Kopátsy Sándor PP 2016 11 12
A listás szavazatok kártékonyak
Ezt már az Antall-Tölgyessy Paktum
idején felismerem. Ez ugyanis a kispártok számára jelent kártékony előnyt,
azokat juttatja indokolt előnyhöz. E paktum alapján egy pártnak meg kellett
szerezni a körzetek 98 százalékát ahhoz, hogy kétharmados törvényt tudjon
módosítani. Akkor azt hittem, hogy évszázadokig fenn fog maradni az ekkor
meghozott választási törvény, mert évszázadokig nem lesz egetlen pártank sem kétharmados
többsége. Olyan koalíció ugyan lehetséges, aminek kétharmados többsége van, de
az csak úgy jöhet létre, ha a koalíció alapja, hogy a választási törvény
fennmarat. Ezt már a második választás is bizonyította. Hiába nyerte meg a Horn
Gyula a körzetek négyötödét, a kétharmadhoz szüksége volt az SZDSZ
szövetségére. Az pedig hallani sem akart a listás szavaztok csökkentéséről,
hiszen a képviselői négyötödét a listásnak köszönhette.
Meg is lett a koalíció következménye.
A farka csóválta a kutyát gyakorlat nem tetszett a közvéleménynek, megbuktatták
a baloldali pártot.
A harmadik választáson a legtöbb
körzetet már a közép-jobb párttá átalakult Fidesz nyerte. Ha nem lettek volna
listás képviselők Orbán jelentős abszolút többséggel kormányozhatott volna. De kénytelen
volt a romantikus kisgazda Torgyánnal szövetkezni. Ez a koalíció is megbukott.
Jöttek az újabb koalíciók, a listának köszönhetően ránk szakadt a magyar
választók nem többsége számára túlzott liberalizmus. Ettől aztán úgy
megundorodtak a választók, hogy 2010-ben a körzetek 99 százalékát a Fidesz
seperte be. Megtörtént, amit én évszázados távlatban sem tudtam elképzelni.
Mentségemre mondom, hogy az óta sem találtam másik példát arra, hogy egy több
pártos demokráciában nem 99, de 90 százalékos győzelemre sem. A Fidesz
megszerezte a kétharmadot, és lehetősége volt arra, hogy felszámolja a listás
szavazatok szerzési lehetőségét. Sajnos Orbán Viktor ezt a soha vissza nem térő
alkalmat elhalasztotta. Csökkentette ugyan a listás szavazatok arányát, de csak
annyira, hogy már az is elég lett az egy párti kormány alakíthatóságot, ha a
megnövekedett számú körzetek 90 százalékát egy párt nyeri meg. (Csak
megjegyzem, hogy a Fidesz KDNP koalíciót egy pártnak tekintem. Ez Orbán
hatalmas politikai érdeme.)
A körzetek 90 százalékának megnyerése
is ingatagnak bizonyult, egyetlen pótválasztás elég volt a kétharmad
elvesztéséhez. Itt meg azt jegyzem meg, hogy az egyharmados ellenzék a Fidesz
két oldalán van, tehát alig lehet elképzelni a két oldal összefogását. Ez a nehéz
elképzelés éppen most valósult meg, amikor a befogadást korlátozó
alkotmánymódosítás két szavazattal megbukott. Orbán Viktor tehát 2010-ben
elhibázta a Fidesz örökös kétharmadát biztosító lehetőséget, azt, hogy csak az
lehet törvényhozó, akit a körzetében megválasztottak.
Sajnos, a liberálisok hatására a
kontinensen általános a listás szavaztok alkalmazása. A mediterrán országokban
azonban terjed ennek nemcsak a leépítése, hanem inkább az ellenkező irányban
mennek, hogy csak a legerősebb párt, vagy a legerősebb kettő kaphasson listás
helyet. Én is ezt tartom a legjobb megoldásnak. Az ország érdeke, hogy a
választási eredmény alapján egy ciklusra garanciát kap a legerősebb párt arra,
hogy önállóan kormányozhat.
Azt ugyan nem állítom, hogy a két
pártnál több biztosan ártalmas, de azt igen, hogy a több párt esetében is egy
ciklusra biztos legyen a győztes önálló kormányzása. Az Egyesült Államokban a
választási rendszer előnye, hogy csak két pártnak lehet esélye arra, hogy az
elnökségért versenyezhessen. A győztes pedig biztos lehet abban, hogy a
cikluson belül hatalmon marad.
Az, hogy miért ragaszkodnak a pártok
vezetői a listás szavazatokhoz, érthető, mert azokat nem a választók, hanem a
pártvezetők választják. Végül azonban ráfizetnek, mert a pártjuk gyengül.
Ha Orbán 2010-ben listák nélküli szavazati rendszert vezetett volna be,
akkor nem érhette volna kudarc, mivel 90 százalékos parlamenti többsége lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése