A nők társadalmi szerepe

Kopátsy Sándor                 PS                   2014-07-18

A nők társadalmi szerepe

Fajunk életében egészen a jenkorig, a nők szerepe másodlagos volt. Ez két okra támaszkodott. Egyrészt a létfenntartásban a fizikai erő volt az elsődleges, másrészt a legnagyobb női feladatban, a gyerekszülésben mindig túltermelés, azaz társadalmi felesleg volt. Ebből következően a nők egyenjogúságának kettős előfeltétele hiányzott. Egyrészt a fizikai erő szerepének csökkenése, a szellemi képesség szerepének növekedése, másrészt a szüléshiány.

A fizikai erővel szemben támasztott társadalmi igénnyel kezdem. A hímek nagyobb fizikai ereje az emlősállatok esetében azon alapult, hogy a szelekcióban a fizikai adottságok voltak az elsődlegesek, ezért volt a párválasztásnál a hímek ereje a döntő. Erre volt szükség a megtermékenyítésért folyó versenyben. A homo sapiens esetében is a fizikai erő, állában a fizikai képesség volt az elsődleges. Mivel a fizikai erőben egyértelmű volt a férfiak fölénye, ez érvényesült a társadalom életében is.

A tudományos és technikai forradalom azonban felszámolta a fizikai erő elsődlegességét, a szellemi munkavégző képesség lett az elsődleges. Ebben azonban sokkal kisebb a nemek közti különbségünk. Korábban a társadalom szellemi képességgel szemben támasztott igénye csak a szűk elit esetében volt nagyon magas. Az osztálytársadalmakban a nagy többséggel szemben olyan alacsony volt a szellemi kapacitás igénye. Annak kielégítésére az emberek nagy többségének az agya bőven képes volt. A tőkés osztálytársadalomban a társadalomnak a szellemi képességgel szemben támasztott igénye legfeljebb a munkaerő húszadára magas, és századára nagyon magas volt magas. A munkaerő óriási többségével szemben támasztott szellemi igényt a munkaképes lakosság óriási többsége képes volt kielégíteni. Nem annyira vele született képességre, mint sokkal inkább a fizikai erejére volt szükség.

Ez változott meg a tudományos és technikai forradalom hatására. A jelenkori fejlett társadalom szinte csak a minőségi munkaerőt igényli, tudja hatékonyan alkalmazni. Ezt bizonyítja a tény, hogy a fejlett társadalom munkaerőigényének kielégítettségét a képzettség mellett egyre inkább a társadalom viselkedési kultúrája, kötelességérzése, fegyelme, azaz puritanizmusa biztosítja.

Ismét Max Weberre és a tényekre hivatkozok. Jó száz éve ő ismerte fel először, hogy a fejlett tőkés osztálytársadalmat csak a protestáns kultúrájú népek képesek hatékonyan működtetni. Ezt az óta egyértelműen bizonyítják a tények. Minden puritán kultúrájú nép sikeres, és egyetlen sikeres sincs a többi kultúrák között.

Márpedig a nők viselkedése puritánabb, mint a férfiaké. Takarékosabbak, kötelességtudóbbak, fegyelmezettebbek, komolyabban veszik a rájuk bízott kisebb feladatokat is. Ugyanakkor csökken az olyan munkák száma, ahol a fizikai erőre van szükség.

A nők anyai szerepének a felértékelődését azzal magyarázom, hogy a jelenkor fejlett társadalmai az elsők, amit már a szüléshiány jellemez. Márpedig amiben hiány van, annak megnő az értéke. Korábban minden társadalomban az elsődleges probléma volt a túlszaporodás féken tartása. A homo sapiens néhány tízezer év alatt szinte minden természeti környezetben megjelent, képes volt életvitelét és létszámát ahhoz igazítani. Az első faj volt, amelyik a környezetéhez nem a mutáció és a szelekció hosszú útján idomult, hanem az eszének köszönhetően, ahhoz igazította a viselkedését.

Fajunk jelentős hányada először a jégkorszak megszűnését okozó felmelegedés során került válsághelyzetbe, de ehhez példátlan gyorsasággal és eredményességgel igazodott. A gyűjtögetéstől áttért a termelésre. Ennek révén olyan mértékben javította életfeltételeit, hogy túlszaporodóvá vált. A nők fogamzásának gyakorisága okán az emberi faj túlszaporodó lett. Ezért az embernek magának kellett a halálozását fokozni. Ez elkerülhetetlen társadalmi érdekké vált. Ez az állapot addig tartott, amíg a tudomány meg nem oldotta a fogamzásmentes szexuális életet, lehetővé vált a fogamzásmentes szexuális élet.

Sem a vallások, sem a társadalomtudományok nem hangsúlyozzák, hogy a nők egyenjogúsága elé a legnagyobb akadályt a fogamzás feletti dönthetőség hiánya jelentette. A fogamzás következményei ugyanis a nőket aránytalanul súlyosabban érintette. A nők voltak kiszolgáltatva annak, hogy többet szüljenek, mint amennyit akarnak. Még egyetlen történész sem írta le, hogy minden osztálytársadalomban lényegesen több születés történt, mint a szülők, mindenek előtt az anyák akartak. Ezt ugyan nem is kellene bizonyítani, hiszen minden korban jelen volt a fogamzást megakadályozó erőfeszítés. Tehát nem azért jellemzett minden társadalmat a társadalom igényét messze meghaladó születés, mert a szülők sok gyermeket akartak, hanem azért mert szexuális vágyuk kielégítése a kívántnál több terhességet eredményezett.

Kiderült, hogy a gazdag és iskolázott ember még annyi születést sem akar, amennyi a létszám tartásához szükséges. Ezért aztán a fogamzásgátlás megoldása után azonnal leállt a túlnépesedés. Ezzel a szülések kívánatos számának biztosítása érekében társadalmi feladattá vált a gyermekvállalás ösztönzése. Ezzel együtt megtörtént a nők felértékelődése.

Bármennyire általános, az emberi társadalomra is jellemző általános törvény, hogy csak annak van éréke, amiből hiány van, ezzel a törvénnyel nem számolnak a társadalomtudományok. Mivel hatezer éve minden társadalmunkra jellemző volt a társadalmi érdeknél több szülés, a nőknek nem lehetett társadalmi rangjuk.

Ebben a tekintetben is fordulat várható.

A sok évezredes berögződésnek és a nők társadalmi leértékeltségének okán, a szülők nemcsak egyre kevesebb gyereket vállalnak, de azon belül is inkább fiút, mint lényt. Ezért a gazdag és iskolázott lakosság nem vállal elég gyermeket, és azon belül is egyre kevesebb lányt. Ennek következtében az általános gyerekhiányon belül, még nagyobb lesz a lányokban való hiány. Belátható időn belül felértékelődnek a lányok, és leértékelődnek a fiuk.

Sokáig csak azt láttam, hogy a nemzetközi piacon a tehetségekre vadásznak a gazdag országok. Most ismerem fel, hogy a szép lányok is keresettek lettek a piacon. Ez ugyan nem újdonság, mert a szép nők mindig keresettek voltak, de ritkán vadásztak rájuk feleségül vevés céllal.

A szellemi képességek tekintetében nincsenek a nők hátrányban.

Nem vagyok agykutató, tehát nincsenek olyan érveim, amelyek alapján a férfiak, és a nők agyának kapacitását mérni tudnám, de társadalomtudósként mondom, hogy mindkét nem agya bőven elegendő ahhoz, hogy a társadalmi feladatoknak megfeleljen.

A női munkaerő kereslete ugyan nem új, de eddig csak néhány szakma, pedagógus, ápoló, irodai adminisztrátor, nőiesedett el. Azonban gyorsan szélesedik a női munkaerőt kereső szakmák száma.

Mindent egybevetve, a tudományos és technikai forradalom gyorsan fel fogja szabadítani a nőket. Nemcsak mint anyákat, hanem mint munkaerőt is.