. Az, hogy a lehetőségek milliárdjai között más égitesteken is lehet, sőt valószínű, hogy élet is van, nagyon valószínű. Annak azonban sokkal kisebb esélye, hogy a földi élethez hasonló életet találnak. Márpedig a csillagászok ilyen életet keresnek. Abból indulnak ki, hogy ha valahol van élet, az csak a földi élethez hasonló lehet.

Már ez is nagyon reménytelen feltevés. Az ugyan még elfogadható, hogy a földi élet alkotóelemeit és létfeltételeit keresik, de az már aligha reális, hogy bárhol csak a földi, illetve ahhoz hasonló életforma lehetséges. De azért ez is fontos kutatási cél. A mienkéhez hasonlítható életforma létrejöttének azonban nemcsak azonos, vagy legalább nagyon hasonló fizikai és kémiai feltételei vannak, hanem történelmiek is.

A földi, vagy az ahhoz hasonló élet létrejöttének ugyanis földtörténeti oka is van. Ez az életforma csak azért jöhetett létre, mert a földünknek nagyon változatos története volt. A földi élet létrejöttéhez ugyanis nemcsak a fizikai és kémiai feltételek voltak szükségesek, hanem az életformákat érintő földtörténelmi változások is szükségesek voltak. Azok nélkül talán még ma is a legalacsonyabb életformáknál stagnálnának a földi életformák.

Darwin sem vette tudomásul, hogy az életromák fejlődésének, vagyis a fejlettebb életformák létrejöttének elengedhetetlen feltétele az életkörülmények folyamatos, néha nagyon nagy változásai is. A földünk fizikai és kémiai környezetben ugyan létrejöhetnek a kezdetleges életformák, de azok mindaddig stagnálnak, amíg nem változik meg az őket létrehozó környezet. A földi életformákhoz hasonló életnek két előfeltétele van: egyrészt a nálunk adott fizikai és kémiai elemek jelenléte, és ezek környezetében bekövetkező változások sokasága. Vagyis a jelenlegi földi élethez hasonló életformákat csak olyan égitesten kereshetünk, ahol nemcsak a szükséges fizikai és kémiai feltételek, hanem annak változásai is hasonlók voltak.

A tudomány eszközei azt már lehetővé teszik, hogy megállapítsuk, hol van olyan hőmérséklet, víz, hol vannak jelen azok az elemek, stb., mint a földön. De attól még felmérhetetlen messzeségben vagyunk, hogy az égitestek, bolygóknak nemcsak a fizikai adottságait, hanem a végbement változások történetét is vissza lehessen lapozni. Ezzel tehát jelenleg még tudományos alapon nem érdemes foglalkozni.

Sajnos, a tudósok többsége szívesen foglalkozik olyan kérdésekkel, amelyeket nem lehet megválaszolni. A megoldhatatlan feladatokon történő tudományos fáradozásnak ugyanis nincs mérhető tudományos eredménye.

Darwin sem figyelt fel arra, hogy a földünk különböző életkörülményei között nagyon eltérő a biológiai fejlődés sebessége. Változatlan életkörülmények között ugyanis áll a biológiai fejlődés órája. A nagy biológiai változások mindig és mindenütt óriási fajpusztulásokkal, ugyanakkor új, fejlettebb fajok megjelenésével jártak. Darwin idejében még alig volt ismeret arról, hogy mikor, hol, és milyen fajok pusztultak el, és milyen új fajok jelentek meg, terjedtek el. Ma már azonban bőven vannak ismereteink a földi élet megjelenéséről, a nagy fajpusztulásokról.

Köztudott, mikor uralkodtak a dinoszauruszok, miért pusztult el az óriási többségük, és ezek helyét hogyan hódították el az emlősök. Ehhez van nekem saját véleményem. Az emlősök meg sem jelentek Ausztráliában, mert ott nem volt jelentős éghajlati változás.

Az emberi faj pedig egy jelentős környezetváltozást élt meg, a jégkorszak végét jelentő felmelegedést, ami fajunk jelenős hányadát fenyegette azzal, hogy kipusztul, ha nem tér át a termelésre. Vagyis még mindig gyűjtögetnénk, ha nincs jelentős klímaváltozás.

A biológia máig nem ismerte fel, hogy a biológiai fejlődés motorja a környezetváltozás, és változatlan környezetben nincs fejlődés.