Kopátsy Sándor PO 2016 12 20
Jók az úszók, gyengék
a matematikusok
Életemben még nem találkoztam
hasonló témaismétlődéssel, mint ma. Két éve új mániám van. A művészek és a
sportolók képzését szeretném bevezetni az oktatás egészébe. Elgondolkodtam
azon, hogy miért állunk e két ágazatban az oktatás világszínvonalának
élvonalában, és miért csúszunk egyre hátrább az oktatás minden másik területén.
Történészként rádöbbentem, hogy
ez amióta osztálytársadalomban élünk, mindig így volt. Az osztálytársadalmakban csak a művészetekben és a sportokban volt a
minőséget ösztönző verseny, minden más területen nem a képesség, hanem a dogmák
vitathatatlansága volt az oktatás célja. Ezért volt minden
osztálytársadalomban eredendő bűn a tudásvágy, vagyis a dogmák feletti
kételkedés. Ebben először a tudományos és technikai forradalom és a
túlnépesedés megszűnése hozott a 20. században változást. Kiderült, hogy a
jómódban élő és tanult ember nem akar szaporodni. Az azonban, hogy a szexuális
élet ne hozzon túlnépesedést, arra volt szükség, a fogamzásmentes szexuális
élet legyen megoldható. Ezek a feltételek csak a 20. század második felében, és
ekkor is csak a puritán erkölcsű társadalmakban jöttek létre. Ennek
köszönhetően, a puritán népek társadalmaiban az ezredfordulóra leállt a
túlnépesedési nyomás, létre jöhettek az osztálynélküli társadalmak.
Amit Marx erőszakkal,
forradalommal akart megvalósítani, az spontán megvalósult a már gazdag puritán
társadalmakban. Az új társadalom
elsődleges feladatává vált a minél jobb munkaerő termelése, az eredendő bűn
átalakult az elsődleges társadalmi feladattá. Már nemcsak a művészetekben
és sportokban lett társadalmi érdek a lépességek maximális kifejlesztése, hanem
minden szakmában is.
A jelenkori fejlett társadalomban
már minden szakmában a képességek maximumára lett igény. Tekintettel arra, hogy
a munkaerőnek csupán néhány százaléka elég a társadalom művészei és sportolói
számára. Ez a két szakma ugyan csak a legjobbakat fizeti meg magasan, és a nagy
többség jövedelme nagyon alacsony, sokan amatőrök maradnak.
Magyarország, a lakosság számára
vetítve, művészetekben és sportokban a világ élvonalába tartozik. Ezzel szemben
a gazdaság terén nagyobb az élvonaltól mért lemaradásunk, mint száz éve volt.
Ez szinte általános jelenségnek mondható. A diktatúrák, a jövedelmükhöz képest,
mindig viszonylag jobban álltak a cirkuszban, mint a gazdaságban. Így volt ez a
fasiszta és marxista diktatúrákban is.
Ezért volt már korai jelmondatom:
A kenyér és a cirkusz összege állandó.
Magyarország jelenleg az úszásban
nagyhatalom. Igaz, az érmek felét egyetlen csodaúszó hogy szerzi, de az egész
ország büszkének érzi magát. Büszkébbek vagyunk a kajakozókra, mint a tudomány
és a gazdaság nagyjaira. ebben az sem zavar, hogy a gazdag országok szinte ott
sincsenek a kajakversenyeken.
Most ezért olvastam örömmel, hogy
az Egyesült Államokban is úgy látják, eltévedtek a sport és a gazdaság igénye
között. A The Economist karácsonyi mellékletében is erről panaszkodnak. Az írás
alcíme: Jobban állunk az úszás, mint a
matematika oktatásában.
Az Olimpián az Egyesült az éremtáblán az első volt. Az ENSZ
tagállamai között a társadalmi fejlettség rangsorában csak a 10. előtte van hát
kis skandináv európai ország és a három másik óceánokon túli, volt angolgyarmat.
De nemcsak a spotokban bajnok, hanem a Nobel díjasok, vagy az atomfegyverek
számával és a hadserege is erősebb, mint a világ összes fejlett országáé.
A matematikai oktatásban azonban
a 34 fejlett ország között 27. helyen van. De önbizalomban nincs hiány. Jó
példát hoz fel. Az Egyesült Államok diákjai azt hiszik, hogy matematikában jók,
de csak a 27. helyen vannak, ezzel szemen a dél-koreai diákok elégedetlenek a
matematikai tudásukkal, de a rangsorban a másodikak. Ebben a tárgyban minden
európai fejlett ország, de még Lengyelország és még a nagyon szegény Kína is
jóval előttük áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése