TANÁCS AZ EGYHÁZAMNAK IV. KIK A SZENTEK

Kopátsy Sándor                 EE                   2016 10 11

TANÁCS AZ EGYHÁZAMNAK

IV.

KIK A SZENTEK

A katolikus vallás a szentjeit a szegények támogatói közül válogatja. Diákkoromban azon botránkoztam, hogy a szentek többsége az uralkodó családok közül kerül ki.

Az első három magyar szint közül István, a király nem volt nem is lehetett volna szent. Az ő feladata a kereszténység ellenfeleinek felszámolása volt. A pogánysághoz ragaszkodókat megölette. Ezzel nemcsak a római katolikus vallásnak és Európának tett nagy szolgálatot, de az országa népességének is. A nagy többséggel szemben ugyanis nem kellett erőszakot alkalmazni, az boldog volt, hogy falvakban települt földműves lehetett. A szentté avatása tehát jó ügyet szolgált nemcsak a Vatikán, de a Kárpát Medencében élő népek számra is. Az indoklását, hogy a jobb alsó karja megmaradt, indokolt kitalálásnak tartom. A szentté avatáshoz csodára van szükség, hát ki kellett a csodát találni.

A fia, Imre érdeméről nem tudunk, de kemény apja mellett nem is jászhatott jelentős szerepet. Az indoklása, hogy egy apáca a sírjánál meggyógyult, számomra nem mond semmit.

Gellért szentté avatása érthető, megölték a hitéért. Ez a keresztény lakosság számára volt fontos mondanivaló. Nekem ugyan sántít, mert aki nem önként vállalja a hitéért a halált, nem mártír, hanem áldozat. Ő azzal sem menthette volna az életét, ha megtagadja a hitét.

A három első szentünk esetében engem az zavar, hogy I. László, aki később ugyancsak szent lett, a pápától azért kapott lehetőséget, hogy három magyar szintet megnevezzen, mert átengedte a keresztes hadakat az országon. Ez, véleményem szerint óriási ár volt, mert a keresztes hadak abból éltek, amit a lakosság adott, attól vettek, vagy elraboltak. Ez egy sáskajárás okozta kárral felért.

Az is köztudott, hogy akkor egy ország, tartomány, város számára tekintélyt jelentett, hogy szentje volt. A pápa számára fontos politikai döntés volt, hogy kit avat szentté. Ezért aztán nekem sem okozott problémát, ha valaki szent lett.

Mivel történelmi materialista vagyok, a történelemben, ami történt, annak objektív, materiális oka volt. Azt is, hogy a honfoglaló magyarság keresztény hitre tért, azt az magyarázza, hogy a hármas vetésfogó megjelenése után a földművelés jobb életfeltételeket biztosított, mint a pásztorkodás, a pásztor önkéntesen földművelésre tért át. Mire mi megérkeztünk, az itt élő népek nagy többsége már földműves és keresztény volt. A magyarság is spontán követte a példájukat.

Az emberiség kétötöde azonban minőségileg más, fejlettebb társadalomra tért át, amiben lehetőség nyílt a társdalom jobbítására. Ebben a változásban a katolikus egyház inkább visszahúzó, mint segítő szerepet vállalt a reformáció óta. A lemaradása azonban az utóbbi száz évben felgyorsult.

A lemaradás a legélesebben Európában jelentkezett. Ezt először jó száz éve Max Weber fogalmazta meg. „A jelenkor társadalmait csak a protestáns erkölcsű népek képesek másoknál hatékonyabban működtetni.” Figyelmen kívül hagyta, hogy a német, az osztrák, a holland, kisebb mértékben a francia katolikusok is hatékony társadalomműködtetők. Az csak a következő száz évben vált világossá, hogy a távol-keleti konfuciánus népek még a protestánsoknál is hatékonyabbak.

Amerikában még markánsabban jelentkezett a latin népek lemaradása. Ott fel sem merülhet, hogy a protestánsok és a latinok közös felépítményt építhetnek.

Ázsiában és Afrikában nő a leggyorsabban a katolikusok száma, de a lemaradásuk is. A kereszténységnek még a mohamedán vallással szemben sincs itt fölénye.

Ezért vagyok én az európai kereszténységhez való idomulás híve. A Vatikán azonban éppen az ellenkező oldalon áll. Nem az élvonalhoz való felzárkózást szorgalmazza, hanem a lemaradók táborában élő híveinek az elvárásához akar igazodni. Vagyis a protestáns kereszténységhez képest mért lemaradást választja. A szegényeket támogató vallás akar lenni.

Én ennek az ellenkezőjét szeretném. A katolikus egyház a társadalmi fejlődés élcsapatához közeledjen.

Számomra a görög mitológiában az tetszett, hogy az emberiség legfontosabb találmányait az isteneknek tulajdonították. A tűzet, a kereket, a haszonállatokat isteni adománynak tekintették. Ennek maradványát éreztem abban is, hogy a patkót szerencsehozónak tekintették. Ilyen isteni találmánynak tartom az iránytűt, aminek olyan sok ember és érték megmentését köszönhetjük.

A tudósok közül az első helyre Newtont tenném. De köztük volna ott vasút, illetve a gőzgép feltalálja is. Az emberi faj boldogulása érekében a legtöbb jót hozókat. A számítógépnek, a mobiltelefonnak is több jót köszönhetünk, mint a jelenkor szentjeinek. A GPS teszi lehetővé, hogy ne tévedjünk el. Azt, hogy kik voltak az emberi haladás legnagyobb jótevői, csak gondos tudományos munkával lehetne megállapítani.

Magyar szentnek először Széchenyi Istvánt választanám. Ő tett a legtöbbet a Kárpát Medence lakóiért. A Lánchídért a budapestiek szentje lehetne. A legnagyobb jó tevése azonban az árterületek megmentése volt. Ezzel egy hatodával több lakosnak termelhettünk kenyeret. Ő fogalmazta meg a jelenkor legfontosabb feladatát is. Legyen minél több kiművelt emberfő. Ezek számától és munkájuktól függ, hogy mennyien és milyen jól élhetünk.

Számomra, ha van mennyország, abban nem a vallások, hanem az emberiség legjobbjait gyűjtik össze. De legalább ilyen fontos lenne, ha az emberiség tudatában ezek lennének a legmaradandóbbak. Ezek emlékének a megőrzése lenne a történészek feladata.

A jelenkor vallásának azt kellene hirdetni, hogyan tehetjük jobbá az éltünket. Erre fajunk történetében először van igazán szinte mindenkinek lehetősége. A jelenkori emberiség élcsapata már olyan társadalomban élhet, amiben az egyéneken is múlik, milyen hasznosak lesznek a társadalom számára.

Akik most születnek, szinte mindent elérhetnek attól függően mennyire kiművelt emberek lesznek.

A kor parancsa, hogy segítsük a szülőket, magunkat, a társadalmat abban, hogy ennek érdekében legmesszebb juthassunk. Tudatosítsuk a társadalom egészével, hogyan tehetjük egymás életét jobbá. Erre lehetőségünk ma sokkal több van, mint a múltban volt, és a jövőben még ennél is sokkal többet tehetünk.

Az isten azt várja el a teremtményeitől, hogy az egyre jobban boldoguljanak. Azt, hogy ki, milyen vallás híveként törekszik erre, másodlagosnak fogja tekinteni. Az emberiség szentjei nem azok, akik a vallásukat, hanem azok, akik az emberiség ügyét szolgálták.