Klímaváltozás II.

Kopátsy Sándor               PK                     2016 11 18

Klímaváltozás II.

Tegnap fejeztem be a klímaváltozásról alkotott véleményemet kifejtő írásom. Ma olvasom egy szaklapban Nicolas Sárközy előző francia államelnök, aki a jövő választáson újra indulónak a klímaváltozásról írt véleményt. „A klímaváltozás nagyon fontos, de az igazi kihívás a túlnépesedés. Csak az ember lehet olyan arrogáns, hogy azt gondolja, ő okozza a klímaváltozást.”

Sárközynek abban igaza van, hogy a folyamatban lévő klímaváltozást, nevén nevezve, felmelegedést az ember okozza. Hozzá teszem, hogy elsősorban nem is azzal, ahogyan él, hanem azzal, hogy túlnépesedik. Aligha volna ilyen mértékű a felmelegedés, ha csak annyian volnánk, mint száz éve. Ez azonnal kiderülne, ha az egy főre jutó szennyeződést vizsgálnánk. Ez a mutató leleplezné, hogy nem az a fő baj, hogy a természettel nem törődve élünk, hanem az, hogy túl sokan élünk.

A pásztor nyelvére lefordítva. Egy pásztor, akinek az elődei mintegy, száz birkát tartottak a legelőjükön, és most mire megöregedett ötszázat tart, és kopaszodik a legelője, azt hiszi, hogy a birkái sokat esznek, nem ismeri fel, hogy ötször annyit tart. Szidja a birkákat, hogy sokat esznek. Nem érti meg, hogy nem a birkák esznek sokat, hanem ötször annyian vannak, mint az apjának voltak. Azt sem érti, hogy a szomszédjának szép a legelője. Igaz, hogy az őseihez hasonlóan, nem növelte a nyája létszámát.

Sárközy azt nem veszi tudomásul, hogy az elmúlt hetven évben, Európában és Kelet-Ázsiában nem, illetve nagyon lassan nőtt a lakosság.

Európa

A puritán népek nagyon meggazdagodtak, mindegyikük a világ élvonalával lépést tart. A latinok ugyan lassabban nőttek, és kissé lemaradtak. Az ortodox keresztények is lassan szaporodtak, de a felzárkózásra képteleneknek bizonyultak. Ezekre egyértelműen bebizonyosodott Max Weber felismerése, hogy a puritán népek a jelenkor társadalmait minden más magatartású népnél hatékonyabban működtetik.

Az újvilágban.

Amerikában és Óceániában egyre jobban kettészakadtak az államok.

A négy puritán, angolszász ország az európai puritánoknál is eredményesebben szerepel, de a saját népszaporulatuk kevésnek bizonyul, és lényeges népességbefogadó lettek. Ezek fejlődése megelőzi még az európai protestánsokat is. ennek ellenére, a példátlan katonai, tudományos és gazdasági szuperhatalommá emelkedett Egyedsült Államok fogadott be a kívánatosnál több és szaporább, felzárkózni képtelen afrikai rabszolgát, akik ugyan sokszorta jobban, tovább élők és iskolázottabbak lettek a puritán népű új hazájukban, mint nemcsak az Afrikában marad többségük, de a Latin-Amerikába hurcolt rabszolgák utódainál is. Írom ezeket a tényeket, de máig nem készültek olyan adatok, hogy az afrikai etnikum, hol és hogyan él. Annak ellenére, hogy az alig hatvan éve teljes jogúak lettek a feketék is, és minden másik befogadó országban lakó etnikai rokonaiknál sikeresebben fejlődnek, nagyon lemaradnak. Ezt bizonyítja egy kedvenc gazdasági mutatóm, az éves jövedelem és a vagyon aránya. A protestáns amerikai etnikumúaknak háromszor nagyobb a vagyonuk, mint az éves jövedelmük. Az afrikai etnikum lakosságának azonban az éves jövedelmét sem éri el a vagyonuk. Pedig a jövedelmük is mintegy harmadával kisebb.

Az Egyesült Államokban generációk óta élő spanyolok kulturálisan szinte úgy élnek, viselkedek, mint a protestánsok. Velük ellentétben a latin-amerikai országokból bevándorló első két generáció lassan zárkózik fel, de lényegesen jobban élnek, mintha a származási országokban maradnának. Ezért van az, hogy a Latin-Amerikai országok szegényebb rétegébe tartozó több száz fiatal vágyódik az Egyesült Államokba, ahol ezek századát sem tudnák befogadni. Az is tapintatosan elhallgatott tény, hogy minden latin-amerikai országban alacsonyabb a társadalmi fejlettség, mint az őshazájukban, Európában élőké. Azt sem tudatosítjuk, hogy a leggazdagabb latin ország négyszer gazdagabb, mint bármelyik latin-amerikai ország, de az őshazájukkal azonos színvonalra se emelkedtek fel. Ennek az az oka, hogy az európai latin országokban a népszaporulat alacsony, Latin-Amerikában pedig az álaluk elviselhetőnél egy nagyságrenddel nagyobb. Vagyis azokra Sárközynek is igaza van. A legjobban élő latinok azonban az Egyesült Államokban élnek. Nem csoda, hogy oda szívesen települnének. A beszökésüket csak kerítéssel lehet fékezni.

Magyarázatra szorul viszont az a tény, hogy a három kisebb angolszász ország átlagos fejlettsége megelőzi az Egyesült Államokat. Ennek az oka, hogy az utóbbiban aránylag többen vannak afrikaiak és latinok.

A Távol-Kelet.

Az első gazdasági csoda a második világháború után Japán fergeteges fejlődése lett. Ez az ország már előtte bizonyította, hogy a Nyugat puritánjainál is puritánabb. Az is hozzájárult a sikeréhez, hogy a Szovjetunió katonai erejétől vélve az Egyesült Államok hűséges szövetségese lett, és a hidegháborúban az exportja szabadon áramolhatott a gyorsan gazdagodó tőkés demokráciákba.

A Négy Kis Tigris közül a két állam, Dél-Korea és Tajvan japán gyarmat volt. Kegyetlen, de hasznos gyarmatosító volt. A lakosokkal nem keveredet, de kiépítette az infrastruktúrájukat és az oktatási rendszerüket. Ennek birtokában mindkét ország ötven év alatt utolérte Japánt. Kiderült, hogy a konfuciánus kultúrájú népek még a protestánsoknál is értékesebb munkaerejűek, a tanulásra alkalmasabbak.

A két városállam, Szingapúr és Hong-Kong a jelenkor két legjobb kikötői adottsága. Ahogyan pedig élni tudtak az adottságukkal, azt bizonyította, hogy a kínaiak is egyenrangúak a japánokkal.

A távol-keleti sikerek azonban a konfuciánus népek ötödét jelentették. A négyötöd Kína, ahol a politika által diktált gazdaság és az elviselhetetlen népszaporulat, évente 30 millióval több lakos, fékezte a fejlődést. Kína kommunista vezetőit is lenyűgözte a kis szomszédok páratlan sikere. Végre aztán 1990-ben meghozták a két elengedhetetlen reformot, piacosították a gazdaságot és korlátozták a gyermekvállalást. Ugyanakkor tudomásul vették, hogy a politikai demokráciára még nem szabad áttérni, annak ellenére, hogy előtte Mao ázsiai kegyetlenséggel irtotta az egy párti diktatúra potenciális ellenségeit. Ennek ellenére a több pártos politikai demokrácia követelőit csak tankokkal lehetett elhallgattatni.

Az a tény, hogy a reform után Kína az emberiség történetében példátlan sikert ér el, a liberális Nyugat nem hajlandó tudomásul venni, hogy a sikert csak így lehetett elérni, hogy fennmaradt az egy párt kemény diktatúrája, előtte felszámolták a potenciális ellenzéket, a maradékát pedig tanokkal leverik. Csak ennek megtörténte után lehetett korlátozni a gyermekvállalást és piacosítani a gazdaságot. Nem sok politikai érzéke van annak, aki azt hiszi, hogy ezek nélkül nem dőlt volna össze a birodalom, el lehetett volna érni a gyermekvállalás csökkentését, a kínai csodát.

Ezt nekünk, magyaroknak kellene a legjobban tudni, hiszen nálunk nem volt szükség a gyermekvállalás korlátozására, mi vezettük be az első, mérsékelt piacosítást, mégis forradalom tört ki, és tíz nap után a forradalom messze túllépte a külső realitások határát, a szovjet tankoknak, és hónapokig csak megtorlásokkal lehetett néhány év alatt megteremteni a realitásnak megfelelő állapotokat. Ezt nemcsak akkor értettük meg, de hatvan évvel később is csak a fegyveres ellenállókat, akiknek nulla volt az esélyük, tekintjük hőseinknek. Pedig azok voltak a hősök, akik felismerték a szükségszerűséget, és azon belül keresték a lehetőségeket.

Jelenleg a két leggyorsabban fejlődő ország Kína és Vietnám. Mindkettő egy párti politikai diktatúra. A felzárkózásuk megállíthatatlan, mert a lakosságuk viselkedése puritán. Ezért mondhatjuk, hogy a század közepére a puritán népek mindegyike, kivéve a megtébolyult Észak-Koreát, a világ gazdag kétötödébe tartozik.

Rajtuk kívül nem túlnépesedő népek csak az európai latinok és ortodoxok nem népesednek túl. Ezek mégis lemaradnak, mert nem puritánok. Ezzel magyarázatot adok arra is, hogy miért bukott meg Európában a bolsevik marxizmus. Azért mert, az ortodox népek számára nincs olyan társadalmi felépítmény, ami versenyképes lehet. Ezt mindennél jobban bizonyítja a tény, hogy a bolsevik rendszerükkel megbukott népek a politikai demokráciákkal még annyira sem mennek. Elég volna a volt bolsevik államok negyedszázados eredményét mérlegre tenni. Annak ellenére, hogy ötöd annyit költenek fegyverkezésre, és egészen eddig abnormálisan magas volt az energiahordozók és nyersanyagok ára, gyengébben teljesítenek, mint a bolsevik rendszerben. Ez most fog még inkább egyértelművé válni, hogy tört részére zuhant a nyersanyagok és az energiahordozók ára.

Még a megmaradt marxistáknak sem jutott az eszébe, hogyan alakulhatott volna a Szovjetunió népeinek sorsa, ha ötöd annyi erőforrást fordítottak volna fegyverkezésre, és legalább magyar szinten piacosították volna a gazdaságot. A kínai eredményt ugyan nem érhették volna el, mert a népei nem voltak puritánok, de annyira nem maradtak volna le, mint demokratikusan.

Sárközynek azt kellene látni, hogy a jelenkorban társadalmi sikere, felzárkózása csak a nem túlnépesedő puritán népeknek lehet. Ezek a népek jelenleg példátlanul gyorsan fejlődnek. Ezt nemcsak ő, de a közgazdászok körében népszerű tudósuk, Piketty sem veszi tudomásul, pedig Max Weber jó száz éve felismerte. Igaz, hogy nem tette hozzá, hogy nemcsak azért sikeresek, mert puritánok, hanem azért is, mert nem túlnépesednek. Azt pedig még akkor senki sem tudta, hogy a távol-keleti konfuciánus népek még a nyugati protestánsoknál is puritánabbak.

Sárközynek abban azonban igaza van, hogy a 20. és 21. századot az utókor azzal fogja jellemezni, hogy az emberiség túlnépesedett. Nem az egésze, de a nagyobb fele, ma háromötöde, száz év múlva négyötöde, mert a fejlettek nem szaporodnak.

A történelemtudomány egyik nagy hibája, hogy a túlnépesedést figyelmen kívül hagyta és hagyja ma is. Ezért nem érthette meg az osztálytársadalmak mindegyikét jellemző halálozást fokozó felépítményének szükségszerűségét. Ennek felismerése csak akkor történhetett volna meg, ha az életterek optimális eltartó képességét mérte volna. Ha ezt figyelembe veszi, elkerülhetetlen annak felismerése, hogy minden társadalomban többen éltek, mint amennyi optimális lett volna. ez általános volt annak ellenére, hogy minden osztálytársadalomra jellemző volt a szervezett halálokozás. Mégsem jutott senkinek az eszébe, hogy mi lenne, ha az osztálytársadalmak mindegyike nem növeli a nép nyomorát, nem fordítja erőforrásainak jelentős hányadát emberpusztító hadviselésre és nem üldözi az ember természetes tudásvágyát.

Ezen ugyan néhányan botránkoztak, de az senkinek nem jutott az eszébe, hogy ami minden társadalomban jellemző, annak objektív oka van. Ez az objektív ok a túlnépesedési nyomás volt. Mégsem jutott senkinek az eszébe, hogy mi lett volna, ha a társadalmak nem fokozzák a többség nyomorát, ha nem fegyverkeznek, ha nem háborúznak, és nem üldözik a tudásvágyat. Pedig ezek nélkül önpusztulásba jutott volna minden társadalom, mivel minél jobban élt az ember annál jobban szaporodott volna. Nemcsak azért mert szaporodni akart, hanem ösztönösen. Bármennyire nyilvánvaló, a társadalomtudomány nem veszi tudomásul, hogy az embernek faji tulajdonsága az olyan szaporaság, amire a 25 év körüli várható életkor mellett szükség van. Ahogyan azonban az ember agyának és kezeinek köszönhetően elkezdett egyre tovább élni, aminek következtében a halálozás csökkent, a születések száma pedig növekedett.

Mivel a gyűjtögető életmódban 25 év közelében maradt a várható élekor, kicsi volt a túlnépesedési nyomás. Ha a közösség létszáma a gyűjtögetésből megélhetőkét meghaladta, vagy ki kellett rajzani a felesleges lakosságnak, vagy a létszámot csökkentette az éhhalál. Ez ad magyarázatot arra, hogy az ember viszonylag nagyon gyorsan minden életérben megjelent. Ezt megtehette, mert eszének és kezeinek köszönhetően minden természeti környezethez képes volt gyorsan alkalmazkodni.

A tudományos és technikai forradalom azonban új helyzetet teremtett azzal, hogy az elmaradott társadalmakba bevitte az ott is hasznosítható találmányait.

A legnagyobb hatása az egészségügy vívmányainak volt. Nagyon kis ráfordítással visszaszorították a népbetegségeket. Csak a csecsemőhalandóság csökkenése is, jelentős túlnépesedést hozott.

A jelenkori agrártechnikai forradalom olcsóbbá tette az élelmezést. Ezt jól mutatja a génmódosított növények gyors elterjedése a nagyon túlnépesedett Szahara alatti Afrikában.

A közlekedést hatékonyabbá tette a szinte mindenki által elérhető kerékpár, moped. Éve óta figyelem, hogy Afrikába évente 50 millió olcsó kínai kerékpár érkezik.

A legnagyobb tudati hatása azonban a kommunikációs eszközöknek, mindenekelőtt a mobil telefonnak van. Az egyszerűbb és használt telefonok mindenki számára megvásárolhatók.

Ezek mindegyike hasznos, a fejlett Nyugat legnagyobb kárt azzal okozza, hogy erőszakkal akarja az elmaradott társadalmakat demokratizálni, a belső és külső háborúkat pedig hadserege erejével nyomja el.

A jelenkori legnagyobb kártevő a demokráciát erőszakkal terjesztő liberális Nyugat azzal, hogy erőszakkal kényszeríti a nála bevált társadalmi felépítményt az olyan országokra, amelyek kultúrája, fejlettsége erre eleve alkalmatlan. Amennyire hasznos volna az olyan tanács és segítség, ami az adott társadalomnak megfelel, annyira kártékony annak kényszerítése, amire még éretlenek.