Marx miért nem maradhatott következetes marxista

Kopátsy Sándor                   EE                 2013-09-09

Marx miért nem maradhatott következetes marxista

Nem vagyok a marxizmus specialistája, de következetes történelmi materialistának érzem magam. Nagyon korán felismertem Marxnál az ellentmondást tudományos elmélete, és vallásos hitű forradalmársága között.

Azt, hogy neki köszönhetjük a történelmi materializmust, vitathatatlan világ- és tudománytörténelmi érdemének tartom. Ezt megismerve lett politikai iránytűm, hogy a felépítmény lényege az alépítmény által determinált. Ezért aztán kezdettől fogva azt kerestem, amit Marx nem is vizsgált.

Természetesnek tűnt, hogy fajunk történtének elsődleges kilenctizedében az alépítmény a természeti környezet volt. Ezért az ember minden gyűjtögető társadalmában, a rendkívül fejlett agyának köszönhetően, az első biológiai lény, amelyik nem a darwini szelekció és mutáció alapján, hanem az értelmével idomult a természeti környezetéhez. Nagyon rövid, néhány tízezer év alatt fajunk szinte minden természeti környezetbe képes volt berendezkedni. Tehát számára a természeti környezet volt az alépítmény, amihez tudatosan igazította az annak megfelelő életmódját. A gyűjtögető ember számára tehát a természeti környezet volt az alépítmény. Ahhoz igazította életmódját, ideológiáját, társadalma felépítését.

A zseniális Darwinnak nem tűnt fel, hogy fajfejlődést magyarázó elmélete, ami szerint a fajok fejlődése a szelekció és a mutáció alapján történik, az amerre nem vonatkoztatható. A az első és egyetlen, ami az agyának segítségével idomul a környezetéhez.

Az embernek ugyanis nem a fizikuma, hanem az életmódja idomul a természet környezethez. Elég végiggondolni, hogy őseink sok száz eltérő természeti környezetben mennyire különböző gyűjtögető életmód alakítottak ki. Ezek egymástól nagyon eltérők voltak, ennek ellenér az ember, mint faj szinte változatlan maradt. Amíg minden előző faj a nagyon eltérő környezetben eltérő fajjá alakult, az ember az egyetlen faj a nagyon eltérő életmódokban nagyon különböző módon élt, viselkedett, táplálkozott, rendezkedett be, öltözködött. De mint faj közös maradt.

Darwinnak ugyan módja volt arra, hogy nagyon különböző természeti környezetben gyűjtögetésből élő közösséget lásson, mégsem tűnt fel neki, hogy ezek ennek ellenére közös faj maradtak. Pedig elég lett volna a saját faja esetében tudomásul venni, hogy az ember számár Az eltérő természeti környezetéhez csak a viselkedésével igazodik. Annak ellenére, hogy a környezethez történő adaptációban óriási különbségek vannak, közös faj maradnak. A nagyon különböző életvitel ellenére közös maradt néhány fontos, főleg kulturális jellemzőjük. Eltérő módon, de hittek a túlvilágban, a halál utáni életben, volt saját, egymástól nyelvük, aminek segítségével a biológiai elődeiknél sokkal tökéletesebben kommunikáltak, volt eltérő zenéjük, táncuk, és a természeti környezetüknek megfelelő eszközeik, amivel a fizikai képességüket feljavították.

Marx sem fordított sok figyelmet a gyűjtögető társadalmak kialakulására. Pedig esetükben lehet a legjobban illusztrálni az általa felismert történelmi materializmust. A gyűjtögető életmódban ugyanis nagyon egyértelmű volt az annak megfelelő életmódjuk. Marx minden figyelmét az osztálytársadalmakra, azon belül is a tőkés osztálytársadalomra fordította, és leginkább annak a következő fázisa érdekelte. Azon belül is elsősorban a nyugati tőkés társadalmakkal foglalkozott.

Forradalmi hevületében a tőkés társadalmat követőnek a jövőjét kereste, és az ahhoz való közeledést sürgette. Mivel egyértelműen azt sem tisztázta, hogy mi a korabeli tőkés osztálytársadalmak alépítménye, azt sem vizsgálta, hogy a kora társadalma érett-e a következő társadalmi formába való átlépésre. Forradalmár igyekeztében kitalált egy társadalmi felépítményt, a kommunizmust, aminek messiása kart lenni. Így lett a materialista tudósból az utolsó világvallás megalapítója. Az, aki a felépítmények determináltságát felismerte, az általa elképzelt olyan felépítmény kitalálóvá vált, amihez majd az alépítmény igazodni fog. Vagyis a saját elméletét állította a feje tetejére.

Nemcsak azt találta ki, hogy minden táradalom végformája a kommunizmus lesz, hanem az elérhetőség nehézségét felmérve, az előszobáját, a szocializmust is kitalálta. Ettől kezdve csak a felépítménnyel foglalkozott. Megelégedett azzal, hogy majd az általa kitalált politikai felépítmény majd létrehozza a maga alépítményét. Még azt is megengedte, hogy ennek elérése érdekében erőszakos eszközökhöz nemcsak lehet, de kell folyamodni, kitalálta a proletárdiktatúrát. A zseniális materialista tudós idealista vallásalapító, forradalmár lett.

Máig nem vált tudatossá, hogy a történelmi materializmus kizárja a politikai forradalmár szerepét. Ha igaz, hogy az alépítmény determinálja a felépítményt, értelmetlenné válik mind a politikai forradalmárság, mind a vallásalapító buzgalom. Amennyiben valaki elfogadja, hogy a felépítmény, azon belül a politikai rendszer, és a vallás is determinált, fel kell adni mind a politikai forradalmár, mind a vallásalapító próféta szerepet. Marx azonban egyiket sem adta fel, nem volt hajlandó az elméletének útját követni, vagyis a kívánatos alépítmény létrehozásán munkálkodni. Még addig sem jutott el, hogy kiderítse, mi a nyugati tőkés osztálytársadalmak alépítménye, és hogyan kell annak változnia, hogy arra már az osztálynélküli társadalom spontán ráépüljön. Ezzel szemben a számára könnyebb utat választotta, kitalált egy politikai felépítményt, és ideológiát, hogy az ideológiája építse ki a neki megfelelő alépítményt.

A materialista tudós vallásalapító próféta lett.

Mint próféta, példátlanul gyors sikert ért el. Rövid száz év alatt egymilliárd hívő, vagy kényszerült követője, és ezeket mozgató vallási klérusa lett. A marxista vallás a Nyugat fejlett, polgári társadalmaiban ugyan összeomlott, de a fél-perifériájú államokban, vagy önként, vagy kényszerből államvallássá vált. Kínában, a világ legnépesebb, várhatóan legerősebb kultúrájú államában, azonban példátlan sikert arat.

A kínai marxizmus sikerével azonban éppen a marxisták alig foglalkoznak, pedig ott valósul meg az, amit Marx elképzelt, a marxista párt elitje, klérusa erőszakkal létrehozta a szükséges alépítmény hiányzó elemét, a túlnépesedést. Kínában a marxista párt klérusa erőszakkal, de páratan sikerrel építi a jövő társadalmát. Legfeljebb abban tévedett, hogy a marxista klérus elitjét nem proletárok, hanem mandarinok alkotják.

A kínai siker kulcsa, hogy ott eleve n agyon megfelelő kulturális alépítmény, a lakosság puritanizmusa erős volt. Ezt nem kellett létrehozni, ez több ezer éves, történelmi kulturális örökségük. Az osztálynélküli társadalom másik alépítményi pillérét, a stagnálás közeli népszaporulat pedig a mandarinok diktatúrája erőszakkal teremtette meg. Marxnak eszébe sem jutott, hogy az általa elképzelt társadalomnak milyen alépítményre volna szüksége.

Azt nem is sokkal Marx halála után, MAX Weber felismerte, hogy a kor társadalma csak ott lehet hatékony, ahol a lakosság viselkedését a protestáns erkölcs jellemzi.

Az azonban Nyugaton, máig nem jutott eszébe egyetlen társadalomtudósnak, hogy ott sincs társadalmi fejlődés, ahol a n épesség pár ezreléknél gyorsabban szaporodik.

A kínai csoda másik alapja ugyanis az erőszakkal lefékezett népszaporulat. Ezt a sikerhez hiányzó feltétel diktatúra hozta létre, de nem a Marx által megjósolt proletárok, hanem a kínai mandarinok diktatúrája. Kínban az osztálynélküli társadalomnak csak az első feltétele, a puritanizmus, volt adott, a másodikat, a népszaporulat lefékezését a marxista párt erőszakkal valósította meg. Az még ki sem derült, hogy a népszaporulat leállítása mennyire tudatos terv, vagy csak a szükség ösztönös felismerése volt.

A 20. század második felében azonban minden erőszak, és tudatos cél nélkül létrejöttek az osztálynélküli társadalmak. A száz évvel korábbi Max Weber felismerés, hogy csak a puritán erkölcsű népek lehetnek sikeresek, beigazolódott, mert ezek országaiban spontán, minden forradalom nélkül létrejött az osztálynélküli társadalom nélkülözhetetlen egyik alépítménye. A másik nélkülözhetetlen alépítményi elem, a népszaporulat is spontán, azaz nem tervezett módon, leállt.

Minek volt köszönhető az össznépi társadalmat létrehozó alépítmény második elemének a kialakulása?

Elsősorban a tudományos és technikai forradalomnak.

- A társadalom szűk keresztmetszete lett a minőségi munkaerő.

- A jólét és az iskolázottság olyan szintre emelkedett, aminél a gyermekvállalás a létszámot újratermelő szinte csökkent.

- A tudomány megoldotta a fogamzásgátlást.

Nézzük meg röviden, mit jelentett e három alépítményi feltétel.

Szűk keresztmetszet lett a minőségi munkaerő.

Marx másik nagy tévedése az volt, hogy a kizsákmányolást a tulajdonformával magyarázta. Nem vette tudomásul, hogy a kizsákmányolás a hiány felett rendelkezők jutalma, a keresletnél nagyobb kínálat tulajdonosa ugyanis mindig, és minden társadalomban kizsákmányolt. Nem vette tudomásul, hogy minden osztálytársadalomban a hiány birtokosai mind és mindig értéktöbblethez, osztályként pedig politikai hatalomhoz jutottak. A munkaerőhiányos társadalmakban a munkaerő tulajdonosok, földhiányos társadalomban a földtulajdonosok, tőkehiányos társadalomban a tőketulajdonosok élvezték nemcsak az értéktöbbletet, a meg nem dolgozott jövedelmet. De a politikai hatalmat is.

A kizsákmányoltak pedig mindig azok, akiből több van a társadalom által igényeltből. Minden osztálytársadalom közös jellemzője volt a társadalom igényét meghaladó mennyiségű munkaerő.

A kizsákmányolás azért volt szükségszerű minden osztálytársadalomban, mert mindegyikben a lakosság túlszaporodása volt a jellemző. A kizsákmányolás elsődleges oka pedig a túlnépesedési nyomás volt.

A Nyugat puritán államai a gyarmatok és a befolyási övezetek kizsákmányolásának köszönhetően, a 20. század közepére elég gazdagok és iskolázottak lettek ahhoz, hogy a szülők gyermekvállalása lecsökkenjen. Az ennek megfelelő gyermekvállalást megvalósíthatóvá pedig a meg oldott fogamzásgátlás tette lehetővé. Ezzel megvalósul, hogy a szülők csak annyi gyermeket vállaljanak, amennyit akarnak. A keresztény dogmák azt tartották, hogy a fogamzás isten akarata, nem a szülők vállalt feladata. Pedig a történelem minden tapasztalata azt bizonyítja, hogy a szülők lényegesen kevesebb gyermeket akartak, mint amennyi fogamzás a normális szexuális életükből fakadt.

Az ugyan nem bizonyítható, hogy a fogamzásgátlás megoldhatósága estében csak annyi gyermek született volna, amennyi esetén nem következik be túlnépesedés, de az egyértelműen bebizonyosodott, hogy ahol megoldott a fogamzásgátlókkal való ellátottság, ott lényegesen kevesebb gyermeket vállalnak, még ott is, ahol a vallás ezek használatát súlyos bűnnek, isten elleni véteknek tartja. Számomra ennek jó bizonyítéka az egyébként kemény katolikus vallású Lengyelország.

Az ugyan minden társadalomban általános, hogy az anyagi jóléttel és iskolázottsággal fordítottan arányos a gyermekvállalás. Ezért jogos a feltételezés, hogy a jólét és az iskolázottság is kívánatos feltétele annak, hogy ne legyen túlnépesedés.

A 20. század végére a Nyugat minden puritán országa azért az átalakult össznépi állammá, mert a fogamzásgátlás általánossá válása mellett a jólét és az iskolázottság is elért bizonyos szintet. De a nem puritán államok akkor sem lettek elég gazdagok, amikor már nem népesedtek túl. Kiderült, hogy a gyors társadalmi fejlődésez nem elég a túlnépesedés megszűnése, a puritán életvitel is nélkülözhetetlen.

A nyugati puritán társadalmak sikerét követték a Távol-Keleten a sokkal jobban túlnépesedett, Kínához képest kisebb államok, élükön Japánnal.

Az fényesen igazolódott, hogy az alépítmény determinálja a felépítményt.

Az össznépi társadalom csak olyan alépítményen jön, jöhet létre, ahol az alábbiak megvalósultak.

Nincs túlnépesedési nyomás.

Ez azt jelenti, hogy a saját népszaporulat nem haladja meg a néhány ezreléket. Ezt ugyan a társadalomtudományok nem hajlandók tudomásul venni, annak ellenére, nem ismerünk olyan társadalmat a 20. században, amelyikben a lakosság akár évi 1 százalékos növekedése mellett az egy laksora jutó jövedelem és vagyon kellő képen növelhető lett volna.

A közgazdászok félnek a népességcsökkenéstől, pedig több előnnyel, mint hátránnyal jár. Ugyanakkor nem félnek a népesség gyors növekedésétől, annak ellenére, hogy azzal, sokkal több hátrány, mint előny jár.

Ez bizonyított, ha megvizsgáljuk, hogyan ha a túl népesdés a jelenkori társadalmak fejlődésére.

Az elmúlt fél század egyértelmű tapasztata bebizonyította, hogy a jövő össznépi társadalom sikerének két alépítményi pillére van: a lakosság puritanizmusa, és a népszaporulat leállása. Kínában az első volt adott, a másodikat a marxista párt erőszakkal megvalósította. Az még ki sem derült, hogy a népszaporulat leállítása mennyire tudatos terv, vagy csak a szükség felismerése volt.

Marxnál nyomát sem találni a saját elméletéből következőnek, hogy milyen alépítményre van szükség ahhoz, amire a jövő társadalma épülhet. Ebből következett az, hogy a fél-perifériákon, Kelet-Európában, Kínában, Vietnámban és a latin-amerikai Kubában, azaz a nagyon eltérő kultúrájú, gazdasági fejlettségű államokban próbálkoztak a szocialista, azaz osztálynélküli társadalom felépítéssel. A szocialista táborban legfeljebb Kelet-Németország és Csehország volt olyan az alépítmény, amin már lehetett volna össznépi társadalmat építeni, de ott sem annak kelet-európai módszerével.

A népszaporulat szabályozása pedig nem a szülők akaratán, hanem szexuális vágyukon múlott. A szexuális élettel együtt járt a gyakori fogamzás, vagyis a szaporaság. A termékenységi kornál sokkal rövidebb várható életviszonyok között, az életkor hosszabbodása egyúttal hatványozottan növelte a szaporaságot.

Marxnál nyoma sem található a népszaporulattal való foglalkozásnak. Vagyis az osztálytársadalmakat szülő alépítmény legfontosabb elemének. Az osztálytársadalom felszámolását tartotta elődleges céljának, de nem foglalkozott azzal, milyen ok hozta létre, hogy minden termelésből élő társadalomban az osztálytársadalmi felépítményt. Nem is sejtette, hogy a túlszaporodás. Ezért aztán gátlástalanul állt elő olyan javaslatokkal, amelyek még indokoltabbá tették az osztálytársadalom létét.

Mit kell elérni a társadalomnak ahhoz, hogy össznépivé válhasson?

1. Az egy laksora jutó jövedelem haladja meg a 10 ezer dollárt, a fizikai és szellemi vagyon pedig ennek a hatszorosát. Ezt csak az olyan társadalom érheti el, ahol nem nő gyorsan a népesség. A közgazdaságtudomány elmaradását jellemzi, hogy az ország nemzeti jövedelme növekedjen. Azt már figyelembe sem veszi, hogyan alakul az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem. Az egy laksora jutó nemzeti vagyon alakulását ritkán méri, de akkor sem veszi figyelembe. A szellemi vagyon fontosságát ugyan elismeri, de nem tarja számon, sőt a képzését fogyasztásként számolja el.

2. Az iskolázottság átlaga haladja meg a 12 évet. A közgazdaságtan ugyan nem vonja kétségbe a képzés fontosságát, de a ráfordításait nem tekinti vagyonképzésnek. A szellemi vagyon nagyságát nem is méri, erre még módszere sincs.

Ajánlás:

Aki következetes marxista akar maradni, álljon meg Marx elméleténél, és óvakodjon attól, hogy a vallásalapító Marx híve is legyen.