Kopátsy Sándor EH 2019 03 05
A társadalmi fejlődés
mérése
Harari
A második világháború után az
ENSZ mindig fejlett statisztikai osztálya felismerte, hogy a társadalmi
fejlettség mérésére alkalmatlan az országok nemzeti jövedelmének az
összevetése, és a tagállamok fejlettségi sorrendjét három mutató, a fogyasztói
áron mért egy lakosra vetített jövedelem, az átlagos iskolázottság és a várható
életkor eredőjével kell mérni. Ez óriási előre lépést jelentett azzal szemben,
hogy évezredek óta az államok nagyságát a lakosságuk számával, majd az ipari
forradom nóta a nemzeti jövedelmével mérték.
Elméletileg jobb, és egyszerűbb lett volna az egy főre jutó jövedelem
és vagyon fogyasztói áron mért szorzata lenne a mérce. A vagyonba foglalva a
szellemi vagyont is. Ezt ugyan az iskolázottság is méri, de nem úgy, hogy a
fizikai vagyonnal szorozható legyen. A várható élekor pedig nem fontos mérce,
mert a munkaképességüket túlélők arányának növekedése társadalmi terhet jelent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése