Kopátsy Sándor EE 2015 10 12
Európa példátlan
lemaradása
A Népszabadság mai száma Európa a lecsóban címmel mutatja be
szövegben és ábrán, hogyan alakult 1980-2015 között a világgazdaság
összetétele. Az adatok a Homach.net-től származnak. Két észrevételem van.
A kiinduló évnek nem 1980-at, hanem 1990-et választottam
volna. A döntő változás ugyanis akkor kezdődött.
Sokkal fontosabb észrevételem azonban az, amire a beszámoló
csak a végén utal, hogyan alakultak az egy lakosra vetített termelés értéke.
Mindenekelőtt az egy lakosra jutó jövedelem fogyasztói árparitáson.
A tagolást is módosítanám.
Amerikát két részre
bonja, Észak- és Dél-Amerikára. Helyette jobb volna a négy angolszász
ország együtt, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. Ezzel
szemben Latin-Amerika a másik. Ez a Nyugat tengerentúli részének a kulturális
bontása.
Ázsiát sem egybe
kell venni, mert három nagyon eltérő kultúra. Ezért Kelet-Ázsiát, Dél-Ázsiát és
a Közel-Keletet külön kell illusztrálni. A Közel-Kelet alatt kell érteni a
Szaharától északra lévő Afrikát is. Ebből fakad, hogy Afrika helyett csak a
Szahara alatti Afrikát érteném.
Az elemzés fő mondanivalóját így foglalnám össze.
35 év alatt Európa
súlya 32.2 százalékról 20.8 százalékra csökkent. Vagyis harmadával. Ehhez
hasonló súlyvesztést elő sem fordulhatott a világtörténelemben. Európa
gazdaságának súlyát is három részre kell bontani, mert azon belül is jelentős
változások történtek. A protestáns, jobban mondva puritán lépést tudott tartani
a tengerentúli angolszászokkal, a latin és az ortodox keresztények azonban
egyre jobban leszakadnak.
De az sem, hogy 35 év
alatt hétszeresére nő a világgazdaság termelése, és négyszeresre nő az egy
lakosra jutó jövedelem.
Ez a felmérés is igazolja, hogy a Nyugat a három nagy ázsiai
kultúrát elhanyagolja még akkor is, ha a világgazdasági sikernek döntő többsége
Kelet-Ázsiában, azon belül is, Kínában történt. Ott is csak 1990-ben kezdődött.
Dél-Ázsia gazdasági teljesítménye ugyan fejlődött, de mivel
elviselhetetlenül gyors a népszaporulata, az egy lakosra jutó jövedelem és
vagyon alig javulhat a világgazdaság átlagával. E tekintetben a két puritán
kultúrához képest nagyon lemarad, de lemarad még a latin amerikai országokhoz
képest is, mivel Dél-Ázsia elve túlnépesedett, Latin-Amerika pedig népességéhez
viszonyítva, minden természeti erőforrásban gazdag. Amerikában van a még mindig
erején felül növekvő lakosságú Ázsia számára a legnagyobb élelmiszerforrás. A
fergetegesen gazdagodó Kína ezt már felismerte.
Összefoglalva.
Európa lemaradását
aligha lehet megállítani, de annak jelenlegi sebessége elviselhetetlen. A
lemaradást elsősorban az Európai Unió erőltetett egesítése okozza. Európa
vezető hatalmai, mindenekelőtt Németország és Franciaország minden áron a tengerentúli
Nyugattól független akar lenni. Képtelen felfogni, hogy a jelen közlekedési feltételei mellett minden közel van, ami tengeren
elérhető. Ezért nem Európai, hanem Nyugati Unióban kell gondolkodni. Annak a
súlypontja pedig sokkal inkább Washington, mint Brüsszel.
A Nyugat Uniója pedig
csak kétszintű lehet, a puritánok kemény integrációja, és a latinok vámuniója.
Sajnos nehéz lesz ezt Németországgal és Franciaországgal
megértetni.
Utóirat.
A Népszabadság 2015. október 12. számából az ábrát át kell
venni a könnyebb megérthetőség érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése