Tőke és Munkaerő

Kopátsy Sándor                EH                   2019 01 25

Tőke és Munkaerő

Harari

Marx fő művének a Tőke címet adta, abban a hitben élt, hogy a tőkések kizsákmányolásának a felszámolása a munkások elsődleges politikai feladata. Elhitte, ha a munkások kerülnek hatalomra, azok létre fogják hozni az általa ideálisnak tartott kommunista társadalmat. Meg kell ragadni a politikai hatalmat, és spontán létrejön az általa ideálisnak tartott, tőkésektől megszabadított társadalom.

Neki ugyan fogalma sem lehetett arról, hogy milyen társadalmi alépítményt fog hozni a tudományos és technikai forradalom. Nagyobb hibája mégis az volt, hogy a tőkés osztálytársadalom ugyan nem tökéletes, de azt nem ismerte fel, hogy az ember múltjának mégis a legjobb társadalma volt. Azt ugyan ennek ellenére állítani lehetett, hogy minden előző társadalomhoz képest magas csúcsot jelentett. Nem vette tudomásul, hogy a fajunk társadalmi fejlődési sebessége egyrészt gyorsult, és egyre fejlettebb formákban jelent meg.

Arra nem is kereste a magyarázatot, hogy miért tételezheti fel az általa elképzelt kommunista társadalom után már nincs is továbblépésre szükség, mert az a társadalom már tökéletes beteljesülés lesz.

Nem emlékszem olyan utalására sem, hogy a homo sapiens az eddig megismert legtökéletesebb faj lett. Az utóbbi mintegy tízezer évben a létszáma ezerszeresére növekedet, és a földön lévő biológiai élet, a növények és az állatok öthatodát az igényei szolgálatába állította. Harari könyvét azért tekintem klasszikus tudományos műnek, mert bebizonyította, hogy fajunk eddigi életének 98 százalékában egy ritka emberszabású állatként élt a természeti környezetébe szervesen beépülve. Ezt ő azzal illusztrálta, hogy az ember közel 500 évig egy viszonylag ritka emberszabású állatként élt, mint kisbetűs homo sapiens. Csak alig tízezer éve lett az emlősállatból ember, isten teremtménye, nagybetűs Homo sapiens, vagyis egy óriási minőségi ugrással a természetbe szerepet játszó ritka állatból, a természetet szolgálatába állító ember. Életem egyik nagy élménye lett Harari egyetlen ábrája, amiben azt ábrázolta, hogy a Dél-Afrikában közel félmillió éven keresztül egy jelentételen állat, egyik emberszabású majom volt. Az utóbbi tízezer évben azonban a földön élő növények és állatok négyötödét nemcsak a maga szolgálatába állította. Ezerszeresére növelte létszámát. Harari mércéjével mérve, a legnagyobb súlyú emlős lett.

Milliószorosára növelte a fizikai képességeit. A gyűjtögető korban még a fajunk szinte minden testi képessége szegénynek bizonyult a versenytársaihoz képest. Jelenleg nincs olyan fizikai képesség, amit az eszközeivel nem múlik magasan felül a legnagyobb állati képességeken. Az állatoknál százszor gyorsabban közlekedünk, sok ezerszer nagyobb fizikai erőt tudunk kifejteni, milliószor jobban tudunk egymással kommunikálni.

Megháromszorozta nőtt az átlagos várható életkorunk. Ez talán a legkisebb növekedés, de még így is példátlan az állatok világában.  

Negyedével megnöveltük a testmagasságunkat. Ez nekem egyik kedvenc társadalmi mutatóm. Nemcsak azért, mert minden történelmi korban az elért életszínvonal legjobb mutatója, hanem azért is mert magyar találmány. Középiskolás koromban az egészségügyet tanító tanárunk volt, akit a szakma mindenütt az ő találmányának ismeri el. Kaposváron egy zsidó gyermekorvos volt, aki a Kiegyezés óta a 44-es Somogyi Gyalogezred sorozási adatit dolgozta fel haláláig.

Itt nem tudok elhallgatni egy tényt. Véli doktor kimutatása szerint 1867-2010 között a besorozott katonák testmagasága a Rákosi korban nőtt a leggyorsabban. Ezt én sem tudtam elfogadni, utánajártam. Kiderült, hogy a magyar nép táplálkozása valóban akkor javult a legjobban. Akkor lett először minden falusi családnak saját földje, megtermelt kenyérgabonája. Akkor volt a legnagyobb a kenyérfogyasztás, a keresetekhez viszonyítva a legolcsóbb a kenyér, akkor vált általánossá a munkahelyi érkeztetés, jelentek meg a konzervek és a hűtőszekrények, akkor volt történelmünkben először mindenkinek munkája.

A tőkésosztály társadalma.

Marx a korának legnagyobb társadalomtudósa a saját társadalmát embertelennek minősítette, holott az a múltjánál toronymagasan jobb társadalom volt. Marx korában Nagy Britannia, a tőkések első ipari és katonai szuperhatalma volt. Furcsának tűnik, hogy ebben a birodalomban egy történelmi materialista társadalomtudós a tőkések osztálytársadalmát életképtelennek minősítette, és erőszakos megdöntésére, és az általa ideálisnak tartott kommunista társadalommal való lecserélésére biztatta.

Említést sem találtam arról, hogy Marx korában az angol munkások testmagassága, az életkörülmények minősségének a legjobb mércéje annyira megnőtt, hogy a flottában emelni kellett a szintek közti magasságot.

A tőkések kizsákmányolása nem azért volt, mert a tőkések voltak a munkaadók, hanem azért mert tőkehiány és munkaerő felesleg volt. A tőkések és a munkások közti osztozkodást csak akkor lehetne igazságtalannak minősíteni, ha megvizsgálta volna a munkások kínálatának és a tőkések munkaerő igénye között egyensúly lett volna. Ekkor megláthatta volna, hogy több volt a munkás, mint amennyit a tőkések foglalkoztatni képesek voltak. Minden osztálytársadalmában több volt a munkára alkalmas munkaerő, mint amennyit az uralkodó osztály, a rabszolgatartók, a fölesurak, illetve a tőkések igényeltek.

Marx óvakodott attól, hogy tudomásul vegye a termékek és a szolgáltatások ára nem az étékük körül ingadozott, hanem azt kereslet és kínálat aránya alakította. A tőkések sem rendelkeztek olyan képességgel, hogy a munkaerő árát alakíthassák, hogy eleve képesek a kizsákmányolásra, függetlenül attól, hogyan aránylik a tőke munkaerő igénye a munkaerő kínálatához képest.

Marx a korábbi társadalmakat is olyanoknak minősítette, hogy azokban a rabszolgatartók, illetve a földesurak azért voltak kizsákmányolók, mert embertelenek voltak. Nem vette tudomásul, hogy a minden osztálytársadalmat jellemző kizsákmányolásnak közös objektív oka volt, a munkaerő gyorsabb szaporodása, mint a társadalom foglalkoztatási kapacitása.

Azt nemcsak Marx, de Harari sem ismerte fel, hogy a homo sapiens kora akkor fordul, amikor a gyűjtögető homo sapiens a magát munkájával eltartó Homo sapienssé vált. Ezzel az életfenntartási forma változással az járt, hogy amíg a gyűjtögető ember várható életkora és szaporasága között egyensúly volt, a magát munkával eltartó Homo sapiens életkora meghosszabbodott, ennek következtében túlszaporodó fajjá vált.

A tudomány fajunk történetében ezt a változást úgy értelmezte, hogy a még ritka és kiszolgáltatott állat volt fajunk, amikor azonban az agyának a fejődése felszabadult isten teremtménye lett, és az uralma a természet felett felgyorsult.

Ezt Marx figyelmen kívül hagyta, csak azzal foglalkozott, hogy korában milyen társadalmi változásra volna szükség. Harari viszont arra vállalkozott, hogy fajunk jövőjének megfejtéséhez előbb a viszonylag rövid múltjának a feltárására van szükség. Első két könyve ennek érdekében példátlan szolgálatot tett.

A most megjelent könyve azonban arról tanúskodik, hogy a Homo sapiens rövidútjának fő problémáját nem értette meg. A biológia órájával mérve ez az alig tízezer év nagyon rövid idő mégis példátlan eredményt hozott. Fajunk a bolygóját a szolgálatába állította. Fajunk ugyan szinte azonnal kíváncsi volt arra, van-e élet más égitesteken. Erre a kérdésre a választ rossz úton kereste és keresi, mert azt kutatja a világűrben, hogy hol van olyan égitest, ahol az életkörülmények hasonlóak a földünkéhez. Vagyis azt keresik, hogy hol jöhetett létre az élet. Azt fel sem vetik, hogy a létrejött élet számára hol voltak olyanok a feltételek, hogy a létrejött élet fejlődése is megtörténhessen. Azzal szinte senki sem foglalkozik, hogy mitől függ a létrejött élet fejlődése. Nincs ugyan okunk azt feltételezni, hogy a földünkön létrejött élet fejlődési sebessége maximális volt. A milliárd lehetőségek között az egynek ismerete ugyanis nem jogosít fel arra, hogy azt az optimumnak minősítsük.

Azt ugyan tudományosan elfogadott ténynek tekinthetjük, hogy a földünkön az élet fejlődési sebessége annak volt köszönhető, hogy bolygónkon nagyon változékonyak voltak a már létrejött élet adottságai. Nem vagyok csillagász, nem is érthetem, hogy miért történt bolygónkon viszonylag sok olyan változás, amihez a rajta megjelent életnek igazodni kellett.

Véleményem szerint, a bolygónkon történt változások a rajta kialakult élettől függetlenek, a jelenlegi az első, amint a rajta kialakult élet okoz. A jelenlegi felmelegedést nem a nap-rendszeren belüli változás, hanem a rajta kialakult élet csúcsát jelentő fajunk okozott. Fajunk az utóbbi tízezer év során, azon belül is leginkább az utóbbi száz évben úgy rendezkedett be, ami a légkörünket jelentősen átalakította. Az életmódunk olyan légköri változásokat okozott, amelyek hatására nő a bolygónk éghajlatának a hőmérséklete.

Ennyi is bőven elegendő annak bizonyítására, hogy a jelenlegi felmelegedés minőségében teljesen más, mint a megelőzők. Azoknak a létrejöttében nem volt szerepünk, a jelenlegit pedig mi okozzuk.

A Homo sapiens túlnépesedő faj lett.

A gabonatermelő és az állattartó, majd az iparban és a szolgáltatásokban dolgozó ember jobban és rendszeresebben táplálkozott, ezért nőni kezdett a várható életkora. Egyre tovább élt, és ezért gyorsabban szaporodott, mint amennyi munkaalkalmat a technikai fejlődés biztosított. Ebből az fakadt, hogy minden osztálytársadalom képtelen volt arra, hogy a lakosságának a spontán szaporodása számára elegendő munkaalkalmat teremtsen. A túlnépesedést az uralkodó osztály csak a halálozás fokozásával tudta mérsékelni. Az fel sem merült a társadalomtudósokban, hogy mi okozza azt, hogy mindhárom osztálytársadalomnak közös jellemzője volt a halálozás okozása, annak ellenére, hogy mégis az osztálytársadalmakat a túlnépesedés jellemezte. Fel sem vetődött senkiben hogyan alakult volna a társadalmak túlnépesedése, ha nem jellemezte volna azokat a lakosság túlnépesedése, a háborúzások okozta ember és vagyonpusztítás, és nem üldözték volna az ember tudásvágyát.

Először a már gazdag puritán társadalmakban vált jellemzővé a fogamzásgátlók általános használata, aminek köszönhetően olyan alacsonyra csökkent a gyermekvállalás, hogy leállt a népesség növekedése. Erre ezek a társadalmak azzal reagáltak, hogy fajunk életben először ezek a társadalmak a gyermekvállalás anyagi támogatásával igyekeztek a szülők által vállaltnál több gyermek vállalását, ami már megszűntette a halálozás fokozásának szükségességét. Olyan társadalom mégsem alakult ki, amiben az állam erőszakkal kényszerítette volna a szülőket több gyermek vállalására.

Ezt először a puritán, de még szegény és elmaradott Kínában a marxisra rendszer ismerte fel, és erőszakkal vezette be az egyelten gyermek vállalását. Ezzel azonnal felszámolta a kizsákmányolást, elindította az egy főre jutó jövedelemnek és vagyonnak a példátlanul gyors növekedésélt.

Kínában kiderült, hogy a tőkés csak akkor képes a munkásai kizsákmányolására, ha azokból a kínálat nem nagyobb, mint a tőkések munkaerő igénye.

Az elmúlt hatvan év tapasztalati alapján már egyértelmű a válasz, hogy a munkások kizsákmányolásának az volt az oka, hogy a homo sapiens ösztöne sokkal gyorsabb népesség növekedést hoz létre, mint amire a gyűjtögetés idején jellemző 25 év körüli várható életkor mellett szükség volt. Amennyit foglalkoznak a demográfusok a népesség növekedésével, annyira fel sem említik, hogy fajunk a gabonatermelő és a pásztorkodó társadalmakban túlszaporodó fajjá vált. A homo sapiens lett az első faj, amelyik életében a várható életkor alaposan megváltozott, a szaporodási ösztön viszont változatlan maradt.

Az önözéses gabonatermelő és pásztorkodó kultúrákban néhány generáció alatt is jelentősen megnőtt a várható életkor, ennek következtében a lakosság szaporasága. Szinte azonnal megjelentek a felesleges munkaerőt foglalkoztató közmunkák. A gyűjtögető életmódunkban is előfordultak közfoglalkozások, ennek klasszikus példája volt Stonehenge. Ezek többsége ott történt, ahol a dagály által visszahagyott puhatestűek kevés munkával, nagyon könnyen elérhető táplálékozást biztosítottak. Nem véletlen, hogy ezek többsége Európa Atlanti óceáni síkságain történt. Az ilyen jelentős dagályú síkságokon a könnyen összegyűjtött puhatestűket a tenger gyümölcseinek hívják. Véleményem szerint, ezek a viszonylag kis területek jelentették számunka az első táplálkozási forradalmat, ami az agyfejlődésünket felgyorsította.

Ma már tudjuk, hogy fajunk többségének a táplálkozási forradalma csak akkor történt, amikor az emberiség többsége is képessé vált arra, hogy a nagy ragadozókat tűzzel elzavarja a zsákmányától. Az így megszerzett dögöt birtokába vehette, a húsát és a csontok velőjét megsütötte, megfőzte ezzel nemcsak emészthetővé, de fertőtlenítetté is tette.

A dagály által visszahagyott puhatestűeken a madarak milliói ma is táplálkoznak. Az ilyen tengerpartokon olyan dombra épült olyan falvak is találhatók, amik évezredek óta a gyűjtögetők települései voltak, és alattuk a lakóhelyük a sok ezer év alatt eldobált kagylóhéjak, csigaházak dombbá nőttek.

A gyűjtögető népek életterének azonban talán egyetlen százaléka volt a dagályok által naponta meglátogatott síkság. Az emberiség óriási többsége ettől nagyon más adottságú területeken élt.

Ezért a fajunk sorsát átalakító táplálkozás forradalma a nagy macskák által uralt élettereinkben történt. Az ember lett az első olyan emlős, amelyik a húst megsütötte, megfőzte, füstöléssel tartósította. Ezt is csak a megjelenése óta eltelt időnek utolsó tizedében történt.

Éppen a közelmúltban állapították meg amerikai és belga tudósok, hogy az emberszabású majmok génjeiben egymillió éve jelent meg az az elem, ami lehetővé tette a viszonylag gyors agyfejlődést, de csak akkor, ha annak energiaigényét a táplálkozás biztosította. Ez a biztosítottság azonban csak a fajunk életének az utolsó egyetlen százalékában történt meg azzal, hogy a homo sapiens a ragadozóktól elrabolt zsákmányt megsütötte, megfőzte, a gabona magjait megtörte, élesztővel erjesztette, és megsütötte, illetve megfőzte. A tápláléknak ez az emészthetőbbé tétele biztosított a táplálkozásnak annyi energiát, hogy a homo sapiens agya fejlődhetett. Ezzel lett a homo sapiens állatból isten teremtménye, nagybetűs Homo sapiens. Ez ugyan most lett tudományosan bizonyított, az emberteremtést minden mitológia mégis erre az időpontra tette. Nehezen magyarázható, hogy annak ellenére, hogy fajunk, a homo sapiens mintegy 500 ezer éve már létezett, a teremtése idejét mégis ösztönösen oda tette, amikor már a táplálékát emészthetővé tette. A fajunk eredetét minden mitológia, időszámítás oda tette, amikor a táplálkozásunkat nemcsak megtermeltük, de emészthetőbbé is tettük.

Annak azonban nyomát sem találtam, aki felismerte a tényt, hogy a jobb táplálkozás egyúttal a várható életkorunk meghosszabbodásával, a szaporaságunk felgyorsulásával is járt. A jobban táplálkozó ember várható életkora elkezdett növekedni, és ezzel túlnépesedő fajjá vált.

A Homo sapiens túlszaporodó faj lett.

Fajunk utóbbi tízezer éves történetét azért nem érhettük meg, mert nem vettük tudomásul, hogy a hosszabb éltünk felgyorsította szaporodásunkat is.

Harari még abba a túlzásba is esett, hogy amíg a múltukban a fő halálozási fő oka az alultápláltság volt, a jelenkorban a fő halálok túltápláltság lett.

Európa nyugati felén megszűnt a túlnépesedés.

A két világháború közti fasizmusok lelkes hívei voltak a minél nagyobb gyermekvállalásnak, mert az erőszakos terjeszkedésüket a nagyobb katonai erejükkel kívánták megvalósítani. A nők nagyobb szerepét sem a gazdaság teljesítményének a növelésére, hanem a minél több gyermek felnevelésére kívánták fordítani.

A fasizmusok háborús veresége után a nagyon gyorsan elterjedt a tudomány által megoldott fogamzásgátlás általános használata. Ennek, és nem a politikai hatalom akaratának köszönhetően, a létszám újratermelését biztosító szint alá csökkent a gyermekvállalás. Még a demográfusok sem ismerték fel, hogy elsősorban ennek köszönhetően, az államok gyermekvállalás támogatása ellenére, csökkenni kezdett Európa nyugati felén a lakosság száma. A már gazdag, puritán lakosságú tőkés osztálytársadalmak átalakultak gyorsan gazdagodó jóléti társadalmakká. Ezt az összefüggést a történészek máig sem ismerték fel. Nyoma sem található annak, hogy az európai jóléti társadalmak a népességük csökkenésének köszönhetik, hogy a dolgozókat kizsákmányoló tőkések politikai uralma megszűnt, és fajunk történetében először a lakosság egészének érdekét szolgáló, találóan jólétinek nevezhető társadalmak alakultak ki. Ezt megelőzően a fejlettebb társadalmakban csak az uralkodó osztály, a rabszolgatartók, a földesurak, és végül a tőkések voltak gazdagok. Jelenleg a legfejlettebb társadalmakban még a társadalom által nem foglalkoztatottak is irigylésre méltón élnek az emberiség kétharmadában élő dolgozókhoz képest.

A jelenlegi emberiség egyötöde él olyan jóléti társadalmakban, ahol a lakosság legalsó tizede is jobban él, mint az emberiség lemaradt háromötödében a lakosság foglalkoztatott kétharmada. Ezért ma közel kétmilliárd ember egyetlen reménye, hogy a jóléti államokba költözhessen.

Akik spontán érték el a milliárdok által irigyeltséget?

Ezt a világ tíz legfejlettebb országának a példája mutatja. Ezek sorrendje: Norvégia, Dánia, Kanada, Svédország, Finnország, Ausztrália, Új-Zéland, Svájc, Hollandia és az Egyesült Államok. Ebből hat viszonylag is európai, nemzeti állam, négy pedig az óceánokon túli, még ritkán lakott, vegyes etnikumú lakosságú, volt angol gyarmat. Az előbbiek lakossága a példátlan jólétük ellenére csökken. Az utóbbiak az egyetlen jelentős számú bevándorlók legfeljebb egyetlen százalékát, előzetes szelekciójuk után befogadni hajlandóak.

A már fejlett és gyorsan fejlődő kelet-ázsiai országok eleve túlnépesedettek, kulturálisan türelmetlenek az idegen etnikumokkal szemben még akkor is, ha azok minősége kiváló. Ilyen Japán, ahol a munkaképes korú lakosság gyorsan csökken, és ahol a nők foglalkoztatása példátlanul alacsony.

A gyorsan növekvő lakosság lehetetlenné teszi a sikert.

A kínai marxistáknak abban a Kelet-Ázsiában kellett az egy lakosra vetített mutatókban a gyorsan növő kulturális környezetben felzárkózni, ahol a kisebb országokban a népszaporulat már leállt. Japán, majd a négy kis tigris felzárkózott a világgazdaság élvonalába annak köszönhetően, hogy ezekben a második világháború után általánossá vált a fogamzásgátlók használata, ennek köszönhetően, az lakosság újratermelés szintje alá csökkent. Ezt kiegészítette az a Nyugaton nem hangsúlyozott tény, hogy a lánygyerekeket a családnak élésre, nem a társadalmi munkamegosztásba való beépülésre nevelték. Ehhez járult még az is, hogy a kihordott magzatokban tíz százalékkal kevesebb lény, leendő anya született, mint fiú.

A kínai politikai vezetés arról is értesült, hogy Európa nyugati felében a fogamzásgátlás elterjedésének köszönhetően leállt a túlnépesedés, és megindult a gyors gazdagodásuk. Ezzel szemben Kínában elsősorban az egészségügyi szolgáltatásoknak és a mély szegénység felszámolásának köszönhetően 3 százalékkal, 70 millióval nőtt a lakosság száma. Ezek felnevelési költségével, és vagyonnal való ellátása felemésztette az egy lakosra jutó vagyon növelésének lehetőségét.

A kínai kommunista diktatúra ugyan nem publikálta az 1990-es reformjának a kidolgozása részleteit, de tény, hogy ők voltak az első marxisták, akik a gyors népszaporulat hátrányait a gyakorlatban érezték.

Amennyire érthető, hogy a gazdaság piacosítása népszerű, a gyermekvállalás pedig népszerűtlen volt a kínai közvélemény számára. Az sem vitatható, hogy a magas gyermekhalálozáshoz, és a rövid élethez szokott kínai kultúrában a gyermekvállalás virtus volt, és az egyetlen gyerekvállalásra történő hatósági kényszerítés kegyetlen beavatkozás volt. A társadalom számára optimális gyermekvállalás olyan, amelyikben a családok iskolázottságához, és jövedelmével arányos a vállalt gyermek száma.

A politikusoknak általában nem a legjobb, hanem mindig a legreálisabb megoldást kell keresni. Abban látom az Orbán Viktor legnagyobb erényét, hogy nem az elméletileg a legjobb, hanem mindig a választók számára a legjobban elfogadott megoldást választja. Ezért veszem tudomásul, hogy az EU választások előtt nem a minél értékesebb, hanem a minél nagyobb számú gyermekvállalást támogatja. Jelenleg az EU befogadási mániájának a megállítása a fontos, ahhoz pedig népszerűségre van szükség.

Mit gondolna Marx a marxista Kínáról

Kopátsy Sándor                EH                   2019 04 02

Mit gondolna Marx a marxista Kínáról.

Karl Marx a 19. század egyik legnagyobb társadalomtudósa volt, hitvallása szerint történelmi materialista akart lenni, de a sors fintora révén valláslapító lett. Vallása pedig példátlan gyorsan világvallások egyikévé vált. 1883-as halála után alig 35 évvel a cári feudális Oroszország 1917-ben már Európa keleti, főleg ortodox keresztény népei már a bolsevik marxista párt Szovjetunió vezetése alatt állt. Ez a párt fő céljának a kommunista társadalom előszobájának, a szocialista diktatúrának az építését tekintette feladatának. Ekkor a nyugat-európai fejlett tőkésállamokban már erősek voltak már jelentős politikai erőt jelentetek a mérsékelten marxisa szociáldemokraták, s latin országokban pedig az euró kommunista pártok.

A második világháború után. Jaltában az Egyesült Államok elnökének akaratából a bolsevik Szovjetunió felügyeleti jogot kapott a megosztott Németország keleti tartományai, és az ettől keletre lévő országok felett. Ezek az országok így gyorsan áttértek a „marxista hitre”. Őket gyorsan követte Kína, Észak-Korea, Vietnám Kuba és egy sor kisebb-nagyobb ázsiai-afrikai ország. A marxizmus abban a tekintetben tehát nagyon sikeres volt, hogy világvallássá emelkedett alig hatvan évvel a profétája halála után. Igaz, a gyors terjedés annak is köszönhető volt, hogy Szovjetunió költséget nem kímélve fegyverkezett és terjesztette az ideológiáját. A kommunikációs technika forradalma felgyorsította a marxizmus terjesztését.

1990-ben a bolsevik marxista diktatúra, a Szovjetunió szétesésével és az utódállamok és a csatlósok mindegyike, ugyan nagyon eltérő mértékben, de feladta a marxista diktatúráját. Ezzel egy időben a kommunista Kína a történelem legnagyobb nemzeti birodalma gazdaságát piacosította, a túlnépesedését pedig leállította. Ezzel Kína a világ legnépesebb, az emberiség ötödé jelentő, keményen puritán országa minden várokozást messze felmúló birodalma lett. Kína 1990 utáni története váratlanul azt is felismerte, hogy nem elég a puritanizmus, a sikernek van további két feltétele, a gazdaság piacosítása, és a népesség növekedésének megállítása. Kínában ez nemcsak megfér a marxizmussal, de éppen ez az igazi marxizmus.

Ezt az írást azért kezdtem el, mert elgondolkodtam azon, mit szólna a feltámadt Marx ahhoz, amit Kína 1990 óta csinál?

Weber két tévedése

Marxot a történelem legnagyobbjai egyikének, zseninek tartom, de az ő korában még senki nem sejthette, hogy a gyarmatbirodalmak hatalma és kizsákmányolása megszűnik, hogy az Egyesült Államok lesz emberiség első, az egész világra kiterjedő szuperhatalma és hogy alig harminc éven belül mellé társul a Kommunista Kína.

Marx számára egyértelmű volt, hogy a fejlettebb társadalmak lesznek előbb kommunisták. Azt csak a követői emlegetik, hogy öreg korában már felvetette a gyengébb társadalmakban a tőkésosztály uralmának a felszámolását. A túlnépesedés veszélyét kortársa Malthus már akkor felvetette, amikor a gyarmattartó tőkés társadalmakban az 1-2 ezrelékes népszaporulat megkétszereződött. Azt senki sem sejtette, hogy 4-5 százalékos, akár ötvenszeres népszaporulat is létrejöhet.

Viszont Max Weber volt az első, aki felismerte, hogy a puritanizmus a többi viselkedési kultúránál hatékonyabb. Ezt azzal fogalmazta meg, hogy csak a protestáns népek képesek a többi kultúránál hatékonyabb felépítményt építeni, és működtetni. Ezzel elsőként találta meg valaki a történelmi materialisták között, aki felismerte, hogy a tőkésosztály társadalmán túllépni másoknál sokkal eredményesebben csak a puritán népek képesek. Weber felismerése maradéktalanul megvalósult, mert a világ legfejlettebb és a leggyorsabban fejlődő társadalmai mindegyikében a lakosság többsége puritán.

Weber abban ugyan tévedett, hogy puritán viselkedésű népek csak protestánsok. Ez már Európában sem igaz, mert a németek, franciák, olaszok és szlávok mindegyike puritán módon viselkedik. Még nagyobb tévedése az volt, hogy ő sem ismerte fel, hogy az európai protestáns népeknél a távol-keleti népek még a Nyugat protestánsainál is puritánabbak, és többször annyian vannak. Amiről nemcsak Malthusnak, de Marxnak sem volt fogalma hogy a társadalom fejlődése eleve lehetetlen néhány ezreléknél gyorsabb népszaporulat esetében.

Az máig fel sem merült, hogy meg kell állítani a lakosság gyors növekedését. Ezt még az 1990-es reform esetében is meglepetéssel fogadtuk, hogy 1990-ben szinte máig nagyon szigorúan és egységesen egyetlen gyermeket vállalhattak a városokban lakó kínaiak. Ez annál is inkább így éreztük, mivel minden jóléti társadalom a gyermekvállalás olyan állami támogatását működteti, ami kontraszelekciót eredményez, vagyis minél szegényebbek és iskolázatlanabbak a szülők, a tényleges ráfordítással fordítottan arányos állami támogatást élvezhetnek. Holott a fordítottja volna a társadalom érdeke, minél jobbak a családi adottságok, viszonylag annál kevesebbet vállal az állam. Ezt ugyan nehéz bizonyítani, mert még a mérése is tilos. A jelenkori társadalom legnagyobb értéke a kiváló munkaerő. Az országok népességének nagysága nem előny, hanem hátrány, ha a lakosság kevert kultúrájú. Ezt bizonyítja a tény, hogy a hat leggazdagabb európai ország Norvégia, Dánia, Svédország, Finnország, Svájc és Hollandia lakossága 15 milliónál kisebb.

Elgondolkodtató, hogy ma az átlagkeresetekben néhány volt szovjet tagállam és csatlós is megelőz minket. Mi a rendszerváltás előtt a legvidámabb barakk voltunk. Jelenleg az átlagkereset országunkban kereken 200 ezer forint. Ezzel szemben Szlovéniában 340, Csehországban 246, Horvátországban 230, Lengyelországban 225, Szlovákiában 220, Lettországban 206 ezer forint. Kelet-Németországban 690 ezer forint, mintegy tíz-húsz százalékkal a német országos átlag alatt. van.

Ha valaki az első világháború előtt azt jósolja, hogy száz év múlva a szlovákok tíz százalékkal előttünk járnak, de még a horvátok is kicsivel nálunk jobban keresnek, vagyis Trianonnak köszönhetően, ez a két nép is jobban járt. Senki sem képzelte el, hogy az önálló Csehországban mára az átlagbér negyede lesz, mint Ausztriában, ahol jelenleg alig valamivel Németország mögött van.

A Trianon előtti és a mai szembeállítások sokat segítenek minket, magyarokat, hogy Trianont a második száz évben jobban megértsük, mint az elsőben.

A népszaporulat az utóbbi száz éve Európában.

Azt ugyan hetven éve felismertem, hogy az 1-2 ezreléknél gyorsabb népszaporulat elviselhetetlen. A tényszámok ennek tízszerese felett volt. Európában a népesség növekedését az elmúlt száz évben mégsem elemeztem. Csak a kínai reform után döbbentem rá, hogy ebben a tekintetben mekkora fordulat következett be a Nyugaton. A 20. század első felében még minden európai országban a túlnépesedést csak a többség nyomora, a háborúzások és a magas halandóság tartotta vissza. Európában a 20. század közepén a fogamzásgátlók elérhetősége a szülők számára biztosította a gyermekvállalás szabályozását, ennek következtében népességvesztés történik Európában. Erre az érintett államok azzal reagáltak, hogy bevezették a gyermekvállalás állami támogatását. Ez az állami támogatás azonban kontraszelekciót okozott. Minél szegényebbek voltak a családok annál több gyermeket vállaltak. Senki sem ismerte fel, hogy a vállalt gyerekek számához igazított állami támogatás éppen akkor teremtett kontraszelekciót, amikor a munkaerő értéke szinte csak a minőségétől függ. Amennyire azt a közvélemény látta, a politikai elit nem veszi tudomásul. Csak olyanokkal találkoztam, akik még a ténylegesnél is súlyosabbnak ítélték meg a kontraszelekciót. Ugyanakkor a hivatalos politika ebben fajgyűlöletet lát. Annak ellenére, hogy a tudományos és technikai forradalom a munkaerőt a minősége alapján értékeli, a politika és a pedagógia csak a mennyiségét látja.

Pedagógusként megdöbbenten ismertem fel, hogy a történelemben az olyan szakmák oktatása, amiben hiány van, eleve piacos volt. A művészeket és a hívatások sportolókat az ókorban is adottságaik tekintetében homogén csoportokban, a politikától függetlenül képezték. Az ókori görög társadalmakban a kiváló művészek és sportolók, származásuktól függetlenül arisztokraták voltak. A beiskolázásuk nem származási, hanem képességi alapon történt.

Ez eleve így volt, és máig is így maradt. Művészetekben és sportokban az oktatásunk a világ élvonalába tartozik, a közoktatásunk azonban egyre romlik. Gyermekkorom középiskoláiban csak a politikai elit, az úri középosztály, a zsidó polgárság és a falusi tehetségek kis hányada tanult. Ez a társadalmi összetétel garancia volt arra, hogy a magyar középfokú képzés világszínvonalú volt. Az egyetemeken pedig még ennél is nagyobb volt a szelekció.

Marxnak arról sem volt fogalma arról, hogy az egészségügy forradalmának köszönhetően az elmaradt társadalmakban a népesség növekedése 3-4 százalékos is lehet. Ugyanakkor a fejlett tőkés osztálytársadalmakban, a huszadik század tudományos és technológiai fejlődésének köszönhetően a Föld minden részén társadalmi fejlődés nélkül megsokszorozódott a népesség növekedése. Ez nemcsak Marx korában, de még a 20. század első harmadában is elképzelhetetlen volt. De azt is csak most kezdik felismerni, hogy a társadalmi fejlettséget nem lehet csak az országok nemzeti jövedelme növekedésével mérni, hanem csak több olyan mutató eredőjével, mint az egy főre jutó jövedelem és vagyon, a várható életkor, és az iskolázottsággal. Ezek az adatok rendelkezésre állnak, hiszen az ENSZ immár csaknem hatvan éve méri ezt, de a mai közgazdaságtan még mindig alig használja.

Mindig hiányoltam a negyedik mérőszámot az egy főre jutó nemzeti vagyont. Engem egy könyv terelt a népszaporulat vizsgálata felé, amelyik bebizonyította, hogy az egy főre jutó jövedelem és vagyon aránya minden kultúrában viszonylag állandó, de a kultúrák között nagyok a különbségek. Ennek során döbbentem rá, hogy az 1-2 ezreléknél gyorsabb népszaporulattal járó vagyonigény, különösen a puritán kultúrájú népek esetében, már elviselhetetlen felhalmozási igénnyel jár. E

Rácz Jenőnek és z a könyv az 50-es évek elején jelent meg. A szerzői Rácz Jenő, a forintot bevezető kisgazdapárti pénzügyminiszter miniszter és Bródy András akadémikus közgazdász. A címe: A tőkés társadalmak vagyonigénye. Ez a könyv győzött meg arról, hogy mi volt az alapja Max Weber felismerésének, hogy a kultúrák között csak a puritánok lesznek képesek a többi kultúránál hatékonyabb társadalmi felépítményt létrehozni. A nyugati kultúrák közül ugyanis a protestánsok vagyonigénye volt és maradt a legnagyobb. Márpedig minél nagyobb egy kultúra viszonylagos vagyonigénye, annál alacsonyabb lakosságnövekedést képes elviselni. Akkor, és az óta is, néhányszor felmértem Magyarország etnikumainak a viszonylagos vagyonigényét. Ez az utóbbi száz évben nem változott.

A világháború előtt a magyarországi etnikumok közül a magyar zsidóságnak volt a legmagasabb a jövedelme, de ehhez viszonyítva is négyszeres volt a vagyona. A protestáns magyarok és svábok vagyona a jövedelmükhöz képest háromszoros, a katolikus magyarok jövedelmükhöz viszonyított vagyona kétszeres volt. A katolikus parasztságnak a protestánsokéhoz képest kisebb vagyon elsődleges oka a nagyobb számú gyermekvállalásuk volt. A Trianon előtti Magyarországon a legkisebb jövedelme és vagyona az olyan, sokszor csak megtűrt nemzeti kisebbségeknek, mint a szlovákoknak, a ruténeknek, románoknak, a szerbeknek és a horvátoknak volt. Minden etnikum között a legszegényebb cigányság vagyon még az éves jövedelmüket sem érte el.

A Trianon utáni Magyarországon az etnikumok viszonylagos vagyonaránya számottevően változott, a zsidóságé csökkent – nem utolsósorban a Horthy-korszak elnyomó törvényeinek köszönhetően, - a magyaroké viszont nőtt. Ezt kimondani még száz év után is hazaárulásnak számit, mégis leírom, az ország lakossága jobban élt, él, és több a vagyona, mint ahogy az egész Kárpát-medencére kiterjedő országban volt. Ezért irritáló például a határon túli kisebbségbe került magyarságnak olyan kettős állampolgárságot ajándékozni, ami nem teszi számukra lehetővé, hogy a megmaradt, de sokkal jobban élő anya országukban élhessenek.

Itt írom le azt is, hogy a római katolikus egyház hibázik, amikor szembehelyezkedik a fogamzásgátlók használatával és az abortusszal, mert éppen ezzel hátráltatja általában a katolikus, és még inkább a latin-amerikai országok fejlődését. Fajunk története azt bizonyítja, hogy az ember csak azért élhette túl az osztálytársadalmak évezredeit, mert minden társadalom fokozta a természetes halálozást. A fajunk sorsáért felelősek tiltakoztak a kizsákmányolás, a háborúzás és tudás üldözése ellen. Odáig mégsem jutott el senki, mi lett volna, ha a túlnépesedés elszabadul. A túlnépesedés veszélyét is először a 19 század elején csak Malthus publikálta, amiért a vallások azonnal üldözni kezdték, mert szerintük a fogamzás is isten akarata. A tudományok pedig azért, mert a mű színvonala nem felelt meg a szakma igényeinek.

Csak a piac tudja a társadalom érdekét érvényesíteni

Marx legnagyobb tudományos műve a Tőke volt, (1867) azt állítja, hogy az árak ingadozásának a tengelye az érték, tudományos művét, tehát az árak általa vélt centrumának, az értéknek a meghatározására szánta. Azt, hogy a valóságban nincs ilyen centrum, már az 50-es évek elején felismertem. Az áraknak nincs kiszámítható centruma, csak a kereslet és a kínálat egyensúlya lehet az ár meghatározója. Ezt megelőzően a Szovjetunió működési kudarcát azzal magyaráztam, amit Webertől tanultam, az orosz nép ortodox kereszténysége volt az európai kereszténységek legkevésbé puritán formája, vagyis az orosz kultúra eleve alkalmatlan volt arra, hogy a kommunista diktatúra fölényét bizonyítsa. Nem volt erre képes a tőkés gazdaságtan, miért lenne képes a marxista vallás. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a bolsevizmusnak voltak sikerei. Ezt bizonyítja, hogy fejlettségében a mai orosz nép közelebb áll a nyugati társadalmakhoz, mint a saját korában a cári Oroszország volt. Ugyanakkor a kelet-németeket, a cseheket és a balti államokat a bolsevizmus csak lejjebb szorította, mi magyarok, a szlovákok és a lengyelek is csak abban a tekintetben nyertünk, hogy megszabadítottak minket az arisztokraták és az úri középosztály hatalmától, és felemelték az alsóbb rétegeket és a nőket.

Azt, hogyan lehet képes a marxista diktatúra példátlanul nagyot teljesíteni, csak kommunista Kína mutatta meg. Kiderült, hogy a gazdaságát piacosított és a túlnépesedését erőszakkal megállító Kína a történelem egyik leghatékonyabb társadalmává válik. Abban ugyan nem vagyok biztos, hogy Marx a jelenlegi Kínát marxista társadalomnak tekintené, mert nem sokban hasonlít arra, milyent Marx elképzelt. Például mit szólna ahhoz, hogy jelenleg Kínában a dollármilliomosok száma gyorsabban szaporodik, mint bárhol a világon? Ugyanakkor azt is el kellene ismernie, hogy az elmúlt 17 évben, Kínában 400 millió lakos szabadult meg a mélyszegénységből, az egy főre jutó jövedelem és vagyon, valamint az iskolázottság sokkal gyorsabban nőtt, mint a történelemben bárhol máshol. Az is imponálna neki, hogy szinte biztosak lehetünk abban, hogy a század közepére Amerika mellett Kína lesz a másik szuperhatalom.

A kínai marxisták idejében felismerték, hogy az árakat nem az értékük, hanem a keresletük és kínálatuk egyensúlya határozza meg, tehát a marxista politikai hatalom gazdasága is csak akkor lehet hatékony, ha szabadon működhet a piac. Az árakat az áruk és szolgáltatások keresletének és kínálatának az egyensúlya határozza meg. Ha Marx a Tőkében ezt bizonyította volna, akkor ő is azt javasolta volna, hogy a kommunizmus csak akkor működhet hatékonyan, ha szabadon működik a piac. Ez esetben a munkaerő kizsákmányolásának is a tőkehiány és a munkaerő túlkínálat az oka. Ezért nem a tőkéseket kell kisajátítani, és nem erőszakkal kell létrehozni a munkások kizsákmányolásának megszüntetését, hanem a tőke munkaerő keresletét és a munkaerő kínálata között kell egyensúlyt teremteni.

A tőkés társadalmakat a gyáripari termelés magas tőkeigénye, és a munkaerő túlkínálata hozta létre. Az elmaradt technikával működő céhes és háziipar felszámolása ugyanis sokkal több munkaerőt szabadított fel, mint amennyit a gyáripari termelés igényelt, ezért válhatott jellemzővé a munkaerő kizsákmányolása. Marx azt sem vette tudomásul, hogy a háborúk és a járványok idején, amikor lecsökkent a munkaerő-kínálat, emelkedtek a bérek, jobban megbecsülte a tőkés a munkaerejét. A kizsákmányolás ténye és mértéke nem a tőkéseken, hanem a munkaerő keresletének és kínálatának változásain múlt.

A marxizmus még nagyobb hibája, hogy nem ismerte fel a túlnépesedés megállításának a szükségességét. Az osztálytársadalmak közös jellemzője, a kizsákmányolásnak ugyanis közös oka, a túlnépesedés volt.

Rácz Jenő és Bródy András fentebb említett, az 50-es évek elején megjelent könyvükben kimutatták, hogy nemcsak a munkaerőt, hanem a nemzeti vagyont is újra kell termelni, és ezek egy lakosra jutó aránya a gazdaság fejlettségtől független. Ezt bizonyítja a tény, hogy az óta sok országban – így hazánkban is, - az egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem a többszörösére nőtt, de az egy lakosra jutó jövedelem/vagyon arány változatlan maradt. Erre a legjobb példa az Egyesült Államok, ahol az egy lakosra jutó jövedelem mintegy hússzorosa az 50-es évek adatának, de a vagyonarányuk közel azonos. A különböző kultúrák jövedelméhez viszonyított vagyonigénye viszonylag stabil, azt jelzi, hogy a lakosság 1-2 százalékos növekedése azt követeli meg, hogy ennek a szinten tartásához nemcsak a lakosság jövedelmét kell ennyivel növelni, hanem a vagyonát is. Ha egy országban a jövedelemhez viszonyított vagyonigény háromszoros, és a lakosság évente egyetlen százalékkal növekszik, a szinten tartáshoz a nemzeti jövedelemnek évente 4 százalékkal kell növekednie.

Ennek fényében érdemes értékelni, hogy 2018-ban a világgazdaság 3,5 százalékkal növekedett, ezzel párhuzamosan a Föld népessége mintegy 82 millióval, azaz közel évi 1 százalékkal nőtt. Az emberiség egésze tehát a népesség-növekedéshez szükséges vagyonnövekedést képes kitermelni.  A világ gondjait az okozza, hogy a népesség és a vagyon nem azonos arányban nő.

Kína magasan kiemelkedik az átlagból, ott mind az egy lakosra jutó jövedelem, mind a vagyon 1990 óta közel 10 százalékkal növekedik.

A latin-amerikai országokban azonban stagnál az egy lakosra vetített mutatók szintje, mert ezek részben a római katolikus egyház nyomására lassan térnek rá a fogamzásgátlók használatára. Ezért a lakosságuk száma még mindig évi 2-3 százalékkal nő. Ennek ellenére a túlnépesedésük lassul. Megállíthatatlan a gyermekvállalási kedv csökkenése.

A Szovjetunió utódállamaiban eleve lassabb a lakosság növekedése, mert kisebb az ortodox keresztény egyház befolyása, a politikai hatalom pedig centralizált maradt.

India önmagában is az emberiség ötödét jelenti. Mivel azonban földrajzi, etnikai és vallási tekintetben nagyon tagolt, képtelen a túlnépesedését megfékezni. Véleményem szerint, viszonylag hamar elemire fog szétesni. Talán a szuverén államokra bomlása után azok közül néhány képes lesz a túlnépesedésüket megfékezni.

Még kevesebb reményt sem látok a Szahara alatti Afrikában, ahol az emberiség leggyorsabban szaporodik, ezért a gyorsan lemarad. Az itteni országok lakossága a még mindig magas gyermekhalandóság és alacsony átlagéletkor dacára még mindig évente 3-4 százalékkal növekszik, amire semmilyen orvosság nincsen.

A népszaporulat nagysága minden kultúrában, annak minden gazdasági fejlettségi szintjén az építmény legfontosabb eleme. Ezt mindennél jobban bizonyítja Kína jelenkori fejlődése. 1990-ig Kína bolsevik marxista ország volt, amiben a gazdaságot nem a piac, hanem a politikai vezetés irányította, a népszaporulata pedig a 3 százalék közelében mozgott. Ezért aztán mind az egy lakosra vetített jövedelme, mind a vagyona stagnált. A gazdaság piacosítása és a gyermekvállalás korlátozása ezt példátlan mértékben megfordította.

Az emberisség háromötöde számára azonban most, a 21 század második évtizedének végén, a dinamikusan növelhető egy lakosra jutó jövedelem és vagyon növelése még mindig elérhetetlen. Webernek abban igaza volt, hogy jóléti társadalmat eddig csak a puritán népek képesek létrehozni, de ezek is csak akkor, ha leállt a népesség növekedése, és a piac, azaz a kereslet és kínálat szabályozza a gazdaságot.

Marxista vélemény.

Marx zsenialitása a Kínában elért eredményeket látva önkritikát gyakorolna.

A leghatékonyabb társadalomnak nem elég a politikai hatalom birtoklása, az azzal való élés eredménye az egyetlen a tudomány által elfogadható mérce. A kommunista társadalomnak a feladata nem a jogi egyenlőség, hanem a másokénál hatékonyabb működés, ami alatt az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon, a várható életkor, és a képességek hatékony kifejlesztése a cél. Ezt csak a puritán társadalmak képesek elérni, amelyekben a gazdaságot a piac irányítja, a lakosság létszáma az optimális eltartó képesség irányában lassan idomul.

A munkaerőnek a társadalmi érdeknek megfelelő megfizetése, eltartása és újratermelése politikai erőszakkal nem oldható meg. Ennek csak egy módja van a fogamzásgátlók biztosítása. Ezt a már gazdag társadalmakban a lakosság szinte spontán, erőszak alkalmazása nélkül megvalósítja. Ez történt meg a Nyugat európai és távol-keleti gazdag és iskolázott társadalmaiban. Európában és az Óceánokon túli négy volt angolszász gyarmaton, a Távol-Keleten pedig Japánban és a befolyása alá került Négy Kis Tigrisben, Dél-Koreában, Tajvanon, és a két brit gyarmatként működő két kikötői városállamban, Szingapúrban és Tajvanon még a hidegháború alatt.

Vietnámban ugyan nem kellett foglalkozni a gyermekvállalás erőszakos csökkenésével, mert az ország déli felén az Egyesült Államok politikai befolyása érvényesült, az északi felén pedig a bolsevik hatalmat a Szovjetunió és Kína támogatta. Ez a háború akkora emberveszteséggel járt, és végül a bolsevik Észak-Vietnám győzött az ország déli felén is, és mindkét oldalon munkaerőhiány keletkezett a nélkül, hogy a gyermekvállalást korlátozni kellett volna. Vietnám lett az első ország, ahol a túlnépesedettséget nem a gyermekvállalás korlátozása, hanem a belső háború embervesztesége oldotta meg. Erről említést sem lehet találni, de tényként tudomásul kell venni. Vietnám már 1990 előtt elindította a gazdaság piacosítását a nélkül, hogy a családok gyermekvállalásának korlátozása felmerült volna.

1990-ben a Távol-Kelet minden országában leállt a túlnépesedés, kivéve a bolsevik Kínát, ahol a térség puritán lakosságának négyötöde él. Ennek jelentőségét senki sem fejtette ki, ezért érte a már gazdag jóléti államok botránkoztak a városi lakosság egyetlen gyermekvállalásán.

Arról senki nem vett tudomást, hogy az egyetlen gyermekvállalás ugyan nem az optimális megoldás, de az egyetlen, amiben a gyerekek felnevelés nemcsak a családok felső ötödében, hanem szinte már az egész társadalomban eredményes. A 20. század közepéig minden társadalom és minden keresztény egyház a minél több gyermekvállalást támogatta, nem törődve a várható eredménnyel. Magyarországon a néhány kálvinista faluban kialakult egyetlen gyermekvállalást, az egykét hazaárulásnak tekintették. Azt a tényt értékelni, hogy ezek a magyar katolikus falvak lakossága viszonylag gazdagabb volt, szinte a lutheránus svábok színvonalán éltek, mégis hazaárulásnak minősítették az eredmények elismerőit. A fogamzásgátlók megjelenésével szinte felszabadultak ezek az egykéző falvak.

A kínai egyetlen gyermek vállalhatóságát én sem tartottam az optimális megoldásnak, de az eredménye meggyőzött. A családok felső ötödében ugyan a több gyermeknevelése is eredményes, de ezt a veszteséget bőven pótolja a tény, hogy egyetlen gyermeket a szegény, és alacsonyan iskolázott szülők is sokkal eredményesebben nevelnek. A kínai csoda azonban fényesen bizonyítja, hogy rövidtávon az első húsz évben az egykézés kényszere is csodára képes. Az amerikai sajtó a kínai egyetlen gyermekes generációt, mint csodát emlegeti.

Az egyetlen gyermekű generáció csodákra volt képes.

Robbanásszerűen nőtt a kórházak gyermekágyainak száma. Az egyetlen gyermek életének felértékelődését mutatja a tény, hogy alig húsz év alatt az egy főre jutó ötöd akkora jövedelem ellenére egy millió lakosra jutó körházi gyermekágy száma túllépte az Egyesült Államokban elért szintet.

A jó iskolák környezetében emelkedtek az ingatan árak. A szülők igyekeznek a jó iskolák közelében lakni.

A mobil telefonok szélesebb körű használata. A mobil telefonon keresztül nagyobb a kereskedelmi és az információs forgalom.

800 ezer kínai tanul angol nyelvű egyetemeken. Nemcsak ott szereznek diplomát, de hazamennek, mert ott vannak az érvényesülésük legjobb feltételei.

Marxnak az eszébe sem jutott, hogy a kommunista társadalom ilyen hatékonyágára gondol. Megelégedett azzal, hogy nincsenek társadalmi sérelmek. Marx csak az igazságos elosztásról beszélt, de említést sem tett az osztálytársadalmakban általános munkaerő túlkínálatáról. Pedig a túlkínálata miatt volt általános a munkaerő túlkínálata, ennek következtében a kizsákmányolás általánossága. Marx is figyelmen kívül hagyta, hogy a munkaerő ára nem az értékétől, hanem a mennyiségi és minőségi túlkínálatából fakad. Az ő életében senki sem álmodott a tudományos és technikai forradalomtól, aminek köszönhetően csökkent a családok gyermekvállalása, a munkaerő túlkínálata, ugyanakkor az új technika az egyre jobb minőségű munkaerőt igényelte, azt egyre jobban megfizette. Halálakor még senki sem ismerte fel, hogy az egyetemi diplomával rendelkezés százszorosára nő. Ennek ellenére a diplomásokban hiány, a szakmai képzettséggel nem rendelkezőkkel szemben pedig megszűnik a kereslet.

A tengeri és a vasúti szállításnak Marx halálakor százszor több be- és kirakó képzetlen munkaerőre volt szüksége. Ez mára megszűnt, a feladatot a konténerek daruit kiszolgáló néhány mérnök tized annyi idő alatt, és költséggel végzi el.

Minden osztálytársadalom, a rabszolgatartók, a földesurak és a tőkések osztályuralmának alapja az volt, hogy a munkaerő spontán szaporodási ösztöne annyi születést eredményezett, ami a gyűjtögető társadalmak várható életkorának, a 25 évnek megfelelt. A gabonatermelő és a pásztorkodó, majd a tőkés társadalmak a nyomor fokozásával, az embert és vagyont pusztító háborúival növelték a halálozást. Ezek ezt eredményezték, hogy ezek mindegy tízezer éve alatt a még elviselhető népszaporulat maximum 1-2 ezrelékkel növekedett.

A 20. század közepére a tudományos és technikai forradalom lehetővé tette a fogamzáskorlátozott szexuális életet.

Egyetlen társadalomtudós sem vette tudomásul, hogy fajunk életében először lehetett a szülők fogamzásmentes szexuális életét megoldani. Szinte azonnal kiderült, hogy a szülők gyermekvállalása azonnal tört részére csökken, ha csak annyian születnek, amennyi utódot a szülők közös akarata kíván. Ez először történt meg a Nyugat puritán lakosságú tőkés demokráciákban, de szinte ezzel párhuzamosan a Távol-Keleten Japánban és az uralma alá került két gyarmatán, Koreában és Tajvanon.

Nemcsak a gyermekvállalás csökkenése okozott minőségi társadalmi változást, hanem a munkaerővel szemben támasztott igény is. A tudományos és technikai forradalom fordulatot hozott abban a tekintetben is, hogy megfordult a munkaerő minőségével szemben támasztott igény is. Egyetlen társadalomtudós sem vette tudomásul, hogy az osztálytársadalmak munkaerejével szemben támasztott minőségi igény egyre csökkent. A mélypontja a 20. század első felén volt. A rabszolgatartó, a földesúr, a tőkés nem a jó, hanem az az olcsóbb munkaerőt kereste. A jelenkor fejlett társadalmaiban a jó munkaerő ára egyre emelkedi, a gyengére pedig nincsen szükség.

Ez eredményezte azt, hogy a munkaerő többségét már középfokon és diplomásnak kell kiképezni. Az osztálytársadalmakban szinte csak a közigazgatás és a vallások klérusa igényelt írástudókat. A gazdaságnak több és jobb munkaerő ajánlkozott, mint amennyit igényelt. Ebben fordulatot csak a tudományos és technikai hozott.

Egyrészt a társadalomnak nem olcsóbb, hanem jobb munkaerőre van szüksége, másrészt a fogamzásgátlóknak köszönhetően a szülők még annyi gyermeket sem vállalnak, amennyi a létszám tartását biztosítaná, annak ellenére, hogy a jelenkor társadalmai először a gyermekvállalás költségeihez hozzájárulnak. Ez a gyermekvállalás számával arányos társadalmi támogatás azonban minősítési kontraszelekciót okoz. Jelenleg minél gazdagabb a társadalom, a gyermekvállalás annál inkább a szegény és iskolázatlan szülők vállalnak több gyermeket. Ez oda vezetett, hogy a diplomás nők házassága egyre inkább kitolódott, és a vállalt gyermekek száma, az átlaghoz viszonyítva, egyre kevesebb. Nem találtam olyan jóléti társadalmat, amiben a diplomás nők gyermekvállalása 1.5 alatt van. Nincs olyan jóléti társadalom, amelyikben nem állt le a túlnépesedés. Ugyanakkor az emberiség négyötöde 1990-ig olyan társadalmakban élt, ahol a népesség 2 százaléknál lassabban szaporodott. Ezen 1990-ben Kína úgy változtatott, hogy a politikai diktatúra egyetlen gyermek vállalhatóságát vezette be, és ennek következtében az egy főre jutó jövedelem és vagyon, az iskolázottság és a várható életkor kétszer, háromszor gyorsabban növekedett, mint valaha a fajunk történelme során. Kína erőszakkal bevezette a bolsevik diktatúra gazdaságának a piacosítását és a városi lakosság egyetlen gyermekvállalását. Azt tette, amire egyetlen társadalomtudós nem is gondolt, hogy a leghatékonyabban működő társadalom csak az lehet, amiben a gazdaságot a kereset és kínálat szabályozza, a lakosság számának növekedése megáll. A kínai marxista diktatúra megvalósította azt, amiről Marx nem is álmodott. Nemcsak a gazdaság egy lakosra jutó teljesítménye példátlanul gyorsan nő, de megszűnik a munkaerő mennyiségi és minőségi túlkínálata. A leghatékonyabb társadalom létrejöttének három feltétele valósult meg.

Egyrészt lakosság viselkedése puritán.

Másrészt a gazdaságot a piac irányítja.

Harmadrészt a lakosság túlnépesedése megáll.

Ez a már gazdaságilag fejlett, puritán viselkedésű, gazdaságilag fejlett tőkés társadalmakban, mind a Nyugaton, mind a Távol-Keleten már a hidegháborúban spontán megtörtént, 1990-ban pedig a marxista diktatúra erőszakkal valósította meg. Jelenleg a világ népességének kétötöde olyan társadalmakban él, ahol az életviszonyok javulása az átlagosnál gyorsabb. Ugyanakkor az emberiség háromötöde viszonylag egyre szegényebben él.

Arra még senki sem talált megoldást, hogyan lehet a gyors fejlődés feltételeit a jelenleg lemaradó világban megteremteni. Ennek az elsődleges feltétele a népszaporulatok leállítása, amit jelenleg az egyre magasabb iskolázottság, és a fogamzásgátlók olcsó elérhetősége valósíthat meg.

A kutya és a rénszarvas domesztikációja

Kopátsy Sándor                EH                   2019 02 02

A kutya és a rénszarvas domesztikációja

Harari

A kutya domesztikációja jó tízezer évvel megelőzte a növényevő állatok és a vadmacska domesztikálódását. Már az ember kutyával való társaulása sem igazi domesztikáció volt, hanem egymásra szorultságuk. A vadkutya a jegesmedve és a farkascsordák sarkköri térségében téves szelekció volt. Ezt igazolja a tény, hogy a vadkutya, mint faj is kipusztult. A térség e két csúcsragadozója, a jegesmedve és a farkas nem szorult az emberel történő kooperációra, máig életképes csúcsragadozói a sarkkör térségben. A vadkutya nem csak fizikai adottságai, de vadászati képességei tekintetében is életképtelen úttévesztéses szelekció volt. Egyetlen sarkköri ragadozó volt, amelyik akkor is vadászott, amikor nem volt éhes. A dögevésre sem volt alkalmas, mert a fagyos klímában nem romlottak meg a dögök. A hiéna és a sakál csak ott lett életképes dögevő, ahol a melegben a dögök a ragadozók számára egyik napról a másikra ehetetlenekké váltak.

A sarkköri szárazföldön mind az ember, mind a vadkutya, mint faj életképtelennek bizonyult. Fajunk csak a kutyának köszönhetően vált hatékony vadásszá a puskaporos lőfegyverek és a távcsövek megjelenése előtt. Ennek a két fajnak a kooperációját az alkalmatlanságuk tette egymásra indokolttá.

Az ember csak a kutyával vált hatékony vadásszá, és védekező képessé. Ez tízezer évvel korábban valósult meg az ember számára legmostohább életterekben a sarkköri tundrán. Aztán ezt a kooperációt felismerték a sok ezres csordákban ösztönösen ezer kilométeres vándorlásokat megtevő rénszarvasok is. Ezek, akárcsak az afrikai gnúk is csak azzal váltak életképesekké, hogy évente a táplálékot folyamatosan nem biztosító életterüket megváltoztatták. Ezeken a sokhetes vándorlásokon ugyan nem voltak védettek a jegesmedvékkel és a farkasokkal szemben, ösztönösen azonban felismerték, hogy az ember által használt tűzétől a ragadozóik is féltek. A kutyák ébersége pedig lehetővé tette a ragadozók korai riasztást. Ezért a rénszarvasok befogadták az embereket és a kutyáikat. E három faj tehát nagyobb szabadságot nyert azzal, hogy lemondtak önállóságukról. Gondoskodtak az emberek és a kutyák élelmezéséről, felszereléseik szállításáról. Ezt mindennél jobban bizonyítja a tény, hogy a jelenkor legfejlettebb társadalmú országában, Norvégiában fennmaradt a rénszarvasokkal folytatott pásztorkodás. Igaz, hogy a pásztok felszerelését és mozgását modern motoros szánok, a nyájuk biztonságát a ragadozókkal szemben modern vadászati felszerelések, az otthonukkal tartott kommunikációjukat mobil telefonok, a hollétüket és tájékozódásukat helymeghatározók biztosítják.

Fajunk történelmében az első jelentős lépést a három faj, az ember, a kutya és a rénszarvas kooperációja jelentette. Ez a korban élt emberiségnek csak viszonylag kisszámú ember számára élelmezési forradalmat jelentett, ennek köszönhetően az agyunk fejlődése megindulhatott. De nemcsak ez, hanem ebben a közösségben valósulhatott meg a vagyontárgyak, az élelmiszerek, a téli ruhák a lakósátrak szállíthatósága is. Az ember első járműve a vízen, a havon és a gyepen hatékonyan vontatható szán, és ennek az igavonója a rénszarvas volt.

Az embernek a gyűjtögetésről az állattartásra, és a jármű használatára történő áttérést a kutya, és a rénszarvas csordáival történő együttélés indította el. Méghozzá jó tízezer évvel az utolsó jégkorszak megszűnése előtt. Még az sem tisztázott, hogy ez az első táplálkozási, domesztikációs forradalom talán nem is a homo sapiens, hanem esetleg a gyenisovai emberé volt. De az a kor néhánymilliós homo sapiens, nagyon kis létszámú, izolált térségben történt, és nem is lehetett volna folytatása, ha tízezer évvel később nem következik be az önözéses gabonatermelés a pásztorkodó állattartás ettől független megjelenése. Aligha történhetett volna meg a milliós lakosságú életterekben a forradalmi változás, ha a tengerszínt emelkedése nem duzzasztja vissza az észak-, és a dél-ázsiai, valamint a közel-keleti folyamokat.

Valószínűleg a tudomány ki fogja deríteni, hogy a domesztikált kutyának, a vízen, havon, füvön igásállattal vontatott szánnak, és a ragadozók tűzzel való elzavarásának milyen szerepe volt az önözéses gabonatermelő és az állatokat tartó pásztorkodás a nagyon gyors, egymással párhuzamos megjelenésében.

Hasonló okok felderítésében az elmúlt száz év során olyan sok eredményt értünk el, hogy a következő száz év eredményeit nem lehet előre felmérni.

Kína 13 év alatt megtízszerezte a turizmusát

Kopátsy Sándor                PG                   2019 03 08

Kína 13 év alatt megtízszerezte a turizmusát…

A Szovjetunió szétesését azzal magyarázom, hogy erejét meghaladó mértékben fegyverkezett. Kína sikerében azért bízok, mert példátlan mértékben küldi a nyugati egyetemre a tanítványait és a külföld megismerésére a lakosságát. Most csak az utóbbit ismertetem.

Tizenöt évvel a reformok bevezetése után, 2005-ben 25 milliárd dollárt kötöttek külföldön a kínai turisták 2017-ben ennek a tízszeresét, 250 milliárdot. Nem szeretek a diktatúrák katonai kiadásaira hivatkozni, mert azoknak a közölt adatai messze vannak a valóságtól. Becslésem szerint, a hidegháborúban a Szovjetunió erőforrásainak negyedét, talán harmadát kötötte a hadseregére. Ennek felét sem vallotta be.

Elég arra hivatkozni, hogy a lakossága nem utazhatott a hidegháború másik oldalára, a diákjai nem tanultak azok egyetemein.

Ezzel szemben jelenleg 800 ezer kínai diák tanul az angolszász országok egyetemein. Minden diák költsége évente minimálisan tízezer, összesen 8 milliárd dollár, ami a legjobb módja a szellemi tőke termelésének. Ez eltörpül a kínai turisták 250 milliárdos költsége mellett, aminek a hozadéka nagyon követett, és mérhetetlen. Aligha vitatható, hogy ezen háborognánk, ha hadseregükre fordítanák.

Az európai turisztikai nagyhatalmak turisztikai kiadási ez idő alatt nem változtak. Csak az Egyesült Államoké nőtt közel 50 százalékkal.

Az ilyen adatok közlése százszor többet mondana Kína jövőjéről, mint ami a klímaváltozástól várható. 

Papi nőtlenség és fogamzásgátlás

Kopátsy Sándor                PV                 2019 03 12

Papi nőtlenség és fogamzásgátlás

Először egy barátom vont be a Tíz Parancsról irt könyve írásába. Ekkor írtam le először, hogy ezek a parancsok nem az isten parancsai, hanem a zsidó és a keresztény egyházak klérusának az igényét szolgálják. Az isten nem azt várja el a teremtményeitől, hogy őt, és nem a klérusát, hanem azt, hogy az emberiséget szolgálják. Az istennek a teremtményeivel lehetnek céljai, de nem az, hogy az ő alázatos szolgái legyenek.

Ez fokozottan áll a vallások klérusaira. Ha az isten egyre fejlettebb fajokat teremtett, azokkal nem voltak neki szolgákat teremteni. A Homo sapiens az első faj, amelyik istenben hisz, de a teremtőnek az emberrel sem ez volt a célja. Az ember volt az első olyan faj, amelyik istenhívő lett. De nem az isten célja volt, hogy legyen végre egy olyan faj, a melyik a természeti környezetét az igényéhez alakítani képes. A földünkön az élet olyan szintet ért el, hogy a bolygóját nagyon gyorsan az igényeihez igazítani képes. Számomra Harari volt az első tudós, aki meggyőzően bebizonyítja, hogy fajunk az elmúlt tízezer év során a bolygónkon az élővilágot az igényéhez igazította. Bemutatja, hogy tízezer éve a bolygónkon ritka állat volt a homo sapiens földön pár milliós ritka emberszabású majom volt. Ezen belül az ezredének volt néhány hozzá szelídült kutyája, és a rénszarvasokkal közösségben vándorolt. Az ezerszer több fajtestvérétől izoláltan élt. Ez az életforma csak azzal játszott szerepet, hogy a kutyát és a szánt tőlük örököltük.

A szán volt az első vontatott jármű, a rénszarvas az első igavonó. A kutya pedig a klímaváltozás hatására kialakult pásztortársadalmak nélkülözhetetlen munkatársa, és vadászok segítsége, mára az emberiség egészének háziállata.

A klíma felmelegedése nélkül nagy valószínűséggel ma is gyűjtögetők lennénk. A felmelegedés által az emberek és az állatok élettereinek többsége olyan mértékben megváltozott, hogy az Afroázsiai folyamok völgyei gravitációsan öntözhető gabonaföldek lettek, ami javulást okozott a táplálkozásunkba, ami táplálkozási forradalmat okozott. A gyűjtögető homo sapiens várható életkora tízezer év alatt négyszeresére nőtt. A nagyon lassan szaporodó gyűjtögető fajunk, elviselhetetlenül túlnépesedővé vált, és a szervezett halálokozása ellenére is ezerszeresére szaporodott. Ezzel párhuzamosan a sok istent hívő pogányságról egyistenhívővé vált. A jelenlegi világvallások egy istent hívők. Ezek mindegyike magát tökéletesnek, a vetélytársainál jobbnak tartja.

A múlt század küszöbén Max Weber volt az első tudós, amelyik felismerte a keresztény vallások hatékonysága közti különbséget. Azt állapította meg, hogy a jelenkorban a protestánsok a leginkább alkalmasak arra, hogy a társadalmukat másoknál hatékonyabban működtessék.

Mivel lehet a társadalmak teljesítményét mérni?

Erre jelenleg az ENSZ által alkalmazott mutató a legmegfelelőbb. Ez három mutató erdőjével mér. Az egy főre jutó jövedelem, a várható életkor és az iskolázottság. Ezt azzal egészíteném ki, hogy az egy főre jutó vagyon is figyelembe venném.

Weber idejében és egészen a második világháborúig e négy mutató alapján a Nyugat tíz protestáns, puritán lakosságú ország állt az első helyen. Ezek sorrendje Norvégia, Dánia, Kanada, Svédország, Finnország, Svájc, Ausztrália, Új-Zéland és Hollandia. Vagyis hat európai kis lakosságú, puritán erkölcsű, nemzeti állam, és négy az óceánokon túli soketnikumú és vallású, és alul népesedett, de a protestáns vezetésű volt angol gyarmat az óceánokon túl.

A második világháborút követő első siker Japán volt. Majd a hidegháború után a Négy Kis Tigris, Dél-Korea és Tajvan a két volt japán gyarmat, illetve a két volt angol városállam, és nemezközi kikötő Szingapúr és Hong-Kong fejlődött a leggyorsabban.

A nagy távol-keleti fordulat azonban akkor következett be, amikor az Egyesült Államokkal szemben óriási emberáldozattal, de háborút nyert kommunista Vietnám népességvesztő lett. Ezzel megnőtt az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon. Szinte nyoma sincs annak, hogy Vietnám lakosságvesztő kommunista diktatúra lett. Ez lehetőséget adott arra, hogy nem kellet erőszakkal csökkenteni a gyermekvállalást, elég lett a gazdaság piacosítása.

Az máig titokban maradt, hogy a gyermek vállalás erőszakos csökkenése hogyan merült fel az évente 50 millió lakossal szaporodó Kínában. Felismerhették a tervezők, hogy ilyen lakosság növekedés, és nagyon magas felhalmozási ráta mellett a lakosság közel fele mély nyomorban marad. Az is elképzelhető, hogy tanultak a tényekből, a sikeres Japán, és az egy laksora vetített mutatókkal még sikeresebb Dél-Korea gyermekvállalása a fogamzásgátlók általános használatának köszönhetően lakosságcsökkenéshez, az pedig példátlanul gyors egy főre jutó eredmények növekedésére vezetett. Könnyű volt kiszámolni, hogy mit jelentene Kínában a lakosságnövekedés megállítása. Azt pedig Észak-Koreában láthatták, hogy mint eredményez a gazdaság pártirányítása.

A legmeggyőzőbb azonban az volt, hogyan romlottak az egy lakosra jutó mutatók a 3 százalékos lakosságnövekedés mellett annak ellenére, hogy alacsony maradt a felhalmozási rátájuk.

Az erőszakos általánosan egy gyermek engedélyezése nemcsak népszerűtlen, de nem optimális megoldás volt. A társadalom érdeke a lakosság gyors növekedésének megállítása, de a családok jövedelmével és iskolázottságával arányos gyermekvállalással. A szegény és iskolázatlan szülők egyetlen gyermekvállalását is fékezni kell, késleltetni, lakással rendelkezéshez kötni. A családok felső harmadában pedig nincs szükség korlátozására, elég a fogamzásgátlókkal való élés biztosítása. Nem ismerek olyan társadalmat, amiben az egy lakosra jutó jövedelem meghaladja a kínai felső harmad felét, és a gyermekvállalás meghaladná az 1.5-t. Ezen a szinten az államnak még az egynél nagyobb gyermekvállalást is anyailag támogatni kell.

A Nyugaton a latin és a protestáns népek teljesítménye egyre jobban tágul. Amerikában sokkal nagyobb a protestánsok és a katolikusok egy lakosra vetített teljesítménye közti különbség. Európában a mediterrán népek országait is beszervezték az euró övezetbe, ahol a számukra felértékelt valuta még jobban visszavetette őket. Az amerikai kontinensen ennek ellenre is nagyobb a latin-amerikai, azaz katolikus népek lemaradása és sokkal nagyobb a latin-amerikai lakosság vágyódása az Egyesült Államokba teleülési érdeke. Jelenleg ugyan már Mexikó a legfejlettebb latin-amerikai állam, az egy főre jutó mutatóik mégis negyedét teszik ki az Egyesült Államokban élő latin népekének. Aztán vannak olyan latin-amerikai államok is, ahol az egy laksora jutó jövedelem tizede sincs az Egyesült Államokban élő latinokénak.

A nagyobb leszakadásnak az elsődleges oka a római katolikus egyház politikai hatalma. Ezekben a katolikus klérus hisztérikusan ellenzi a fogamzásgátlók használatát és a terhesség megszakítást. Ezt az ellenállást sem tartom legyőzhetetlennek, megállíthatatlan a fogamzásgátlók használatának törvényi tiltása. Ezért vagyok optimista a gyermekvállalás csökkenni fognak a latin-amerikai országok is, ahogyan például a mélyen katolikus Lengyelországban, de még az ortodox keresztény államokban is általánossá vált a fogamzásgátlók használata és ennek köszönhetően lecsökkent a gyermekvállalás.

A katolikus papi pályát választók minősége csökkent.

A vallások klérusai mindig az ifjúság legjobbjaiból kerültek ki. Ez a római katolikus egyházban a reformáció után is megmaradt egészen a jelenkorig, az egyházi földbirtokok kisajátításáig és a magas és behajtható egyházi adók fennállásig.

Jelenleg a középfokú képzettség után még a katolikus egyház iskoláiból kikerültek java divatos, nagyobb jövedelmet ígérő, és családalapítást biztosító pályákat választ. Ha a katolikus papok is nősülhetnének és gyereket vállalhatnának, és lányok is lehetnének papok, a gyermekeik javából is lehetnének papok. Ebben a tekintetben is óriási a fölénye van a protestáns egyházaknak. Ennek ellenére a katolikus klérus fegyelme biztosítja, hogy erről sem lehet szó a terezett pápai tanácskozáson.

Azt mégsem lehet állítani, hogy a mediterrán népek nem maradnának le a protestánsoktól, ha a nők is lehetnének papok és a papok is vállalhatnának gyermekeket, a katolikus szülők is használhatnák a fogamzásgátlókat, ennek mégis világtörténelmi jelentősége lenne. Szinte azonnal leállna a latin-amerikai népek túlnépesedése, és ennek következtében felgyorsulna az egy lakosra vetített teljesítményük, csökkenne a latin-amerikai lakosságnak az Egyesült Államokba áramlása, és megnőne az odaáramló tőke. Ezt jól bizonyítja a tény, hogy Mexikóból szinte azonnal tört részére csökkent az Egyesült Államokba vándorlás, és sokszorosára nőtt az az odaáramló tőke. Ez a példa meggyőzően bizonyítja, hogy a latin-amerikaiak lemaradásának az elsődleges oka a magas gyermekvállalás.

Nagy haszna volna a katolikus egyháznak abból, hogyha a Vatikán, élén a pápával, a társadalomtudományokkal is foglalkozna, nemcsak a teológiával.

Az a vallás versenyképtelen, amelyik nem jól szelektálja a klérusát és tiltja a fogamzásgátlók használatát.

Kopátsy Sándor                PV                   2019 03 08

Van-e isten?

Ezt a kérdést nem lehet tudományosan eldönteni. A fajunk története abban is külön fejezet, hogy fajunknak szinte eleve szüksége volt arra, hogy higgyen a halál utáni életben. A fejlett agyunk nem tudta elfogadni, hogy az élet a halállal befejeződik. Nemcsak a mitológia, de Harari véleménye szerint a homo sapiens addig kisbetűs ritka állat volt, amíg gyűjtögetéssel, tehát állati módon tartotta el magát. A korábbi barlangrajzokon nyoma sincs a túlvilági életnek, azon jellemzően a csodálatos vadászati eredmények, a földi csodák szerelnek. Éppen ez a tény adott alkalmat arra, hogy a kor történészei abban a hitben élnek, hogy a táplálkozásukhoz a hús a fegyvereinkkel elejtett vadak jelentették.

Ezzel szemben az a véleményem, hogy fajunk a nagy ragadozók által elejtett vadak megszerzése jelentette. Tehát a nagy ragadozók által frissen elejetett vadat szerezték meg azzal, hogy tűzzel zavarták el a ragadozókat, és a tűz védelme alatt vették birtokba azokat. A kor emberénél százszor jobb vadászok nem az embertől, hanem a tűztől féltek. Az ember nem a fegyverével, hanem az általa birtokolt tűzzel zavarta el a zsákmányától a ragadozót, vehette birtokba a döglött vadat. Ezt aztán a tűz védelme alatt vagy a helyszínen feldarabolták, vagy egyben a barlangba vitték, ott már meg is süthették, főzhették.

A fajunk gyűjtögető elődei tehát nem maguk vadásztak, hanem a nagyragadozók zsákmányaiból éltek. Ráadásul azt sütéssel, főzéssel nemcsak fertőtlenítették. Az ösztönösen elért eredmény volt, hogy ezzel az agyuk fejlődését biztosító állati fehérje könnyebb emészthetővé tevésére tértek át.

Hasonló folyamat zajlott le a növényi magvak fogyasztásában is. A gyűjtögető őseink korábban is ették a füvek magjait, de az még nagyon nehezen emészthető táplálék volt. Ahogyan azonban kialakult az öntözéses szántóföldi gabonatermelés kialakult annak könnyen emészthetővé tevései is. A kemény gabonát megtörték, annak fehér belsejét vízzel és élesztővel összegyúrták, a kemencékben, vagy azoknak külső falán megsütötték, könnyen emészthető kenyér lett a nehezen emészthető magokból. Amennyire a megsütött hús fogyasztásából nem lett vallási szentség, a kenyér lett az istennel való közösségvállalás szimbóluma.

A történészek máig nem hangsúlyozzák kellő mértékben, hogy az embernek nemcsak táplálékra, de vízre is legalább akkora szüksége van. Sőt, a szervezetünk folyadékigénye még nagyobb, mint a kalóriát jelentős tápláléké. Ezt jelzi, hogy a kultikus helyek a tiszta vizet jelentő források lettek. Erre a Római Birodalom történelmének megismerése tanított meg. Akkor Európa területén még csak a Földközi Tengerbe ömlő folyók mocsaras síkságain termeltek önözött olyan gabonát, búzát és árpát, amelyek nem viselték el a fagyos teleket. Ezeket az önözhető mediterrán völgyeket gyarmatosították a görög városállamok, és ezek csökkentették az Egyiptomból és Mezopotámiából importot.

A Római Birodalom városainak és hadseregének egyrészt nagyságrendekkel nagyobb gabonaigénye volt, másrészt ekkorra a görög gabonatermelő síkságok lakosságát kipusztította a közel-keleti malária. Ezért lett a Római Birodalom jelmondata navigare necesse est. Vagyis a távoli Közel-Keletről kellett a birodalom városai számára a kenyérgabonát importálni. Ez azonban nemcsak nagy kereskedelmi flottát igényelt, hanem a közel-keleti betegségek folyamatos behozását is. A kor kereskedelmi hajói azonban a betegségek ideális fészkei voltak. Ennek az lett a következménye, hogy a gabonát hozó hajók magukkal hozták a közel-kelti betegségeket is. Ez azt jelentette, hogy a kikötők kutjainak a vizei is megfertőződtek, terjesztették a járványokat. Ennek kivédése érdemében egyre nagyobb távolságról kellett szállítani a fertőzetlen vizet, építeni a többször tíz kilométeres vízvezetékeket. Ezek építése az egyiptomi piramisoknál lényegesen nagyobb és nem megoldást biztosító feladat volt.

A hatékonyabb megoldást az ivóvizeknek a borral keverése volt. Két évszázad alatt az itáliai dombok bortermelésre való teraszosítása nagyságrendekkel nagyobb építési feladat volt, mint a vízvezetékeké. A Római Birodalom szétesését csak az késleltette, hogy az ivóvizet borral fertőtlenítették. A Szenátus olyan törvényt hozott, hogy a rabszolgatartó megölheti a rabszolgáját, de ha nem biztosít számukra borral fertőtlenített vize, elveszik tőle a rabszolgáját.

Ezekben a századokban lesz a kereszténység államvallás, és annak a szentsége a kenyér és a bor.

Az isten nem velünk kezdte a teremtést.

A jelenkori tudomány tényként állapítja meg, hogy az égitestek kialakulása egy nagy robbanással, mintegy 12 milliárd éve kezdődött. Ha ez volt a teremtés kezdete, akkor ennek az elindítója is az isten volt, ahogyan ezt a világ történelmét leíró biblia és a kultúrák is tudományos alap nélkül leírják.

A megteremtett világon ez óta tart a teremtési folyamat. Ezt tárja fel egyre a tudomány. Az tény, hogy a bumm eddigi életének utolsó tízezredében, a mintegy 180 ezer éve jelent meg fajunk, a kisbetűs homo sapiens. Ezt követően alig tízezer éve jelent nagy betűs Homo sapiens, azaz fejlettebb agyú faj, a már nem ritka állat, hanem a bolygóját az igényéhez igazító ember.

Nem tudományos feladat annak feltárása, hogy miért tekintették a kultúrák egy fejlettebb fajnak, minőségi változásnak azt, amikor fajunkat már nem a természet tartotta el, hanem megtermelte a táplálékát. Úgy érzem, megtaláltam rá a magyarázatot. Éppen a közelmúltban egy amerikai és egy belga egyetem kutatócsoportja tárta fel, hogy az homo fajok kromoszómájában egy millió éve megjelent az elem, amelyik utat nyitott az agyuk fejlődésére. Ez a lehetőség azonban csak akkor valósult meg, amikor a homo sapiens könnyebben emészthetőbbé tette a táplálékát azzal, hogy a húst megsütötte, megfőzte, a füveket termelt, a magját megtörte, az élesztővel keverve megsütötte, megfőzte, ezzel könnyebben emészthetővé tette. Ennek köszönhetően fajunk táplálkozási forradalmat hajtott létre. A könnyebben emészthető táplálék lehetőséget adott arra, hogy a nagyon nagy energiaigényes agyunk elegendő kalóriát kapjon.

Fajunk történetének egyik rejtélye, hogy a kor embere ezt a táplálkozási forradalmat minőségi változásnak tekintette. Ösztönösen ráérzett arra, hogy fajunk akkor lett az állatból ember, amikor olyan hatékony táplálkozásra tért, ami már egy minőségében fejlettebb agy energiaigényét képes lett kielégíteni. Ezt megelőzően nem értettem, hogyan érezte meg fajunk ösztönösen, hogy a hatékonyabb táplálkozás tette a nagyon ritka emberszabású állatot, a homo sapienset magasabb rendű fajjá. Az isten a Homo sapienset nem Dél-Afrikában teremtette, hanem a homo sapiens sokkal később tette maga tette meg azzal, hogy megvalósította, a fejlett agyának a sokkal nagyobb energiaigényét kielégítő táplálkozását.

Fiatal éveimben nem értettem, hogy a mítoszok miért alig tízezer évre tették a teremtésünket, amikor fajunk a homo sapiens már 180 ezer éves faj volt.

Ma már tudjuk, hogy fajunk a jégkorszak végét okozó felmelegedésig állatként táplálkozott, ekkor tért át a szántóföldi önözéses gabonatermelésre, a magvakat megtörve, megdagasztva, élesztővel keverve megsütötten, kenyérként, az állatok húsát pedig megsütötte, megfőzte fogyasztóra. A kenyeret és megsütött húst fogyasztó ősünk táplálkozása ezzel vált az állatiból emberivé.

Van-e isten?

Ezt a kérdést nem lehet tudományosan eldönteni. A fajunk története abban is külön fejezet, hogy fajunknak szinte eleve szüksége, hogy higgyen a halál utáni életben. Fejlett agyunk eleve nem tudta elfogadni, hogy az élete a halálával befejeződik. Nemcsak a mitológia, de Harari véleménye szerint a homo sapiens addig kisbetűs ritka állat volt, amíg gyűjtögetéssel, tehát állati módon tartotta el magát. Nem az istennek van szüksége az emberek szolgálatára, hanem az embernek volt szükségük a halál utáni életben való hitre.

Katonai kiadások

Kopátsy Sándor                EH                   2019 03 20

Katonai kiadások

Meggyőződésem szerint a bolsevik Szovjetunió nem esett volna szét, ha nem vállalja a hidegháborúban a nála tízszer nagyobb gazdasági erejű, nemzeti jövedelmű Egyesült Államokkal a fegyverkezési versenyt. Erre csak két okból volt látszólag versenyképes, mert egyrészt a nemzeti jövedelmének ötször nagyobb hányadát fordította fegyverkezésre, és ezen belül az atomfegyvereivel háború esetén egymás elpusztítására képesek lettek. Az Egyesült Államok felismerte, hogy a hidegháborúban a demokráciák katonai tekintetben versenyképtelenek voltak, csak a szövetségeseiként találtak az imperialista Szovjetunióval szemben védelmet. Az Egyesült Államok számára kényelmes szuperhatalmi stabilitást jelentett a többi demokratikus ország egyesült haderejével szemben is a katonai szuperhatalmat jelentő bolsevik Szovjetunió. Az azonban 1990-ben az elviselhetetlen fegyverkezési terhe alatt összeomlott.

A szovjetunió széthullása azonban felértékelte a marxista Kínát, mint az egyetlen puritán kultúrájú marxista birodalmat.

Bámulatos tény volt, hogy a Szovjetunió megszűnésének az évében a kínai marxista diktatúra új alapra helyezkedhetett, piacosította a gazdaságát, és leállította a túlszaporodását. Ezzel először vált egy puritán erkölcsű nép marxista társadalma piacosított, és nem túlnépesedő lakosságúvá. Kína nemcsak puritán, de a világ legnagyobb létszámú nemzeti állam is. Még csak a harmadik évtized végén jár a marxista Kína reformja, de máris egyértelművé vált, hogy a század közepére a társadalmi és gazdasági fejlettsége felemeli az Egyesült Államok mellé a másik gazdasági és társadalmi szuperhatalommá.

A széthullott szovjet utódállamokból csak Oroszország maradt jelentős katonai és gazdasági világhatalom.  Ha az európai NATO államok katonai erejét az Oroszországéhoz hasonlítjuk, meglepő különbséget látunk. Az elmúlt évben az európai NATO államokban tízszer nagyobb nemzeti jövedelemből 1.5 százalékot, ezzel szemben a tized akkora jövedelméből Oroszország 4.3 százalékot költ a hadseregre. Az európai NATO tagországok hadikiadása háromszor nagyobb, mint Oroszországé. Ugyanakkor Oroszországnak tízszer annyi atomfegyvere van. Ezért aztán háború esetén az európai NATO országok tehetetlenek lennének, ha az Egyesült Államoknak nem volna az Oroszországénál nemcsak sokkal erősebb hadserege, de számosabb atomfegyvere is.

Az európai NATO országok között 2 százalékot csak Nagy Britannia, Görögország, Észtország, Litvánia Lettország, Lengyelország, és Románia költ a hadseregére. Ez is céltalan költekezés, mert háború esetén semmit nem érne a tized annyi atomfegyverük Oroszországgal szemben. Az egyetlen százalékot költők Németország, Olaszország, Csehország, Magyarország és Spanyolország.

Az erejükhöz viszonyítva fegyverkezésre sokat költők.

Néhány nem NATO tagország viszonylag sokkal többet költ fegyverkezésre. az ellene védekezésre kényszerült Dél-Korea és Izrael.

A sztálinista terrort is túllicitáló Észak-Korea a társadalmi lemaradás világrekordere. Ma a demokrata Dél-Korea egy lakosra jutó jövedelme 16-szor nagyobb, mint a bolsevik Észak-Koreában. A második világháborúig Korea egésze olyan japán gyarmat volt, amiben az ország két fele azonos színvonalon állt. Most Dél-Koreában az egy lakosra jutó jövedelem túllépte Japánét, az ország északi fele pedig a Távol-Kelet legszegényebb országa lett. Dél-Korea a világ leggyorsabban fejlődő országa, ahol a háborút követő katonai diktatúra a hidegháborúban a demokratákhoz csatlakozott, és mára a világon a legmagasabban foglalkoztatott demokrácia lett. Nincs tartós munkanélküliségük, a vasárnapon kívül nincs munkaszüneti ünnepük, a legmagasabb korukban, közel 72 évesen mennek nyugdíjba. Az oktatása is az elsők között van a világon. Ennek köszönhetik, hogy elviselik a 6-7 százalékos katonai kiadást.

Izrael eleve a megmaradt európai zsidóság demokratikus országa lett, ahol a katonai kiadások példátlanul magasak, megközelítik a 10 százalékot. Ennél is nagyobb társadalmi terhet jelent, hogy az ország lakosságának negyede a befogadott ortodox zsidó, akiket fel kell emelni a mély szegénységből. Ennek ellenére az átlagos jövedelem meghaladja a 40 ezer dollárt. Ezt annak köszönhetik, hogy az Európából menekült zsidóság fele az Egyesült Államokban, az ottani felső jövedelmi ötödben él. Ezek támogatják az antiszemita Közel-Keleten lévő hittestvéreiket, az egyetlen jómódban élő demokráciát. Izrael sikere két pilléren áll. Egyrészt az államalapító európai zsidóság mindenre képes, másrészt az Egyesült Államokba települt európai zsidóságtól kapnak felmérhetetlen anyagi és politikai támogatást. Nemcsak pénzt, de a létük garanciáját is.

Oroszország viszonylagos sikere elsősorban a bolsevik marxizmus eredményeinek köszönhető, és nyersanyagok gazdagságának köszönhető. A cári Oroszország Európa legszegényebb, legkevésbé iskolázott országa volt. Jelenleg Oroszország a mediterrán európai országokat megelőzi. Azt, hogy viszonylagosan nagyok a katonai kiadásai, az az orosz nép elvárása, és katonai rangja az atomfegyverek birtoklásának köszönhető. A lakosság iskolázottsága, a nők felszabadulása, az ortodox keresztény egyház tekintélyének csökkenése is a bolsevik rendszer ajándéka. A sztálini Szovjetunió legnagyobb hibája a mezőgazdaság kierőszakolt nagyüzemesítése volt. Akkor, amikor már egyértelművé vált, hogy a mezőgazdaságban a családi farmok jelentik az optimális megoldást, a sztálini diktatúra nem tűrte meg a családok gazdasági függetlenségét. Ezt a hibát a sztálinizmus a csatlós államokban is kikényszerítette.

Azt tudtam, hogy a Szovjetunió szétesését követően az ipar és a szolgáltatások az állam, illetve a tőkések tulajdonába került. Az azonban még a társadalomtudósok figyelmét is elkerülte, hogy a mezőgazdasági nagyüzemeket a családok között felosztották, és két évtized alatt ezek sikeres családi farmokká nőtték ki magukat. Ritán ért akkora meglepetés, amikor először azt olvastam, hogy húsz évvel a bolsevik rendszer összeomlása után a világ legnagyobb gabona importőréből, a Szovjetunióból, a világ legnagyobb gabonaexportálója Oroszország lett.

Ezek után már joggal várom annak tudomásul vételét, hogy a klímaváltozásból a legnagyobb előnyt Oroszország és Kanada kapja azzal, hogy óriási területén a földek klímája jobban megfelel a négy évszakos mezőgazdaságnak.

A jóléti társadalmak haderejét a háborúzás ellen használják.

A második világháború óta a már gazdag, nem túlnépesedő társadalmak között nem volt háború. Amik a kevésbé fejlettek között voltak, atomfegyvert ezekben sem használtak. A fejlettek hódítani nem akartak. A legtöbb fegyveres beavatkozás a háborúzás megakadályozását célozta. A fejlett országok azért küldtek hadsereget, hogy a háborúzásukat megakadályozza. A hadseregek nem emberölést, nem háborúzást, nem hódítást, hanem békét akartak.

Ezzel szemben az elmúlt tízezer évben a fegyverkezés célja eleve a halálokozás volt. Minden osztálytársadalom életterét akarta növelni a másikak rovására. Ennek ellenére minden társadalom túlnépesedett volt. Ez alól ritka kivételt csak a nagy járványok és háborús pusztítások tettek.

A fajunk túlszaporodását nemcsak a hatalmi elit, de a jobb társadalmat kívánó forradalmárok sem vették tudomásul. Ez alól az egyetlen kivétel Malthus, a tudományokban járatlan evangélikus pap volt, a túlnépesedést minden hatalmi és társadalmi fórum közveszélyes ostobának, embertelennek minősítette, követői sem lettek.

A túlnépesedés elleni társadalmi lépésről csak a krétai társadalomban ismerünk példát, ahol az újszülött gyermekeket egy éjszakára kitették a sziklára. Ennek a halálozás okozásának mértékéről nem találtam adatot. A másik az Újszövetségben említett gyermekgyilkolás volt, de annak az okát a megváltó eljöveteltől való hatalomvesztésben magyarázzák.

Társadalmi méretének egyetlen több évszázados példája a római pápák által szervezett keresztes hadjáratok sorozata volt, amint a katolikus egyház igyekszik elhallgatni. Számomra azonban egyértelmű, hogy a célja a népszaporulat megfékezése volt. A kiscsaládos jobbágyrendszerről sem tanítjuk, hogy a célja a gyermekvállalás korlátozása volt. A nyugat-európai feudális kiscsaládos társadalom volt az egyetlen, amelyik a gyermekvállalást jobbágytelekkel való rendelkezéshez kötötte. Házasságot ugyanis csak az köthetett, gyermeket tehát csak az vállalhatott, akinek a földesura jobbágytelket biztosított. Mivel a földesurak érdeke volt, hogy a jobbágytelek ne legyen kisebb, mint amekkorát egy kiscsalád megművelhet, a jobbágytelkek száma csak olyan mértékben nőhetett, amilyen mértékben a szántóföldek nagysága nőtt. A kiscsaládos jobbágyrendszer volt az első kiscsaládos társadalom, ami a gyermekvállalást a jobbágytelkek birtoklásához kötötte. Ezzel lefékezte az ösztönünkre szabott népszaporulatot.

Csak az a fiú köthetett gyermekvállaló házasságot, aki számára a földesura jobbágytelket biztosított. A kevesebb gyermekvállalás hatására javult az egy lakosra jutó jövedelem, jobb lett a táplálkozás, hosszabb lett a várható életkor. Megnőtt azoknak a fiataloknak a száma, akik éretté váltak a házasságra, a gyermekvállalásra, de a köthető házasságok száma ehhez képest lassan nőtt. Egyre több szexuálisan érett fiatal nem köthetett házasságot. Ez ellen a római katolikus egyház a keresztes hadjáratokat szervezett. Az ezekben való részvétel gyakorlatilag elhalálozást jelentett.

A keresztes hadjáratokat a pápák szervezték. A részvételből az elsőszülött fiút eleve kizárták, csak azok jelentkezhettek, akik előtt a jobbágyság lehetőségégét a legidősebb fiú elzárta. Ugyanakkor a hadviselésre még alkalmatlan fiúk is elmehettek, haláluk esetében a mennyországba jutás, az üdvözülés garantálva volt a számukra. Mivel ez sem fékezte le a túlnépesedést, a fiúk szerzetesek, a lányok apácák lehettek, ami kizárta a gyermekvállalást. Nem találtam adatot arról, hányan voltak a házasságtól eltiltottak. Pedig a klérus tagjainak kizárása a gyermekvállalásból jelentősen fékezte a túlnépesedést.

Amennyire egyértelmű, hogy a klérus eltiltása a gyermekvállalástól lényeges szerepet játszott abban, hogy Nyugat-Európa a társadalmak élcsapata lett, és az ipari forradalomnak köszönhetően gyarmatosítani tudta az emberiség szinte az egészét. A nyugat klérusa a társadalom felső tiedéhez tartozott, ezeknek kizárása a gyermekvállalásból jelentős kontraszelekciót okozott.

A kiscsaládos társadalom

Kopátsy Sándor                PH                   2019 03 20

A kiscsaládos társadalom

Harari

Diákkorom óta zavart, hogyan, miért, kiknek a vezetésével lett Eurázsia kis nyugati félszigetében a nagycsaládos társadalom kiscsaládos. A görög városállamok és a Római Birodalom még nagycsaládosak, és öntözéses gabonatermelők a Közel-Kelet szerves részei voltak. Európa akkor lépett külön útra, amikor kiszelektálta a fagyos telet átélő, és a természetes csapadékkal megelégedő búzát és árpát. Ezért az első külön útra tért nyugat-európai kultúrát a Frank Birodalommal kezdhetjük. Ennek két forradalmi vívmánya volt, a természetes csapadékra épült szántóföldi gabonatermelés, és a kiscsaládos rendszer. A fajunk túlszaporodását nem lehet féken tartani a nagycsalásos rendszerben, ezt ismereteim szerint, nemcsak a hatalmi elit, de a jobb társadalmat kívánó forradalmárok sem vették tudomásul.

A túlnépesedés elleni társadalmi lépésről csak a krétai társadalomban ismerek példát, ahol az újszülött gyermekeket egy éjszakára kitették a sziklára. Ennek a halálozás okozásának mértékéről nem találtam adatot. A másik az Újszövetségben említett gyermekgyilkolás volt, de annak az okát a megváltó eljöveteltől való hatalomvesztés félelmével magyarázzák.

Társadalmi méretének egyetlen több évszázados példája a római pápák által szervezett keresztes hadjáratok sorozata volt, ezt azonban a római katolikus egyház igyekszik elhallgatni. Számomra azonban egyértelmű, hogy a célja a népszaporulat megfékezése volt. A kiscsaládos jobbágyrendszerről azonban azt nem tanítjuk, hogy az eredménye a gyermekvállalás korlátozása volt.

A nyugat-európai feudális kiscsaládos társadalom volt az első és egyetlen, amelyik a gyermekvállalást a kiscsaládos házassághoz és a jobbágytelekkel való rendelkezéshez kötötte. Ezt Harari is felismerte azzal, hogy a nagycsaládos társadalmakban csak az anya személye volt egyértelmű, az apa mindig bizonytalan volt, ez maga az anya sem tudhattak, akinek több férfi családtaggal volt szexuális kapcsolata. Ez a magyarázata annak is, hogy a zsidó vallás anyajogú.

A téli fagyot elviselő, és a természetes csapadékkal megelégedő gabonát termelő Nyugat-Európa volt az a társadalom, amiben a földesurak nem nagycsaládnak, hanem kiscsaládnak adták a munkaképes kor egészére bérbe a jobbágytelkekre felosztott földjüket. Csak a kiscsalád volt olyan bérlő, amelyiknek munkaképes életükre lehetett bérbe adni a földjüket. A nagycsaládos jobbágyrendszer nem tette lehetővé a munkaképes életre szóló bérbeadást, mert azok munkaereje gyorsan és jelentősen megváltozott. Ennek következtében mind a földesúr, mind a jobbágycsalád érdeke néhány év után megkövetelte a jobbágytelek nagyságának a nagycsaládok munkaerejéhez történő igazítást. Ez pedig azzal járt, hogy a nagycsaládos jobbágy hosszabb távon nem törődött a rábízott föld termőerejének ápolásával.

Az európai történészek sem vették tudomásul, hogy a nagycsaládos jobbágyrendszerben a házasság nem lehetett életre szóló szentség, mert ebben a döntésjoga a nagycsalád fejének volt, és az nem jelentett felbonthatatlan családalapítást.

A nyugat-európai feudális társadalom azzal lett kiscsaládos, hogy a házasságkötés a vallás papja és a földbirtokos közös véleményén alapuló, és felbonthatatlanná vált. Sajnos, a nyoma sem található annak, kinek a zseniális felismeréséra épült az életre szóló és a földesúr jobbágytelek jutatásán múló házasság, ami a feltétele volt annak, hogy az újszülötteket befogadja az egyház. Házasságot csak az köthetett, gyermeket csak az vállalhatott, akinek a földesura jobbágytelket biztosított. Mivel a földesurak érdeke volt, hogy a jobbágytelek ne legyen kisebb, mint amekkorát egy kiscsalád megművelhet, a jobbágytelkek száma csak olyan mértékben nőhetett, amilyen mértékben a szántóföldek nagysága nőtt. A kiscsaládos jobbágyrendszer volt az első társadalom, ami a gyermekvállalást a jobbágytelkek birtoklásához kötötte. Ezzel lefékezte a szexuális ösztönre szabott népszaporulatot.

A jobbágynak csak az a fia köthetett gyermekvállaló házasságot, aki számára a földesura jobbágytelket biztosított. Ez ugyan köztudott, de a hatása mégis fedve maradt.

Ezt csak az mutatta meg, ha ismert lett volna, hogy hány évesek voltak a házasságkötők. Életem egyik legnagyobb meglepetése az volt, amikor megismertem, hogy a nyugat-európai, kiscsaládos társadalom ezer éve alatt a házasságot kötő nők átlagos életkora 29 év, a férfiaké ennél is két évvel magasabb volt. Ennek jelentőségét az mutatja, hogy a fajunk gyermekvállalása eddig a nemi érettséggel kezdődött. Vagyis fajunk gyermekvállalása csak a nem ösztönön múlt. A nyugat-európai feudális társadalom volt az első, ahol a gyermekvállalás tíz évnél is többel kitolódott. Ez azt jelentette, hogy a nők gyermekvállalása jó tíz évvel később kezdődhetett.

A kevesebb gyermekvállalás hatására felére csökkent és tíz évvel kitolódott a gyermekvállalás. Ennek köszönhetően javult az egy lakosra jutó jövedelem, jobb lett a táplálkozás, hosszabb lett a várható gyermeket adható életkor. Megnőtt azoknak a fiataloknak a száma, akik éretté váltak a házasságra, a gyermekvállalásra, de a köthető házasságok száma ehhez képest lassabban nőtt. Egyre több szexuálisan érett fiatal nem köthetett házasságot.

A túlnépesedés ellen a római katolikus egyház a keresztes hadjáratokat szervezett. Az ezekben való részvétel gyakorlatilag nemcsak lehetetlen volt a házasságkötés, de elhalálozást is jelentett. A keresztes hadjáratokat a pápák szervezték. A részvételből az elsőszülött fiút eleve kizárták, csak azok jelentkezhettek, akik előtt a jobbágyság lehetőségégét a legidősebb fiútestvér elzárta. Ugyanakkor a hadviselésre még alkalmatlan fiúk is elmehettek. A vallás a résztvevők számára a haláluk esetében a mennyországba jutást, az üdvözülést garantálta.

Mivel ez sem fékezte le a túlnépesedést, a fiúk szerzetesek, a lányok apácák lehettek, ami kizárta a gyermekvállalást. Nem találtam adatot arról, mekkora volt a házasságtól eltiltott papok, szerzetesek apácák aránya. Ezért nem állapítható meg, mekkora volt a klérus tagjainak kizárása a gyermekvállalásból, és ez milyen jelentősen fékezte a túlnépesedést.

Amennyire egyértelmű, hogy a katolikus klérus eltiltása a gyermekvállalástól lényeges szerepet játszott abban, hogy a hatalmas vagyon nem kerülhetett a főpapok gyermekei tulajdonába, a katolikus főpapok Nyugat-Európa a társadalmak élcsapata maradt. A példátlanul vagyonos Római Katolikus Egyház a polgári forradalmak után elvesztette a jövedelmet hozó vagyonát, és az egyházi adók behajthatóságát. Jelenleg a Római Katolikus egyház ugyan megtartotta a jövedelmet nem jelentő kincseit, de a jövedelme jelentéktelenre csökkent.

 Csak az ipari forradalomnak köszönhetően gyarmatosítani tudta az emberiség szinte az egészét. A nyugat klérusa a társadalom felső tiedéhez tartozott, ezeknek kizárása a gyermekvállalásból jelentős kontraszelekciót okozott.