Brüsszel szórakozik, de nem gondolkodik

Kopátsy Sándor                PG                    2013-09-12

Brüsszel szórakozik, de nem gondolkodik

Egyre inkább jellemzővé válik, hogy az EU vezető csapatába az otthon nem használható, illetve a belső hatalmi harc szempontjából zavaró politikusokat küldik a jól fizető Brüsszelben, ahol a saját szintjükön politizálnak. Tévedésből sem küldenek oda megfelelő kádereket, akik jelentéktelen problémákon okoskodnak, a fontosakat pedig mellőzik.

Ez azért meglepő, mert kezdetben a legjobb hazai káderek voltak az európai integráció apostolai. Aztán az okosak és erősek rájöttek arra, hogy nekik sokkal fontosabb otthon a hatalom, mint a kontinens megoldhatatlan ügyeivel való vesződés, ami a nacionalista tagországok közti kulturális és gazdasági különbségei miatt reménytelen.

Nyugat-Európa három legnagyobb súlyú országa, Anglia, Németország és Franciaország csak arra koncentrált, hogy politikai érdekeit védje. Ezt Anglia azzal oldotta meg, hogy ugyan vállalta a tagságot, de az Egyesült Államokkal való viszonyát tartotta elsőlegesnek. A másik kettő pedig megelégedett azzal, hogy ketten legyenek a hangadók. A lényegesen erősebb Németország akkora pénzügyi előnyöket biztosított Franciaországnak, ami garantálta a közösséghez való ragaszkodását. Ez a két ország beleélte magát abba, ha a közösséget Európa nagy részére kiterjesztik, akkor az Egyesült Államokkal hasonló rangba kerülhetnek. Ezért egyszer beépítették a versenyképtelen mediterrán. Közöttük a legreménytelenebb az ortodox keresztény Görögország. Hasonlóan reménytelen Portugália, valamint Olaszország és Spanyolország déli fele. Ez a két ország klasszikus példája annak, hogy a két nagyon eltérő kultúra közös állama, még egynyelvűség esetén is, életképtelen. Az EU bővítők nem vették figyelembe, hogy ekét állam történelme során soha nem tudta egészséges közös állammá olvasztani az eltérő kultúrájú lakosságát. Ha ez Madridból, és Rómából nem sikerült, semmi alapja nincs annak, hogy Brüsszelből sikerülhessen.

Majd tagok lettek az alapítókéhoz leginkább hasonló kultúrájú és fejlettségű szintű csehek és szlovének is.

Ezt követte az a három közpép-európai ország, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország, amelyek ezer éve igyekeznek nyugat-európaiak lenni, de igazán egyiküknek sem sikerült. Talán ebbe a csoportba lehet sorolni Horvátországot is. Ez az ország is inkább közép-európai, mint balkáni.

A három balti ország integrálódása sem teljesen reménytelen, különösen a skandináv kultúrájú Észtország.

A három, ortodox keresztény balkáni ország tagsága már az agyrém határának átlépését jelenti. Nem is beszélve a néhány tagságra áhítozó kis balkáni országról.

Brüsszelben Törökország tagsága több évtizede billeg a realitáson. Ukrajna tagsága újabban merült fel. Ezeket elképzelni is, agyrém.

Ideje volna belátni, hogy az EU bővülésével egyre gyengébb, súlytalanabbá változott.

A nyugat-európai, fejlett államok közössége viszonylagosan egészségesen indult, mint a szénbányászatuk és acéliparuk uniója. Ebből a szénbányászat szinte eltűnt, az acélipar is beszűkült, és jó része tengerentúli, indiai kézbe került. Ez inkább előnnyel, mint hátránnyal járt, hiszen ezek az iparok nem Nyugat-Európába valók. Ellenben akkor is hiba volt, hogy a közösség nem terjed ki az elektromos áram termelésre és elosztására. De nemcsak akkor mellőzték a legfontosabbat, de máig nem történt szinte semmi. Arról nem is beszélve, hogy vélhetőleg nagyon ostoba stratégia áll mögötte. Oroszország katonai fölényére építkeznek. Elve a drága és bizonytalan Oroszországra építették a legfontosabb energiahordozókkal való ellátásukat.

Drága alatt értem a világpiaci ár feletti gázolajárat, ami eddig is drága volt, de most és még inkább a jövőben sokkal drágább lesz. Érthető módon, Európa drága üzemanyag ellátása nem zavarta az Egyesült Államokat. Örültek, hogy a legfontosabb világpiaci versenytársuk drága energiával dolgozik.

Európa indoktalanul drága olaj és földgáz ellátása most a korábbinál sokkal nagyobb lesz. Elég az elmúlt nyolc év áralakulását nézni. 2005 óta az Egyesült Államokban 66 százalékkal csökkent az olaj és a gáz belpiaci ára, Európa Nyugati felén pedig 35 százalékkal nőtt. Ennél súlyosabb változás a háború óta nem érte Európa nyugati felét. Ennek ellenére korábban semmi sem jelent meg erről, most alig pár hónapja derült ki, hogy az Egyesült Államok a legnagyobb importőrből, önellátó, és várhatóan, egy évtizeden belül, a legnagyobb termelő, és jelentős exportőr lesz.

Amíg az amerikai gazdaság beindította a palagázok hatékony kitermelésének forradalmát, az EU létrehozta az euró övezetet, a kontinensünk gazdaságtörténelmének legnagyobb ostobaságát. A fejlődésképtelen mediterrán országokkal közös valuta ugyanis ezermilliárdokba kerülő vállságot okozott. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok ennél kevesebb pénzből megoldotta a számára ennél sokkal nagyobb nyereséget ígérő földgázforradalmát.

Ebbe a fejtegetésbe most az európai villamos energia hálózat állapota adott indítékot.

A brüsszeli okosok kitaláltak a nagyon különbözők számára közös valutát. De nem valósították meg azt, amit száz évvel korában kellett volna. Az egységes villamos energia piacot. Az ebből fakadó éves veszteséget a The Economist évi 86 milliárdra becsüli.

Azt sejtem, hogy ennek sokszorosát pocsékolták el az idő előtt, és rossz helyen történő nap-, és szélenergia erőművekre, és állítottak és fognak leállítani megépített atomerőműveket. Még az okos németek sem jöttek rá, hogy a napenergia csak ott versenyképes ahol sokat süt a nap, a szélenergia padig ott, ahol sok a szél. Ezeket az elve gazdaságtalan energiákat pedig irreális áron vették át akkor is,amikor nem volt fogyasztójuk.