Jön a demográfusok kora

A GYŰJTÖGETÉS KORA 1

A TERMELÉSBŐL VALÓ ÉLÉS. 3

AZ OSZTÁLYTÁRSADALMON VALÓ TÚLLÉPÉS 3

Kopátsy Sándor                   ED                 2012-05-27

JÖN A DEMOGRÁFUSOK KORA

Életem talán legnagyobb felismerésének tartom, hogy fajunk történetének megértéshez a kulcsot a demográfia, vagyis a fajunk létszámának alakulása jelenti. Ha nem annak a tükrében vizsgájuk a fajunk történetét, hogy milyen lett volna a népszaporulat, ha az ember nem úgy viselkedik, ahogyan a fajunk érdeke megkívánja. Azt kel keresni, hogy miért lett minden termelésre épülő társadalom emberpusztító, a többséget kizsákmányoló.

Ennek alapján két részre osztódik fajunk történelme.

I. A GYŰJTÖGETÉS KORA.

II. A TERMELÉS KORA.

A GYŰJTÖGETÉS KORA

Nyomát sem találom a magyarázatnak arra, miért volt a homo sapiens az egyetlen emberszabású, amelyik viszonylag nagyon rövid idő, párt tízezer év alatt képes volt nemcsak fennmarni, hanem a föld szinte minden természeti környezetéhez alkalmazkodni, ott fennmaradását biztosítani. Ez ugyanis egyetlen biológiai elődjének, illetve testvérének sem sikerült.

A homo sapiens volt az egyetlen faj, ami nem a nagyon időigényes, sok-sok generációs darwini szelekciója alapján idomult a természeti környezetéhez, hanem képes volt a környezetének megfelelő életmódot nagyon gyorsan kialakítani. Ezen a szinten aztán több tízezer éven keresztül stagnálni. Nem ismerünk ugyanis olyan gyűjtögető társadalmat, kultúrát, ami a viszonylag változatlan természeti környezetéből képes lett volna tovább lépni. Ez az oka, hogy a trópusi környezetben önerőből megtörtént volna a termelésre való áttérés.

Ezzel szemben két kivétel érdemelné meg a feltárást.

1. A jégkorszak vége előtt jó tízezer évvel a sarki tundrán megtörtént a kutya és a rénszarvas domesztikálása, az emberhez szelídülése, és létrejött ezzel az első termelő, pásztortársadalom. Ezt azonban a történészek eddig még figyelemre sem méltatták, pedig ez a tény sokat mondó. Tizenötezer évvel az elsős önözéses növénytermelő és a pásztorkodó állattartó osztálytársadalmak előtt létrejött egy pásztortársadalom, ami huszonötezer évig gyakorlatilag stagnál.

Mi lehetet ennek az oka?

Miért nem jött létre ebből osztálytársadalom?

Mert egyrészt nem volt természetes népszaporulata, és nagyon ritka, egymástól izolált közösségekből állt.

Miért nem volt népszaporulata?

Mert nagyon zord természeti adottságok mellett nagyon alacsony olt az embert és a rénszarvast eltartó képessége, és a nagyon mostoha adottságok között nagy volt a halálozás.

Ez már arra figyelmeztet, hogy osztálytársadalom csak ott alakulhat ki, de ott ki kell alakulnia, ahol a természeti környezet eltartó képessége magas, és a kedvező életkörülmények mellett nagy a spontán népszaporulat.

Miért élt meg tizenötezer évig kiegészítő élelemforrásként a burgonya?

Két okot látok.

Egyrészt.

Az Andokban nem volt nagyarányú természetpusztulás a jégkorszak megszűnése során. Vagyis nem volt olyan jelentős természetpusztulás, ami következtében a gyűjtögetésből való megélés lehetetlenné vált.

Másrészt.

Nem volt a szántóföldi műveléshez nélkülözhetetlen erős igavonó állat. A történészek nem hangsúlyozzák eléggé, hogy az igavonó állat jelentette az ember fizikai erejének megsokszorozást, ami a szántóföldi növénytermelés technikai előfeltétele. A két Amerikában a bölény volt az igavonásra alkalmas erejű állat, de annak az élettere nem pusztult el, tehát nem volt szelídíthető. Ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a burgonya termőterülete és a bölény élettere között a legyőzhetetlen távolság tejes izolációt jelentett. Ennek következtében az amerikai kontinensen nem alakulhatott ki földművelés.

2. A közelmúltban értesültem arról, hogy a biológusok megállapították, hogy az Andokban a burgonyát már 15 ezer éve termelték. Vagyis az éghajlat felmelegedése előtt már sok évezreddel korábban volt kapás, botos növénytermelés. Minden bizonnyal hasonló történelme van a kukoricának is.

Valószínű, a kölesnek, a búzának, az árpának és a rizsnek is van ilyen messzire visszanyúló kapás művelési múltja. E nélkül valószínűtlen, hogy ezek a gabonák készen álltak volna arra, hogy rájuk szántóvető kultúrák ilyen gyorsan kialakulhassanak.

Azt a darwinizmus sem hangsúlyozza, hogy a szelekción keresztül történő környezethez való alkalmazkodás sebessége mitől függ. Nagyon lassú az olyan fajoknál, mint az ember is, ahol hosszú a generáció, és kicsi a szaporodási együttható, és a szelekció aránya. Márpedig az embernél ez nagyon alacsony. Az ilyen fajokra ezért jellemző, hogy a nagy többségük viszonylag gyorsan kipusztul. A fajfejlődésben még a millió év is rövid. Ezzel szemen a homo sapiens rövid százezer év alatt milliárdos létszámra nőtt, szinte mindenütt megél, és az életmódja a megjelenése óta elképzelhetetlen módon megváltozott, az igényéhez alkalmazkodott. Akár csak az elmúlt száz év alatt olyan fejlődésen ment keresztül, amiről fogalma sem lehetett. A létszáma három és félszeresére nőtt. Álmodni sem lehetett volna arról, ahogyan ma milliárdok élhetnek.

Látni kell, hogy fajunk nagyon rövid történetében sem a mutáció, sem a szelekció nem játszott fontos szerepet. Mindkettőnek az órája nagyságrendekkel lassabban jár, mint amibe fajunk óriási változásai beleférnének. Mindaz, ami fajunkkal az utóbbi ötezer, különösen pedig az utóbbi száz évében történt, a darwinizmus alapján nem magyarázható.

Ma már nem vitatható, hogy a fantasztikus eredmény elsősorban a rendkívül fejlett agyunknak köszönhető. Ez, és nem a szelekció, tette lehetővé, hogy a természeti környezetünkhöz tudatosan, elképesztően gyorsan alkalmazkodjunk. Annak ellenére, hogy agyunk kapacitása elődeinknél nagyobb, ez a különbség elsősorban nem mennyiségi, hanem minőségi. Agyunk, például a leander-völgyi emberénél kevéssel fejlettebb, mégis valami olyanra képes, ami messze megkülönbözteti biológiai elődeitől. A sorsunkat már nem a darwini szelekció alakítja, hanem a saját tudatunk, felismerő képességünk arra, hogyan kell az adott természeti környezetben viselkedni. Csak ezzel magyarázható, hogy ősszüleink megjelenése után mintegy harmincezer évvel minden természeti környezetben kialakítottuk azt a sok száz nagyon eltérő életmódot, nyelveket, eszközöket, amivel fennmaradásuk biztosítva lett.

Ez a gyűjtögető életmód azonban nem eredményezett sem mennyiségi, sem minőségi fejődést. Sok tízezer év alatt alig történt változás. A rénszarvasokkal való pásztorkodás, vagy a növények kapás termelése is csak mintegy hetvenezer év után jelent meg, és egyik sem lett képes önerőből azon tovább lépni.

Ez a gyűjtögető életmódon a stagnálás abból fakadt, hogy a természeti környezetek eltartó képessége nem változott, az adott élelemforrás pedig megszabta a nagyon alacsony eltartható létszámot.

Ennek ellenére fajunk életének első kilencvenöt százalékában létszámunk több tízmillióra nőtt. De úgy, hogy a népsűrűség sehol nem lépte túl, a gyűjtögethető élelemforrás határát, de a földünk minden olyan természeti környezetében, ahol élelemforrás termett, éltek emberek viszonylag stabil számban és szinten. Mindig csak annyian, amennyi élelemforrásuk volt. A létszámuk a természet adta erőforrásoknak megfelelően ingadozott, tehát az adott térség ingadozó erőforrásainak megfelelően változott, de hosszú távon stabil maradt. A létszámuk jelentős ingadozásai viszonylag gyorsan korrigálódtak. Ha életterük eltartó képességénél kevesebben maradtak, gyorsan szaporodtak, ha túlnépesedtek, gyorsan megnőtt a halandóságuk.

A jégkorszak végét jelentő felmelegedés idején néhány tízmillió ember élhetett. Ez aligha változott volna jelentősen, ha a felmelegedés nem hoz óriási változást a kor emberiségének az életében. Becslésem szerint, ezelőtt mintegy nyolcezer éve, a kor emberiségének fele, minimum harmada olyan területen élt, ahol ma sivatag, vagy tenger van. Ezek voltak akkor a legkedvezőbb életterek. Az emberiség fele tehát nem folytathatta korábbi életmódját. Ezek nagy többsége elpusztult, kisebbségük a termelésre kedvezővé váló térségben azonban gyorsan átért a termelésre, amivel a korábbinak tízszer, százszor nagyobb népesség eltartására vált lehetővé.

Ennek következtében, szinte egyetlen évezred alatt a nagy folyamok önözésre alkalmas völgyeibe, és a csapadékban nagyon gazdag térségekben koncentrálódott az emberiség mintegy kilencven százaléka.

A TERMELÉSBŐL VALÓ ÉLÉS.

Az emberiség nagy többsége, valószínűleg, ma is gyűjtögetésből élne, ha ezt nem teszi többsége számára lehetetlenné a nagyon jelentős éghajlatváltozás, a felmelegedés, ha a gyűjtögető többség élete nem változik folytathatatlanná.

Az élet fintora, hogy fajunk, amit elért, szinte mindent, az éghajlat nagyon jelentős felmelegedésnek köszönheti. Most amikor egy újabb felmelegedés várható, a tudósok pánikba esnek annak ellenére, hogy a felmelegedés hatásai elleni védekező képességünk ezerszeresére nőtt.

Az a tény, hogy fajunk fejlődésében a legnagyobb előrelépést a többségének létét fenyegető környezeti változás váltotta ki, arra hívja fel a figyelmet, hogy Darwin valami nagyon fontosat figyelmen kívül hagyott. Fajfejődés csak változó környezetben történik. Változatlan környezetben a már kialakult állapot nem változik. A szelekció és a mutáció nem változást, hanem a változatlan környezethez való alkalmazkodás szolgálja.

A termelésre való áttéréssel a fajunk élete minőségi változtatásra kényszerült. A természeti környezetébe illeszkedő, azon nem változtató gyűjtögető ember arra kényszerült, hogy áttérjen a termelésre. Ezzel az ember a saját természeti környezetének a változtatójává vált, ami magát is folyamatos változásra kényszeríti.

Az ugyan vitathatatlan, hogy fajunk százezer éves történetében a legnagyobb változást a jégkorszak végét jelentő felmelegedés okozta, de annál nem sokkal kisebb az a természeti változás, amit az óta az ember okozott. Ennek ellenére alig találni a nyomát annak, hogyan hatott, és még inkább annak, hogyan fog hatni fajunk fejlődésére az általunk okozott környezeti változás. Alig vitatható, hogy az ember is csak változó környezetben fejlődhet. Eddig ezt a környezetváltozást az embertől független tényezők okozták. A harmadik ezredfordulóra úgy megnőtt fajuk létszáma, és a természeti erők feletti hatalma, hogy a legnagyobb környezeti változásokat már maga okozza. Az előző felmelegedésben az emberi fajnak még nem volt szerepe, a most várhatót már mi okozzuk. Mint minden környezeti változás, a most várható is, amit a faj túlél, fejlődését eredményezi. Fejdőlés csak változó környezetben lehetséges, de a változásokat nem minden érintett faj éli túl. Minél nagyobb a változás, annál több faj pusztul ki, de az egyre kevesebb túlélő annál nagyobbat nyer, ha leküzdi.

Az emberiség azonban azzal, hogy hisztérikusan fél minden környezeti változástól, a saját fejlődésének motorját akarja megállítani. Fél a nemcsak fejlődéssel, de nehézségekkel is járó változásoktól. Nincs olyan változás, aminek túlélése nem jár áldozatokkal.

A természetet változtató ember ösztönös szaporodása képtelen volt a létszámát a megváltozott viszonyokkal összhangban tartani. Túl szapora lett a megjavult életviszonyok által megszabotthoz képest.

A történészek mindmáig nem figyeltek fel erre a tényre. Nem kerestek magyarázatot arra, hogy miért vált minden termelő társadalom emberpusztítóvá.

Azért mert nem állt le a gyors népességnövekedés.

Amennyire egyértelmű az ok, hogy a lakosság gyorsan elérte a még eltartható határát, annyira biztos az is, hogy ezt a hatalom birtokosai nem ismerték fel. Az, hogy a lakosság többségét kizsákmányoló, fegyverkező osztálydiktatúra jött létre, egyértelmű általános jelenség. De az sem állítható, hogy ennek tudatos felismerésen alapuló indoka volt, mert ennek nyomát sem lehet találni. Ezért csak azt lehet utólag megállapítani, hogy minden termelő társadalom ösztönösen azt tette, amit tudatosan is meg kellett volna tennie.

Ennél azonban nem lehet jobb igazolást találni arra, hogy a társadalom felépítménye akár tudatosan, ösztönösen az alépítményének megfelelő formában kialakul. Tegyük hozzá, hogy ezt a társadalmi törvényt maga Marx sem ismerte fel. Ő is a tradicionális történelemfelfogás alapján azt képzelte, hogy ő logikai, tehát tudományos alapon elképzelte, milyen az ideális felépítmény, és azt erőszakkal nemcsak megvalósíthatónak, de működésképesnek tartotta. Nem zavarta, hogy ezzel saját elméleti felismerését cáfolja, a feje tetejére állítja.

Maradjunk a tényeknél. Az első, öntözéses növénytermelést folytató magas-kultúrák térségében a népsűrűség gyorsan a sokszorosára nőtt, aztán az a növekedés évezredre tartósan néhány ezrelékre lassult. Azért lassult le, mert a társadalom érdekének megfelelő nagyságú népesség létrejött, ennek további gyors növekedése anarchiát szült volna. Ezért olyan társadalmi felépítmény alakult ki, ami mellett leállt a növekedés. Nem azért alakult ki, mert a hatalom felismerte, mi a társadalom érdeke, és mit kell ennek érdekében tenni, hanem spontán létrejött az a felépítmény, ami a társadalom érdekének megfelelő szintre emelte a halálozást, csökkentette a várható életkort.

Marxnál sem tudatosult, hogy elmélete alapján nem lehetne bírálni a társadalom felépítményét, mert az alépítménye által determinált. Nem lehet lényegesen más, mint amilyen. Akinek a társadalmi valóság nem tetszik, annak azt kell keresni, mi determinálja, és azt hogyan lehet másként alakítani annak érdekében, hogy a felépítmény más lehessen. Marx elméletéhez a legjobban Móricz Zsigmond igazodott, amikor azt választotta jelszavának: Ne politizálj, építkezz! Más szavakkal: A tudomány, a technika nagyjai, és nem a politikusok alakítják a történelmet. Marx, és a dogmatikus marxisták lettek a saját elméletük legellentétesebb harcosai, mert mindent a politikai erőszakkal akartak megoldani.

Mi okozta a népesség növekedésének lassulását?

Maga a társadalom. Minden termelő társadalom osztálytársadalom lett, amiben a népszaporulat féken tartásáról maga a társadalom gondoskodott. A legnagyobb halálokok mögött, közvetlenül, vagy közvetve a társadalom állt. Nem azért, mert a hatalom birtokosai ezt akarták, hanem ösztönösen ezt tették.

Nem találok olyan történészi munkát, amelyik megmutatta volna, hogyan alakult volna a népesség száma, ha nem emberpusztító maga a társadalom. Elég ellne csak azt magyarázni, hogy miért gyorsul fel azonnal a népszaporulat katasztrófák, járványok, háborúk után. Mert a népesség gyorsan nő, ha a társadalom érdeke megengedi.

De nézzük meg, mi jellemzi az osztálytársadalmakat.

I. A lakosság nagy többségének jövedelmét lecsapolja az uralkodó osztály. Márpedig egyértelmű tapasztalat, hogy az átlagnál jobb termés esetén nő a születések, és csökken a halálozások száma. A szegények gyermekvállalása, és azok életben maradása elsősorban a megfelelő táplálkozástól függ.

II. A rendelkezésre álló erőforrások jelentős hányadát fegyverkezésre fordítják, és szinte folyamatos a háborúskodás. Ez a közvetlen és közvetett halálozási okok egyik legnagyobbja. Még nem láttam olyan felmérést, ami megmutatja, hogyan alakult volna a halálozás, a népszaporulat, ha a fegyverkezésre fordított összeget a jobb táplálkozásra fordítják, ha a katonák is termelnek, ha a háborúk nem járnak emberveszteséggel, járványokkal. Kiderülne, hogy a népszaporulat sokszorosa lenne a tényegesnek.

III. A szegényektől elvont jövedelmet az uralkodó osztály elpocsékolja. Ennek csak elenyésző hányadát fordítják racionális gazdasági célokra.

IV. Üldözik az ember természetes tudásvágyát. Bármennyire jellemző minden osztálytársadalomban, és azok minden vallásában az ember tudásvágyának a visszaszorítása, ennek az okára senki sem kíváncsi.

V. A nők, vagyis a létszám természetes forrását jelentők, minden osztálytársadalomban jogfosztottak. Ez is azt jelenti, hogy a társadalom számra a szükségleténél több gyermek jön a világra. Vagyis nőből több van, mint amennyit a társadalom igényel. Márpedig általános társadalmi törvény, hogy amiből több van a társadalom igényénél, annak nincs rangja. Ezért minden osztálytársadalomban a nők különösen jogtalanok.

Az a tény, hogy a jelenkori fejlett társadalomban a fenti őt, minden osztálytársadalomra jellemző vonás, megfordul, azt jelzi, hogy ott már létrejött az alépítmény, amin nem áll fenn a túlnépesedés veszélye.

Hogyan áll a jelenkori társadalomban a feni öt jellemző?

I. Az adók és elvonások súlya a jövedelmekkel fordítottan arányos. Mind az elvonás, mind a visszaosztás nivellálja a jövedelmeket.

II. A fegyverkezési kiadások súlya a tizedére csökkent. Ötven éve a fejlett világon belül nincs háború.

III. Az elvont jövedelmeket a társadalmi célokra fordítják. Az elvont jövedelem óriási többségét oktatásra, öregek eltartására, egészségvédelemre, szociális támogatásra, az infrastruktúra fejlesztésére, tudományos kutatásokra fordítják.

IV. Az ember természetes tudásvágyának kibontakoztatására törekednek. Az ilyen társadalom elsődleges célja a tudásvagyon növelése.

V. A nők egyenrangúak lettek. A fejlett társadalmakban leállt a népszaporulat, és mivel a szülők inkább fiukat akarnak, létrejön a nőhiány. Ez pedig a nők egyenrangúságát, sőt a férfiaknál nagyobb társadalmi rangját.

Annak ellenére, hogy az osztálytársadalmak öt jellemzője nemcsak megszűnt, hanem meg is fordult, még mindig nem tudatosult, hogy a modern társadalom minőségileg más, mint amilyenek az osztálytársadalom.

AZ OSZTÁLYTÁRSADALMON VALÓ TÚLLÉPÉS

Abból, hogy a túlnépesedő társdalom csak osztálytársadalom lehet, következik, hogy azon csak akkor lehet túllépni, ha megszűnik a túlnépesedés.

Marx elve alapján a társadalom felépítményét az alépítménye determinálja. Ezért azt kell keresni, hogy milyen alépítményre épül az osztálynélküli társadalom. Csak olyanra, amelyikben nincs túlnépesedési nyomás.

A túlnépesedési nyomásnak vannak az emberi faj természetéből és a társadalom mibenlétéből fakadó feltételei is.

A homo sapiens olyan faj, amelyiknek a genetikai adottsága még a gyűjtögető életmódjából fakadó, tehát nagyon magas. Tekintettel, hogy minden biológiai elődünk gyűjtögetett, a szaporodási törvényünk elődeink révén, évmilliók óta ehhez igazodott. Az ember olyan szapora, ami megfelelt a nagyon rövid átlagos életkorának, és a nagyon gyenge fizikai képességeinek. A kettő alapján nagyon szaporának kellett lennie.

Nagyon kevés figyelmet fordítanak a biológusok is arra, hogy a homo sapiens biológiailag nagyon szapora. A fejlett emlősök szaporodási ciklusa viszonylag ritka, a nőstények évenként legfeljebb néhány napon fogamzásképesek. Az ember viszonylag gyakran, egy évben egy tucatnyi alkalommal, és akkor is több napon keresztül. Ráadásul minkét nemünk szinte folyamatosan vágyik a szexuális aktusra. Ebből fakadóan a nemi érettség egész szakszán tucatnyi teherbeesés történhet meg. Ezek száma elsősorban attól függ, mennyi évet élnek meg a nők még termékeny korban.

A gyűjtögető életmódban olyan nagy volt a halálozás, ezért magas a nemi érettséget meg sem érők aránya, és olyan rövid az ebben a korban töltött élet, ezért a létszám tartása érekében nagyon magas a potenciális megtermékenyülések száma. Sokan meg sem érték a szülési korukat, sok magzatot nem hordtak ki, nagyon magas volt a gyermekhalandóság. Ennek ellenére a demográfusok csak azt mérik, hogy egy anyára hány szülés esett. Nem veszik figyelembe, hogy a leányok mekkora hányada élte meg a kort, amelyben szülhetett. A születettek mekkora hányada érte meg a felnőttkort. Ezért fordulhatott elő, hogy az egy anyára jutó szülések száma nagyon magas, 5-7 volt, mégis a születettek tört része válhatott szülővé.

Ez a magyarázata annak, hogy az egy anyára jutó születések száma, száz év alatt a felére csökkent a tényleges népszaporulat mégis megkétszereződött.

Ma azt tartják, hogy a népesség akkor stagnál, ha az egy anyára 2.1 szülés jut. Ez a szám azonban csak akkor igaz, ha a várható életkor már jóval meghaladja a 60 évet, méghozzá úgy, hogy nem magas a gyermekhalandóság, ha a leánygyerekek nagy többsége megéri az anyává válás korát.

Ezzel szemben a gyűjtögető homo sapiensnek, és biológiai elődeinek ilyen magas szülésszám kellett ahhoz, hogy a létszámukat megtarthassák. Elég volna kiszámítani, hogy fajunk életének első 95 ezer évében, a hosszú idő átlagában a spontán népszaporulat nem érte el az egyetlen ezreléket. Annak ellenére, hogy az ember által történő halálokozás nem volt jelentős.

Ma már a következő generáció értéke nem a számától, hanem a minőségétől függ.

Jelenleg az emberiség legnagyobb problémája, nemcsak a számszerű növekedés, hanem annak az összetétele. A fajunk fejlett kétötöde ugyan nem szaporodik, de a lemaradó háromötöde tízszer gyorsabban szaporodik, mint számukra elviselhető lenne.

Ráadásul a tény, hogy a gyorsan szaporodó háromötöd nemcsak az elmaradó világban van képviselve, hanem a fejlettekben is. Ahol ugyan nincs átlagos szaporulat, de ott is van olyan gyorsan szaporodó réteg, amelyik az átlagnál sokkal gyengébb utánpótlást nevel. Ez, jelenleg, a fejlett világban a legnagyobb visszahúzó erő. A demográfusok azonban ezt sem hajlandók tudomásul venni.

A lemaradó rétegek féktelen szaporodása azt jelenti, hogy hiába fejlődik, gazdagodik példátlanul gyorsan a nem szaporodó az emberiség kétötöde, a részarányuk csökken. A felzárkózásra képtelen háromötöd szaporodása ugyan lassul, de még mindig a kívánatos sokszorosa. A fajunk érdeke azt kívánja, hogy a létszáma lassan, de csökkenjen. Ezzel szemben a növekedés sebessége csökken, de még mindig nagyon gyors marad.

Száz éve kétmilliárd ember élt a földön, annak alig tizede rendelkezett olyan kultúrával, ami már akkor is egészségesen fejlődött.

Ma hétmilliárdan vagyunk, ebből egymilliárd már gazdag társadalmakban élhet, és másfélmilliárd van felzárkózóba, mert ott erőszakkal megállították a túlnépesedést. Ezeknek a szerencséseknek a száma körülbelül akkora, amennyi számára optimális otthon lehetne a föld. Azonban jelenleg már közel ötmilliárd olyan ember él, és még mindig gyorsan szaporodik, akik számára a jövő kilátástalan, és nem élhetnek a természeti környezet károsítása nélkül.

Ideje tisztázni, hogy nem a gazdag és gyorsan gazdagodó társadalmak lakossága veszélyezteti a természeti környezetet, hanem a reménytelen jövőjűek, féktelenül szaporodók.

A demográfusok azonban nem látják, vagy nem merik látni a probléma lényeget. Az emberiséget továbbra is darabban számlálják, akkor, amikor az egyedek társadalmi értéke között nemcsak nagyságrendi, de még előjel különbségek is vannak. Amíg rá nem állnak az emberek értéke alapján történő számbavételére, nem sok hasznát vesszük a munkájuknak.

Ehhez azonban mindent elölről kell kezdeni.