Meghalt Li Kuan Yút

Kopátsy Sándor               PP                    2015 03 24

Meghalt Li Kuan Yút

Talán ő volt a 20. század legnagyobb politikusa, Szingapúr városállam atyja. A magyar lakosság 1 százaléka sem ismeri a nevét, hiszen nem ismeri Szingapúr történetét, nem hallott semmit erről a világcsodáról.

Szingapúr a második világháború előtt a Brit Világbirodalom talán legfontosabb hadikikötője volt. Ahol az angol tengeri flotta tisztjei voltak az egyedüli urak. A nagyon vegyes etnikumú lakosság éppen olyan szegénységben élt, mint a többi délkelet ázsiai kikötőkben. Katonai fontossága ellenére Japán meglepő könnyedséggel elfoglalta. A háború után önállóvá vált az etnikumai között a legjelentősebb, leginkább iskolázott kínai diaszpóra vezetése alatt. A politikai vezetés a kínai Li Kuan Yút kezébe került, aki nagyon kemény politikai fegyelmet követelt, de liberális gazdaságpolitikát működtetett. Egyelőre keresem az adatokat, de becslésem szerint a városállam jelenlegi nemzeti jövedelme az 1946-osnak legalább százszorosa, az egy lakosra jutó jövedelemnek negyvenszerese lett. Bebizonyosodott a véleményem, hogy a világ két legsikeresebb népe a Nyugaton a zsidó, a Távol-Keleten a kínai diaszpóra. Azt, hogy a nyugati zsidóság mire ment volna, ha a Panama Csatornát működtető városállamot alapít, Szingapúr sikere mutatja. A minden délkelet ázsiai országban üldözött kínai diaszpóra szerencsés volt, mert egy páratlan adottságú kikötőben mutathatta meg, hogy mire képes. Az európai zsidóság többségét elpusztító antiszemitizmus után a megmaradtak többsége a szülőhazájába menekült. A jövője szempontjából a lehető legkedvezőtlenebb természeti és politikai környezetbe. Utána a közel-keleti zsidóságot is befogadta, aminek a potenciális fejlődése tört része a nyugati zsidókénak, mégis megmutatta, hogy arra képes, amire ugyancsak nincs másik történelmi példa.

Olyan katonai erőt volt képes kiépíteni, ami a százszor nagyobb arab világgal szemben képes megvédeni magát.

Ha csak a nyugati zsidó lakosság teljesítményét mérnénk a világ egyik leggazdagabb, legiskolázottabb országa lenne.

Az eredményei elérésében azonban nélkülözhetetlen segítség volt az Egyesült Államok és az ott élő zsidóság támogatása. Mégis egyértelmű, hogy csak a nyugati zsidóság volt képes a csodára. Az európai zsidóság óriási képessége már kimutatkozott a vasút századában, amikor az alig tízmilliós zsidó etnikum volt Európa keleti felén a társadalmi és gazdasági fejlődés a motorja. Máig nem merte felvállalni egyetlen közép- és kelet-európai társadalom annak illusztrálását, mire mehetett volna, ha megtartja zsidó etnikumát.

Azt már sokszor leírtam, hogyha megmarad a jelenlegi Magyarország 600 ezer zsidó etnikuma, az egy laksora jutó jövedelme mintegy harmadával lenne nagyobb.

Azt pedig nem írta le senki, hogy Oroszországban nem győzhetett volna létre a bolsevik forradalom a zsidóság nélkül.

A szingapúri csoda alapja pedig a kínai diaszpóra volt. Az eredményéhez a sem Kína, sem a térségben élő kínai diaszpóra nem adott támogatást. Ami Szingapúrban történt, az csak három okkal magyarázható.

-       Egyrészt a város páratlan alkalmasságával arra, hogy világkereskedelmi kikötő legyen.

-       Másrészt azzal, hogy az irányítása az ott élő kínaiak kezébe került.

-       Harmadrészt azzal, hogy maguk közül vezetőjüknek az arra legalkalmasabb embert választották.

Szingapúr példát mutat arra, hogy egy szegény társadalom még akkor is csak akkor történhetett meg, ha a választott vezetője zseni volt. Li Kuan Jút ugyan soha nem fogalmazta meg, hogy miért választotta a politikai diktatúrát és az azzal párhuzamos gazdasági liberalizmust. Az eredmény azt bizonyítja, hogy ez a két módszer csodát eredményezett.

Azt sokkal később tudtam meg, hogy Mao korán felismerte a szingapúri módszer célszerűségét. Ezért már a kulturális forradalom alatt oda küldte néhány hónapra a kiszemelt utódját, Tenget, a szingapúri módszer tanulmányozására. Mao otthon még ázsiai kegyetlenséggel számolta fel a reformok vélhető potenciális ellenségeit, de az utódja már tanulmányozta a reform módszereit. Azt sem lehetett publikálni, hogy Teng Szingapúrba milyen céllal ment.

Mao Tenget Dél-Koreába is elküldhette volna tapasztalatcserére, ha ez nem járt volna a sztálinista Észak-Korea megtagadásával, ami a hidegháború viszonyai között elképzelhetetlen volt a Koreai Háború után.

Teng pedig a hatalomra kerülve sem mondhatta, hogy Kína a tőkés mintaállam, Szingapúr útján járja.

A tények azonban egyértelműen bizonyítják, hogy az 1990-es kínai reform lényegében a szingapúri példa követését jelenti. De az is nyilvánvaló, hogy az óriás Kína számára a szingapúri sebesség elviselhetetlen lenne.

Azt már jó húsz éve a MI HUSZADIK SZÁZADUNK címmel megjelent könyvemben leírtam, hogy a 20. század négy legnagyobb történelmi szerepű politikusa Lenin, Roosevelt, Mao és Teng. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy az utóbbi kettő számára Li Kuan Jút mutatta az utat.

Lenin naivul megpróbált élni a forradalmi helyzettel, és a társadalmi változás irányára utat mutatni. Szem elől tévesztette, amit Max Weber előtte megfogalmazott, a kor elvárásainak csak a puritán erkölcsű népek felehetnek meg. Márpedig a keleti szlávok viselkedése eleve nagyon távol áll a puritanizmustól. Ezek csak a fennálló idejét múlt társadalmi viszonyok összetörésére alkalmasok, a korszerűbb, hatékonyabb építésére csak a puritán népek felelnek meg.

A tényleges társadalmi előrelépést, a Roosevelt által kijelölt úton, a páratanul kedvező adottságú Egyesült Államok indította el.

A század második felére bebizonyosodott, hogy a távol-keleti, konfuciánus népek még a protestánsoknál is puritánabbak. Ők lettek a fejlődésre legalkalmasabbak. Japán és a kis tigrisek ezt elsőként bizonyították. A világtörténelmi fordulatot azonban a kínai kommunista állam reformja jelenti. Ehhez a példát Szingapúr vezetője mutatta.

Ezért mondhatjuk, hogy a kis Szingapúr diktátora, Li Kuan Yút, járta sikerrel végig a belátható jövő útját, azzal, hogy megtalálta az utolérés, a politikai diktatúra és a piacgazdaság párhuzamos útját.

Indokolt volna, legalább halála után, ha a közvélemény is megtanulná a nevét.