Etnikai különbségek

Kopátsy Sándor                 EP                  2015 12 08

Etnikai különbségek

A világgazdasági eredmények tükröződnek abban a felmérésben, amit az Egyesült Államok egyetemein tanuló diákokról készítettek etnikai bontásban. Két mutatóval állították egymással szemben a távol-keleti, a nyugati, azaz fehér, protestáns, a spanyol, azaz latin-amerikai, valamint a fekete, az afrikai diákok közép és felsőfokú tanulási eredményeit.

Az egyetemen hat éven belül diplomát szerzettek aránya.

Ezzel a mutatóval még nem találkoztam, de lényegében ezzel a lemorzsolódás arányát mérik 1996-2007 között. Tíz éves változás nagyon rövid idő arra, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le, mégis érdemes elgondolkodni rajta.

Az első meglepetés a nagyon magas lemorzsolódás, és annak a csökkenése. 1997 és 2007 között a hat év alatt diplomát szerzettek aránya 55 százalékkal, 55-ről 60 százalékra nőtt. Európában, különösen Magyarországon felháborítóan alacsony az elvárható időben diplomát szerzők aránya. Itt ugyanis veszteségként értékelik a lemorzsolódást. Ezek tanulási idejét és költségét veszteségnek könyveljük el. Szerintem jobb módszer az amerikai, kezdjék el minél többen, és morzsolódjon le, aki nem bírja. A felvételi ugyanis nem annyira jó szelekció, hogy aki már elkezdte, fejezze is be. Ugyanis a minőség optimalizálása hatékonyabb, mint amennyi veszteséget a lemorzsolódás jelent. Az egyetemen töltött évek akkor is hasznosak, ha nem szereznek diplomát.

A másik meglepetés, hogy a négy etnikum eredményessége közti különbség tágul, és megnövekedett. Az ázsiaiak esetében a hat év alatt diplomát szerzők arány a legmagasabb, 64-ről 70 százalékra nőtt. A fehérek esetében ez a mutató 58-ról 63-ra nőtt. A latin-amerikaiak eredménye is sokat javult, 47-ről 52 százalékra emelkedett. A feketék maradtak az eleve legalacsonyabb szinten, 40 százalékon.

A másik mutató a négy etnikum iskolázottsági szintjét mutatja.

A középfokú képzettségben viszonylag kicsi az etnikumok közti különbség. A feketék közt meglepően magas, 90 százalék feletti, szemben a latin-amerikaiak 66 százalékával.

A diplomát szerzők aránya már sokkal széthúzottabb. Az ázsiaiak 60, a fehérek 40, a feketék 20 százaléka szerez diplomát.

A mesterfokot elértek aránya is hasonló, de az ázsiaiak fölénye itt még nagyobb.

Ami nagyon elgondolkodtató, hogy a négy etnikum iskolázottsági eredményei pontosan fedik a világgazdaságban elért eredményeket, ha ázsiai helyett kelet-ázsiait, fehér helyett protestánst, latin-amerikai helyett latint, fekete helyett pedig afrikait mondanánk, és azonos sorrendek mutatkoznának nemcsak a PISA rangsorokban, de még az egy lakosra jutó jövedelem növekedésében is.

Ilyenkor érzem Max Weber száz éve megfogalmazott tételének igazságát. Ő akkor ugyan csak az Európán belüli hatékonyságokat vetette össze, amikor megállapította, hogy protestáns erkölcsű népek a társadalomépítésben hatékonyabbak, int a római katolikus latinok, és még inkább, mint a pravoszláv keresztény kelet-európaiak.

Ezt lefordíthatnánk úgy is, hogy a tudományos és technikai forradalom korában, ha megnézed melyik etnikum milyen eredménye az iskolarendszerében, meg tudod mondani, milyen hatékonyan működteti a társadalmát.

A fentiekből a jelenleg folyó közel-keleti népvándorlás is értékelhető.

Az Egyesült Államok a második világháború óta rendszeresen felméri a különböző etnikumú bevándorlók teljesítményét. Sokáig a kiemelkedő teljesítményt az európai zsidók adták.

1985-ben éppen az Egyesült Államokban jártam, amikor egy ilyen felmérés készült, és büszkén olvashattam, hogy az 56-os magyar menekültek voltak a legsikeresebb bevándorlók. Ezt megértettem, mert a többségük fiatal diplomás és egyetemista volt. Az óra kiegészítem a két előző minőségi veszteséget, az 500 ezer zsidót, a 200 ezer svábot és a 100 ezer 56-os fiatalt. Ennyi tehetséget ezer év alatt sem vesztettünk, mit a 20. század közepén.

A legutóbbi amerikai felmérés meglepett. A nyugt-európai bevándorlóknál sikeresebbek a távol-keletiek, az indiaiak és a perzsák. Az Egyesült Államok kezdeményezte Irán gazdasági bojkottját, ugyanakkor becsábította onnan az üldözött értelmiségieket. Nem azt teszi, amit Merkel, hogy jöjjön, aki a jóléti államok segélyéből akar élni, hanem hat méter magas kerítést épít a latin-amerikaiak ellen, és az ellenségből is gondosan kiválogatja a szellemi elitet.