Kopátsy
Sándor EE 2015 02 14
Miért nem tartható az euró övezet
Az Európai Unió
nagyobbik felére az okos közgazdászok kitalálták a közös valutát. A
politikusokból nem lehet kiirtani a hitet: a
nagyobb mindig jobb. Pedig ez csak addig igaz, amíg a nagy homogén marad. A
heterogén csak addig lehet erős, amíg önálló egységekből áll. Márpedig Európa
nem volt, de nem is lehetett homogén. A második évezredben azért lehetett
sikeres, mert az eltérő részek önállóak maradtak.
Az Osztrák
Magyar Monarchia azért esett szét, mert heterogén volt.
A történelmi
Magyarország azért esett szét, mert etnikai, kulturális és gazdasági tarkasága
ellenére nemzeti állam akart lenni.
Ebből azonban a
politikusok nem tanultak. Aztán kiderült, hogy a két és a több etnikumú államok,
Csehszlovákia és Jugoszlávia nem tarthatók közös államban. A század végére a
nagyon tarka Szovjetunió is darabjai esett szét.
A hidegháború
után a nyugat-európai nagyhatalmak, miután már nem volt okuk a gyarmatok
megszerzése érekében egymással háborúzni, és azt is be kellett látni, hogy
önállóan nem lehetnek nagyhatalmak, elhatározták, hogy Európa nyugati felét
egyesít, ezzel az Egyesült Államok és a Távol-Kelet egyenrangú partnerei
lehetnek.
Az áruk közös
piacának azonban csak arra volt realitása, hogy lebontják az áruk és a lakosok
mozgását akadályozó határokat. Ezt a közösséget előnyös létrehozni ott is, ahol
eltérő kultúrájú és fejlettségű országokat érint. Az egész világra kiterjedő
vámuniónak, és a turisták szabad mozgásának volna realitása.
A munkaerő közös
piaca már az adott realistáson túllépés volt. Ez csak olyan országok között valósítható meg, a közös munkaerőpiac, amelyekben
maximum néhány tíz százalék a bérek, jövedelmek közti különbség, és közel
azonos szintű a foglalkozási ráta. Márpedig az EU országok között közel 1:5
bérszint, és nagy munkanélküliség különbség is van.
A közös valuta
pedig nemcsak abszurd ostobaság, de a nemzeti szuverenitástól való
megfosztottságot is jelent. A közös valuta esetében megszűnik a valuta
leértékelhetősége, az infláció alakítása. Aki akárcsak középiskolás fokon ért a
közgazdaságtanhoz, az belátja, hogy nincs annak az országnak szuverenitása,
amelyiktől megvonják a pénzzel való bánás önállóságát. Erről lemondtak az euró
övezet tagországai.
Ezzel szemben
jelentős mértékben megkönnyítették az eladósodást azzal, hogy a kibocsátott
kötvények mögött a hitelezők joggal érezték az erősebb tagországok garanciáját,
ezért alacsonyabb kamat mellett is megvették a kibocsájtott állampapírokat.
Vagyis megkönnyítették a gyengébb tagországok eladósodását.
Amikor a túlzott
eladósodás nyilvánvalóvá vált, Az EU vezetése, az Európai Fejlesztési Bank és a
nemzetközi Valutaalap kiadta a takarékossági parancsot, ami nem segített, hanem
tovább rontotta a bajbajutott ország esélyét arra, hogy talpra álljon. A bajba
jutott Görögországnak megparancsolták, hogy takarékoskodjon, javítsa a
költségvetési egyenlegét, csökkentse az adminisztrációt, a nyugdíjakat. Ennek
következtében csökkent a belső vásárlóerő, nőtt a munkanélküliség,
mindenekelőtt a munkába lépő fiatalok munkanélkülisége lett katasztrofálisan
magas. Az országra kényszerített takarékosság nem növelte, hanem csökkentette
az ország törlesztő képességét.
Mit kellett
volna tenni?
Kilépni az euró
övezetből.
A nemzeti
valutát legalább 30-40 százalékkal az euróhoz viszonyítva leértékelni.
Néhány évre az
évi tíz százalékos inflációt jelentő bankjegyet kibocsájtani.
Vagyis éppen ellenkezőjét annak, amit a
három pénzügyi főhatóság javasolt.
A történtekért elsősorban az EU felelős,
aki az eleve működésképtelen valutauniót létrehozta.
Felelősség terheli a Nemzetközi
Valutaalapot, aminek több évtizedes mániája a keményvalutával rendelkező
erős, egészséges ország valutáját a bajbajutott országokba bevezetni.
Felelősség terheli Görögországot is.
Bűnhődnie kell azért, mert a könnyebb hitelhez jutás érdekében feladta
szuverenitását.
Az egyszerűség kedvéért Görögország, az EU,
illetve a bankja és a Nemzetközi Valutaalap között három részre kell osztani a
görög államadóságot.
Valami olyan
módszerhez kell nyúlni, mint amit alkalmaznak a magyar devizaadóság rendezése
során. Ebben felelős volt az állam pénzügyi szektora, a devizahiteleken
haszonra számító bankok és a hitelt felvevők.
Tudom, hogy a
javaslatom elfogadása reménytelen. Reménytelen elsősporban azért, mert csak a
hasonló bajban lévő másik három mediterrán ország is hasonló mentőakcióra
szorul. Az ő esetükben tízszer nagyobb összegről van szó. Ez pedig már az euró
övezet erős tagjainak is akkora teher, ami a jelenlegi politikai vezetés
bukásával jár.
Nekem sincs
reményem, de minden más megoldás nem megoldás, csak növeli a rendezéssel járó
szenvedéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése