Az államadósság lehet a jó megoldás

Kopátsy Sándor                PG                    2015 02 15

Az államadósság lehet a jó megoldás

A görög válság jó alapot adott arra, hogy tisztázzuk az államadósság helyes megítélését.

Minden hitelfelvétel előnyös, ami olyan forrást teremt, aminek a hozadéka nagyobb, mint az adósság kamatja. Ez ugyanis több forrást teremt, mint amekkora terhet jelent a kamatja, tehát még a törlesztéséhez is forrást teremt. Ha az országnak ilyen befektetése kínálkozik, akkor a legjobb megoldás, ha a hitelt az állam veszi fel, és a bankrendszerén juttatja el a megcélzott felhasználókhoz. Az állam ugyanis nemcsak a felhasználóknál, de bankoknál is kedvezőbb feltételekkel képes hitelhez jutni.

Erre éppen most találtam bizonyító adatokat.

2007-2014 között a legtöbb államadósságot Szingapúr, talán a világ legegészségesebb gazdasága vett fel. Mégsem jut senkinek az eszébe, hogy szingapúri válságról beszéljen. Egy olyan statisztikai táblázaton, amelyik ezt mutatja, hogy a fenti nyolc év alatt melyik országok államadósága nőtt a leggyorsabban a tíz első között nagyon stabil és menthetetlenül eladósodott államok egyaránt vannak. Az erősek azért adósodnak el, mert erősek, magas a befektetések hozadéka. Görögország, Portugália és Spanyolország pedig azért, mert az euró övezetbe lépett. Ezzel olyan mértékben felértékelődött a valutája, az euró, hogy a fizetési mérlege szükségszerűen negatívvá vált. Szingapúr és Kína pedig azért adósodott el, mert jelentősen leértékelve tartja a nemzeti valutáját, és nagy a külkereskedelmi mérlegének az aktívuma, és olcsóbban juthat külső forrásokhoz, mint az amennyit nála befektetve hoz. A gazdaságilag erős országokat az jellemzi, hogy oda a tőkepiacról is megy a tőke.

Azt, mi magyarok is megtanulhattuk, hogy nem a legjobb megoldás, ha a tőkés befektetők hoznak be tőkét, vásárolják fel a legjobb vállalatokat, mert azok nyeresége felett nem az ország rendelkezik. Természetesen vannak olyan külföldi befektetések, amelyekkel olyan szakmai érték, márka jövedelme jön be, amit mi nem tudnánk elérni.

Számomra az elrettentő példa az volt, amikor a Horn-kormány úgy adta el az áramszolgáltatókat, hogy garantálta azok magas jövedelmét. Erre a vásárló nemzetközi cégek elkezdték a magyarországi vállalatukra könyvelni a költségeket.

A másik szabály, minél nagyobb az ország elmaradása a világszínvonaltól, és minél nagyobb a törlesztendő adóssága, annál jobban le kell értékelni a valutáját. Az euró övezet azzal tette tönkre a mediterrán országokat, hogy megvonta tőlük a valutájuk leértékelésének lehetőségét. Ugyanakkor nagyon megkönnyítette az eladósodásukat. Alacsonyabb kamattal tudtak eladósodni. Ez volt a csalétek. Ezzel azt nem állítom, hogy tudatos volt a sokkal elmaradottabb és könnyelmű népek átverése, mert aki elég okos volt előre látni, hova vezet a mediterrán tagállamok eladósodása, visszariadtak volna a tagságuktól. Mert ma a legnagyobb veszteséget éppen az övezet kitalálói, mindenekelőtt Németországnak kell majd lenyelni.

Egy biztos, hogy nem lesz olyan mediterrán állam, amelyik képessé válik az adóssága törlesztésére, azaz csökkentésére.

Az adóság jelentős hányadának a leírását joggal követelhetik a mediterrán országok, hiszen az ilyen mértékű eladósodásuk csak azért jöhetett létre, mert a pénzpiacon a hitelezők felmérhették, hogy a mediterrán országok hitelei mögött ott áll az EU és a bankja.

Az EZ, az EFB és az IMF felelőssége olyan, mint akik a rossz adós váltóját aláírták.