A befogadó ország nyelvét nem ismerő képzetlenek beáramlása

Kopátsy Sándor              PP                     2018 04 16

A befogadó ország nyelvét nem ismerő képzetlenek beáramlása

A fejlett államokban támogatják a szinte használhatatlan, nyelvet nem ismerő, szakmával nem rendelkező, úgynevezett politikai vagy vallási okból üldözötteket, akik nem is akarnak, az új környezetükbe beépülni, de ezeket a társadalom nem is képes befogadni.

Néhány éve a közel-keleti országokban a muzulmán többségen belül is éles szembenállás van, a nem muzulmánokat, főleg keresztényeket kitaszítják. A politikai menekültek számát megsokszorozza azoké, akik ilyennek minősítik magukat. A politikai menekültek kötelező befogadását az Európai Unió találta ki, és Németország nyomására a tagállamok számára a tagságukkal járó kötelezettségnek minősítette. Ebben a dánok a svédek, a hollandok és a belgák is támogatták. Tényleges munkaerőhiány azonban csak Németországban van. Ott is elsősorban annak köszönhetően, hogy a kemény német márkához képes áttértek a számukra leértékelt euróra. Ennek következtében a munkaerőhiányuk a példátlanul nagy export többletéből fakad. A Németország számára leértékelt euró óriási exportot, ami pedig munkaerőhiányt eredményez. Ez bármennyire egyértelmű, míg sem tudatosítják.

A második világháborút követő lakosság mozgás.

Az európai zsidóság nagy többségét a náci Németország példátlan zsidóirtása szinte felszámolta. A mintegy 8 milliós létszámukból mára csupán pár százezer maradt. Hiányuk a többször nagyobb háborús veszteségnél nagyobb, időben messze hatóbb marad. A megmaradt zsidóság 90 százaléka ma feleződve a saját országában és az Egyesült Államokban gazdagon és szabadon élhet. A legnagyobb vesztesek a közép-európai országok, amelyek a 20. század fordulóján a zsidó kisebbségüknek köszönhetően történelmük virágkorát élhették. A zsidóságuk elvesztését még évszázadok múlva is érezni fogják.

Európa keleti fele elvesztette a másik hózó etnikumát, a germánokat. Ezekkel Németország sokat nyert a kitelítők pedig sokat vesztettek. Németország a hazazavart germán etnikumának visszafogadásával szinte pótolni tudta a háborús veszteségét. Ezek most mintegy háromszor jobban élnek, mintha otthon maradtak volna.

A háborús károk pótlásához a hazatelepített germánok is kevésnek bizonyultak. A betelepült milliók közül szinte csak a törökök beépülése nem történt meg. Bármennyire egyértelmű a befogadottak eredménye, illetve eredménytelensége, a német politikai elit nem tanult belőle. A lengyel, a szlovák, a magyar, a horvát, a balti népek és még az ukránok vendégmunkásai is, zavartalanul beültek. Szinte csak a törökök élnek tovább az etnikai negyedükbe. Németország szerencséjére, az arabok főleg Franciaországba települtek.

Nagyon egyértelmű, hogy az európai keresztények, még az ortodoxok is, beépültek. A mohamedánok, azokon belül is az arabok, kudarcot vallottak.

Van egy másik tanulság is. A befogadó ország nyelvének ismerete nélkül, és a saját etnikai körzetük feladása nélkül lehetetlen a beépülés.

A jelenlegi bevándorlásban résztvevők között szinte csak a jobb életben bízók vannak. Ezért csak olyan feltételeket szabad állítani, ami bizonyítható. Azt, hogy őt vallása vagy etnikai hovatartozása miatt üldözik, nem lehet bizonyítani. A munkaerőhiányos ország csak azt fogadja be, aki legalább középfokon ismeri a célországa nyelvét, és valamilyen szakmát megtanult. A nyelvet nem ismerő, és szakmai ismeret nélküli bevándorlót és annak családját nem szabad befogadni. Az ilyen nem előny, hanem hátrány.

Ezért minden szuverén országnak az alkotmányába kell foglalni, hogy milyen feltételei vannak annak, hogy valaki állampolgárságot kapjon. Ennek feltételei:

A felnőttek legalább középfokon ismerjék az ország nyelvét.

A felnőtt családtagok tudjanak írni és olvasni.

A családfőnek legyen szakmai képzettsége.