Kopátsy Sándor EH 2017 10 11
I.
A felzárkózó országok helyzete.
A The Economist e heti száma
mellékletben foglalkozik a felzárkózó országok helyzetével. Nyolc rövid, de
színvonalas elemzést közöl. Ezek azonban megmaradnak a hibás felfogással, az
iparosodó országokat továbbra is felzárkózónak, fejlődőknek nevezi. Még mindig
nem veszik tudomásul, hogy a felzárkózók, Kína kivételével, ugyan fejlődnek, de
ennek ellenére egyre jobban lemaradnak. Atlétikai példával élve, futnak, de a
győzteseknél lassabban és ezért egyre jobban lemaradnak.
Ennek a Klasszikus példája a
BRICs négyes fogat, Brazília, Oroszország, India és Kína. Ez a négyes fogat
2006-ban alakult, és 2010-ben a Dél-afrikai Köztársasággal kiegészült.
Heterogénebb közösséget aligha találtak ki a bankárok, és működtetnek a politikusok.
Az alapító négyből csak egy
fejlődik gyorsan, a másik három egyre jobban lemarad. Látszólag hatalmasak, az
emberiség kétötödét, a világgazdaság egyötödét képviselik. Köztük csak egynek, Kínának a lakossága puritán, ami a jelenkor
versenyképességének alapvető feltétele.
Max Weber az első és máig egyetlen olyan politológus, akinek a
felismerése világviszonylatban maradéktalanul beigazolódott. A 20. század
küszöbén megállapította, hogy a kor társadalmai között csak a puritán erkölcsű
népeké lehet versenyképes. Ez a 20. század első felében csak a Nyugat
protestáns népeire, az angolszászokra, a germánokra, és a skandinávokra volt
igaz. A század második felében, a hidegháború idején kiterjedt a Távol-Kelet
konfuciánus népek demokrata oldalán álló tagjaira. 1990 óta azonban elképesztő
gyors tempóban zárkózik fel a konfuciánus Kína is. Ma már egyértelműen várható,
hogy e század közepére, minden puritán erkölcsű nép, de csak azok, a világ
társadalmi elitjét fogják alkotni.
Ebből már következik, hogy a
négy-, illetve öttagú BRICs tagjai, Kína kivételével, egyre jobban lemaradnak.
Weber ugyan nem vette tudomásul, hogy a társadalmi sikernek
elengedhetetlen feltétele, hogy a lakosság 1-2 ezreléknél gyorsabban ne
növekedjen. Ebből következően Brazília és India eleve kiesnek a sikerben
reménykedhetők köréből. A kultúrájuk messze van a puritánsághoz, és a gyors
népességnövekvés elve kizárja, hogy az egy lakosra jutó jövedelmet és vagyont a
versenyképességhez szükséges mértékben növelni tudják.
Brazília ugyan alulnépesedett és a világ legnagyobb mezőgazdasági
potenciáljával és jelentős bányakinccsel rendelkezik, de a lakosság többségét
kitevő latin etnikumának a gyors növekedése is lassul, de a négerek és az
indiánok továbbra is elviselhetetlenül szaporodnak, ezért az eleve
versenyképtelen latin-amerikai országok között is a legrosszabb etnikai
összetételű. Ezen nem is lehet még a latinokra alkalmas társadalmi felépítményt
sem működtetni. Ugyanakkor az elviselhetetlenül gyorsan szaporodó emberisség
élelmezéséhez, a legnagyobb potenciális kapacitása van.
India még reménytelenebb. Etnikai, kulturális, nyelvi tekintetben
Bábel. Puritán népei még sincsenek. Ezt a heterogén birodalmat nemcsak a
demokrácia, de még a diktatúra sem volna képes egyben tartani. Az oktatási rendszere sem versenyképes. Az
elit ugyan angol nyelvű, a legfejlettebb társadalmakban is értékes diplomás.
Ennek a java, az ország legnagyobb kincse, az Egyesült Államokba vándorol. Még
inkább úgy fog járni, mint a Szovjetunió, elemeire esik szét.
A Dél-afrikai Köztársaság felvétele ötödiknek a világgazdaság
példátlanul nagyarányú bányajáradékának volt köszönhető. A nagyon magas
bányajáradéknak köszönhetően ez a reménytelen társadalmi állapotú országról azt
hihették, hogy gazdagsága tartós. Ez ugyanis a világ etnikailag leginkább
kettészakadt lakosságú ország. Az arányaiban gyorsan fogyó fehérek a világ
társadalmi elitjéhez tartoznának, de a jövőjük reménytelen, mert a feketék
túlnépesedése megállíthatatlan. Szerintem a fehérek ott fogják hagyni az
országot, mert a négy nagyon gazdag óceánokon túli angolszász országban örömmel
fogadják őket. Nélkülük pedig a Dél-afrikai Köztársaság a többi Szahara alatti
ország színvonalára zuhan.
Kínában viszont minden ideális. A világ népességének ötödét jelentő
egyetlen olyan nemzeti állam, amiben a lakosság 93 százaléka kínai, ráadásul
keményen puritán. 1990 óta a lakosság gyors növekedése csökkenésbe kényszerült.
Ez a lakosság csökkenés azonban példátlan gazdasági eredményt hozott. Jelenleg
már egyre szélesebb körben engedik meg a második gyermeket is. Nem jelentkezik
semmi olyan, ami kétségbe vonná, hogy e század közepre Kína felnő az Egyesült
Államok mellé második szuperhatalomnak. Ezzel
az emberiség puritán kétötöde viszonylag a jelenleginél is gazdagabb lesz, a
világgazdaság négyötödét fogja adni. Az emberiség, közte a BRICs jelenlegi öt
tagjából négy viszonylag még annál is hátrább lesz, mint jelenleg. Várhatóan
2050-ben a fejlettek aránya a kétötödnél is kisebb lesz, a nemzeti jövedelemnek
azonban továbbra is növekvő hányadát fogják adni.
A tanulmányok legnagyobb érdeme.
A jelenkori közgazdaságtan talán
legnagyobb hibája az, hogy a társadalmak fejlettségének növekedését az országok
nemzeti jövedelmének nagyságával mérték. Ennek alapján India gazdasága jelenleg
olyan gyorsan növekszik, mint Kínáé. Azt már meg sem említik, hogy az egy lakosra jutó jövedelem Indiában csak
harmad úgy növekszik, mint Kínában, az egy lakosra jutó vagyon pedig csökken. Ezek
az írások azonban már az egy lakosra jutó jövedelemmel mérnek. Ebből kiderül,
hogy 2014 óta a BRICs négy tagjában ez a mutató azt jelzi, hogy nem a
fejletteknél gyorsabban fejlődnek, hanem még a világ átlagához mérten is
lemaradnak. Kína azonban az átlagnál is sokkal gyorsabban gazdagodik.
Bármennyire egyértelmű, hogy a
nemzeti jövedelemhez viszonyított vagyon a nyugati kultúrában is egyértelműen
nagyobb a protestánsoknál, mint a katolikusoknál. Sajnos, nem mérjük, hogy
mekkora a nemzeti jövedelemhez viszonyított vagyon. Pedig ez volna a
megvilágítója annak is, amit Weber felismert, hogy a puritánok sikeresebb
társadalomépítők.
Az Egyesült Államokban etnikumok
szerint is mérik, mekkora az egy lakosra jutó jövedelemhez viszonyítva a
vagyon. Ez a mutató a legmagasabb a puritán népeké, ezen belül a konfuciánusok
mutatója meghaladja a négyet, a protestánsoké a hármat. A latin népek mutatója
kettő felett van. A négereké azonban egy alatt van. Becslésem szerint a magyar
átlag három felett, de a cigányoké nálunk is egy alatt van. Ezekbe a mutatókban
csak a fizikai vagyon szerepel, a tudásvagyon, a képzettség és a képesség nem.
Ezzel együtt még nagyobbak volnának a különbségek.
Az is egyértelmű, hogy a
világnyelveket, mindenekelőtt az angol, nálunk a németet is tudó, szakunkás
feletti munkaerő esetében, a tudásvagyon az éves jövedelemnél nagyobb. Vagyis
minden angol, vagy német nyelvet tudó munkaerő értéke az éves jövedelménél
nagyobb.
A hivatkozott The Economist
tanulmány első részében a fejlődő országokat három csoportra osztva elemzik, a
magasan, a közepesen és alacsonyan közepesen fejlettekre.
A fejlettek között is az első
kettő két olajban nagyon gazdag állam, Katar és az Egyesült Arab Emirátusok
szerepel 75 és 40 ezer dollár egy laksora jutó jövedelemmel. A következő kettő
Dél-Korea és Tajvan, 28 és 22 ezer dollárral. Utánuk Görögország és Csehország
következik 19 és 18 ezer dollárral. Utánuk Csille, Lengyelország és
Magyarország 13 ezer dollár/fő. A két olajban gazdag kis lakosságú arab ország
előkelő helyét az olajkincsének köszönheti. A következő Görögország, amelyik
helyét annak köszönheti, hogy óriási külföldi hitelből él. Csehországot a
germán népekkel együtt, nem ide, hanem a fejlett germánok közé sorolnám. Az
utolsó két helyen Lengyelország és Magyarország közel azonos szinte áll. A felsorolt kilenc ország között csak három
puritán lakosú ország van. Dél-Korea
a koreai háború óta a legsikeresebb ország, de nemcsak egy főre jutó jövedelme
nőtt az államok között a leggyorsabban, de a foglalkoztatása és az oktatása is.
Tajvan is elérte Japánt. Mindkettő a
sikerét annak köszönheti, hogy a két háború között Japán gyarmata volt, az
infrastruktúrája és oktatási rendszere akkor épült ki. A hidegháború alatt
pedig a demokrata oldalhoz tartozott, és exportját a gazdag tőkés világ
lelkesen felvásárolta. Máig nem tisztázódott a két volt japán gyarmat sikerének
kulcsa. A hidegháborúban a gazdag demokraták éhesen szippantották fel nemcsak
Japán, de a volt két gyarmatának tömegtermékeit. Csehország pedig azzal esett ki a puritán Nyugat-Európából, hogy a
bolsevik táborba sorolta a Jaltai Szerződés. Ez az ország a második világháború
előtt Franciaországgal és Ausztriával azonos szinten volt.
Csille azért kerülhetett ebbe az előkelő, de heterogén csoportba,
mert a magas bányajáradékoknak köszönhetően meggazdagodott.
Lengyelország és Magyarország pedig lényegében ott tart, ahol a két
háború közt is volt. Ez a két ország azért esett vissza, mert elvesztette az
elitjét, a zsidóságot és germánokat. Ezer
éve igyekeznek Nyugat-Európához felzárkózni, de mivel az államalkotó
etnikumukban nem volt polgárság, de nagyon sok nemes, csak azért boldogultak,
mert a középkortól jelentős germán, majd a vasút századában szidó etnikumuk is
volt. Ennek elvesztésével azonban együtt járt a viszonylagos visszacsúszásuk.
A fejlett felzárkózók nagyon heterogén csoport. Akik
összeállították, nem értették meg Weber felismerését, hogy a társadalmi sikerre
csak a puritánok által vezetve számíthatnak.
Mivel mérjük a táradalom fejlettségét?
Jelenleg a legjobb mércét az ENSZ alkalmazza. Ez három mutató eredője,
az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem, a várható életkor és az átlagos
iskolázottság. Ezt egy
negyedikkel, az egy lakosra jutó vagyonnal egészíteném ki. Ez a negyedik mutató
világítana rá arra, hogy a néhány ezreléknél gyorsabb népességnövekedés kizárja
a versenyképességet. Ez az adat Kína esetében példátlanul gyorsan nő, és magas,
India esetében csökkenő.
Max Weber a század elején először protestánsnak nevezte a puritán
népeket. Ő még abban a hitben élt, hogy a népek puritán viselkedésüket a
protestáns kereszténység hatásának köszönhették. Tévedett, mert a protestáns kereszténység elsősorban ott győzött, ahol
a népek már a kereszténység előtt is puritánok voltak. Ennek ellenére nem
minden puritán nép lett protestáns. Ezt nekünk magyaroknak kellene leginkább
megérteni. Az alpi népek, köztük is elsősorban a germánok, a svábok, a bajorok,
az osztrákok puritánságuk ellenére is katolikusok maradtak. Ennek politikai oka
volt, a Habsburgok megszállottan katolikusok voltak, és maradtak.
Történelmi ismereteim alapján azt
állítom, ezek a népek puritánságuk ellenére azért maradtak katolikusok, mert az
oszmán behatolás Bécs alatt megállt. Bécs sikertelen ostroma tette lehetővé,
hogy a közép-európai népek reformációra térését a Habsburg császároknak
sikerült megállítani. Ha Bécs is oszmán
hódoltág alá kerül, nemcsak az alpi germánok, hanem a csehek és a magyarok
protestánsok lettek volna. A reformáció befogadására a nem latin népek többsége
protestáns lett volna.
A latin népeket, kivéve a
franciákat, nem érintette a reformáció. Ennek indoklása most messze vezetne.
Ezért mondom, hogy puritán népek
nemcsak a protestánsok, hanem a nem latin, kiscsaládos népek általában.
Weber idejében még nem vált felismerhetővé, hogy a távol-keleti népek
még a protestánsoknál is puritánabbak. Ma már vitathatatlan, hogy a
konfuciánus népekkel még a Nyugat puritánjai sem versenyezhetnek.
E fejlett felzárkózók jövője
nagyon eltérő.
Az olajban nagyon gazdagok ugyan sokat vesztenek, de gazdagok társadalmi
tekintetben elmaradt társadalmak maradnak. Csille
a bányakincsekben a leggazdagabb latin-amerikai állam, de soha nem léphet a két
észak-amerikai a puritánok közé.
Dél-Korea és Tajvan sikeres pályája folytatódik.
Görögország képtelen lesz kimászni az adósságából.
Csehország, a szlovákoktól megszabadulva felzárkózik Nyugt-európához.
Lengyelország és Magyarország jelenlegi helye a rangsorban aligha
változhat.
Ennek a 10 ezer dollár
felettieknek a csoportja értelmetlen.
A felső közép csoport is együtt kezelhetetlen.
Az itt szerelő kilenc ország
jelenlegi fejlettsége ugyan viszonylag homogén, az egy laksora jutó jövedelmük
5-10 ezer dollár között van.
Kína fog közülük kiemelkedni, méghozzá elképesztően gyorsan. Az egy
lakosra jutó vagyona és jövedelme 10-15 évenként megkétszereződik, ezzel a
leggazdagabbak közé kerül.
Törökország jelenleg a csoportban a leggazdagabb, Oroszországot is
megelőzi. Ez a nem arab, de muzulmán ország tíz éve olyan gyorsan fejlődik,
hogy az elviselhetetlenül gyors népszaporulata ellenére is növelni képes az egy
laksora jutó jövedelmét. Ennek köszönhetően már megelőzte Oroszországot is,
ahol 2015 előtt óriási segítséget jelentett az irreálissá vált olajár, és a
népszaporulata harmada sincs Törökországénak. Ha felére tudja csökkenteni a
népességének a növekedését, nemcsak Oroszországot, de Lengyelországot és
Magyarországot is megelőzheti. A jelenlegi növekedését csak akkor tudja
tartani, hagy évente egymillió kivándorlója lesz. Ennek a valószínűsége azonban
egyre csökken.
Malajzia áll a második helyen. Ennek a jövője sem reménytelen, mert
a kelet-ázsiai fellendülésnek köszönhetően gyorsabb fejlődésre számíthat, mint
a csoport többségét kitevő latin-amerikai országok.
Oroszország áll a harmadik helyen. A jelenlegi olajárak mellett
lassulni fog a fejlődése, de a lakosság képzettségével e csoport első helyén
áll. A puritán országokkal nem lehet versenyképes, de a csoportban szerelőkkel
igen. Tehát kiesni nem fog, de felzárkózni sem.
A csoportban szereplő latin-amerikai országok, Mexikó, Brazília,
Kolumbia és Peru egyike sem
számíthat többre, mint a jelenlegi helyének megőrzésére a rangsorban, de ez nem
jelenti azt, hogy a fejlettekhez viszonyítva egyre jobban lemaradnak. Erre az
ad okot, hogy a latin-amerikai országokban tíz éve gyorsan csökken a
gyermekvállalás. Ez azonban kontraszelekcióval működik, a társadalom felső
harmadában gyorsan csökken a gyermekvállalás, az alsóban pedig lassan.
Számomra érthetetlen, hogy a társadalomtudományok ezt a
kontraszelekciót nem veszik tudomásul.
E középső csoportban, Kínán kívül, nincs puritán kultúrájú és
Oroszországtól eltekintve, a lakosság gyors szaporodását megfékezni képes
ország, tehát mindegyik jövőjét a fokozatos lemaradás fogja jellemezni.
Az alsó-közép csoport.
Ebbe csak reménytelen országok
tartoznak, három dollár/fő alatti jövedelemmel. Négy dél-ázsiai ország, és
Egyiptom. Mindegyik a század közepére nem jobban, hanem még rosszabbul fog
állni. mindent elmond Kína és India összevetése. 1990-ben a két birodalom
azonos egy laksora jutó jövedelmű volt. Ma Kínában négyszer, és 2050-ben
hússzor magasabb lesz. Addigra India esetleg több állammá esik szét, mint a
Szovjetunió, és a lakosságának a jövedelem nem éri el a Szovjetunió
utódállamokban elért szint tizedét sem.
A The Economist tanulmányának az
első fejezete számomra sokkal többet mond, mintha az országok nemzeti
jövedelmével játszanának. Ennek ellenre félrevezető marad, mert a sikernek csak
egyetlen mércéjét, az egy lakosra jutó jövedelmet mutatják, de még említést sem
tesznek arról, hogy csak a puritán, és a lassan szaporodó lakosságú népek lehetnek
sikeresek. Márpedig, ha valaki az
országok jövőjét akarja látni, annak elég, ha az országok lakosság
puritanizmusát és népesedését vizsgálják, mert versenyképes csak a puritán
erkölcsű, és lassan változó lakosságú népek lehetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése