A világgazdaság növekedése

Kopátsy Sándor                PG                    2017 09 30

A világgazdaság növekedése

A közgazdaságtan mindig úgy viselkedik, mint amikor a lakosság létszámát változatlannak lehetett tekinteni. A társadalmak lakossága ugyanis kisebb mértékben változott, mint a mérések hibahatára. Ez egyik évről a másikra plusz-mínusz 2 ezreléknél kisebb mértékben változott, ugyanakkor mérések nagyon ritkán voltak, és azok hibahatára sokkal nagyobb volt, mint a tényleges változások. De nemcsak a lakosság számának változása nem volt pontosan mérhető, de a megtermelt nemzeti jövedelem változása még sokkal kevésbé. Egy-egy társadalom tíz százalékos változásit sem lehetett mérni.

Ezt jól tükrözi a tény, hogy évszázadokon keresztül és csupán 5-10 évenként a háziállatokat számolták. A mai emberek arra sem emlékeznek, hogy mit jelentett a számosállat. Számos állat volt a ló, a szarvasmarha és a bivaly felnőtt korábban. A szaporulat egyéves korig 0.5 számosállat volt, akárcsak a kecske meg a birka, és a szaporulata annak is a fele. Az emberek csak születéskor, elhalálozáskor és házasságkötés alkalmával voltak írásba foglalva, de ezeket az adatokat soha nem összesítették. Nem is volt senki kíváncsi arra, hogy az országnak, megyéknek, városoknak mennyi lakosuk van. Az egyetlen adat az adófizetők, valamint az adóalapok, a házak, a jobbágytelkek száma.

Ezért fogadtam érdeklődéssel, ha a múltban valamit mérni lehetett. Ilyen volt az átlagos testmagasság. Ezt ugyan csak a katonák sorozásaikor mérték, de a múlt adatai is mérhetők. Így kaptam rá a sorozott katonák testmagasságának a változását mutató adatokra. Mivel a megtalált emberi csontok alapján is elég pontosan megállapítható a testmagasság, a történészek is mérni tudják. Ennél jobb mutatót máig nem ismerek arra, hogyan alakultak az emberek életviszonyai. Ugyan a testmagasság nemcsak az élet minőségétől függ, hanem például a sík vidéken nagyobba, a hegyek közt kisebbek az emberek. A testmagasság változása azonban mindenütt jó mutató.

Jelenleg évente minden adat változását mérik. Ezt olvasom a hetilapban, hogyan alakult a világgazdaság múlt évi és az ez évi várható növekedése, méghozzá tizedes pontossággal.

A világgazdaság várható növekedése 3.7 százalékos, ami mellett 1 százalékkal nő az emberiség létszáma. Az utóbbit már nem teszik hozzá, de ezt csak alapján mondom, hogy közel száz éve mintegy 13 évenként egy milliárd volt a létszámunk növekedése. Ez egy százalékban olyan csökkentő tendenciát mutat, hogy a növekmény összege a hibahatárokon belül állandónak tekinthető. Addig azonban nem jutott el a közgazdaságtan, hogy mérte volna a népesség növekvése mellett lehet azt állítani, hogy mind az egy lakosra jutó jövedelem, mind a vagyon újratermelődik. Vagyis a 3.7 százalékos GDP növekedés elég-e ahhoz, hogy nemcsak az egy lakosra jutó jövedelem, de a vagyon is újratermelődjön.

Amennyire a világgazdaság teljesítményét mérik, annyira figyelmen kívül hagyják a világgazdaság vagyonának alakulását. Pedig, a világgazdaságnak csak olyan növekedése jelenti az újratermelését, ami mellett nemcsak az egy lakosra jutó jövedelem, de a vagyon is újratermelődik. Ugyanis csak azt tekinthetjük újratermelésnek, ha nemcsak a jövedelem, de a vagyon is újra termelődik.

Azt már a múlt század közepén felismerték a közgazdászok, hogy a kultúrák között viszonylag nagy különbségek vannak a jövedelmükhöz viszonyított vagyon nagyságában, de ez az arány viszonylag nem változik. Ezt már a múlt század közepén kimutatta Bródy András és Rácz Jenő a közös könyvükben. Engem is ez a könyvük fertőzött meg, annak ellenére, hogy adataik a szellemi tőkét nem tartalmazták, sőt a vagyont a tőke nagyságával mérték. Én az erre vonatkozó adatokat az óta figyelem. Idézem az Egyesült Államok négy nagy etnikumának az adatait. A távol-keletiek, a konfuciánusok vagyona négyszer nagyobb, mint az egy éves jövedelmük. A puritánoké, érte ez alatt az angolszász, a germán és a skandináv eredetűket, három és fél ez a mutató. A latin eredetűeké kettő és fél. Az afrikaiaké egy alatt van, vagyis a vagyonuk kisebb, mint az éves jövedelműk. Én ezt a háború után a Baranya-megyei etnikumoknál becsültem meg először a falvakban. Becslésem szerint, ha a parasztcsaládok vagyona a megyében az éves jövedelmük háromszorosa volt, akkor ez az arány a sváboknál ötszörös, az egykéző reformátusoknál négyszeres, a katolikus magyaroknál és a rácoknál kétszeres volt.

A rendszerváltás óta a leszakadó, nagy többségégben tartóan munkanélküli cigányság esetében is az a véleményem, hogyha országokban átlagosan mintegy háromszor nagyobb a vagyon, mint az éves jövedelem, a cigányság esetében a vagyonuk kisebb, mint az éves jövedelmük. De csak becsülni tudom, mert szinte tilos a cigányság társadalmi lemaradásának mérése.

A kultúrák közti vagyonarányról nem található adat, de a fenti számok alapján van véleményem.

A konfuciánus népek vagyona az éves jövedelmük négy-ötszöröse. Ezt sugallja az adat, hogy Japánban nagyobb az egy lakosra jutó vagyonérték, mint az Egyesült Államokban. Kínában a felhalmozási ráta háromszor akkora, mint Indiában.

Az is állítható, hogy a Szahara alatti Afrikában a legkisebb a jövedelemhez viszonyított vagyon.

Európában két okból viszonylag gazdagabbak a puritán angolszászok, germánok és skandinávok, mert egyrészt északabbra eleve nagyobb a vagyonigény, drágább a lakás, a téli tüzelő, a ruházkodás, másrészt ezek a népek takarékosabbak és iskolázottabbak.

A fentiek alapján nem sokat mond az országok egy laksora vetített nemzeti jövedelmének az adatsora. A két leggyorsabban növekvő ország, Kína és India. Mindkettőben kétszer olyan gyorsan nő a GDP, mint a világátlag.

Először Kínát és Indiát vessük össze. Kína az 1990-es reform első tizenöt évében lényegesen gyorsabban növelte a nemzeti jövedelmét, mint India. Az utóbbi néhány évben a növekedésük közel azonos. Az egy lakosra jutó jövedelmük és vagyonuk össze sem vethető. A különbség oka, hogy Kínában a reform óta a várható életkor emelkedése ellenére csökken a lakosság. Ezért az egy lakosra jutó jövedelem gyorsabban nő, mint az ország nemzeti jövedelme. Indiában azonban továbbra is közel három százalékos a lakosság növekedése. Ezért az egy lakosra jutó jövedelem fele olyan gyorsan nő, mint Kínában. Az egy laksora jutó vagyon pedig Kínában gyorsan nő, Indiában pedig csökken. Ez akkor is így volna, ha azonos volna a két országban a félehalmozási ráta, de annak még az előjele is más. Kínában nemcsak minden másik országénál magasabb a felhalmozási ráta, de csökken a lakosság. Indiában pedig a lakossággal arányos vagyon csökken, a birodalom lakóinak egyelőre még nem is annyira a jövedelmük, mint a vagyonuk gyorsan csökken.

A táblázaton szereplő USA és Kanada az egészség képviselői. Mind az egy lakosra jutó jövedelmük, mind a vagyonuk nő. az utóbbi annak ellenére, hogy a bányajáradékuk felére zuhant.

Japán és Brazília külön említést érdemel.

Japán nemzeti jövedelme a fejlettek között a leglassabban növekszik, az egy lakosra jutó jövedelem és vagyon mégis gyorsan nő, mert ott a leggyorsabban csökken a lakosság. Ugyanakkor élvezheti a nyersanyagok, mindenekelőtt az energiahordozók árcsökkenését.

Brazíliában egy százalék alól két százalék fölé nőtt a nemzeti jövedelem, de ez is sokkal kevesebb, mint amennyire a növekvő lakosságuk mellett szükség volna.

Az egész táblázatról az a véleményem, hogy félrevezető. Csak azoknak mondhat valamit a jelenkor világgazdaságáról, akik nem az adatokat nézik, hanem a mögöttük megbúvó valóságot.