A bolsevik rendszerünk megítélése

Kopátsy Sándor                EH                   2019 02 20

A bolsevik rendszerünk megítélése

Közel harminc évvel a Szovjetunió széthullása után indokolt volna felmérni az állami szuverenitásukat visszanyert csatlós országok sorsának alakulását. A volt csatlósok között a legtöbbet javult a Kelet-Németországban élők sorsa. Ezt elsősorban annak köszönhetik, hogy a háromszor magasabb életszínvonalú és több lakosságú Német Szövetségi Köztársaság példátlan támogatásban részesítette a volt Kelet-Németországot. Németországban jelenleg az egy főre jutó jövedelem 45 ezer dollár. Ezen belül a volt kelet-német lakosságét 40 ezer dollárra becsülhetem.

Öt volt bolsevik országban, Szlovéniában, Csehországban, Észtországban, Szlovákiában, Litvániában és Lettországban magasabb az egy lakosra jutó jövedelem, mint Magyarországon. Lengyelországban ez a mutató 14 ezer forint, tehát közel akkora, mint nálunk. Meglepően jól áll Horvátország 13 ezer dolláros átlagjövedelmével. Oroszország és Románia 11 ezer dollárral azonos szinten van. A magyar közvéleménnyel tudatni kellene, hogy a szlovákok és a horvátok lényegesen jobban élnek, mint ahogyan a történelmi Magyarországon belül élnének. A magyar történelem során sem a horvátok, sem a szlovákok életszínvonala soha nem volt a magyarokéval azonos.

Tőlünk továbbra is lényegesen le van maradva Bulgária 8, Szerbia 6 és Ukrajna 4 ezer dolláros egy lakosra jutó jövedelmével.

Külön kell megemlíteni, hogy Kínában 1990-ben ezer dollár alatt volt az egy lakosra jutó jövedelem, ma pedig tízszer akkora. Az egy lakosra vetített jövedelem, vagyon, iskolázottság ötöde sem volt a magyarnak jelenleg 9 ezer dollár, és négyszer gyorsabban nő, mint a volt csatlós országokban. Kína a század közepére elérik a fejlett Nyugat jóléti társadalmai színvonalát, négyszerese lesz annak, amint az európai csatlósok elérhetnek.

1990 előtt mi voltunk a legvidámabb barakk.

A bolsevik diktatúrákban minden bolsevik társadalom lakossága Magyarországot irigyelte, a nélkül, hogy ezt megbízható számokkal, ahogyan jelenleg bizonyítani lehet, de minden bolsevik ország közvéleménye érezte ezt. Talán sehol jobban, mind a vásárcsarnokokban. Ezért vitték oda a Nyugatról érkezett vezetőket, és ezért mentek oka a bolsevik országokból érkezők.

A jelenkori magyar történészek és politikusok sem mérik fel reálisan a szovjeturalom alatt elért eredményeinket. A közvéleménnyel nem tudatosítjuk, hogy mi használtuk ki a legjobban a szűkre szabott lehetőségeinket. Jelenleg büszkén hirdetjük, hogy a múlt évben 22 ezer új lakást építettünk, de elhallgatjuk, hogy a Kádár rendszerben 70 ezer új lakás épült, ennek nagyobb fele saját rezsiben, kertes családi ház formájában.

Arról is hallgatunk, hogy a rendszerváltás előtt ritka kivétel volt a Tito rendszerben megengedett vendégmunka vállalása. Jelenleg a magyar munkaerő viszonylag értékes ötöde Németországban és Nagy Britanniában vendégmunkásként dolgozik. Azt sem vetettük fel, hogy mint nyertek az EU gazdag tagállamai azzal, hogy a kevésbé fejlett tagállamokból közel tízmillió vendégmunkást foglalkoztatnak, akiknek a beépülése nem okozott, és nem okoz problémát.

A tavaszi EU választások előtt nem azt kellene bizonyítani, hogy mi is tudunk több gyermeket vállalni, hanem azt, hogy mi mennyi nehézségeket nem okozó munkaerőt adtunk a fejlettebb EU tagállamoknak, akik most minket akarnak olyan emberek befogadására kényszeríteni, akik eleve képtelenek a nyugat-európai kultúrába beépülni. Az EU fejlett országaiban jelenleg öt millió lengyel, magyar, román, bulgár munkás dolgozik, vagyis ennyi használható munkaerőt adtunk azoknak, akik helyett tized ennyi szakmai képzettség nélküli, és az európai kultúrába beépülni nem akaró, de többségében nem is képes munkaerőt fogadjunk be.

A mi bolsevik rendszerünk fölénye abból fakadt, hogy mi voltunk az egyetlen olyan bolsevik állam, amelyik a munkaviszonyon kívül, a szabad idejében a legtöbb jövedelmet termelte. Lehetőséget biztosítottunk arra, hogy mindenki értéktermelő lehessen a munkaviszonyán túli idejében.

A világon a mi népünk épített magának keres házat a szabad idejében. Ma büszkén hirdetjük, hogy az elmúlt éven 22 ezer lakást épített az építőipar. Azt elhallgatjuk, hogy a Kádár rendszer évtizedeiben ennyi házgyári lakást építettek a házgyárakban, közel kétszer ennyit a lakosság sajátrezsiben, a szabad időben. Ez jelenleg nulla.

Azt sem emlegetjük, hogy közel egymillió családnak volt hobbi kertje. Ma ez is szinte megszűnt, mert a rendszerváltás után a kormány nem tudta a vagyonukat megvédeni.

Az ország zöldségellátását a családok fólia sátrak alatt termelték. Jelenleg ennek a termelési módnak tized akkora a termelése.