Gondolatok a marxizmusról

Kopátsy Sándor                    EE               2014-07-20

Gondolatok a marxizmusról

Évtizedekig marxista közgazdásznak tartottam magam, mire rájöttem, hogy csak a történelmi materializmusa igaz. Igaza volt abban, hogy a felépítmény determinált. De azt élete végéig nem ismerte fel, hogy az ő közgazdaságtana is csak egy felépítmény, amit valami annál sokkal fontosabb meghatároz. Amit ő művelt, az idealista vallás volt, nem tudomány. A zseniális felismeréséhez nem ragaszkodott, nem azt kutatta, hogy miért szükségszerűen olyanok a társadalmak amilyenek, hanem kitalált egy ideális társadalmi modellt, amit akár erőszakkal is, fel lehet építeni. A forradalmár Marx munkássága a zseniális elméletének feje-tetejére állítása, megtagadása volt. Senki sem dolgozott nála többet, sőt eredményesebbet azon, amiről ő állapította meg, hogy nem változtatható, hiszen akaratunktól független.

Marx elméleti alapja, hogy a társadalom csak olyan lehet, amilyen, mert azt alépítménye határozza meg. Ennek ellenére állította, hogy a tőkearányos jövedelemelosztás, és a munkások kizsákmányolása, vagyis a tőkés osztálytársadalmak deformációk, amit az ő próféciája alapján, akár erőszakkal is, ideális, kizsákmányolás nélküli társadalommá lehet átalakítani. Élet végéig nem ismerte fel, hogy egész munkásága elméletének megtagadása volt.

Aki a marxista tudomány alapján áll, az nem lehet forradalmár, aki forradalmát nem lehet marxista.

Marx elmélete alapján minden társadalom szükségszerűen olyan, amilyen. Marx azonban éppen a saját elméletét rúgta fel azzal, hogy a társadalmat megváltoztathatónak hitte. A marxista elméletből annak a szükségessége következik, ami spontán, célzott akarta nélkül alakult ki. Ő azonban a korának tőkés társadalmát torzulásnak minősítette.  Nem vette tudomásul, hogy a tőke után azért van profit, mert tőkehiány van. A munkaerő azért van kizsákmányolva, mert túlkínálata van.

Elég lett volna annak az elfogadása, hogy aminek nagyobb a kereslete, mint a kínálata, annak az ára szükségszerűen értéke felett van. Ez nemcsak a tőkés, ha nem minden társadalomra igaz. A munkaerőből pedig azért volt minden osztálytársadalomban a társadalom igényénél több, mert a lakosság túlszaporodott. A társadalomnak a spontán népesség növekedésnél lényegesen kisebb mértékben nőtt a munkaerőigénye. Ennek következménye, hogy minden túlnépesedő társadalomban a munkaerő ára az értéke alatt van. A marxi elméletből tehát az következett, hogy a munkaerő kizsákmányolása mindaddig objektív szükségszerűség, ameddig annak a kínálata nagyobb, mint a kereslete. Aki a munkaerő kizsákmányolását meg akarja szüntetni, annak erre csak két módja van.

1. A munkaerő kínálatának a csökkentése. Ami a népszaporulat csökkentését jelenti. Még egyetlen társadalomtudós sem ismerte fel, hogy minden osztálytársadalom alapja, alépítménye, az elviselhetőnél gyorsabb népszaporulat. Ahol a népesség növekedése meghaladja az évi 1-2 ezreléket, ott csak osztálytársadalom, vagyis a lakosság halandóságát növelő társadalom lehet a felépítmény. Mivel minden termelésre épülő társadalom spontán népszaporulata a társadalom által elviselhetőnél sokkal gyorsabb, azok felépítménye csak a halálozást fokozó osztálytársadalom lehet.

2. Az uralkodó osztály tulajdona. Minden osztálytársadalomban az uralkodó osztály a szűk keresztmetszet tulajdonosaiból tevődött össze. A földhiányos társadalmakban a földesurak, a tőkehiányosban a tőkések. A tudományos és technikai forradalom előtt minden társadalomban vagy a termőföld, vagy a fizikai tőke volt a szűk keresztmetszet, ezért vagy a földesurakból, vagy a tőkésekből állt össze az uralkodó osztály. Mindkettő csak azért lehetett osztály, mert sem a termőföld, sem a tőkehasznosítása nem igényelt különösebb képességet. Csak az lehet osztály, amiben az osztályhelyzet születés alapján öröklődik. De csak az olyan osztályhelyzet örökölhető, aminek a hasznosításához nem kell különösebb képesség

Az osztálytársadalom felszámolásának egyik feltétele az volt, hogy a szűk keresztmetszet működtetése ne igényeljen különösebb képességet. Csak az olyan tulajdonosok alkothatnak osztályt, akiktől a tulajdonuk hatékony működtetése nem igényelt különösebb képességet.

A társadalomtudományok nem figyeltek fel arra a tényre, hogy a hívatásos művészek és a hívatásos sportolók soha nem alkothattak osztályt. Ennek az volt az oka, hogy ezen a két területen minden a képességen múlt. Ahogy a földbirtokos fia könnyen lehetett földbirtokos, ugyanúgy, a 20. század előtt, a tőkés fia is lehetett tőkés. A kiváló művész és a sportbajnok fia azonban csak nagyon kivételes esetben örökölhette szülei tehetségét.

Az osztálytársadalom felszámolhatóságának az a feltétele, hogy csak az arra alkalmasak láthatják el az osztály feladatát. Ezt a feltételt hozta létre a tudományos és technikai forradalom. Ma már nemcsak a tőke, de szinte minden társadalmi feladat ellátása az ahhoz szükséges képességtől függ.

A társadalomtudományok máig nem ismerték fel annak a jelentőségét, hogy a vallások klérusa soha nem alkotott osztályt. A vallások klérusaiban történő érvényesülést mindig többé-kevésbé a képesség, és az elkötelezettség alakította.

Az állam működetésének nem az egyetlen útja volt a Nyugat történelme, a távol-keleti, az oszmán, a jelenkorban pedig a bolsevik és a fasiszta rendszerek hatalmi elitje a vallások klérusához hasonló szelekció, az ideológiai hűség alapján alakult. A mandarinok, az oszmán társadalom urai, a bolsevik és a fasiszta rendszer hatalmi apparátusa nem volt a klasszikus értelemben vett osztály. Azokban nem a vérségi alapon öröklődő volt a hatalomból való részével. A kelet-európai, vagyis bolsevik marxizmus, és a Nyugat fasizmusait nem osztály irányította, hanem a vallásokéhoz hasonló hatalmi elit gyakorolta. Ennek szelekciójában is az elsődleges az ideológiai elkötelezettség volt.

Marx ugyan az általa elképelt társadalomban a munkásosztály diktatúrájára gondolt, de azt már nem vitte végig, hogy ez sem lehet a klasszikus értelemben vett osztály. Abban pedig ugyancsak idealista volt, hogy ez az osztály hogyan szerveződhet, hogyan alakuljon a hatalmi elit struktúrája. Az biztos, hogy ő egészen másra gondolt, mint ami megvalósult. Ráadásul jelentősen eltérő szelekció működött a protestáns, a katolikus és az ortodox keresztény kultúrákban.