A nők sorsa Indiában

Kopátsy Sándor                    PS                2013-09-20

A nők sorsa Indiában

Számos formában bizonygattam, hogy India fejlődésképtelen, ha a társadalmi fejlődést az egy lakosra jutó jövedelemmel és vagyonnal mérjük. Arról is meg vagyok győződve, hogy India kulturálisan is alkalmatlan arra, hogy óriás birodalomban maradjon. Ez a téma azért merül fel, mert a Nyugat politikusi és társadalomtudósai Indiát nemcsak reményteli, de demokratikus országnak is tartják. Ez fakad abból az ostobaságból, hogy a társadalom fejlettségét és fejlődési potenciálját az alkotmányok megfeleléségével, és a több politikai párt létezésével mérik. Szerintük India demokrácia, és van jövője, ezzel szemben Kína diktatúra, és csak abban a mértékben nyílik meg számára a társadalmi fejlődés útja, amennyire a politikai felépítménye is demokratikus lesz.

Ennél sokkal helyesebben már ma már az ENSZ, ahol a tagországok rangsorát három mutató eredőjével mérik. Ez az egy laksora jutó, fogyasztói áron mért nemzeti jövedelem, a várható életkor, és az átlagos iskolázottság. Nekem ez sem elég, de sokkal jobb.

Ez jutott eszembe, amikor a The Economist írását olvasom az Ending the shame, magyarul Szűnőben a szégyen. Azzal foglalkozik, hogy egy éve az indiai közvélemény két nő megerőszakolása felett háborog. Az elfogott tetteseket halálbüntetés fenyegeti.

Maga a felháborodás is meglepő, mert a nők megerőszakolása Dél-Ázsiában nem meglepetés.

Ennek ellenére, most a tetteseket elfogták és hét hónapon belül súlyos ítélet is várható. A jelenlegi gyakorlat az eredménytelenség, és ha bíróság elé kerül, az átlagos átfutási idő hét év. Jelenleg 24 ezer megerőszakolás van a bíróságok előtt, a tényleges esetek elérhetik ennek a százszorosát.

Most, a népharagot látva, a kormány is megmozdult. 24 ezer erre szakosodott bíróságot állítanak fel,

Kampányt indítanak a későbbi házasság érdekében. A nők fele ugyanis 18 éves kora előtt házasodik. Ez akadályozza a megfelelő iskolázottságukat is. A házasságot a húszas évek elejére szeretnék kitolni.

Több munkahelyet kell a nőknek teremteni. Indiában a nők 29 százaléka van munkaviszonyban. Ennek több mint kétszerese a kínai mutató.

Az utóbbi miatt írok. Amikor az ENSZ által használ fejlettségi mutatót is szűknek minősítettem, elsősorban két kiegészítő vektorra gondoltam. A foglalkoztatási rátára, és az egy lakosra jutó vagyonra. Ezek alapján ugyanis India reménytelen jövő előtt áll.

Számomra a társadalmi fejlettség csupán azzal is mérhető volna, hogy a nők hány százaléka dolgozik, és milyen hányaduk használ fogamzásgátlót. E két mutató alapján ugyanis egyértelművé válik, hogy India jövője egyelőre nagyon sötét.