Kopátsy Sándor
EH 2018 04 18
Korea egyesülhetősége
Soha nem mertem azt mondani, hogy
valami nem történhet meg. Ilyennek tekintettem a két Korea egyesülését akár
néhány hónappal ezelőtt is. Most mégis a tárgyalásoknál tartanak. Egy évvel az
56-os forradalom előtt ugyan már biztos voltam abban, hogy fegyveres felkelés a
Rákosi rendszerrel szemben. De azt is biztosan láttam, hogy mivel a hidegháború
az Egyesült Államok számára is világpolitikai érdek volt, a fegyveres felkelés,
Rákosi elzavarása ugyan megtörténhet, de az lehetetlen, hogy a kis Magyarország
átállhat a demokráciák oldalára. Ennek köszönhettem, hogy az Országos
Tervhivatal Forradalmi Bizottságának az elnökeként nem léptem túl a Szovjetunió
számára még elviselhetetlen eltávolodást. Sajnos, Nagy Imre nemcsak a
Szovjetunióval, de még Kínával és Jugoszláviával is felrúgta a kapcsolatot.
Néhány évvel később Csehország
megreformálását reálisnak ítéltem meg, mivel úgy éreztem, hogy ott elég erős a
polgárság ahhoz, hogy a Szovjetunió számára is elfogadható szinten megáll. Sajnos,
Csehszlovákia sem volt képes a realitásokon belül megállni.
A két Németország egyesítésével
járó rendszerváltásnak aztán már teljesen mások voltak a világpolitikai
feltételei is. Az egyesült Németország gazdag nyugati fele vállalta a harmad
akkora és olyan fejlettségű szintű Kelet-Németország felzárkózásának óriási terhét.
Máig meg sem említik, hogy Nyugat Németországnak mekkora terhet jelentett a
keleti országrész felzárkóztatása. Ennek ellenre negyedszázad után sem
fejeződött be a felzárkózás.
Ennek a tapasztalatában hittem
azt, hogy a két Korea között akkor lett a különbség, amit már az egyik oldalról
sem lehet közös szintre hozni. Jelenleg ugyan nincs hidegháború, legfeljebb
Kína érdekelt a megosztottságban. Ugyanakkor Kína nem folytat katonai
szuperhatalmi versenyt az Egyesült Államokkal, sőt köztük páratlan
külkereskedelmi kapcsolat működik évtizedek óta, ami Kína számára sokkal
fontosabb, mint a menthetelten Észak Korea fenntartása.
Ezért a két Korea egyesülésének
lehetetlenségét a köztük létrejött szakadék nagysága miatt tartom reálisnak. Az
elmúlt évben Dél-Koreában az egy lakosra jutó jövedelem tizenhatszor magasabb
volt, mint Észak Koreában. Ismereteim szerint nem ismert a történelem példát
arra, hogy egy félszigeten ugyanazon népek között ekkora. A két Németország
között1:3 különbség volt, és a történelemben példátlan kelet-német támogatás
ellenére, nem tűnt el teljesen a különbség. A kelet-német bolsevik rendszer nem
volt olyan szélsőséges, mint az észak-koreai, nem egyetlen család Sztálint is
megszégyenítő terrorja után elképzelhetetlen, hogy békésen lehessen a két
ország közti különbséget példátlan bosszúállás nélkül kezelni. Ez a helyet
ugyan nem tartható, de véres leszámolások nélkül mégsem kezelhető. A
tarthatatlan helyzet tarhatóan nem rendezhető.
A két Korea és a két Vietnám sem
összehasonlítható. A dél-vietnámi országrészen élő etnikum ugyancsak nem volt
versenyképes a puritán észak-vietnámiak társadalmi felépítményének, de a
helyzet inkább Olaszország eltérésével vethető össze. Olaszország megosztottsága
sem lesz örökké fenntartható, de békésen megoldható. Ez történt lényegében
Vietnám egyesülése után. Az ország egyként működve is egészségesen fejlődik, és
fel fog zárkózni Kínához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése