Tíz éve nem látott mélyponton a Fidesz

Kopátsy Sándor                   PP                 2012-06-08

Tíz éve nem látott mélyponton a Fidesz

Ahogyan én látom

Ezzel a címmel ismerteti a Médián és a Tárki legújabb felmérési adatait a Népszabadság.

Én egészen mást olvasok ki az adatokból.

Hat választás óta nem fordult elő, hogy a választáson győztes pártnak ekkora támogatottsága maradt volna.

Pedig egyik kormányunknak sem volt ennyi oka arra, hogy csökkenjen a támogatása. Ez a kormány is bőven hibázott, de ez is azt bizonyítja, hogy ennek ellenére sem kell félnie a két év múlva esedékes választástól. Egy szakmailag megalapozott elemzésnek azt kellene közölni, hogy melyik választási periódus közepén mekkora volt a pártok támogatottsága, és mi lett két év múlva az eredmény. Ebből kiderülne, hogy semmi ok a félelemre, illetve a jelen ellenzék reményei teljesen megalapozatlanok.

Azt is illene közölni, hogy a rendszerváltás óta nem volt az EU fél-perifériás országainak ilyen válságos a helyzete. Ezért a magyar gazdaság teljesítményét csak az EU országok hasonló adataihoz viszonyítva kellene közölni. A tagságunk óta ennyi tagország nem volt nálunk is lényegesen nehezebb helyzetben, és a sikereseknek nem kellett megelégedni ilyen szerény eredményekkel.

Hat választás óta soha nem volt ilyen erős a szélsőjobb.

Márpedig ezt figyelmen kívül hagyni nem csak szakmai ostobaság, de súlyos politikai eltévedést is mutat. Ha valamitől okkal félnie kell a szoclib tábornak, akkor az a szélsőjobb megerősödése. Ezt azonban figyelmen kívül hagyják. Sőt megtesznek mindent annak érdekében, hogy növekedjen a szélsőjobb támogatottsága.

Erről akarok írni.

Az politikai analfabéta, aki azt hiszi, hogy a szélsőjobb népszerűsége a Fidesz hibája, és nem annak a következménye, hogy a liberális erők nemcsak az országon belül, de kívülről is támadják a Fidesz kormányt. Ezzel igazolják minden szélsőjobb közös vádját, hogy a liberális erők az ország ellenségei, mert a nagyobb politikai hatalmuk érdekében az ország tekintélyét lejáratják.

Ne azon vitatkozzunk, hogy igaz, vagy nem igaz a szélső-jobb vádja, hanem vegyük tudomásul, hogy ez a vád működik. Balról minél több támadás éri a kormányt, annál erősebb lesz a szélsőjobb. Ez annyira egyértelmű tény, hogy az elemzések során fel sem merül, hogy miért erősödik a szélsőjobb. Pedig ettől kellene félni a szoclib frontnak.

Minden választói támogatásra vonatkozó felmérésnek azzal kellene kezdődni, hogy jelenleg, és egyre inkább, mi vagyunk az EU legerősebben jobboldali országa. Az elemzőknek a Fidesz és a Jobbik támogatottságával kellene szembe állítani a tőlük balra álló erőket.

A Medián felmérését tartom a jellemzőbbnek, ebből az derül ki, hogy a Fideszre és a Jobbikra biztosan szavazók 33 százalékot, az MSZP pedig alig fele annyit, 16 százalékot kapnának. Az LMP, és a Demokrata Koalíció pedig a küszöb alá kerülne.

A Tárki felmérésé szerint az LMP eléri a küszöböt, és így a jobboldal 27 százalékával szemben áll a szoclib oldal 20 százalékkal.

Az elemzőknek azt is figyelembe kellene venni, hogy minden ciklus közepi felmérésre jellemző, hogy a szélsőséges pároknak a tábora jobban elkötelezett, és biztosan szavazó, de a választásokon ehhez alig várható növekedés. A politikához gyengén kötődők szavazatára elsősorban a Fidesz és a KDNP számíthat.

A szoclib baloldal számára az lenne az igazi tragédia, ha a Fidesz rászorulna a Jobbikra. Sajnos, a baloldal képtelen megérteni, hogy számára ez lenne az életveszély. Ezt kellene tehát mindenképpen elkerülni. Ezzel szemben, mivel nem lát az orránál tovább, hiszen éppen ebbe az irányba befolyásolja az eseményeket.

A logikus stratégia a szoclib oldal számára csak azt lehet, hogy felméri annak lehetőségét, hogy a jobboldallal, tehát nemcsak a Fidesszel szemben abszolút többséget nyerjen. Ennek azonban a következő választáson semmi reális eshetősége nincsen. Ezt meggyőzően bizonyítja minden eddig készült közvélemény kutatás. A számára legrosszabb az lenne, ha a választási eredmény a Fideszt arra kényszerítené, hogy a Jobbikkal kössön szövetséget. Ez volt a helyet 1998-ban, amikor Orbán Viktor órák alatt megegyezett Torgyán Józseffel. Nem merte vállalni a kisebbségi kormányzást.

Márpedig a szoclib oldal a választási vereség óta megtett mindent annak érdekében, hogy olyan helyzetbe hozza a Fideszt, ami mellett a Jobbikkal való szövetségre kényszerül. Még azt sem mérték fel, hogy egy ilyen szövetség sokkal kényelmesebb lesz Orbán számára, mint 1998 után a Torgyán esetében volt. A Jobbik ugyanis olyan párt, amelyik óriási terhet jelent ugyan a Nyugat részéről, de erőtlen lesz a belpolitikában, mivel a szoclib ellenzékkel nem szövetkezhet. Sőt a Fidesz számíthat arra, hogy a baloldali ellenzéke észre tér, rádöbben a valóságos érdekére: Van a Fidesznél sokkal rosszabb is. Nem attól kell félni, hogy a Fidesz szélsőjobb lesz, hanem attól, hogy rászorul a Jobbikra.

Sajnos, a szoclib ellenzék még mindig nem vette tudomásul, hogy a magyar társadalom a nyugat-európai centrumhoz képest jobboldali, ebben a társadalomban csak olyan balközép pártnak lehet esélye a kormányzásra, amelyik a tőle közvetlen jobbra állókat meg tudja nyerni. Vagyis éppen az ellenkezőjét kell tenni, mint amit a rendszerváltás óta tett. Az MSZP legyen a rendszerváltás által kárvallottak, a társadalom alsó kétötödének a pártja, és a liberális szárnya pedig a nyugati liberálisoknál lényegesen türelemsebben liberális.

Rá kell a szoclib tábornak ébredni arra, hogy a Fideszt csak békés közeledéssel lehet legyőzni. Minden olyan politizálás, amelyik a Fideszről azt akarja bebizonyítani, hogy szélső jobboldali párt, amit következetesen baloldali, és keményen liberális politikának kell leváltani, csak a Fidesz erejét növeli. A Fidesz ereje ugyanis elsősorban nem attól függ, hogy hány szavazatot nyer, hanem attól, hogyan oszlik meg a tőle balra és jobbra szavazók aránya. Ugyanis mind a tőle balra, mind a tőle jobbra álló pártok ereje azon múlik, milyen erő áll vele szemben a Fidesz oldalán. A Fidesz ereje ugyanis két módon nőhet. Egyrészt, ha minél több szavazó áll mögéje, másrészt minél kiegyensúlyozottabb a két oldalán álló erők egyensúlya. A két közvélemény kutatásból azt olvasom le, hogy a Fidesz pozíciója megszilárdult, mivel nemcsak a legerősebb párt maradt, hanem a Fidesz támogatásának vesztesége mellett a két oldal ereje kiegyensúlyozott maradt. Ezért, amíg ilyen stratégiával harcol a szoclib ellenzéke, nem kell félni.

Beigazolódott a véleményem, a demokratikus Magyarországon óriási előnyben van az a párt, amelyik jobbközép politikát hirdet, és reménytelen helyzete kerülnek nemcsak a szélsőséges pártok, de azok is, amelyek nem a közirányában akarnak erősödni.